Családunk Krea-tükre

1848-as huszár és tulipok

2011-03-11T22:05:00.000+01:00

Ma itthon voltak a lányok, mert tegnap Vikike fo...tt az oviban, így hazahoztam nem tudván, hogy mitől lehet. De délután öttől már teljesen jól volt. Azért ma sem vittük, biztos ami biztos, és ha már úgysem tudok napközben dolgozni, átszerveztem a munkaidőmet, és Angikát is itthon tartottam. Kicsit így hármasban voltunk, mi csajok.
Nagyon szeretnek a lányok alkotni, de mivel hétköznap ovi után az úszások, tánc mennek, hétvégén meg általában szintén nem szoktunk itthon ülni, egész ritkán sikerül mostanában az alkotásra időt meg alkalmat teremteni.

Azért én mindig sasolom az oviban, hogy miket alkotnak, és gyűjtök ötleteket. Vikike csoportjában a héten a nagyok (vegyes csoportba jár) 1848-as huszárokat készítettek mozgó kezekkel és lábakkal. Gyorsan rákerestem a neten, hátha megtalálom, és láss csodát... :-)

Így ma kihasználtunk, hogy itthon voltunk napközben, és alkottunk. Ezt készítették a lányok:

Huszárok és tulipánok

A büszke alkotók (Vikike szemei nem állnak így keresztbe, csak a fotó nem túl előnyös :-P)

Vikike az Ő huszárját helyből kasztrálta, közölte, hogy a csípő része neki nem kell, mert nem tetszik. :-)

A huszár rajzát innen töltöttem le (6. oldal). Kinyomtattuk, kiszínezték, kis segítséggel kivágták, majd miltonkapoccsal rögzítettem Nekik a kezeket meg a lábakat.

A tulipánokat én rajzoltam, Ők kivágták, színezték és hurkapálcára ragasztottuk.

Köszi, hogy benéztél, jön a 4 napos hétvége, hurrááááá! (Kedden este már nem ezt fogom mondani...)

Zsanett album

2011-02-28T22:03:00.000+01:00

Alkottam! Végre!

Tesóm barátnőjének készítettem a 26. születésnapjára egy albumot. Az album tulajdonképpen "félkész", a címek helye ki van hagyva (kapott hozzá kivágott betűket), hogy Ő maga írhasson címeket, amit Ő odaillőnek érez. Kommenteknek szintén csak a címkék vannak bekészítve, és Ő írhatja rá, amit szeretne.

Az album olyan "sokszínűre" sikeredett... talán tudat alatt a szétforgácsolódásomat szimbolizálja, ami nagyon jellemző mostanában rám. De a tulajdonosának nagyon tetszett (sőt még talán a scrapbook-hoz is kedvet kapott...), és azt hiszem, ennél nincs fontosabb...

Felhasználtam: Sassafrass készlet (még mindig!), Scrap-kreatura albumalap, maradék szalagok, egyebek

Megint tánc

2011-02-02T09:30:00.001+01:00

Az úgy volt, hogy Angika is és Vikike is állandóan táncol. Decemberben átfutott az agyamon, hogy mi lenne, ha keresnék Nekik valahol valami táncot az úszás mellé. Na de milyen legyen, Angika igazából balettot szeretne, de az meg annyira nem az Ő alkatához való... RSG-re egyszer elvittem kisebb korában, de akkor még túl kicsi volt, és ahhoz is úgy érzem, hogy Ő túl nagy és erős. Kizárásos alapon maradt a magyar néptánc, bár őszintén szólva engem az valahogy nem hoz lázba.

Elkezdtem kutatni, hogy hol van a környéken, hová menjünk, főleg így év közben. Keresgélésem közben akadtam rá egy ovis társastánc előkészítő csoportra!!! Ahogy megláttam, azonnal tudtam, hogy magyar néptánc törölve ez a nyertes.

(Én világ életemben szerettem volna társastáncra járni, de valahogy soha nem volt partnerem hozzá. Szerintem az olyan jó, amikor egy pár összeszokva, ismerve a lépéseket szépen tud együtt táncolni... ráadásul közös programnak is óriási.)

Felvettem az egyesülettel a kapcsolatot, és január elején el is kezdtük mindkét lánnyal - közben elcsaltuk a barátainkat is, akiknek hasonló korú lányaik vannak. Mivel a félév vége január végére esett pont, így pont belecsöppentünk az évzáró fellépésbe. Első óra után azt mondta a tanár néni, hogy olyan ügyesek voltak a lányok, hogy meg is lepődött, ha így folytatják, Ők is mehetnek a fellépésre. Én még egy kicsit ezt korainak éreztem, de úgy voltam Vele, hogy ha a gyerekek ettől lelkesek, akkor miért ne?

Most vasárnap volt a nagy nap. Egy órával előbb oda kellett menni, mert főpróba volt, amin - egy darabig - ilyen fegyelmezetten ültek, mikor épp nem Ők voltak a színpadon:

A főpróba szünetében

Aztán jöttek sorban a számok. Összesen 40 szám volt, ebből a lányok 5 számban vettek részt. (Nagy élmény volt a többi korosztály táncát is látni, hiszen ha nagyobbak lesznek, akkor Ők is azokat fogják majd tanulni).
Első szám, amiben részt vettek, a kacsatánc volt. A lányok itt a jobb szélén vannak, elöl Viki Zillével, Mögöttük pedig Angi Nikével:

A következő egy körtánc volt, ez kicsit kaotikusan sikerült, elfelejtődött a koreográfia. De annyira édes, ahogy ezek a picik ilyesmikkel nem foglalkoznak, csinálják, élvezik és kész! (Ja, bár úgy tűnik, de Angi egy picit sem idősebb az átlag korosztálynál... csak méretre tűnik úgy...).

Ezután volt még egy szám, majd jött ez, amin már nem is kellett volna részt venniük, mert ezek már nehezebbek, és ugye Ők még csak pár órán voltak. De mivel Ők akarták, hagytuk, hadd menjenek.

És végül a zárótánc: Angika szerintem egész ügyes volt (kiszúrta, hogy szemben a terem végében Bea néni - a tanáruk - táncolja a koreográfiát, hogy súgjon :-))

A 40 szám után minden táncost felhívtak a színpadra, és emléklapot kaptak. itt éppen Angika vette át az Övét, olyan kis büszke volt. Vikiről sajnos nincs fotónk, pedig Ő is olyan édes volt, merthogy nem tudta hogy kell kezet fogni (lány gyerek révén ezt eddig nem nagyon gyakoroltuk Vele még, de most már muszáj lesz). Aztán, mikor lejött a papírral a kezében, közölte: "Anya, nézd, ezt azért kaptam, mert győztünk!" :-D

Győztünk! :-D

A program után minden családtag jött még hozzánk, mert megtartottuk a lányok névnapját is. Életemben először csináltam hidegtálat, de nagy sikere volt, úgyhogy nem utoljára. ;-)

Szederinda táncház

2011-01-17T23:00:00.000+01:00

Szintén Éváékkal voltunk a Szederinda táncházban. Én először azt hittem, hogy ez olyan, hogy valami zenekar játszik, és tánciznak a gyerekek is, meg a felnőttek is... Zenekar tényleg volt, és tényleg tánciztak a gyerekek is és a felnőttek is, de ezek ilyen vezetett táncos játékok, körjátékok voltak. Nagyon jó volt így is (sőt!), csak először meglepődtünk. Az biztos, hogy legközelebb olyan cipőben megyek, amiben sokat tudok ugrizni, táncolni... és tök jó, mert ez a két óra simán felér egy edzéssel. :-)

Nyuszi ül a fűben?... vagy mi volt?

A zenekar...

Ne tessenek lazsálni, kérem...

Adj király katonát!

És a szilveszterünk...

2011-01-17T22:39:00.000+01:00

Angika kis ovistársa, Niké szülinapi buliján voltunk karácsony után (pontosan 27-én). Amúgy is jó viszonyban voltunk a szülőkkel, Évával és Rolanddal, de itt még jobban összebarátkoztunk. Végül úgy döntöttünk, hogy együtt szilveszterezünk, mert se Nekik, se nekünk nem volt programunk.

Nagyon jó kis buli volt. Tulajdonképpen nem történt semmi extrém, de a négy lány kiszínezte, mi meg közben jókat beszélgettünk, nevetgéltünk. Itt is aludtak nálunk mindannyian. Néhány fotó:

Másnap délután készültek haza, amikor Roland lazán kijelentette Vikinek, hogy elviszik Magukkal... na, nem erre számított, de Viki ennek nagyon örült... és akkor persze már Angi is. Innen nem lehetett már visszacsinálni, mert abból óriási balhé lett volna a lányok részéről. Így gyors pakolás, és Éváék megnyerték Őket még aznap estére (mi meg addig eltakarítottuk a romokat). Még jó, hogy 5 percre laknak. :-)

A mi karácsonyunk

2011-01-17T22:08:00.000+01:00

A karácsonyra való készülődés ezúttal is egy őrület volt. Csak a három tortával (a három helyszínre egye-egy, ugye) egy napot dolgoztam, aztán igazából senki nem értékelte (meg is fogadtam, hogy itt befejeztem: ezután sehová semmit nem fogok vinni, aki tartja a bulit, majd süt, ahogy én is megteszem. A legrosszabbul az esett, hogy pont olyan ember vigyorgott kárörvendőn - mikor azt hitte nem látom -, hogy rosszul esett, hogy még meg sem kóstolják, akinek a süteményéből én még az életben nem ettem... merthogy nem süt. Na mindegy, nem lényeg.).

Pedig isteni finom narancstortákat készítettem, aki egyáltalán megkóstolta, annak mindenkinek ízlett. Amúgy is karácsony előtt kaptam egy kedves ismerősünktől a receptet, és pont azért kértem el, mert nagyon finom. Így nézett ki a három torta:

Karácsonyi narancs torták

Szokás szerint három helyszínen zajlott a karácsony:

Szenteste itthon voltunk, itt volt nálunk András édesanyja (anyósom, de nagyon utálom ezt a szót használni). Csendesen, békésen telt az este. Másnap az én anyukámnál és tesóméknál voltunk, majd a következő napon András apukájáéknál.

Bár néha már nagyon vágynánk egy nyugodt karácsonyra, amikor nem kell rohangálni minden felé, de ilyenkor arra gondolunk, hogy ha már az eljön, akkor vissza fogjuk sírni a mostaniakat... mert az azt jelenti, hogy akkor a szüleink már nincsenek - szóval inkább rohangálunk végig.

A mi ünnepünk összefoglalva néhány képben:

Képeslapok

2011-01-08T22:54:00.002+01:00

Elkezdtem mutogatni a képeslapokat - én naív - egyesével. Mostanra rájöttem, hogy így sosem érek a végére... no nem azért, mert annyit alkottam mostanában, hanem azért, mert még a tavalyi pedagógusnapon az óvónéniknek készített lapokkal sem jutottam oda, hogy feltöltsem. :-) Pedig lassan már újra itt lesz. :-)

Úgyhogy most beledobtam őket egy slideshow-ba, és megmutatom egyben. Leírás, egyebek sorry de nem lesznek hozzá darabonként, pár szóban globálisan: vannak még tavaly nyáriak, karácsonyiak, névnapiak is közöttük, és jó néhány leírását megtalálhatjátok a www.scrap-kreatura.hu oldalunkon. Sok esetben használtam copic markers filceket is, ezeket szintén találtok az említett oldalról nyíló webáruházunkba (magunk között szerintem fantasztikus eszköz, én imádom).

Akkor íme a kollekció:

Ja, és jövök majd a karácsonnyal is ám! Talán jövő karácsonyra... :-D A szilveszterről és az utána lévőkről már nem is beszélek... de azért igyekszek.

Szép estét és hétvégét kívánok, örülök, hogy erre jártál.

Itt van már a szép karácsony

2010-12-24T21:31:00.000+01:00

Kedves Olvasóim!

Köszönöm, hogy benéztetek hozzám az év folyamán oly sokan még akkor is, ha elég hanyagul tudtam ebben az évben vezetni ezt a blogot.

Most már eljött az ünnepelés pihenés ideje - azért az alkotás nem lesz talonba téve, bár asszem csak a fotók gyűjtése erejéig lesz most is jelen a mindennapjaimban. Aztán januártól egy új év, új élet kezdődik, hátha sokkal többet fogok tudni alkotni - merthogy a remény hal meg utoljára, ahogy anyukám szokta mondani. :-)

Kívánom Nektek nagyon boldog karácsonyt, és teljesüljön minden vágyatok a következő évben, amit szeretnétek - de legalábbis legyen sokkal jobb, mint az idei, azt hiszem ez már elég. :-)

Szép ünnepeket, családi együttléteket kívánok!

Képeslap 3.

2010-12-22T06:21:00.000+01:00

Kellékek: maradék papírok, szalagok és masni, scrap-kreatúra pecsét, copic markers filcek

Felhasznált színek a Copic Ciao filcekből

Köszi, hogy benéztél!

Hatékony karácsonyi készülődést kívánok. :-)

Képeslap 2.

2010-12-18T17:45:00.000+01:00

Egy következő képeslap, ez épp névnapra készült.

Kellékek: maradék papírok és gyöngytoll

Ovis karácsony

2010-12-18T17:33:00.000+01:00

A héten megvolt az oviba a karácsonyi ünnepség is. :-)

Vikike csoportjában eredetileg úgy volt, hogy zárt lesz, azaz nem mehetnek szülők... aztán néhány szülő mégis ott volt, amit nem értek. Mint utóbb kiderült, azért nem akarták hogy legyenek szülők is, mert nem mindenki ért rá, és akiknek nem tudnak jönni a szülei, azok ne érezzék rosszul magukat. Aztán néhány szemfülesebb szülő mégis kiharcolta, hogy ott legyen. Ennek végülis az lett az eredménye, hogy így is sok-sok gyerek nem értette, hogy Neki miért nincs ott az anyukája, de így sok-sok szülő sem értette, hogy ha Ő akart és tudott volna, miért nem lehetett ott, szemben másokkal. :-(

Mivel én ott voltam az oviba - Angika csoportjában ugyanis nyitott volt a karácsony - gyakran átszaladtam Vikikéhez, és át is vittem többször Angiék csoportjába, hogy Ő is részesülhessen abból a hangulatból, ünneplésből.

Angikánál megint nagyon színvonalas volt minden, először a szülők mentek be, és vártuk a gyerekeket, akik kézen fogva jöttek be a csengőhangra. Olyan szépek voltak a kis ünneplős ruhájukba megilletődötten, ahogy a karácsonyfára és az alatta lévő ajándékokra rácsodálkoztak.

A fa és a sok-sok ajándék

Először azonban jött a műsor. :-) Szépen énekeltek, szerepeltek, olyan bájosak voltak. Aztán mindenki odavitte a családjának a kis ajándékát, egy Általuk készített kis angyalkát. (Úgy utálom, hogy olyan érzelgős vagyok, ilyenkor én már mindig bőgök...).

A csoport egy része műsor közben (Angika balra a legmagasabb...)

A műsor után kibonthatták az ajándékokat, és elkezdhettek a gyerekek is és a szülők is játszani. :-) Később aztán behozták a tortát is, amit ilyenkor szerveznek a csoportnak:

A torta (csak nem tudom miért forog el, mert vízszintes mikor még beillesztem...)

Ekkorra már átjött Viki is, Ő is benevezett a tortára - miután a csoportjából a dajkanéni azzal fogadott, hogy folyamatosan eszik, ugye nem lesz baj? Nem lett szerencsére.

A buli után hazahoztam mindkét lányt, itthon volt már az alvás, és a délutánt együtt töltöttük. Jó kis nap volt, örülök, hogy idén ott lehettünk (tavaly Angika pont beteg volt). Köszönjük a szervezést az óvó- és dajka néniknek!

Első szánkózásunk az idén

2010-12-18T07:43:00.001+01:00

Képeslap 1.

2010-12-16T14:12:00.000+01:00

Megint az utolsó utáni pillanatban, de elkezdődött nálam is a karácsonyi lapok gyártása. Még jónéhány hátra van, de néhányat már át is adtam.

Időnként mutatok egyet-egyet. És ha már elkészültek, be is nevezem őket egy-egy oda illő kihívásra. :-) Úgyis olyan régen vettem már részt kihíváson, mint amilyen régen alkottam...

Kellékek: Scrap-kreatúra pecsét, copic markers filcek, maradék papírok, olló, ragasztó, akril blokk, tinta, crystal stickles

Köszi, hogy benéztél, legyen szép napod. :-)

Halász Judit koncert

2010-12-16T10:17:00.001+01:00

Ahogy az előző bejegyzésemben már említettem, a télapó hozott nekünk Halász Judit koncertjegyeket is. :-) A koncert 12-én vasárnap a Vígszínházban volt - persze pont délután 14:30-ra kaptunk jegyet, ami Anginak mindegy, mert Ő nem alszik, de Vikinek beleesik az alvásidejébe.

Az utat nagyon élvezték a lányok, szeretik, mikor tömegközlekedünk. Főleg, hogy útközben meg volt beszélve Kikiékkel, hogy talizunk és együtt megyünk tovább (Kiki azaz Kristóf a lányok unokatesója, majdnem egyidősek Angival). Kikit imádják, szerintem jobban várták a Vele való találkozást, mint magát a koncertet. :-)

A koncert asszem inkább nekünk volt élmény. Halász Judit még mindig ugyanúgy néz ki, mint ahogy gyerekkoromból emlékszem - természetes és mintha alig öregedett volna (bár a hangján és a mozgásán azért néha már látszik, hogy nem fiatal - ennek ellenére irigylésre méltóan jól tartja Magát).

A lányok? Hát, abszolút nem kötötte le Őket. :-( Egy darabig előre mentek és az első sorból csápoltak (Angi még bele is szólt a mikrofonba, mikor kérdezte Judit néni, hogy mit csinálnak a rossz gyerekek, Ő mondta, hogy "verekednek". :-)), aztán egyszer csak elunták, és föl le szaladgáltak, négykézláb mászkáltak (kutyást játszottak), stb... Megmondom őszintén, nem értettem: itthon imádnak táncolni, Halász Juditot is gyakran hallgatunk, és tök nem erre számítottam.

Várunk a kezdésre

Itt még jó kislányok (a csibész állapotról nincs is képem, mert folyamatos mozgásban voltak, én meg próbáltam fékezni Őket)

Halász Judit néni

Angika az első sorban (a közepétől kicsit balra az a nagy haj, az Ő. :-))

Aztán pár napra rá beszéltem a kis ovis társa anyukájával, akik szintén ott voltak. Laura is unta, Neki sem tetszett, sőt a végére el is aludt! Ebből egy dolgot megállapítottam: nem a gyerekeink érdeklődésével volt a baj. :-) Azt beszélgettük Andrással, hogy lehet, hogy az volt a baj, hogy túlságosan rámentek a lírikus, karácsonyi dalokra, illetve kellett volna egy "dühöngő" szerűség, ahol a gyerekek táncolhatnak, mozoghatnak.

Jövőre megyünk inkább cirkuszba, vagy játszótérre (az olcsóbb). :-D

(Ja, ott volt Liptai Klaudia is Gesztesivel és a kislánnyal. :-) )

Télapó itthon

2010-12-15T07:22:00.001+01:00

Hozzánk is jött a télapó. Ahogy minden évben, most is úgy oldottuk meg, hogy minden szülő, testvér ideadta nekünk amit hozzá vitt a télapó, és a gyerekeknek küldte. :-) A mi feladatunk volt, hogy átadjuk a saját télapónknak, aki aztán bekészítette a lányoknak. :-)

Ehhez persze szép tiszta csizmára van ám szükség! Este neki is láttak, hogy letakarítsák:

Érdekes, ezt valahogy nem kellett kétszer kérni... :-P

Miután ragyogott minden csizma, kikerültek az ablakba. A gyerekek gyorsan rögtönöztek egy-egy rajzot is a Mikulás bácsinak, biztos ami biztos, le legyen kenyerezve... :-D

Mikulás bácsi, úgy tettük az ablakba, hogy kívülről is lásd, és tuti legyen miért bejönnöd - tuti marketing fogás - a piacgazdaság gyermekeitől...

Az elalvás nagyon nehezen ment. Mivel Angi délután már nem alszik, azért Ő egyszer csak elájult, Vikike még jó sokáig várta a télapót. :-) Volt vagy 11 óra, mire a télapónak esélye volt bemenni úgy, hogy észrevétlen maradjon. Közben rájöttünk, hogy olyan erős a fűtés (jó sokba fog ez még nekünk kerülni), hogy ha oda teszi Miki, akkor elolvadnak a csokik, ezért átrendezés történt a kisasztalra... kicsit aggódtam is, hogy vajon nem lesznek-e csalódottak, ha reggel felnéznek az ablakra és sehol semmi, mert máshol van... nem is értem, hogy gondoltam, hogy nem mennek csokiszagra... :-D

Éjjel Vikike nyugtalanul aludt, így nálunk kötött ki. Reggel egyszer csak hallom, hogy valaki motoszkál... Angika ott állt a a kis asztalnál és érdeklődő arccal vizsgálódótt (pont ráláttam az ágyból). Egyszer csak csöndben átoson, és sugdos: "Anya, itt volt a télapó, én már el is olvastam a levelét, és elvitte a rajzainkat". Azt hittem, hogy megeszem. :-D Annyira édes volt. Tényleg láttam, hogy kibontotta a borítékot (Halász Jutka koncertjegyek voltak benne), és nézegette nagy komolyan, mint egy felnőtt - ez volt az elolvasás. :-) Annak azért nagyon örültem, hogy a csizmák között a borítékot előbb elvette - és Ő a borítékból még nem pénzre, hanem levélre asszociál :-P -, minthogy nekiesett volna az első csokinak.

Erre persze Vikike is felébredt és szaladtak vizsgálódni. :-) Szépen sorban áthordtak mindent az ágyunkba, és behevertek közénk és a csokik közé. :-)

Még álmosan, de nagy izgalommal....

Tudom, hogy ezt már írtam, de muszáj újra: mikor "szingliként" éltem, már úgy utáltam az ünnepeket, csak egy felesleges nyűg volt. Mióta gyermekeim vannak, minden ünnepet egy csodának élek meg Rajtuk keresztül, az Ő örömüket, izgalmukat látva.

Nem tudom elégszer leírni és elmondani, mennyit jelent a gyerek - az életünk, a mindennapunk értelmei!

Köszi, hogy benéztél - gyere máskor is, igyekszem lassan naprakészre fejlődni és most már kicsit gyakrabban írni.

Télapó(k) itt volt(ak)

2010-12-13T07:37:00.002+01:00

Kapcsolatba léptünk a mikulással... többször, több helyen. Majd megállapították a lányok, hogy bizony mikulás több is van. Na de akkor felmerült a kérdés, hogy most melyik is az igazi? Ez minden felbukkanásakor kellő töprengeni- és vitatkozni valót adott Nekik... nekünk meg mulatnivalót. :-)

Miki-randik képekben:

Először az uszodában bukkant fel a nagy piros... Vikike éppen köhögött, így Ő nem úszott, fentről a galériáról nézte a nővérét. Az úszóknak is csak az óra végén sétált be. Megállt a medence szélénél, és a csipet-csapat a vízből énekelt, verselt:

Angika itt még viszonylag elöl állt (sárga sapkában), de már itt épp a hátrálás közben volt. Azon vigyorogtunk fentről, hogy az éneklés végére már egészen hátul volt. :-)

Dalolás után jöttek kifelé a medencéből, mert az órának is vége volt, és kifelé mindenki kapott egy kis cukorkát... iszonyú büszke voltam itt a gyerekre, mert nemcsak elvette a cukrot és továbbvonult, hanem megállt és kért a kishúgának is egyet! Pedig a közelben sem voltunk, hogy mi sugalljuk Neki, teljesen Magától jutott eszébe - büszke is voltam és boldog is: mert mindig próbáljuk úgy nevelni Őket, hogy egymásról soha ne feledkezzenek meg.(Az megint más kérdés, hogy a kishúga a folyosón már kettőt lenyúlt a télapótól, így végül Angi ehette meg azt is, amit Vikinek kért...)

Szeretnék kérni még egyet a kistestvéremnek, mert Ő most nem jöhetett le úszni, mert nagyon köhög...

Aztán legközelebb a Mikulás Kupán találkoztunk Mikivel, ahol mellékesen Angika aranyat nyert hátúszásból a saját korosztályában. :-)

Balról a harmadik Angi - iszonyú magas a többiekhez képest... itt kapták meg a mikulás kupás polót és a mikuláscsomagot. Ez még a verseny előtt volt.

Ezt csak azért, mert szeretem... olyan nagylányos, nem? Pedig még csak 5 éves... mire észbe kapok férjhez megy...

Nézd anya, érmet nyertem... :-) Nagyon örült Neki, pedig mikor meséltem előtte, hogy miről is szól a verseny, akkor félig sírva közölte, hogy "Ő nem érmet akar kapni, hanem inkább ajándékot... :-D" Itt valahogy mégis megérezte az érem eszmei értékét. Első nap el kellett vinni az oviba, és a kabátján is kívülre akasztotta, hogy mindenki lássa. :-D

Visszatérve a télapóra... legközelebb - leszámítva az ilyen-olyan boltokat és a tévét - itthon találkoztunk Vele... illetve nem találkoztunk, csak azzal, amit "művelt"... legközelebb erről is mesélek, de most rohannom kell.

Legyen szép napod, köszi, hogy benéztél.

Könyvtárban

2010-12-01T20:53:00.000+01:00

Nem lehet elég korán kezdeni... mondjuk 3 és 5 évesen. :-) Nagyon szeretném, ha legalább úgy szeretnék a könyveket, mint mi, és úgy érzem erre szoktatni ma már sokkal nehezebb a sok egyéb inger miatt, mint régen. Ezért döntöttem úgy, hogy már most elkezdem könyvtárba hordani Őket. Az első adag könyvet én vittem haza nekik, azon megtanulták, hogy vigyázni kell rájuk, még jobban, mint a sajátra. Most már együtt vittük vissza, és Ők választhattak másikakat. Nagyon jól sikerült program volt, féltem, hogy nem lesz-e korai (főleg Vikinek, Ő mégiscsak 3 éves), de abszolút élvezték Ők is és mi is. :-) No és családi programnak sem utolsó a nagy hideg télben... és olcsó is! :-D

Elmaradások 1.

2010-11-25T12:38:00.001+01:00

Nem is mentegetőzök már - magamnak sem -, megnézni a dátumot is fáj, hogy mióta nem írtam...

elég nehéz idők járnak most ránk, hónapok óta állunk a szakadék szélén, és még mindig nem tudjuk, hogy beleesünk-e, vagy vissza tudunk-e lépni. Bár néha már úgy érzem jobb lenne beleesni, akkor legalább már a bizonytalanság megszűnne... de persze ez csak feladós pillanatokban van, amik gyorsan el is múlnak általában, mert küzdős típusok vagyunk, és még mindig és minden helyzetben csakis a család egysége a fontos! Erre gondolva már nem is baj a baj. :-D

Elhatároztam, hogy ha egyesével is, de mutatom néhány nem megmutatott alkotásom, amiket jó rég csináltam már, de feltölteni még nem volt időm. Alkotni sem volt, de az már afféle lázadás volt részemről a mindennapi hajnalig tartó hajtás után, hogy csakazértis pihenjek most már, és alkossak.

Ez az album is így készült, egy lázadó napon, bár már jó régen:

Talán mindannyiunknak volt anno hasonló álmunk - hercegnőként élni egy gyönyörű kastélyban...

Egyik hétvégén elindultunk az állatkertben, de "megakadtunk" az előtte rendezett Bátor Tábor rendezvényen, és végül ott is ragadtunk. Volt olyan lehetőség is, hogy jelmezekbe lehetett öltözni. Angi felvette ezt a hercegnős ruhát, és teljesen odavolt (alig bírtam lekönyörögni róla fél óra után, hogy más gyerek is felvehesse). Vikikére minden nagy volt még :-) Végül ennél a Robin Hood jelmeznél maradtunk, mert ez még hagyján...

Szerettem ezeket a fotókat, sokat agyaltam, hogy hogy szkreppeljem meg. Régen terveztem már egy hasonló kastélyos albumot, és most, amikor megint eszembe jutott, tudtam, hogy EZ AZ! Ez ide van kitalálva. Így most megvalósult. A vers/mese vagy mi meg már jött magától.

Kellékek: My Mind's Eye Wild asparagus készlet, kreatura chipboard-ok, varrás, SBK virágok

És ha már úgyis panasznapot tartok ma (na ebből azért nem lesz rendszer!): írni fogok a Jézuskának, hogy az idén semmi mást nem kérek, csak egy napot, amikor addig alszok, amíg csak bírok (mondjuk másnap estig...), és ha mégis felébrednék, akkor azt csinálok amit csak akarok - és ez még véletlenül sem munka, semmilyen munka!

A lányok szülinapja

2010-10-24T21:26:00.000+02:00

Minden évben több körös szülinapozás folyik, és mivel a lányok szülinapja között jó egy hónap van, elhatároztuk, hogy most már összevonjuk, ahol csak lehet. Így hétvégén megtartottuk az összevont családi bulit. 10 felnőtt volt és 4 gyerek. Nagyon jó volt, a lányoknak is minden nagyon tetszett, és ez a lényeg. :-)

A tortákkal megint én próbálkoztam. Nem profik, de a miénk. :-) Belül fehércsokis krémmel töltött piskóta volt, kívül Vikikéén ebből a krémből színezett díszítés, Angikáén pedig pillecukorból csináltam a "marcipánt" (mert harmadannyiból jön ki...):

Vikike Micimackót kért

Angika rollerező Barbie-t kért... hát, erre nem mertem vállalkozni egyelőre, így most egy vár lett belőle. De ennek is örült. :-)


Kóstoljunk csak bele...

Hmmm.... finom

Legót is kaptak, egyből körbe is ülték

A legkisebb családtag. :-)

Utána a sógornőmék, Petráék itt aludtak nálunk a gyerekekkel. Szeretem ezeket az együtt töltött időket, nagyon jók a gyerekeknek is és nekünk is.

Ez egy jó kis hétvége volt. :-)

Köszi, hogy benéztél.

Ritka kreatív hétvége

2010-09-30T16:12:00.000+02:00

Régen mondhattam már el ezt magamról, de ez a hétvégém kivételesen kreatív volt.

Először is pénteken elkészült a scrap.hu maratoni kihívására a második oldalam, amin filcet kellett használni. A filcvirágok Angi egyik pulcsijáról vannak, sajnos olyan pecsétes már, hogy egyszerűen nem tudom igazán kimosni (... és mióta vártam én már erre... :-P). Megjegyzem, van még hasonló ruhájuk - ezeket adom rájuk olyan helyekre, ahol pecséteket "remélek". :-P

Felhasználtam még fehér kartont (nem tudom a nevét, sbk.hu-ról van, tavalyi táborban is volt, domborított), bordó, fekete tintát, pecsétet, chipboard betűket, alakzatokat,, amiket akrilfestékkel festettem, szalagot, tortapapírt, folyékony gyöngyöt (kedvenc sb kellékeim egyike).

Aztán szombaton reggel elmentünk anyuékámékhoz Sülysápra. Eredetileg úgy volt, hogy nem alszunk ott, de jól éreztük magunkat, így elmentünk a T...o-ba fogkefékért, és ott aludtunk. :-) Anyu is nagyon szeret alkotgatni (eleve varrónő), csak Ő inkább kézimunkák iránt érdeklődik. Most megfertőződtem egy kicsit... nagyon. :-)

Először is megtanultam az ún. frivolitást (nem kötés, nem horgolás, frivolitás!). Már láthattatok az oldalaimon hasonlót, de akkor anyukám csinálta! Most viszont íme az én első próbálkozásom... és nem az utolsó:

(És itt láthattatok már olyan oldalt, ahol ilyet használtam, csak ez már sokkal szebb, mert anyu műve volt.)

De amire a legbüszkébb vagyok! Meghorgoltam az első karácsonyi angyalkámat, amiből még sokat és sokfélét tervezek... bevallom őszintén, nagyon büszke vagyok rá, nem hittem volna, hogy én ilyet meg tudnék horgolni.Tavaly nekünk már ilyenekkel volt tele a karácsonyfánk, akkor még anyunak köszönhetően. Most már én is tudom, és ez nagyon jó érzés.

Legyen szép napod, köszönöm, hogy benéztél!

Elmaradt alkotások

2010-09-19T21:35:00.003+02:00

Bár nem sokat alkotok mostanában, de ide még az a kevés se nagyon íródik fel magától... én meg csak most jutok ide, ez van. :-)

Először is volt asszem két hete a scrap.hu scrap-talija. Nyár előtt többször is kimaradt nekem, most már nagyon jó volt elmenni. A projekt Rika ötlete alapján speciális képeslap volt, amire nekem az ugrott be, hogy nemsokára lesz a lányok szülinapja - bár még kicsik, de ha meg tudom menteni, és elrakni Nekik, akkor felnőtt korukba milyen jó lenne elővenniük néha... el is határoztam, hogy minden évben fognak kapni egy hasonlót, így minden évben az is látszik, hogy abban a korukban hogy néztek éppen ki.

Vikike október 12-én lesz 3 éves, Neki ez készült:

Viki lap eleje

Viki lap belseje

Angika pedig november 28-án lesz 5 éves, az ő lapja:

Angi lap eleje

Angi lap belseje

Aztán volt egy játék is. Adri indította szintén a scrap.hu-n. A lényege az volt, hogy minden játékostól begyűjtött egy-egy fotót/fotó sorozatot aztán kisorsolta, hogy ki kinek fog alkotni. Én Marcsi képeit kaptam. Hát, izé... napokig agyaltam, és volt pillanat, mikor úgy éreztem, hogy pont most ebben az alkotói válságomban nem tudom ezt megszkreppelni... ennyit nem gondolkodtam még oldalon. :-)

Aztán olvasgattam... mivel mindennel el vagyok maradva, így Veka cikkét is csak most...

Annak ellenére, hogy mindig úgy éreztem, hogy az Art stílus tőlem nagyon távol áll, mikor most olvastam ezt a cikket, hirtelen beugrott, hogy igen, ehhez a témához ez az, amit kerestem. Innentől minden ment magától... és pillanatok alatt készen lett. Az oldal egyébként egy geocaching játékról szól, ahol voltak Marcsiék. A játék lényege, hogy elindulnak egy útvonalon, időnként találnak egy egy ládát, abban vannak támpontok, koordináták, hogy merre kell tovább menniük, és végül megtalálják a főládát. Jó buli lehet. Az oldalon próbáltam szerepeltetni az állomásokat, a térképet, az útvonal rajzát, a malmot és szobrot, amit az állomásokon talált támpontok jeleznek, és a végcélnál levő tájképet, ami Marcsinak nagyon tetszett, ezért lefotózta.

A tájképes fotó Veka technikájával készült, ki lehet venni a térkép mögül, és a hátuljára lehet kommentezni. A többi fotót Scrap-kreatúrás filmszegélyes pecsét mögé tettem. Használtam még rengeteg féle pecsétet, chipboard-okat, repesztőlakkot, mist-eket, folyékony gyöngyöt, a ládák helyéhez megadott malom és szobor képét nyomtattam, mint ahogy a túra térképét is.

Most szeptembertől eljött végre az a pillanat, hogy Vikikét is elkezdtük úszni hordani. Bár Ő még nincs három, és elvileg nem mehetne, de mivel a magassága eléri a 98-as méretet, engedték próbaúszásra. Mivel ott megfelelt, már járhat Ő is. Annyira jó így menni, hogy nem kell Apával kétfelé válni, hogy külön megoldjuk a lányok elosztását (egyik usziba, másik haza). Mivel Vikike soha nem volt olyan kis vizicsibe, mint Angi, fel voltam rá készülve, hogy Neki nem fog bejönni ez a sport. De nagyon ledöbbentünk - jó értelemben -, hogy mennyire élvezi és imádja. Már két hetet jártunk (heti két alkalom) azóta készülök megörökíteni.

És végül ma készült végre egy oldalam. A scrap.hu-n indult egy maratoni kihívás-sorozat. Az első kihívásra készítettem ezt az oldalt (a kihívás lényege egyféle színharmónia és egy szabadon választott vázlat volt, részletek a link alatt).

Még mindig nem érzem, hogy az art az én stílusom lenne... de úgy tűnik, ez is affelé ment el.

Az úgy kezdődött, hogy rosszul vágtam ki a képeket, nem hagytam fehér keretet. Mivel aláragasztani nem volt kedvem, viszont varrni annál inkább, mert a tábor óta nem varrtam, így inkább darabonként körbeszaladtam minden képen - de még így sem éreztem, hogy eléggé kiemelkedne a háttérből... na jó, akkor összekentem fehér akrilfestékkel alatta... és hát azt is jelölnöm kellett némelyik képen, hogy melyik Angi, és melyik Viki... és Veka söröskupakja is úgy illett ide... aztán ez lett belőle...

Uszilányok

Felhasználtam:

Papírok: g.c.d. studios Sunset Silhouette, Fancy Pants: Summer Soiree, Splat rain dots, AC betűchipboard-ok, akrilfestések, Veka söröskupakja, szalag (egy régi nyári készletből), milton

Komplementer színösszeállításban, és Sketchy Thursday vázlat alapján készült.

Köszönöm, hogy benéztél, szép vasárnap estét. :-)

Budakeszi vadaspark

2010-09-12T21:24:00.001+02:00

Mindenki beteg nálunk (nátha) lányok már kimenőben, mi most vagyunk Apával a csúcson. :-P Eredetileg úgy volt, hogy hétvégén megyünk anyukámhoz Sülysápra, de mivel Ő is nemrég gyógyult meg és nem akartuk visszafertőzni, lefújtuk. Nem is ütemeztünk semmit hétvégére, aztán tegnap a sógornőm kérdezte, hogy van-e tervünk mára. Mivel azt mondta nem zavarja, hogy náthások vagyunk, eljöttek hozzánk este a két gyerekkel Kikivel és Zitussal. Mondanom sem kell, a négy gyerek elemében volt... :-)

Íme egy fotó, hogy milyen az, amikor négy gyerek pancsizik együtt (balról jobbra 1,5; 3; 4,5; 5 évesek):

A gyerekeknek ezek az együttlétek hihetetlen nagy élményt jelentenek. Nekünk felnőtteknek kicsit fárasztó, mert ha így összejönnek, akkor ötször elevenebbek, mint amúgy - és fegyelmezni sem egyszerű Őket, mert már nagyon megy a bandázás. De én még emlékszem, hogy mennyire nagy dolgok voltak ezek az unokatesós együttlétek. Ezért nagyon örülök, hogy ilyen közel vannak egymáshoz korban a gyerekek, és egyre többször oldjuk meg, hogy összejövünk a sógornőmékkel 1-2 napra. Mi is jól elvagyunk, és a gyerekeknek is nagyon jó... altató pedig nem kell ezek után a napok után... :-P

Az összeruccanás célja az volt, hogy ma elmenjünk a BNV-n lévő Kölyökparkba vagy mibe. Aztán ezt leszavaztuk, mondván biztos sokan lesznek, akkor legyen megint Elevenpark, mint múlt héten... össze is cuccoltunk nagy nehezen, leindultunk... aztán a ház előtt megint átszerveztük: annyira szép volt ugyanis az idő, hogy úgy döntöttünk, ezt inkább kihasználjuk és szabadtéri program legyen. Így mentünk végül a Budakeszi vadasparkba. Jó volt, bár jól elfáradtunk (mi, felnőttek, merthogy a lányok még hazaérve is tudtak bomlani, sőt bukfenceztek egész este...):

Ez a hétvége is jó eseménydúsra sikerült... de így szeretjük. :-)

Elevenpark

2010-09-06T07:19:00.003+02:00

Szombaton eldöntöttük, hogy vasárnap elmegyünk megnézi az Elevenparkot, amiről nemrég hallottunk. Fel is készültünk teljes napra. Tegnap el is mentünk, és fantasztikusan jó volt (fél 11 körül értünk oda, és délután 5 körül indultunk vissza). Tuti fogunk máskor is menni, ez alatt az idő alatt a lányok folyamatosan játszottak, örömködtek, és azt sem tudták hová szaladjanak a sok-sok játék közül (még én is felosontam egyikre másikra, olyan kár, hogy a mi gyerekkorunkban nem voltak ilyenek. :-( ). Eljött velünk egy barátnőnk is az ikerfiaival, úgyhogy még társaság is volt, így extrán jól éreztük mindannyian magunkat.

Íme néhány fotó:

Elevenpark

(Arról a programról, amivel ezt a kollázst készítettem, itt írtam.)

A legnagyobb sláger a gokart volt. Ez Apának külön nagy esemény volt, végtelenül büszke volt rá, hogy az Ő lányai milyen ügyesen vezetnek. :-P Forma 1-es rajongó szemével vizsgálta, és izgatottan videózott. Az alábbi videó visszajátszásakor a következőhöz hasonló tudósítás zajlott: "Nézd, Vikike végig vezet, öregem, végig első. És figyeld Angit, elindul, még utolsó, aztán figyeld, egy darabig megy a másik kettővel, majd szépen behúzódik a belső ívre, és belső íven beelőz és igeeeeennnnnn, máris Ő az első. Bajnokok a lányaink, öcsém, bajnokok a lányaink. Tudod milyen jó pénzt lehet keresni Forma 1-el? Bárcsak bevezetnék a női F1-et..."

Amit én tennék hozzá: arról már nem kommentált, ahogy a végén Angika beledurrantott a gumikerekekbe. :-) Ja, a játékot 4 éves kortól lehet használni, nálunk Vikike még csak három lesz, de mivel nagyon akarta, úgy voltunk vele, hogy baja nem lehet, hadd menjen. Hááát, nagyon ügyes volt.

Mától végre Angika is mehet oviba, teljesen meggyógyult (kivették két hete az orrmanduláját). Nálunk igazából most áll vissza a rendszer, minden szempontból nagyon kívánatos volt már. Angika naponta nyúzott azzal, hogy mennyire hiányoznak már az ovis barátai, meg menne már úszni, stb. Nekem sem lesz rossz, hogy tudok nappal dolgozni, nem éjjel kell.

Amiért úgy eltűntem

2010-09-01T06:02:00.005+02:00

Hónapok óta alig tudtam vezetni a blogomat, ahogy alkotni sem sokat volt időm.

Nagyon sajnálom, hogy így alakult, de nem lógattam a lábam ez alatt az idő alatt. Az elmúlt hónapokban sok mindent létrehoztam - úgy, hogy ebben a szakmában szinte a nulláról indultam, mindent most tanultam meg. Igen, erre büszke vagyok, és bár még nagyon nincs vége ennek a munkának (sőt most kezdődik a java de nem adom fel), azt hiszem a kezdeti nehézségeken már túl vagyok...

Hogy konkrétumokat is mutassak. Felépült egy szakértői honlapom, ami a kisvállalkozók életét szeretném, ha megkönnyítené hosszú távon. Megvannak a kezdetek, szépen gyarapodnak a látogatóim is, szép lassan majd jöhet a java. Ha érdekel, ezen a linken megkukkanthatod (mivel még messze nincs készen - nem is tudom, hogy valaha fogom-e úgy érezni, hogy készen van... -, kérlek egyelőre ne a hibákat keresd, de ha mégis megtalálod, írd meg bátran, mert ha nem olyan, amit én is tudok, akkor sokat segíthetsz ezzel).

És a másik, ami ennek a blognak a profiljához sokkal jobban illik: újra nekifutottam a kreatúrának, de erősen lebegett a cél a szemem előtt, hogy most már sokkal profibb, igényesebb, nem elkapkodott, átgondolt legyen. Én azt gondolom, hogy sikerült ezt elérnem, nézd meg Te is, és döntsd el Magad, ha érdekel. Megtisztelsz vele, köszönöm. :-)

És ha már a Scrap-kreatúráról beszélünk, hadd mutassam meg itt is azt a blog candy-t, amit ott indítottam. Vegyél részt Te is a játékomon, hátha pont Neked kedvez a szerencse!

Scrap-kreatura: Blog candy 1

A csomag tartalma:

1 db indás, lepkés, virágos chipboard
1 db karácsonyi pecsét
1 db dátum pecsét
1 db rich cocoa memento ink
6 db Prima virág
2 db fa virág
1 csomag sárga habrózsa
2 db fa angyalka
3 db hímzett mesefigura pl. képeslapra (2 elefánt, 1 maci)
1 db fonalvirág
8×1 méter szalag (ősz és tél színeiben)
1 db riselt pillangó
2db fa levélke
2 csomag galagonya (kökény? )

Ha van kedved, nézd meg az oldalt és az eredeti bejegyzést itt.

Köszönöm, hogy itt jártál, legyen nagyon szép napod!

Nem megy...

2010-08-28T16:19:00.000+02:00

Ha fejreállok sem megy, hogy még ide, a blogra is tudjak írni... a mindennapjainkról, eseményeinkről eleve kizárt, mert túl sok, és ide már nem jutok velük.

Alkotásaim meg mostanában nincsenek, mert annyira nincs rá időm, hogy még ha lenne egy fél órám, akkor sem tud ráállni az agyam, annyira tele van minden mással. :-( Lehet, hogy a sokminden más alkotói válságot okozott? Remélem, csak átmeneti....

Viszont legalább annyit elárulhatok, hogy pár nap múlva valamit tudok majd mutatni abból, ami miatt így szét vagyok esve mostanában... illetve csak egy szeletkéjét, egy icinykét picinykét, de legalább már konkrétumot...

Addig is mindenkinek szép hétvégét kívánok ezen a csúnya borús napon!

Egy picit alkottam is...

2010-08-01T22:03:00.003+02:00

Anno írtam, hogy a projekt 365 nevű projektbe belebuktam... Egészen márciusig ment, aztán akkor kicsit elúsztam, de mivel jegyzeteltem a napokat, az még pótolható lett volna. Utána kicsit megbonyolódott az élet, majd egy kicsit új irányba igyekeztem/igyekszem vinni a munkáimat, ami a meglévő munkámon felül többnyire az estéimre maradt - így még tovább elmaradt a projekt.

Aztán átgondoltam, hogy tulajdonképpen annyira felesleges is minden napról egy fotó-szöveg. Voltak napok, amikor tényleg nem történt rendkívüli, és kicsit "meg kellett erőszakolnom magam", hogy tudjak valamit írni.

Ezért úgy döntöttem, hogy nem ilyen részletezettséggel, de pótolni fogom a kimaradt időket is. Egyszerűen csak azokat az eseményeket fogom scrap-elni - ez esetben digitálisan -, amik a tervezett "2010" című "évkönyv"-ünkbe beleillik. Azt majd fotókönyvbe szeretném előhívatni év végén, és minden évről szeretnék ilyet, de tényleg csak azokról az eseményekről, amikre úgy gondolom, hogy jó lehet majd x év múlva visszanézegetni - lehet, hogy csak azért, mert látszik rajta, hogy az adott korában melyik gyerek éppen mit csinált a játszótéren, de lehet, hogy azért, mert olyan helyen voltunk, ami nem mindennapos. A lényeg, hogy itt a "2010-ben történt velünk" aspektusból értelmezem az oldalt. Vissza is tértem az utolsó projektes oldalam dátumához, és megnéztem a fotók között, illetve a noteszomban, hogy utána mik voltak.

A következő esemény, amit érdemesnek tartottam megszkreppelni, az az, amikor a sógornőmékkel el akartunk menni a közlekedési múzeumba, de későn értünk oda, így a városligetben egy nagy csúszdás játszótéren kötöttünk ki. Ez az esemény mindjárt három oldalt is fog kapni a fotókönyvben, most pont a középső készült el. :-)

Felhasznált készlet: Ptitesouris - So happy it's my birthday
Szöveg betűtípusa: Rough_Typewriter

További szép estét kívánok!

Hétvége

2010-08-01T21:48:00.001+02:00

Érdekes vegyesfelvágottként telt el a hétvégénk.

Tegnap hajnali ötkor Angika felkelt, hogy pisilnie kell - aztán rátört valami nagyon erős fejfájás. Mivel Neki még sosem fájt a feje, eléggé elkezdtünk aggódni. Egy órára rá sugárban hányt :-((. Ez is furcsa volt Tőle, mert már nagyon régen, ha hány, időben szól, de most olyan hirtelen jött Neki, hogy nem tudott, telibe kapta az ágyunkat, mert ekkorra már ott volt velünk.

Utána egész jól lett, de nap köben még kétszer ugyanez lezajlott: erős fejfájás, majd hányás. Beszéltem a fülorvosunkkal, mert utána olvastam a neten, és ott volt olyan, hogy lehet ez jele gennyes fülgyulladásnak is, vagy gennyes homloküreg gyulladásnak is. Mivel pénteken voltunk kontrollon - az orrmandulája miatt mostanában sokszor volt fülproblémánk -, ezért hívtam fel a füldoki nénit, hogy elképzelhető-e, hogy a füle miatt van valami. Azt mondat, hogy mivel előző nap látta a fülét, azt szinte kizártnak tartja, mert most szép volt a füle már. (Épp kapott egy orrspray-t, hogy előkészítsék vele a mandulaműtétre, ami nyaralás után lesz.)

Felhívtam az ügyeletet is, begyűjtöttem az infókat, hogy hová tudunk menni, ha úgy érezzük, hogy menni kell. Este 11 körül volt az utolsó hányás - ekkor már 39 fokos lázzal is párosult. Mellettem aludt éjszaka, innentől kezdve nyugodtan, a láza is szépen ment lefelé. Reggel már reggelizett velünk (igaz, hogy pirítóst adtunk Neki), és azóta semmi baja. Bármi is volt ez, egy nap alatt legyűrte.

Ma reggel viszont Apa kelt úgy, hogy minden porcikája, ízületei, mindene fáj (közben beszéltem anyukámmal, az öcsém is hasonlóval szenved). Gondolom, ez meg valami vírus lehet, vagy nem tudom. 1000 mg C vitamin apának, meg egy kis fájdalom-csillapító, most már Ő is sokkal jobban van, talán még sikerült időben elkapni.

Azért nem ültünk sóhajtozva és sírdogálva, hogy jaj mi lesz most. :-)

Tegnap, amikor Angika egy-egy hányás után éppen jól volt, ugyanúgy játszott, szaladgált, eleven volt, mint máskor. Ezért voltak játszadozások, hülyéskedések egész nap, mutatok néhány fotót, hadd beszéljenek helyettem. :-)

Apa nagyon szupi papírrepcsiket tud hajtogatni (nekem már nem jön össze, elfelejtettem). Hajtogatott néhányat a lányoknak, ment a nagy repcsidobálás. Angika már ügyesen dobja, és tudatosan arra megy, hogy minél messzebbre és minél szebben repüljön. :-)

Na, Vikkancs viszont haláli: El nem engedi a repcsit, csak olyan mozdulatot tesz, mintha eldobná, de valahogy nem meri/nem akarja, és miután néhány kört leír a repcsivel, eldobja Magát az ágyon. Mindezt csakis azután, miután 10-szer elmondta, hogy "Apa nézd, Apa nézd, mit csinálok". 100-adszor ugyanazt nézni Apa kicsit már megunta, így lepasszolta nekem a dolgot, és Vikike nem fáradt, jött, hogy "Anya nézd, anya nézd... :-D"

Nagy pakolgatás közben előkerült a bulizós parókám is, Angika pedig azonnal felkapta. Be kell vallanom, Neki jobban áll, mint nekem... :-P

... na ebből persze Vikike se maradhatott ki... :-)

Estére pedig így nézte a mesét a megfáradt tévés társaság...

Mivel mint fent írtam ma meg Apa volt nem jól, próbáltam elvinni a lányokat egy kicsit itthonról, hogy pihenhessen. Délelőtt elmentünk vásárolni, majd aludtak egy nagyot (meglepően nagyot, és meglepően még Angi is aludt), aztán elmentünk moziba megint. :-) Csingiling és a nagy tündérmentés című mesét néztük meg. Nálunk ez a mese (is) nagy sláger szokott lenni, mikor megláttam, hogy lesz a moziban, már tudtam, hogy viszem a lányokat. Akkorra már Apa is jól volt, de valahogy nem volt kedve erre moziba jönni :-P - a Forma 1-et valahogy többre értékelte, nem értem....

Aranyos volt a film, még én is elnézegettem, bár ilyenkor én sokszor a lányokat nézem, azzal foglalkozok, hogy milyen jó örülni, boldognak látni Őket.

Íme egy részlet a filmből, hátha Te is megnéznéd:

Mozi után még fagyiztunk egyet, hazaérve már vacsi, fürdés és fekvés volt (az esti mese ma ki is maradt).

Apával azon viccelődtünk, hogy szokta mondogatni, hogy alig várja mikor felnőnek a lányok, és elmegyünk vásárolgatni, ruhákat venni, és végre lesz egy nyugodt délutánja, amikor meccset nézhet heverészve, sörözgetve. :-P

Angika meg szokta mondani, hogy "Anya, mikor tartunk lánynapot?" (Az Anna és Petiben van ilyen, onnan vette.)

Mondtam ma Apának, hogy ugye Ő sem hitte, hogy ilyen hamar eljön az a pillanat, mikor a csajok elhúznak itthonról és van egy kis nyugija? Csak még nem divatozni, bár akár azt is lehetne, mert amilyen kicsik még a lányok, annyira nem vesznek fel akármit...

Köszi, hogy benéztél, legyen szép vasárnap estéd, és ne gondolj a hétfőre...

Éééédes - ADDS

2010-07-26T20:30:00.001+02:00

Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az ADDS liftelős játékában vendégként részt vehettem. Ezúton is köszönöm a megtiszteltetést a lányoknak.

Ezen a héten Dorka választott mintaoldalt, méghozzá Yuka-tól ezt az oldalt:

Nekem voltak részei, amik kicsit túldíszítettnek hatottak, például a masnit eleve nem tudtam a sajátomon elképzelni, így azt kihagytam. Azért szerintem nagyon jól hajaz az enyém is az eredetire, majd mindjárt mutatom.

Fagyizás közben csináltam nem is olyan régen ezt a képet Vikikéről, és már akkor tudtam, hogy ezt meg fogom szkreppelni. Amikor pedig megláttam a fenti oldalt, ha nem is azonnal, de elég hamar beugrott a fagyis kép, és innentől már egyértelmű lett, hogy azt fogom feldolgozni.

Tulajdonképpen innentől már szinte épült magától az oldal. Minden olyan egyszerűen jött. Na jó, azt nem mondom, hogy a kép mögött lévő hajtogatott háttér könnyű volt, de amint azzal megvoltam, már tényleg nagyon jól haladtam. Íme az eredmény, nekem tetszik :-) :


Felhasználtam: Sassafrass papír, nemtudommilyen papír :-P, horgolt virágok, Bricostore-os virágok darabjai, virág alakú szalag, miltonok, riselt minták, chipboard-ok, csillámpor, mintalyukasztó, horgolt pillangó

Látogassatok el a lányok blogjaira is:
Altalena
Danett
Dorka
Secima

Visszatérés és pótlás

2010-07-25T21:55:00.001+02:00

Elég sok mindenen dolgozom mostanában, így minden szabad percemet arra fordítottam. Nem volt pihenés, nem volt scrap, és úgy egyáltalán semmi... aztán az utóbbi időben úgy igazán kezdtem már megzakkanni, így arra jutottam magamban, hogy mivel ez hosszú távon így nem mehet, ki kell dolgoznom valamilyen rendszert. Ezt meg is tettem még a múlt héten: a hétköznapjaim szinte minden olyan perce, ami nem a családról szól, továbbra is a munkáé lesz még elég sokáig, de a hétvégét kikiáltottam újra szentnek és sérthetetlennek - no és a nyaralást is! Továbbra is nagyon fontos minden, aminek most a megalapításával foglalkozom, de nem minden áron, és egyébként is nagyjából már sínen vannak, talán már kicsit könnyebb is lesz.

Így, ha hétvégén esetleg éppen itthon vagyunk és esetleg délután van csendes pihenő, vagy Apa este tévézik (amit én nem szokni...), akkor még talán szkreppelni is fogok újra - mert már nagyon de nagyon hiányzik! :-(

És ha hétköznap olyan esemény történik, akkor fél órát ki fogok lopni a munkából azért, hogy ezt a blogot és a lányok blogját mindig vezessem! Mert ezeket a saját naplónknak is szánom későbbre azon kívül, hogy itt mutatgatom meg az alkotásaimat.... Apropó! Ha valaki esetleg olvasta a lányok blogját, akkor bocsi érte, de letitkosítottam - innentől csak a családtagok olvashatják, mert úgy gondolom, hogy ez a lányoknak szól, az Ő életükről, és meghagyom Nekik a jogot, hogy majd ha nagyok lesznek, eldöntsék, hogy akarják-e, hogy ez nyilvános legyen. Addig védem én a magánszférájukat...

Nos, ezek voltak a fogadalmaim, amiket egy hete tettem. Kezdetnek készült is egy új oldalam, de arról majd holnap írok... Ide a blogra még mindig nem sikerült eljutnom, pedig ezt is célom volt újraéleszteni. Aztán ma egy családi ünnepségen a sógornőm rám szólt, hogy "Tessék írni a blogod!". Hát jó! Akkor írom most már újra. :-) Értek én a szóból, kérem szépen. :-)

Most inkább röviden próbálok pótolni kicsit a múltból.

Június 11-13-án scrap táborban voltam. Már akkor is kb. 2 hónapja ment a fentiekben célzott őrült életvitelem, úgyhogy ez a három nap kicsit életmentően kikapcsolt. Aztán ahogy hazajöttem, egészen a múlt hétvégéig odáig sem jutottam, hogy kicsomagoljam a scrap-bőröndömet. Azóta ez már megtörtént. ;-)

A táborból három új alkotással jöttem haza:

1. Egy textil album, ilyet először csináltam, de asszem nem utoljára. Témának a gyerekek alvópózait választottam, mert régen akartam már ezt megörökíteni. Íme az eredmény:

Ennek az albumnak tuti lesznek még újabb részei, mert már most van két új fotónk a témában. Nem bírom ki, meg kell mutatnom:


Múlt hétvégén barátaink telkén voltunk, ott is aludtunk két éjszakát. Mikor mentünk este aludni mi felnőttek, Angikát így találtuk, ebben a pózban aludt. :-)

Mentem be éjjel a lányok szobájába, hogy betakarjam Őket, megnézzem, hogy minden rendben van-e: valahogy éreztem, hogy nem kell belépnem, előbb az ágy végéből bekukucskáltam... még jó, mert miután nem találtam az ágyban Vikit, így feküdt az ágy mellett a földön. Ha egy lépéssel beljebb lépek, pont rálépek :-(

2. Megint volt játék a táborban, amiben egymásnak készítettünk stafétában oldalt. Nekem ezt az oldalt készítették a lányok Vikiciről - jellemzően itt is a fejére húzott valamit, ez nem tudom miért, de valahogy mindig így volt Nála: ha valamit a kezébe kap, ami erre alkalmas lehet, azt azonnal a fejébe húzza... még ma is (a kommentek még azóta sem kerültek rá, de ami késik elmúlik...)

3. Az utolsó pedig a kedvencem: András még csak udvarolt ezekben az időkben, és Debrecenbe mentünk el Iron Maiden koncertre. Emlékszem mennyit utaztunk, és még aznap éjjel vissza is jöttünk. Pestre a koncert után. Ezen az oldalon egy olyan pillanat van megörökítve erről a koncertről, amin éppen bohóckodtunk (komment még itt sincs).

Arra nem vállalkozok, hogy minden elmaradt eseményünket leírjam. Viszont legalább az utóbbi időből beszúrok néhány számomra kedves képet, legalább ennyivel próbálom pótolni az elmaradásaimat:


Először vittük el moziba a lányokat a Schrek 3-ra, 3D-ben (Vikike fején csak úgy maradt meg a szemüveg, hogy a hajába a hajcsat alá rögzítettem :-P - majdnem végig is nézték, csak azért kellett kijönni, mert Angikának megint bedurrant a füle - ki is fogják hamarosan venni az orrmanduláját. Angika itt épp kukoricát eszik, azért vág olyan "fura" fejet.


Váratlanul meglátogatott minket egy barátnőm, akivel már nagyon régen nem találkoztunk! Olyan hirtelen volt, meglepő volt, és ugyanakkor nagyon-nagyon jó érzés (külföldön élnek)


Most, hogy Angikának már nincs ovi (Vikinek 30-áig még van bölcsi) itthon van velem - és biza kiveszi a részét Ő is a házimunkából még akkor is, ha ezt sámliról teszi... ;-)


Szintén mivel itthon van Angika, mindenfelé kénytelen vagyok szegényt cipelni magammal - a héten pl. így mentünk el a könyvelőmhöz is. Mivel kicsit előbb odaértünk, játszhatott még egyet a közeli játszótéren - eközben készítettem Róla egy fotósorozatot, amin teljesen úgy néz ki, mintha direkt pózolna mint egy manökengyerek, pedig semmi ilyen nem volt, csak én fotózgattam, közben beszélgettünk, míg Ő játszott.

És végül még egy képsorozat. Ahogy fent már említettem, ma családi ünnepség volt. Amúgy is mozgalmas volt a hétvége, mert tegnap elmentünk anyukámhoz és az öcsémhez, Náluk is aludtunk Sülysápon, onnan mentünk ma a sógornőmékhez, mert Kristóf nap lévén Kiki névnapját ünnepeltük. Sok jó kép lett a három/négy kis gézengúzról, annyira jól elvannak már együtt. Nagyon fura, hogy olyan nagyok már, hogy mi felnőttek simán tudunk beszélgetni, nem kell már Őket őrizni, vigyázni:

Legyen szép estéd, köszönöm, hogy benéztél! Holnap ismét jövök, mutatom majd, hogy mit alkottam az új rendszerem óta... (azt már nem akarom ide besűríteni :-P )

Projekt 365

2010-06-04T14:13:00.000+02:00

Volt még két oldalam, amit itt még nem mutattam, azt megmutatom, Viszont ezzel be is kell, hogy fejezzem ezt a projektet, pedig nagyon komolyan végig akartam csinálni. Viszont a váratlan nehézségeim miatt kisebb gondom is nagyobb volt ennél, így most már több, mint 10 héttel el vagyok maradva... éppen még akár be is lehetne hozni, mert jegyzeteim és fotóim vannak, de ennyire lemaradva már nem olyan, az már nem alkotás, hanem "munka" kötelezettségszagú lenne - abból meg van elég amúgy is.

Szóval, az utolsó kettő, amit eddig nem mutattam:

Már "csak" 40 hét hiányzott volna a teljes albumhoz... :-) (Hozzávalókat kivételesen nem tudok összeszedni, annyira rég csináltam már!)

5 dolog album

2010-06-04T13:00:00.000+02:00

Khmmm.... igen, eltűntem kissé. Többen meg is kerestetek, ami igazán jól esett, köszönöm szépen még egyszer. :-* Nem nagyon részletezem, sok minden történik, sok minden megoldódik, majd a megoldások bonyolódnak... nagyjából ezzel jellemezhetném most a munkaügyeimet. :-)

Na de az elmúlt hónap. A gyerekek blogját azért igyekeztem vezetni (bár ott is van elmaradásom). Időközben megfogalmaztam új blog-sturktúrális változtatási terveket is magamnak (hú, ezt aztán megfogalmaztam), erről majd a következő bejegyzésemben. Nagyjából kezd kialakulni bennem, hogy hogy válasszam szét mi kerül melyik blogra, mit szkreppelek hagyományosban és mit digiben, hogy azért majd az albumok egységesen összeállhassanak... bár, ami azt illeti, mostanában szerintem nem fogom túlzásba vinni a szkreppelést - azért majd igyekszem, mert nagyon hiányzik a kikapcsolódás. Érzem ezt már magamon minden szempontból.

Egy minialbumom készült szép lassan ebben a hónapban. Ez az album kivételesen rólam szólt - a scrap.hu kihívására készítettem, igazából a kihívás motivált, hogy legalább ennyit alkossak, ezért hálás is vagyok Atyusnak.

Nézzük az albumot:

És akkor oldalanként:

És ami a vicc: miután elkészült az album, jól levágattam a hajam. :-) Mert tényleg a hosszú hajat szeretem a legjobban, de már feladtam, hogy vénségemre ilyen hosszú legyen. És itt jön a "dupla vagy semmi" jellemzőm: ha már hosszú nem lehet - legalábbis annyira, mint szeretném -, akkor legyen nagyon rövid. :-) Na jó, oldalt hosszú, csak hátul van felnyírva. :-P

Cumizás

2010-04-21T07:01:00.000+02:00

A legfontosabbat nem is meséltem! Abbahagytuk a cumizást (mármint Vikike :-P). Ezzel a dologgal valahogy olyan szerencsénk van, mindkét gyerekkel nagyon egyszerűen ment. Egy titka volt: hallgattunk az érzéseinkre, amik megsúgták, hogy mikor készek rá. Vikikével is teljesen tervezetlenül, egyik napról a másikra történt. Írtam az előző bejegyzésemben, hogy szombaton a Papáéknál voltak a lányok (mikor mi moziztunk). A tartalék ruhás táskájukba bekészítettem a cumit, mert arra azért már törekedtünk, hogy ha lehet csak akkor kapja meg, ha nyűgös, vagy alvás van. Nem mondtam külön a Mamának, hogy ott van bent, Ő pedig ebéd utáni alvásnál kérdezte a gyereket, hogy "hát a cumid?". Erre Vikike rávágta: "nem kell cumi, mert én már nagylány vagyok". :-D A Papáék azt hitték, hogy erre van betanítva, és ebben maradtak. Mikor már fel is kelt, akkor vette észre a Mama a táskában a cumit, de akkor persze már nem hozta szóba.

Ezt elmesélték nekünk, mikor mentünk a lányokért. Egymásra néztünk Apával, és azonnal tudtuk, hogy tovább kell játszani ezt a játékot. Hazafelé meg is beszéltük Vikikével, hogy mi otthon sem találtuk a cumiját... mikor hazaértünk, meg kellett mutatni Neki a szokásos helyeket, ahol lenni szoktak a tartalékok (előtte gyorsan eldugtuk). Nem találtuk, ettől megnyugodott, és kész. :-) Azóta 4 éjszaka is eltelt, néha megkérdezi, akkor megbeszéljük, hogy "tudod, hogy elveszett, meg különben is Te már nagylány vagy...", és ezzel megnyugszik. Mondjuk múltkor megkérdezte, hogy ha Ő már nagylány, akkor mikor jöhet úszni Angikával? (Három éves kortól lehet.) :-D Van esze a gyereknek. :-)

Megint egy lépéssel nagyobbak lettünk. :-) Így alszik a kis Drága cumi nélkül:

Elmaradt élményeink

2010-04-20T22:06:00.003+02:00

Sajnos mostanában kicsit megbonyolódott az életünk, a gazdasági válság (vagykitudja) utolérte az én fővállalkozómat is... erről többet most nem írnék, lényeg az, hogy kb. két hete ennek jegyében telnek a napjaim. :-( Intézkedések, jövőterv, A,B,C,D... verziók, próbálkozás a minél okosabb döntésekre, hogy minél jobban tudjak kijönni a helyzetből úgy, hogy közben a jövőt is bebiztosítsam. Viszonylag jók a lehetőségeim - most még úgy látszik -, de soha nem lehet tudni, hogy miből mi lesz. Egyelőre minden lóg a levegőben. Na de majd kialakul, ez a blog nem erről szól (csak azért volt-e pár szó, hogy ha kicsit eltűnök érthetőbb legyen, de nem szeretnék...). Azt azért bevallom, hogy az elmúlt hetekben öregedtem minimum 5 évet. :-(

Mesélek néhány elmúlt élményünkről, amiket még nem mondtam/mutattam. Mert bármi történjék is, a gyerekek felé az élet telik tovább, a családi együttléteket pedig semmi nem ronthatja el. :-)

Múlt szombaton barátaink kislányának, Kírának tartottuk a 4. szülinapját. :-) Megint összejöttünk - mostanában szinte csak a gyerekeket ünnepelni jövünk össze sajnos -, olyan jó volt találkozni a barátokkal, és nézni a csipet-csapatot, hogy már milyen jól eljátszanak együtt. :-)

Az ünnepelt (a létszámra való tekintettel két torta volt):

Vikike eszik :-)

Api fiúk:

Angika kissé megsértődött, mert nem fújhatta el Ő a gyertyát :-D

Aztán a buli után Apáék kidobtak a scrapbook.hu-s tali helyszínénél, és 1-2 órára még be tudtam ugrani. :-) Alkotni már nem volt időm, de jó volt megnézni az új klubhelyiséget, meg trécselni kicsit.

Másnap bábszínházba mentünk. Ezúttal mind a négyen, mert most először vittük el Vikikét is. Nagyon kíváncsi voltam, hogy hogy fogja bírni. Háááát, a gyerek nagyon élvezte, nem tűnt úgy, hogy kicsi lenne még hozzá, de Apát többet nem visszük! Vele nem bírtam, mert unta, ettől feszült volt, attól meg én. :-D Legközelebb egyedül viszem a lányokat. :-) A "Minden egér szereti a sajtot" című bábjátékot néztük meg - ez nekem nagyon nosztalgikus volt, mert gyerekkoromba megvolt nekünk meselemezen, és még tök emlékeztem rá. :-) Érdekes érzés volt. Egy fotó, amikor vártuk a kezdést:

Ez csak úgy egy szép kislányról, akinek csütörtökön befontam a haját, és péntekre ilyen lett. :-) Kis turcsiorrúm. :-) Pénteken volt egy tájékoztatás bent a cégnél, mivel kicsit taknyolt a kisasszony és nem ment oviba, bevittem magammal - hadd oldja a feszültséget. :-)

Délután még a parkba is lementünk, ahol megint készült néhány kedves fotó (megőrülök a zöld füves fotókért amúgy is):

Most szombaton a lányok a Papáéknál voltak. Eredetileg úgy volt, hogy intézendőnk van, de aztán az máshogy alakult - a lányok elhelyezését nem mondtuk le, úgy döntöttünk, hogy ránk fér egy kis kikapcsolódás. Elmentünk Apával életünkben először megnézni egy 3D-s filmet (Titánok harca, vagy mi...). Nekem kicsit vontatott volt, de azért nagy élmény volt a 3D-s hatás. Utána vásároltunk, aztán mentünk a lányokért:

Ahogy elhoztuk a lányokat a Papáéktól, mentünk a kisvidibe, amit itt állítottak fel a Jégcsarnok mellett (úgy utálom ezt, hogy direkt olyan helyre állítják fel, hogy tuti észrevegyék a gyerekek). Volt is belőle hiszti, mert persze, hogy több mindenre akartak felülni, mint amit mi akartunk. :-)

Vasárnap pedig megint Tesóméknál voltunk, ahol megint a horgásztó volt a cél. A lányokat alig láttuk, folyamatosan játszótereztek, mi meg kicsit pihiztünk, napfürdőztünk, beszélgettünk, hülyéskedtünk. A lányok szó szerint nem szálltak le Nináról (tesóm barátnője), folyamatosan nyúzták - Ő meg élvezte:

A fiúk pedig lógattak szorgalmasan, de ma nem sok szerencsével.... :-):

Projekt 365 - 10/52

2010-04-07T21:21:00.000+02:00

Úgy döntöttem, hogy azokra a napokra, amikor nálunk a családban nem történt semmi különös, a mai világunkkal kapcsolatos "híreket", eseményeket, jellemzőket is bele fogok csempészni az oldalaimba. Így esetleg évtizedek múlva érdekes lesz visszanézni, hogy milyen volt a mai világ. :-)

Felhasznát kellékek: Raspberry Road Design

A 3 "grácia"

2010-04-06T22:34:00.001+02:00

Tavaly októberben volt Angika ovijában fotózás. Imádom a képeket, amik készültek. Direkt azért nem is mutattam akkor őket, mert már azóta tervezem ennek az albumnak az elkészítését. Na persze, már akkor tudtam azt is, hogy egyik imádott scrapperem, Agnieszka stílusában szeretném elkészíteni. Az első néhány oldalt szinte lifteltem az Ő gyönyörű műveiből, aztán egyre jobban ráéreztem a stílusára. Fotózni sajnos még mindig nem tudok, közel sem adják vissza a képek az eredetit, tényleg nagyon szép lett, nekem most ez a kedvencem.

Mutatom oldalanként is:

1. oldal, a borító:

2-5. oldalak Angikáról, ebből a 3-4 kisebb, mint a szabvány. 2 oldal:

3. oldal:

4. oldal:

5. oldal:

6-7. oldalak Vikikéről, ebből a 6.:

A 7. oldal:

A 8. oldalon 2 fotó van Angikáról és rólam:

A 9.-en pedig három (harmonikaszerűen nyílik, és miltonokkal, illetve tépőzárral van rögzítve):

A 10-11. oldalon együtt vagyunk hárman:

A 12 oldal egy csoportkép az ovis csoportról :-)

És bár Apa sajnos nem volt ott, azért nem éreztem egésznek az albumot, amíg nem csempészem Őt is bele egy kicsit ;-):

És végül a hátsó borító - semmi snassz:

Hát, ez volna. És akkor a kellékek:

- Yabo filofax album

- rózsaszínű pöttyös papír: K&CO: Dots&Rose

- sárga és rózsaszínű Bazzil kartonok

- virágos papír: Melissa Frames: Julie

- körös papír: BG: Bittersweet

- csíkos papír

- karácsonyi egylapos minialbum maradék (zöld)

- Daisyd's: Moda papír

- hődomborítás

- pecsétek, tinták

- gyöngytollak (ice white, lachs)

- Copic markers, akvarell ceruzák

- Sizzies minták

- mintavágó olló, formalyukasztók

- miltonok

- gombok

- xoxo papírszalag (SBK maradék)

- 3D pillangók

- kézi- és gépi varrások

- American Craft szalagok

- Say it in Pearls

- BG transfer matricák

- piros spirálos gyurma-milton (Vekától, itt is köszi még egyszer!)

- Staedtler triplus fineliner fekete filc

- strasszok

Egy kis betekintés

2010-04-05T15:09:00.000+02:00

Dolgozom egy újabb minialbumon, aminek a befejezéséhez már nagyon kicsi kell (konkrétan három oldal, abból is egy a hátsó borító). Ha készen lesz, mutatom is majd egyben és részletesen, de mivel három oldala is passzol Timcsoca és Izzie kihívására, gondoltam azokat megmutatom addig. Az oldal egyébként a lányok tavaly októberi profi fotózásáról szól (ahol én is ott voltam, Apa sajnos dolgozott).

Az album 8. oldala:

Kihúzva alóla a kis kép:

Az album 10. oldala:

És a 11. oldal:

Köszönöm, hogy benéztél! További jó pihenést (holnap már munka brrrr....).

Húsvéti ünneplésünk

2010-04-05T14:58:00.000+02:00

Szép ünnepeket mindenkinek!

Jöttem egy kicsit mesélni a mi ünneplésünkről. :-)

Tegnap reggelre megjött a nyuszika a lányoknak. Azt már meséltem, hogy tőlünk mit kapnak, de ezen kívül jött még egy csomó ajándék a család többi tagjától, amiket egyben kaphattak meg, mert a Papáék, Kikiék és Ildi mama ideadták az Ő ajándékaikat, hogy hadd hozza egyben a nyuszi. Így reggel a lányokat egy ilyen asztal várta - nagyon elégedett lehetett ez a nyuszi a mostani viselkedésükkel, ennyi ajándékhoz nagyon jó kislányoknak kellett lenniük :-):

Amikor felébredtek, és meglátták, azt sem tudták, mihez nyúljanak. :-)

Nagyon örültek mindennek. A ház miatt izgultunk a legjobban, és hát ez is bejött. :-)

Azonban érdekes módon mára már nem annyira a berendezgetés volt érdekes, hanem már Ők is elkezdték díszítgetni. :-) Pont, ahogy "elképzeltük", amiről meséltem - csak azt hittük, ez később fog eljönni - de a kreativitásnak természetesen nem szabunk gátakat:

Mindez még nem volt elég, tegnap elmentünk Sülysápra, ahol a Tesóm vett nemrég egy házat (oda fog anyukám is költözni majd). Na, ott meg képzeljétek el, teletojta az udvart a nyuszi csokitojásokkal. :-D Volt ám szorgalmas gyűjtögetés...

Aztán tortáztunk is, mert Tesómnak volt a szüli-és névnapja. Utána pedig kimentünk a horgásztóhoz. Nagyon kis rendezett, takaros horgásztó van ott. Mivel Öcsém nagy szenvedélye a horgászás, Ő azonnal be is lógatott, a lányok játszóztak, mi levegőztünk, pihentünk, beszélgettünk. Tesóm jó sok halat fogott, amit a lányok nagyon élveztek, itt látszik:

Ahányszor kapás volt, kiabáltunk Nekik a játszira (kb. 30 méterre volt), és rohantak, hogy nehogy lemaradjanak. Óriási élmény volt Nekik (Angi volt, hogy majdnem sírt futás közben, hogy nehogy lemaradjon :-D).

Estére, mire hazaindultunk, olyan kis szutykosak voltak, hogy át kellett öltöztetni Őket, mert úgy nem szállhattak be az autóba. Angi pl. így nézett ki:

De nem baj, hisz ezért gyerekek!

Ez megint egy nagyon jó, mozgalmas nap volt. :-)

Húsvéti tojásfestés, díszítés

2010-04-03T21:23:00.001+02:00

Miután Angika meg Apa hazaértek a Dínóról ma, én gyorsan elszaladtam telefont venni (bizony-bizony, kaptam ma egyet, bi-bííííí, és annyira tetszik!).

Ahogy hazaértem, nekiálltunk a tojásfestéseknek, díszítéseknek. Íme néhány fotó munka közben:

És a végeredmény (a horgolt díszek megint anyukám keze munkáját dícsérik):

Megint egy mozgalmas napunk volt, de mi így szeretjük! :-) A lányok egész nap izgalomban voltak, és lesték a bejárati ajtót, hogy mikor jön a nyuszi? Reggelre biztosan itt is fog járni. ;-) Sok-sok dolgot kellett a napokban megtanulniuk, hogy az a nyuszi hozzon ajándékot, mert "mit fog szólni a nyuszi, ha azt látja, hogy nem köszöntél a Marika néninek?" Mit fog szólni a nyuszi, ha.... és ha...., hát még, ha...". :-) Ajjaj, megint elszáll egy jó kis zsarolási alap, és a Jézuska olyan soká jön még. :-P

Végül, de nem utolsó sorban:

Köszönöm, hogy itt jártál, és végigolvastál! Engedd meg, hogy ezekkel a képekkel, sorokkal kívánjak áldott, békés, családias húsvétot! Szép napokat!

Mit hoz a nyuszika?

2010-04-03T21:13:00.000+02:00

Egy hete azon dolgozunk fektetés után Apával, hogy elkészüljön a lányok babaháza(i). Az úgy kezdődött, hogy a Lidl-be nagyon szupi kis bababútorokat lehetett kapni. Akkor már elhatároztuk, hogy az lesz a húsvéti ajándék. Aztán tovább gyűrűzött az ötlet, hogy ha bababútor, akkor kéne ház is... csináljuk meg mi magunk. És nekiestünk. Apa létrehozta az alapot 4 darab fénymásolópapíros dobozból, aztán a nyílászárók megfestése után hazahozta, és éjszakánként festettük, belül scrap-papírokkal tapétáztuk, majd díszítettük. Tegnap este fejeztük be. Kicsit giccses lett, kicsit összekapott, de szerintem nagy siker lesz, és a miénk! Ebből meg is jött az ötlet, hogy karácsonyra egy sokkal komolyabbat fogunk készíteni, mert addig még van idő, és nem egy hét alatt kell végezni vele. Addigra már a lányok is nagyobbak lesznek - mert azért be kell vallani, hogy azt is tudtuk az elkészítéskor, hogy ez valszeg nem lesz hosszú életű, hiszen még elég kicsik ahhoz, hogy igazán tudjanak vigyázni rá... még egy olyan ötletünk is felmerült, hogy szép lassan évek alatt egy kis városkát építünk Nekik - aztán, ha nagyobbak lesznek, akkor már hátha Ők is beszállnak a munkákba, ami azon kívül, hogy fejleszti a kreativitásukat, még nagyon jó családi együtt töltött időt is jelenthet majd a szürke téli estékre. ;-)

Na de visszatérve a mostanira: négy dobozból készült, igazából értelmezhetik úgy is, hogy négy kis házacska, de úgy is, hogy egy ház négy helysége. Hagytunk teret a fantáziának!

Ha akarom toronyház:

Ha akarom sorház:

De lehet ikerház is:

El is oszthatják, és külön játszhatnak kettő-kettővel, vagy bármi. A lehetőségek határtalanok. Mindegyiknek leszedhető a teteje és úgy is rendezhető belül, de az ajtók-ablakok is akkorára vannak tervezve, hogy beférjen a kis kezük.

Mutatok egyet közelebbről:

És egy kicsit belülről is (ezt mi most épp fürdőszobának rendeztük be):

És egy-egy kép, munka közbenről:

Nálunk ma éjszaka fog jönni a nyuszika. Majd mesélek, hogy milyen a fogadtatás... de előtte még a következő bejegyzésben megmutatom a mai közös húsvéti készülődésünket is. ;-)

Április 1-je és Dínó-show ma

2010-04-03T20:57:00.000+02:00

Április elseje! A mi napunk! Reggel kitámolyogtam a fürdőbe, a kilincset megfogva szappanos lett a kezem... átfutott a kába agyamon, hogy vajon Apa mit csinált? Ki kellett valamiért jönnie mosakodás közben? De olyan fáradt voltam, hogy nem is gondoltam tovább... aztán újra belenyúltam. Furán értetlenül nézhettem, erre jön Apa, vigyorogva kérdezi: "Belenyúltál?" Na, ha nem vigyorog úgy, tuti még mindig nem kapcsolok, azt hittem volna, hogy most fogja elmesélni, mi történt. De a vigyorából azonnal rájöttem!Ó, a mindenségedet! Na megállj!

Tudtam, hogy délután mi Angikával elmegyünk úszni, Ők Vikikével meg később érnek haza. Nos, előkészítettem a terepet: wc-kilincsre szappan:

Ha ezek után be tudna lépni, nyakába egy gyerek esőkabát:

És ha még a villanykapcsolóig is eljut (belül van), akkor azon egy kis vaj (alá azért tettem a földre egy kis Sylviát, ha megolvadna, lecsöpögne, ne kelljen sokat takarítani... :-P):

És hogy a gyerekek se maradjanak ki a buliból, kicsit összekötöttem egy rózsaszín kenderzsineggel - hogy stílusos legyek - a kisszékeiket :-P:

Izgatottan jöttem haza az úszásról, hogy milyen a hatás? Apa persze pókerarccal... és azt mondta, hogy nem dőlt be. De úgysem hiszem el, beeee-beeee! Jövőre sokkal eredetibbeket fogok kitalálni, most nem volt időm (mindezt kb. 10 perc alatt csaptam össze), de jövőre előre rá fogok készülni és agyalni! Már dörzsölöm a tenyerem. :-)

Ma pedig eljött végre a nap, amit nagyon várt már Apa is meg Angika is (nem is tudom, ki várta jobban... :-P). Ma mentek Kikivel, Zotyival és Ildi mamával ötösben a dínó-show-ra. Állítólag nagyon színvonalas és jó volt. Míg Ők odavoltak, én tortát sütöttem a holnapi ünneplésre (tesóméknál tesóm szülinapja, névnapja, no meg húsvét...). Mivel azonban nem olyan torta volt, amiben Vikike tudna segíteni, gyorsan kigyúrtam egy gombócot lisztből, vízből és sóból, és Ő azzal gyurmázhatott. addig, hogy mellettem is legyen, ne érezze Magát nélkülözve, de láb alatt se legyen Hihetetlen, hogy az örökmozgó gyerekem a gyurmázással hogy el tud lenni akár 1,5 órát is! Közben elkészült a torta, megfőztem az ebédet, a tojásokat a délutáni tojásfestéshez, és Ő még mindig csak gyúrta, vágta, alakította - lehet, hogy szobrász lesz? :-) Fotóm erről sajnos nincs, mert a gép Apáéknál volt. De nagyon édes volt, úgy elmélyült.

Majdnem mutattam videókat, de a youtube azzal kezdi, hogy " ne tölts fel videót tv-show-król, koncertekről.... amikre nincs engedélyed", így mégsem merek. :-( De higyjétek el, nagyon szép volt. :-)

Múlt hétvége

2010-04-03T20:33:00.000+02:00

Megint kicsit el vagyok csúszva... múlt hétvégén írtam arról, hogy pénteken volt a házassági évfordulónk. Akkor délelőtt még elmentünk Angikával, Kikivel és Petrával a bábszínházba a Misi mókus vándorúton című előadásra. Nekem nosztalgia volt, Angikának meg új élmény. :-) Jó volt. Meg is vettük a jegyet a következő előadásra, ami jövő hétvégén lesz. :-) (Pszt... ez egy titkos gyors fotó, mert nem szabadott fényképezni... :-P)

Aztán este ünnepeltünk. Mióta megvannak a lányok, soha nem tudtuk megtartani a házzassági évfordulónkat, mert nem tudtuk igazán megoldani - ugyanis az eredeti tervünk picik mellett megoldhatatlan volt, miszerint elmenjünk minden évben abba az étterembe, ahol az első randinkon (ami egy bringatúra volt Szentendrére) ettünk.

Idén volt egy olyan "álmunk", hogy esetleg elmenjünk csak ketten valahová. De okulva a szilveszterből (ami ettől függetlenül mégis jól sikerült), végül meg sem kíséreltük megszervezni. Viszont úgy döntöttünk, hogy ez így már nem járja, hogy soha ne tudjuk megünnepelni, és hát a gyerekeknek ugyanúgy köze van hozzá, tartsuk családilag. És ez történt. Vettünk a vacsihoz egy kölyökpezsgőt, hogy együtt tudjunk koccintani. Ja, hát igen, ez úgy kezdődött, hogy a pezsgő jól kifutott a nagy izgalomban és a fele a járólapon kötött ki. Nem baj, jót nevettünk, a gyerekeknek még marad, mi meg majd koccintunk valami "normálissal", ha már lefeküdtek :-) :

Aztán megvacsiztunk, közben beszélgettünk arról, hogy mit is ünnepelünk (aminek délután azért adtunk már egy kis alaphangulatot, mert megmutogattam a lányoknak az esküvői fotóinkat). Szerintem teljesen még nem értették a lényegét, mert mikor kérdeztem Angikát, hogy mire is koccintunk, azt mondta, hogy "Anyára és Apára". :-) Ennyi pont elég. :-) Ha nagyobb lesz, még jobban fogja érteni.

Mivel Apával kettőnkről nem volt ki készítsen képet, így úgy döntöttünk, hogy szemben egymásról készítünk egy-egy gyerekkel, ezek lettek (Angika a délutáni filctollas rajzolástól olyan maszatos :-D):

És azért lett a koccintásról is:

Másnap elutaztunk az "Újvárosi mamához" látogatóba. A gyerekek ott maradtak mamázni, mi pedig elmentünk a wellness-be. Na, ez volt a mi igazi kettesben töltött ünneplésünk. :-) Fürödtünk, szaunáztunk, áztunk, peszgőfürdőztünk, és úgy egyáltalán nyugodtan ebédeltünk! Nem kellett sehová rohanni, senki másra figyelni, vitákat kezelni, fegyelmezni, aggódni. :-) Azért bevallom, nekem nem sikerült teljesen kikapcsolni. Nagyon hiányoztak a csibéink, és kicsit lelkiismeret-furim is volt, hogy Őket ebből kihagytuk. Na de ez már járt! :-)

Ja, én aquamasszázs-ba is befeküdtem ám! Isteni jó érzés volt, szinte újjászülettem tőle:

Házassági évforduló

2010-03-26T07:45:00.000+01:00

5 éve ilyenkor már nagy izgalomban voltunk. És ha még tudtuk volna, hogy Angika is ott lapul, és épen-egészségesen a pocimban! (Előtte szerdán mondták, hogy megkezdődött a vetélés!).

Van egy fotóm, ami bár nagyon rossz minőség (valaki az ajtó mögül lesifotózta), de én mégis szeretem. Már fél órája vártunk a félreeső kis teremben, hogy mikor indulhatunk be a szertartásra... ugyanis csúszott az előző esküvő. Itt megkaptuk a "jelet", hogy indulhatunk, ez az akkori arcunkat, poénkodásunkat mutatja:

Blog a lányoknak

2010-03-24T21:28:00.002+01:00

Elhatároztam, hogy létrehozok egy-egy külön blogot Angikának is és Vikikének is. No nem azért, mert olyan divat ez, és nagyzolni akarok... több oka is van: egyrészt időben tök mindegy, hogy ide írok valami meghatározó dolgot valamelyik lányról, vagy máshová, viszont ott csak Róla van szó, ha felnő, akkor könnyen visszanézheti, nem ebben a blogban kell keresgélnie. És ha úgy gondolja, egyszer csak átveheti, és folytathatja, akár nyíltan, akár titkosítva, ha már nagy és olyan dolgokat akar ide írni. Ezzel végülis kezébe adhatom élete naplóját.

Másrészt nem titkolt szándékom, hogy így előre dokumentáljam azokat az eseményeket is, amikről az adott gyerekkel kapcsolatban egyszer szkrep-oldalt tervezek az albumába, csak sok más mellett a "majd egyszer ezt is meg akarom szkreppelni" kategóriába kerül, és várom, hogy időm legyen rá. Csakhogy így legalább nem vésznek el a gondolataim, érzéseim, amiket abba az oldalba is bele akarok foglalni. Mert vannak már terveim jegyzetelve kisfüzetekbe, gépre, mindenfelé...

Ezen a blogon is létrehoztam egy "Szkreppelni" címkét. Így, ha valamiről majd szeretnék oldalt készíteni, azt oda is beteszem. Szintén nem vesznek el a gondolatok, könnyű visszakeresni, stb. Ide azok fognak kerülni, amik nem kimondottan az egyik lánnyal, hanem családdal, kettőjükkel, mindennapjainkkal, vagy bármi mással kapcsolatosak. Így próbálok kicsit rendet tenni magam körül...

El is készült a két blog. Bár még testreszabás nem történt, de már van bennük egy-egy bejegyzés, amiket gyorsan le akartam írni, mert még bennem voltak. Innentől ide fogom írogatni (esetleg igyekszem majd visszamenőleg is), aztán ha lesz időm, szépítgetem is őket.

Angikáé

Vikikéé

Hétvége

2010-03-24T20:18:00.000+01:00

Megint jó mozgalmas hétvégénk volt. Szombaton ünnepeltük Zitus 1. szülinapját, íme az ünnepelt és az anyukája:

Vasárnapra a közlekedési múzeumot terveztük, de mivel eltököltük az időt, és nem sokkal zárás előtt sikerült odaérni. elmentünk a ligetbe játszóterezni egyet. A lényeg, hogy a gyerekek élvezték, nagyot mozogtak, levegőztek. De érdekes, hogy a héten többször is emlegették a múzeumot, hogy oda nem mentünk, úgyhogy pótolni kell majd. :-)

Angiról valahogy mindig csak futtában sikerült képet csinálnom. :-) Itt éppen egy érdekes mozdulatot sikerült megörökíteni :-) :

Téli ünnepeink krónikája - 2009

2010-03-24T13:31:00.002+01:00

Hihetetlen, de így márciusra sikerült elkészülnöm a "Téli ünnepeink krónikája" című albumommal.... nem mondom, hogy minden évben fog ilyen készülni (azt hiszem unalmas is lenne), de gondoltam egy évet megörökítek a gyerekeknek, hogy pici korukban hogy zajlanak a téli ünnepek. Aztán majd nagyobb korukban egyszer megint megörökítek egyet...

Ezt az albumot a scrapbook.hu online tanfolyamának a keretében kezdtem el, melyet Timcsoca vezetett. Bár végül témájában is és sokszor technikájában is eléggé eltértem a tanfolyam "anyagától", azért így is sokat tanultam Timitől, amit nagyon köszönöm. Elsősorban: rászoktam a varrásra! Azelőtt szinte soha nem varrtam, most meg már nem érzek késznek egy oldalt, ha nincs rajta varrás. Egyelőre egyaránt élvezem a kézi- és gépi varrást is, mindkettőnek látom a varázsát, és szerintem hihetetlen módon feldobnak egy oldalt.

Na, nem is szaporítom tovább a szót, inkább mutatok, mert hosszú lesz - húsz oldal!

1.oldal: Angika ovis mikulásáról szól:

A havas részek úgy készültek, hogy fehér akrilfestéket csorgattam a kivágott motívumokra, és hagytam megfolyni.

2-3. oldal: Voltunk a mikulásvonaton, ahová Kikit is elvittük magunkkal. Erről a buliról szólnak ezek az oldalak:

A 4. oldal volt az utolsó a mikulás témában - ez már a házhoz jött mikulásról szól. :-) Ez a mikulás sokmindent tett a motorozástól kopott cipőkbe, benne volt a Mamák és Papa, illetve a sógoromék mikulásajándéka is. :-)

Kezdődik a karácsonyi téma. Az 5. oldal a karácsonyi tennivalókat foglalja magában. Itt még összegyűjtve, hogy miket kell intézni/csinálni majd:

A 6. oldalon már kiragadtam egyet az előzőleg felsoroltakból, és azt mutatom meg. Itt éppen családilag készítjük a mézeskalácsot. A lányok nagyon szeretnek sütni-főzni velem, úgy egyáltalán segíteni is (még!). Én pedig szeretem, ha velem vannak, csacsognak, ügyeskednek. Jó látni, hogy olyan jól érzik Magukat. Itt még Apát is bele tudtuk vonni a munkába, ha elfeledkezett Magáról, nem is volt olyan morgós-maci emiatt. :-D:

A 7. oldal a karácsonyfánk díszítéséről készült. Műfenyőnk van, az is marad. Nem vagyunk híve a valódi fenyőnek. Viszont szerintem ez is gyönyörű lehet, ha szívvel díszítjük (ebből kihúzható egy rejtett oldal is, nagy kép alatt a kicsiken azt is mutatom):

A 8. oldal egy szép verset tartalmaz:

A 9. oldalon fog igazán látszani a karácsonyfánk. Ez egy kinyitható oldal. Az elején a "becsukott ajtón" egy kis versike díszeleg, majd kinyitva látható a karácsonfánk. Itt nagyon sokat varrtam, de szeretem az eredményt.

A 10. oldal arról mesél, ahogy az előkészületek után elindultunk karácsonyunk első állomására anyukámhoz Dunaújvárosba:

A következő oldalak sorban megmutatják, hogy milyen karácsonyi állomásaink szoktak lenni. Az első anyukámnál a 11. oldalon:

A 12 oldal arról, amikor a Papáéknál voltunk:

És a 13. oldal az Ildi mamánál zajlott ünneplésről:

Ezzel végére értem a karácsonyi oldalaknak. Ezután jöhetett a szilveszter. Eredetileg úgy terveztük, hogy kettesben megyünk, úgy is volt kifizetve. Aztán mégsem úgy alakult, de végül nagyon jó lett. Íme a részletek: 14. oldal az indulásról. A kép mögött rejtett kommentben a térkép, a hátoldalán pedig leírva, hogy hová megyünk, mik voltak az előzmények, stb.:

A 15. oldalon már a megérkezésről "meséltem". A házunkat fotón szemléltetve, és szintén rejtett kommentben a hátoldalon leírással is (egyébként annyira szuper volt, sokkal kevesebbet vártam egy faháztól):

Két oldal az ott töltött napokról, ami még nem maga a buli volt. A 16.-on arról, ahogy sétáltunk a gyerekekkel az ottani tó körül. Az eső épp akkor nem esett, de a lányok mégis sikkesnek tartották azzal sétálni. :-):

A 17. oldal pedig az ottani fürdőben töltött pancsizásról:

És akkor jöjjön két oldal magáról a buliról. A 18.-ai a kaják egy részéről (hihetetlen mennyiségű és szintű kaják voltak):

A 19. oldal pedig maga a buli. A lányok fantasztikusak voltak! Végig nagyon jól érezték Magukat. Az éjfél utáni tüzijáték után visszamentünk a szállásra, ott leültünk a teraszra, és még 1-ig beszélgettünk, mert ezt kérték. Annyira édesek voltak, soha nem fogom elfelejteni azokat a perceket!

Az utolsó oldalam pedig egy kis összefoglaló az évben történtekről, a jövőbeni terveinkről:

És íme egyben az egész:

Projekt 365 - 9/52

2010-03-20T20:09:00.001+01:00

Jövök az utolsó februári héttel. Lassan, de biztosan. :-)

Kellékek: Készlet - Rainbow: Csirip; Template - Kaelira

*Pontgyűjtés: Csiripelő madarak

És akkor így egyben megint megmutatom a hónapot:

OKC - Rainbow tavaszi-szülinapi készlet

2010-03-20T07:26:00.001+01:00

Eddig minden alkalomról lemaradtam, de most végre időben kapcsoltam, és én is részt vettem Rainbow OKC kihívásán. Már a beharangozóban is nagyon tetszett a készlet, amikor pedig megkaptam, azonnal tudtam, hogy mit fogok feldolgozni vele.

Már kapható a következő üzletekben:
Scrapinsider
Scrap it Sassy

Az elemekről egy közeli kép:

És az én oldalam belőle Angika 3 éves szülinapjáról:

Maszk: Juca

Kata, köszönöm szépen a lehetőséget!

Hétvége

2010-03-19T09:20:00.003+01:00

Lassan már jön a következő, azért pár szót említenék az elmúlt hétvégénkről, mert nagyon jó és mozgalmas volt. :-)

Szombaton Papáéknál voltunk vendégségben. Nálunk így március-áprilisban rengeteg ünnep van, és összevonva szoktuk tartani őket. Itt éppen a Papát és Iri mamát ünnepeltük. Sajnos mi itthon felejtettük a gépet, a Papa gépe meg valamiért össz-vissz 6 képet mentett el, így nagy választékom nincs. Azért egy-kettőt mutatok:

Apa és a fiai (2 méteres óriások :-) ):

Vikike nagyon imádja Zitust. :-) Alig várom már, hogy kicsit Ő is nőjön, és tudjanak együtt játszani. Most még inkább nyúzza Viki szegényt, mert állandóan szeretgetni akarja. :-) De azért már Zitusnak is egyre többször tetszik ez, és Ő is viszont próbálja "simogatni" - ami az Ő korában ugye azért még inkább ütögetésként nyilvánul meg. :-D Itt épp egy hasonló "szeressük egymást és közben iszogassunk is" jelenetet kaptunk el:

Vasárnap Éváéknál voltunk megint. Már voltunk pár hete, és akkor olyan jól éreztük magunkat, hogy meg kellett ismételni. :-) Most mi főztünk, Éva volt a desszert-felelős (váltogatni "szoktuk"). Az öt gyerek baromi jól elvan egymással, az Apukák szintén, mi meg Évával jót szkreppeltünk... jaja, hogy nem mutattam még belőle semmit, ugye? Pedig készen van ám már a téli albumom, bizony! Már csak fotózni kéne valamikor, és hozom, de azóta sem volt rá időm...

Gyuszi (9) mesél Lilinek (5) és Anginak (4):

Ezt a képet nagyon szeretem... Gyuszi ölében Vikike (2), átöleli Őket Lili:

Jól éreztük magunkat megint. :-)

Hétfőre azt terveztük Zotyiékkal (sógoromék), hogy elmegyünk a Természettudományi Múzeumba, hadd nézzék meg a gyerekek (közlöm 10 éve élek Bp.-en, és én is most voltam először). Hát, a délutáni pihi után elég nehezen indultunk neki (tavaszi fáradtság vagy inkább lustaság?), de végül nem bántuk meg - ráadásul ott tudtuk meg, hogy az ünnep miatt (márc.15.) ingyenes a belépés. :-) Nagyon jó volt, őszintén bevallom, hogy unalmasabbra számítottam. Azért elég viharosan futottuk végig, mert a gyerekek még túl picik ahhoz, hogy végigolvashassuk a dolgokat... de ha majd nagyobbak lesznek, megint elmegyünk, és elolvassuk, jobban áttanulmányozzuk a részleteket is. Azért néha, ha el tudtam kapni Angikát egy-egy pillanatra, akkor meséltem Neki ezt-azt... meg is maradt, mert tegnap úszásról jövet is erről támadt kedve beszélgetni. :-)

Akkor beszéljenek a képek:

Noé bárkája:

Angika egyik kedvenc meséje a Jégkorszak. Na, ebből következően persze nem mammut-ot láttunk, hanem Manu-t (azaz Manfréd-et). :-)

Egy kis bemelegítés a dínó-show-ra. :-):

És a legkisebb is nagyon jól elvolt anyukája hátán:

Ezen a héten vasárnapra a közlekedési múzeumot tervezzük. :-)

Névnapi képeslap

2010-03-16T22:41:00.000+01:00

Mildicinek készítettem ezt a lapot. Isten éltessen, Mildici!

*Simon Says Challenge

Zorán - Kell ott fenn egy ország...

2010-03-16T09:10:00.002+01:00

Hazafelé ma reggel az ovi-bölcsi körútról a rádióban hangzott fel ez a szám... A mögöttes tartalma mostanában a normálisnál is jobban foglalkoztat azt hiszem - remélem nem rossz előérzetből -, aminek az okát egyelőre nem tudom. De emiatt is nagyon mélyen érintett most ez a szám, megmutatom Nektek is:

Jövök majd sok egyébbel is, csak az időkibővítőm megint bedöglött... :-P

Projekt 365 - 8/52

2010-03-04T22:44:00.000+01:00

És íme a 8. hetünk...:

Kellékek: Celine Design Kit, Blog4scrap template

Projekt 365 - 7/52

2010-03-03T23:01:00.001+01:00

Kicsit lemaradva, de elkészült a 7. hetünkről is az oldal:

Kellékek: French Tulip blogtrain kit, blog4scrap template

Kokaspöri - tavaszváró scrap-chat

2010-03-01T09:18:00.000+01:00

Pénteken megint volt scrap-chat a scrap.hu-n. Most egy tavaszváró oldalt készítettünk. Én egy két évvel ezelőtti Monori képet vettem elő. Imádom ezt a képet, mert annyira jellemző - még ma is - Vikicire. Itt 6 hónapos volt, és így birkózott egy kakascombbal. :-D

Azt gondolom, színeiben elég tavasziasra sikerült ez az oldal, meghát eleve tavasszal készült. Nekem legalábbis feldobja a hangulatom, ha ránézek. :-)

Kellékek: Tavaszra várva készlet, Sárga Bazzil karton, pecsétek, papírvirágok, hímzőcérnák, Virágnaptár - Honey freebie

Atyus újabb blog candy-je

2010-02-26T07:53:00.001+01:00

Atyus több sikerére tekintettel örömében újabb blog candy-t indított, és már majdnem lemaradtam róla. Itt kell egy megjegyzéssel jelentkezni, és ezt a gyönyörű scrap-csomagot lehet nyerni. :-) Bírnám.... :-)

Első oklevelünk

2010-02-25T20:45:00.000+01:00

Még nagyon tisztán emlékszem, hogy gyerekkoromban sosem értettem, miért kell a szülőknek (főleg a nőneműeknek) minden jó ünnepkor, alkalomkor sírni, hisz akkor nevetni kellene... mondhatták nekem, hogy örömükben sírnak, akkor sem értem fel ésszel... és most mi történik? Állandóan bőgök! :-D Ma is volt rá okom, ugyanis Angika, a mi 4 éves és 3 hónapos nagylányunk ma megkapta élete első oklevelét. :-)

Szokásos heti úszásunkra mentünk. Na jó, annyira azért nem szokásos, merthogy tavaly januárban kezdtük, azaz egy éve. Angikáról tudni kell, hogy baba kora óta megőrül a vízért! Aztán nyáron úszótábor volt, amihez Angi még kicsi, így akkor beértük a nyaralásos pancsikkal. Eljött az ősz, ovikezdés, néha betegség, néha családi hogyanszervezzük meg, stb. Aztán téli ünnepek, hol is áll a fejünk, na majd januártól újra... Januárban el is kezdtük, egyszer voltunk, betegség, megint elmaradtak az edzések. Aztán most a héten kedden végre - még ha elkésve is - de odajutottunk. És ahogy azt illik (egy héten két edzés van), ma is mentünk! Fél éve először tudtunk végre egy héten normálisan ott lenni az edzéseken!

És mi történt? Láttam, hogy óra közben máshogy foglalkoznak Angival... valahogy szigorúbban, keményebben, komolyabban véve... közben ledöbbentem, hogy mennyire ügyes így is, hogy ennyit kihagyott. Fel is hívtam Apát könnyeimmel küszködve, hogy a mi lányunk milyen ügyes (naná, hisz a miénk :-) ). Ahogy leteszem a telefont, épp leszidta András bácsi elég keményen, mert nem tartja elég szorosan hanyatt siklás közben a füléhez a karját - na bumm, pedig én olyan ügyesnek látom... a szívem majd megszakad, ne szidják az én kislányomat.... de lenyugtatom magam, tűrni kell, fogják még ennél szigorúbban is kezelni az életben, talán az épülését szolgálja... ajjaj, figyelem a gyereket, vajon nem fakad-e sírva. Dehogy fakad, felnéz, mosolyog, integet. Hisz ha vízbe kerül, mindig mérhetetlenül boldog, történjék vele bármi, kifordul önmagából, ez az Ő eleme, itt nem zárkózott, nem gátlásos, sőt! Sikongat, ujjong, fickándozik víz alatt és felett egyaránt.

De nagyon komoly is tud lenni, mint egy igazi úszó. :-)

Eltelik újabb pár perc, a gyerek hihetetlen fegyelemmel, ezer érzékkel figyel az edzőre, végrehajtja komoly, koncentráló arccal a feladatokat (mintha nem is 4, hanem legalábbis 8 éves lenne). Edző int a szomszédos edzőnőnek (később kiderül, Kriszta néninek hívják), jöjjön... Angit hanyatt siklásra kérik, mindkét edző figyel... majd elkezdenek tárgyalni, Angiról megfeledkezve. Angi továbbra is lebeg a vízen. Rájönnek, hogy ja, a gyerek... szólnak, hogy most már "felállhat". Odahívják. Angika odamegy a medencén belül. Kéri a másik edző néni, hogy mutassa meg, hol van az anyukája... ekkor már hat kézzel és 8 lábbal integetek a "lelátóról" vagy miről, hogy én vagyok, én... "Anyuka, a kislányt kiemeljük, jó?" Hát hogy a fenébe ne lenne jó???? :-D Mondjam meg a kislány nevét... próbálom, de onnan nem igazán érti, mondom akkor leszaladok. Torkomban dobogó szívvel szaladok le a hosszú lépcsősoron, és lent lebetűzöm a gyerek nevét. Barcza Angelika, igen, cz-vel, nem, h nincs benne...

Visszafelé már hívom is Apát újra... nem akarok sírni, mert az itt olyan ciki, annyian látnak, meg különben is. De már potyognak a könnyeim, és Apának elmondani még nehezebb önuralommal - ó, bárcsak itt lenne, és a széles vállán sírhatnék egy jót - csak úgy, ÖRÖMÖMBEN, BÜSZKESÉGEMBEN, meg ilyenek. Mert mindig bőgök, ha ilyen van, genetikailag ezt örököltem. :-P

Angika még vígan játszik a medencében, mint afféle 4 éves gyerekhez illik (az edzés utolsó negyed órája játékkal telik)... igazán fel sem fogja, hogy Őt most kiemelték. Edzés végén odahívják a medence végébe, kérik, hogy ott másszon ki. Kriszta néni kezet fog vele, mint a nagyokkal, és átad egy oklevelet: a mi kicsi lányunk az előkészítő csoportból a BVSC úszó- és vízilabda egyesület Kezdő 1-es csoportjába lépett, már az "igazi" úszók közé tartozik:

A helyzet az, hogy valszeg idáig mindenki eljut egyszer, aki oda jár, szóval lehet, hogy annyira nem is nagy dolog...

- Nekem mégis potyognak a könnyeim, mert Ő a mi kislányunk, és így a mi csodánk. :-D

- Nekem mégis potyognak a könnyeim, mert Angika születési oxigénhiány miatt hipotóniás volt (általános izomlazaság), hónapokig hordtam ortopédiától ideggyógyászatig, megkaptuk, hogy biztos agydaganata van, azt is végigcsináltuk, mire kiderült, hogy nem... aztán 9 hónapos korában derült ki, hogy mi az igazi baj, utána Dévény torna hónapokig. Még ma sem 100 %-os, pici eltérések még vannak, most is várjuk az időpontot a mozgásterapeutától, hogy mikor kezdhetünk járni hozzá (a felmérő vizsgálaton már túl vagyunk). Ezek után óriási dolog, hogy pont valami sportban lehet sikerélménye! Főleg, hogy tegnap ovi után szomorúan mutatta, hogy Ő csak lassan tud futni, és nem tud úgy, mint mások... pedig ez soha nem volt téma, és nagyon ledöbbentem, hogy ezt már Ő is érzékeli. Úgyhogy nagyon kellett most ez a sikerélmény a kis lelkének!!!

- Nekem mégis potyognak a könnyeim, mert nagyon jó érzés, hogy azt láthatom, hogy a kislányomnak sikere van valamiben... remélem sokat fogom ezt még látni ennél sokkal nagyobb dolgokban is, de akkor majd újra és újra örülök. Most ennek!

Amikor hazaértünk, kinyitottunk egy gyerekpezsgőt, hadd érezze Ő is, hogy milyen nagy dolog történt ma. Örült is Neki, és büszke is volt:

Jövő kedden már az új edzőnél, Kriszta néninél kezdünk. Emiatt kicsit izgulok, mert Kriszta néni elég szigorú edző, ezért Angika tart is Tőle.... hát, majd meglátjuk, az oviban is a szigorúbb óvónénit szereti jobban. :-) (Én is mindig a szigorúbb óvónénit, tanárokat szerettem gyerek koromban!). Reméljük, Kriszta nénit is megszereti. Kedden Apa fogja vinni, mert én az oviba megyek, de talán jobb is, így az anyatigris itthon marad, ha hangosabban szólnak rá... :-P

Projekt 365 - 6/52

2010-02-21T22:25:00.000+01:00

Kellékek:

- Template: Blog4scrap

- Készlet: Monica Guerra Leiria - Game On

Farsang az oviban Angikának

2010-02-21T14:40:00.002+01:00

Ennek a bulinak az idejét és mikéntjét már jó előre tudtuk - hála az ovi jól szervezettségének, az óvónénik tájékoztatásának. Így előre beütemeztem, hogy mit mikor sütünk - mert együtt sütöttünk a lányokkal... Kalocsai ropogóst és kókusz kockát készítettünk, íme a nagy munkálatok:

Itt azért kicsit megállítanám a beszámolóm: hihetetlenül boldog vagyok (még mindig), hogy ebbe az oviba kerültünk. Számomra valami csoda, ami ott folyik, és ahogy Angikára ez hat! Szerintem a világ legjobb óvónőit fogtuk ki, és 100 %-os biztonságban érzem ott a gyereket. Ami pedig még nagyon fontos, az az, hogy Angika is imád oda járni! Nagyon nagy érzés ez nekem, mert a bölcsi... nem, ebbe nem is megyek bele, mert nyilvánosan csak jót szeretnék írni. Szóval, boldog vagyok, hogy ide tartozhatunk, hálás vagyok az óvónéniknek és mindenkinek, akinek bármilyen köze is van ahhoz, hogy a Bőrfestő ovi - és annak nevelő személyzete - olyan, amilyen (szándékosan írtam ki az ovi nevét, mert szívesen reklámozom!)

Akkor visszatérek a farsangra:

Kicsit lelkiismeret-furdalásom van, mert Angika ugye királynő szeretett volna lenni. Próbáltam erről lebeszélni, hogy valami eredetibb dolgot találjunk ki, amihez eredetibb, fantáziadús jelmezt készíthessünk (sokkal többre tartom a jó fantáziával házilag elkészített jelmezeket, mint a boltit, amit bárki megvehet - főleg jó pénzért). De sajnos hajthatatlan volt. Ehhez viszont túl sok fantáziát nem kell elővenni... bár eredetileg úgy gondoltam, hogy szép necchálós topját varázsolok át királynői ruhára, már a terveim is megvoltak (kár, hogy nem maradtam emellett). Aztán a Lidl-ben lehetett királynős ruhát kapni, és volt nagy, Angi méretében. Úgy megörültem, hogy meg is vettem, itthon rápróbáltuk, király! Csak az a baj, hogy akkor volt rajta egy vékony réteg, és úgy tényleg jó volt. De én balga utána már nem próbáltam meg újra, és ott, amikor csak egy trikó meg a harisnya volt alatta, már túl nagy lett. :-( Szegénykém egy kicsit slampos királylány lett. :-( De nem baj, jövőre megpróbálom valami eredetibbre rábeszélni, és együtt fogjuk sk elkészíteni a jelmezés (sőt, elhatároztam, hogy jövőre én is be fogok öltözni).

A mi kis slampos királylányunk azért így is gyönyörű (bal oldali):

Mondanom sem kell, hogy volt legalább 8 királylány, hercegnő... na, ezért is akartam eredetibbet. Viszont voltak nagyon jó kis jelmezek, amik láthatóan házilag készítettek voltak, de szerintem annyira jó, hogy mögötte ott volt a készülődés, készítés izgalma! Nekem ezek tetszettek a legjobban.

A buli szülős buli volt, mi is ott voltunk. Nagyon jó kis szülő-gyerek vetélkedőket találtak ki az óvónénik, nagyon élveztem (a minialbumba majd bele fogom foglalni a feladatokat képekkel...). Ja, és az óvónénik is beöltöztek, király jelmezük volt.

Volt bemutató is arról, hogy miket tanultak már a gyerekek. Mondókás-éneklős-mutogatós körjátékokat láttunk, annyira aranyosak voltak. :-) (És látszik, hogy mennyire magas Angika a többi gyerekhez képest...)

Farsang a bölcsiben Vikikének

2010-02-21T14:11:00.001+01:00

Ez a hetünk a farsangok jegyében telt. Vagy farsangoztak a gyerekek, vagy készültünk rá, öltözködtünk, sütöttünk. :-) Annyira jól sikerült mindkettő, hogy elhatároztam, hogy lesz a fotókból egy-egy minialbum mindkét lánynak.

Mivel múlt héten nem voltunk bölcsiben, hétfőn tudtuk meg, hogy szerdán Vikikének is lesz farsang a bölcsiben (végre valami....). Mivel eredetileg el akartuk vinni Angika ovis bulijára (ami szülős volt, de erről még később), így már el volt döntve, hogy Ő Eperke lesz, így azt előrehoztuk. Úgy gondoltuk, hogy ha így alakult, és Neki is lesz farsangja, akkor nem is visszük el pénteken Angikáéra, hadd legyen az csak Angi napja, és hadd koncentráljunk csak Őrá.

Tehát szerdán volt Vikikének a bölcsiben. Kedden gyorsan sütöttem egy kis sajtos rudat, hogy tudjunk vinni Neki. A hirtelensége miatt ezt tudtam kitalálni, a péntekire jobban tudtam fejben készülni és ütemezni, mert azt előre tudtam. Vikike bájos volt, és a fotók szerint nagyon jól is érezte Magát, olyan kis boldog volt. :-)

Egy kis bolondozás. :-)

Egy fotó, ami szerintem gyönyörű (főleg, ha majd egy kicsit megdolgozom PS-ben):

Tánc közben :-) :

Csoportkép:

És végül a jól megérdemelt pihenés:

A képeket Mariann gondozó néni készítette nekünk úgy, hogy otthagytam a gépet. Ezúton is köszönöm Neki!

Projekt 365 - 5/52

2010-02-14T21:49:00.001+01:00

Most hétvégén tudtam végre alkotgatni (ahogy az előző bejegyzés is mutatja). Viszont, mivel Vikike megint beteg volt, egész héten nem. Nappal Vele voltam, ehelyett éjjel dolgoztam, így az esti levezető alkotásaim kimaradtak. Ezért maradtam el a projektemmel is, de igyekszem gyorsan utolérni magam, mert ha túl sokkal lemaradok, hajlamos vagyok feladni...

Íme az ötödik hét:

The French Frog collab kit

És mivel ezzel készen van a teljes január, most megmutatom egyben is:

1 éves a scrapbook.hu

2010-02-14T21:35:00.000+01:00

A szülinap alkalmából pedig újabb kihívások, játékok folynak tegnap óta. Eddig kettőn vettem részt, amiknek a keretében egy digi és egy hagyományos oldalam készült.

1. Speed Scrap:

Egy kis nyár. :-) Tavalyi csigaszedés, ami szintén egy a sok közül, amik el vannak (most már csak voltak) maradva. Nagyon szeretem ezeket a képeket.

Papírok: Celine Design: Collab Feelings
Tépés - Budaházi Brigitta: Tépett papírszegélyek
Fa betűk - Krisssz
Betűtípus - Jane Austin

2. Vázlat kihívás:

Nagyjából a komment mindent elmond, mégis röviden: Angika valamiért soha nem engedi, hogy alul bármilyen módon feltegyük a haját. Se gumival, se csattal, sehogy, lógnia kell a nyakába. Ettől persze mindig csapzott, másrészt pedig nagyon sajnálom, mert gyönyörű az arca, ha nem lóg a haja (amúgy is :-P ). Mostanában nagy esemény, hogy - még ha ritkán is - néha rá tudom venni, hogy csináljunk frizurát, és ne csak elöl tegyük fel a haját. Erről szól az oldal.

Kellékek: scrapbook.hu papírok, SBK virágok, varrás hímzőcérnával, chipboard betűk, pecsételt dátum

Nyertem!

2010-02-14T21:28:00.001+01:00

Az SBK oldalán az én oldalamat választották meg hónap oldalának, aminek nagyon örülök. Ezzel az oldalammal nyertem. :-)

És ez lesz a nyereményem, amit a héten állítólag már meg is hoz a postás, és jövő hétvégén már használhatom a scrap.hu scrap-chat-jén. :-)

Köszönöm szépen mindenkinek, aki az én oldalamra szavazott!

Projekt 365 - 4/52

2010-02-01T20:44:00.001+01:00

Elkészült a negyedik hetünk oldala is. :-)

Kellékek: Template - Blog4scrap, Sabee - So little garden

*Scrapbook.hu - Tavaszra várva hivatalos kihívás

Staféta

2010-02-01T20:36:00.003+01:00

Megint játszottunk egy stafétát a scrapbook.hu-n. A sorrend úgy jött ki, hogy nekem Franci készített oldalt, én pedig Sapimanónak.

Franci oldala nekem (nagyon tetszik, nemsokára megkapom "élőben" is):

És az én oldalam Sapimanónak, amit neveztem a scrap.hu vázlat kihívására is:

Blog candy - Hana

2010-01-31T14:55:00.000+01:00

Telhetetlen vagyok... belátom!

PIF ajándékként Hanától sk gombokat fogok kapni (úgy várom már, hogy ideérjen), de közben még blog candy-t is indított ez ügyben, nem bírom kihagyni (merthogy az másmilyen). Úgysem szoktam nyerni, de legalább az esélyt megadom magamnak. Így néznek ki, hát nem édesek??? :-)

Lisa Hannigan - I don't know

2010-01-29T14:18:00.003+01:00

Ezt ne hagyjátok ki, akkora!!!

Megvagy!

2010-01-28T12:29:00.000+01:00

Volt ez a képem... még 2004-ben készült Törökországban rólunk... akkor a gyerekek még csak tervben voltak. :-) Viszont ott volt az eljegyzésünk is. :-) Nagyon szeretem ezt a képet, és vártam már egy ideje az inspirációt, hogy hogy dolgozzam fel úgy, hogy olyan különleges legyen az eredmény, amilyen különleges nekem ez a kép. Hálás vagyok a Yabo-nak a kihívásért, mert ez adta meg azt a bizonyos inspirációt... és én nagyon szeretem az eredményt. ;-) (Erről a törökországi nyaralásról + eljegyzésről egyszer még minialbum is lesz... de ezt a képet külön is meg akartam örökíteni). A címet is kétértelműnek, szimbolikusnak szántam, és a piros-fekete-rózsaszín váltásával is próbáltam a férfiasság-nőiesség ellentétét, de közben mégis egységét kifejezni.

Felül a kis szívecske kihúzható, és a hátulján van a rejtett kommentem.

Kellékek: Bazzil kartonok, tortapapír, SBK kitklubos papír, horgolt virágok, levelek, fekete rojt, hálós piros textilanyag, fehér műag. galambok, száraz domborító sablon, formalyukasztók, mintavágó olló, Sizzix-el vágott betűk, hímzett fehér virág, papírból vágott Linsey-féle inda

*Yabo kihívás

Profi fotózás és készletek

2010-01-26T14:13:00.000+01:00

(Petra, ne haragudj, hogy én is benevezek, de ha én nyerném esetleg, akkor együtt megyünk, jó?! ;-) - amúgy nem jellemző, hogy nyerjek, szóval talán nem rontom az esélyeidet. :-) )

Szóval, sógornőm, Petra blogján olvastam Ribizliről, akinek hamarosan fotóstúdiója nyílik. Ennek - és a szülinapjának - az örömére meghirdetett egy játékot, ahol profi fotózást lehet nyerni. :-) Hátha... ha én nyerem, négy gyereket viszünk. :-)

Ribizli, ezúton szeretnék Neked sok sikert kívánni a terveidhez és boldog születésnapot! :-D

Teebolya pedig egy szülinapi blog candy-t hirdetett meg:

Ugye milyen gyönyörű színek?
Teebolya, Neked is boldog születésnapot kívánok előre is!

És még mindig nincs vége... Évának pedig 20 000 látogatója lesz hamarosan, ezért Ő is meghirdetett egy candy-t. Ez is legalább olyan szép, a helyzet az, hogy bármelyiket elfogadnám. :-P Naná!

Képeslap

2010-01-25T14:15:00.000+01:00

Csupa maradékból, a virágok formalyukasztóval, középen varrás. :-)

*Simon Says Challenge

3/52

2010-01-22T20:52:00.001+01:00

Kellékek: Template-Blog4scrap, készlet: Corinne Design

Blogdíjak nem, de egy felhívás igen!

2010-01-22T16:07:00.002+01:00

Mindenkitől elnézést kérek, aki felkért rá, de nem szeretnék rész venni az ún. blogdíjakban és társaiban... egyre több van egyre több témában, és nem akarom azzal telerakni a blogom, hogy ezeket sorolom. A blogdíj megnevezés is félrevezető, az ember hajlamos hiúsági ügyként kezelni, hogy megkapta, közben nagyon is lehetséges, hogy aki küldi, inkább már aszerint gondolkodik, hogy vajon ki nem kapta még meg? Ráadásul nekem ez kicsit olyan, mintha meghatároznák, hogy miről írjak a blogomban... ha le akarom írni, hogy milyen filmeket szeretek, vagy láttam éppen, le fogom, de nem egy blogdíjért teszem ezt.

Remélem, ezzel senkit nem bántok meg!

Viszont! Ennél sokkal hasznosabbnak éreztem azt a játékot, ami nemrég email-en zajlott, és recepteket küldtünk a játék keretében egymásnak. Lányok, akik nekem küldtetek: imádom mindet, már jópárat ki is próbáltam! Nagyon szuperek. És ez is adta az ötletet, hogy egy FELHÍVÁST tegyek itt közzé:

Szóval, aki úgy érzi, hogy szívesen kapna még több receptet, cseréljünk! Én elküldöm Neked amiket én kaptam Te pedig küldd el nekem, amiket Te kaptál! Hmm??? Légyszi, gyertek-gyertek, adjatok email-címet, és cseréljünk, hadd legyen még több jó kis bevált receptünk. ;-)

Blog candies

2010-01-19T10:09:00.000+01:00

Merika elérte a 10 000. látogatót a blogján, így egy játékot hirdetett, amiben ezt a kis csomagot ajánlotta fel:

Dorkának pedig névnapja alkalmából hirdetett hasonló játékot ezzel az ajándékcsomaggal:

Mindkét csomag kecsegtető... így én sem hagyhatom ki, hogy megpróbáljam. Köszönöm a lehetőséget, lányok!

Ildi mamával

2010-01-18T16:40:00.000+01:00

Hétvégén itt volt nálunk az egyik nagymami, és a lányok rengeteget játszottak Vele, nyúzták is szegényt egyfolytában. Egyik este fürdés után Vikicivel folyamatosan ölelkeztek, én meg gyorsan előkaptam a fényképezőgépet...

Lett is egy kedvenc fotóm! :-) Ez lett belőle: a kapcsos zárójeles textbox-ban a "sorvezetőket varrtam. ;-)

A betűket én vágtam, minden más SBK Kitklub készletből van. Template: Sketchy Thursdays

*Sketchy Thursdays kihívásra

Névnapi képeslap

2010-01-17T15:52:00.001+01:00

Egy névnapi képeslap. ;-)

A nyomtatott hátteret körbevarrtam (asszem varrás-függő lettem). A türkiz-szerű színeket alcohol inkkel csináltam, a háttér, és a kép nyomtatva van. Az egészet pedig fehér hullámkartonra ragasztottam.

Kellékek: nyomtatott háttér és kép, acohol-ink, chipboard-ok (SBK kit klub)

*Simon Says Challenge

*Simon DT Challenge

Képeslap Noénak

2010-01-16T22:00:00.001+01:00

Eljött a nagy nap, és Noénak megszületett a kisfia, Olivér. Részleteket még nem tudok, de egy fotót már láttam a fiatalemberről, és gyönyörű. :-)

Ezt a lapot Nekik készítettem:

Kellékek: Pecsét, hődomborító-por, tinták, száraz kréta, varrógép :-P, maradék SBK papír, horgolt virág, formalyukasztó, köves patent

*Timcsoca-Izzie kihívása

Első hóemberünk

2010-01-15T09:43:00.002+01:00

Hááát..., nekem stílusom még nincs, nem is biztos, hogy lesz, de ha igen, az gyanús, hogy nem a minimál lesz. :-D

Egyszer láttam valahol egy ilyen hópehely-telepakolós oldalt... meg is maradt a fejemben, és most előszedtem. Pakoltam én ide mindenféle hópelyhet: pecsételtem, ragasztottam kontúrmatricát, chipboard-ot, hődomborítottam... mindent, ami eszembe jutott. Aztán nyomtam rá egy párat a kedvenc írásos pecsétemről is. ;-) A vége lehet, hogy kicsit zsúfolt lett másnak, nekem pont így tetszik (a szövegben az "odacsapódtak" szót a PS választotta el ilyen okosan az alakzatba írt szövegformátum miatt... én meg későn vettem észre, úgyhogy már így marad...).

Kellékek: Pencil Lines template, BaiscGray háttérpapír, pecsétek, hődomborító-por, tinták, chipboard hópelyhek (SB Klub), kontúrmatricák, betűmatricák (SB Klub), ezüs szalagok (scrapbook.hu webáruház karácsonyi készlet), fehér mintás szalag

*Pencil Lines kihívás Sketch 169

2/52

2010-01-11T21:16:00.002+01:00

Hoppá, és még nem vagyok lemaradva... :-D

Íme:

Kellékek:

template: blog4scrap
Betűtípus: Angelina
Készlet: Akiloune-Briseenchantee

Projekt 365 - 1/52

2010-01-11T20:46:00.001+01:00

a, ennek is van több változata. Az elvetemült az, amikor naponta készít valaki oldalt arról a napról - ezt elképzelni nem tudom, hogy ki bírná idővel -, a másik, amikor minden nap egy fotó készül valamilyen meghatározó eseményről, és hetente készül egy oldal. Ezen is jó sokat gondolkodtam, hisz nem a sok időmről vagyok híres... aztán úgy döntöttem, hogy mit agyalok annyit, van hozzá kedvem, így elkezdem, aztán max. abbamarad, na akkor mi van? És elkezdtem.

Őszintén szólva én amúgy is majd minden nap fotózok valamit, szóval ez nem okoz gondot. Hetente egy oldalt meg tán össze tudok erre dobni, főleg, hogy a blog4scrap-nek köszönhetően még template-et is kapok hozzá. Már azt is eldöntöttem, hogy a 2010-es album úgy fog kinézni, hogy mennek majd ezek a heti oldalak egyfajta összefoglalóként/bevezetőként a héthez, és utána jönnek az egy-egy eseményt részletező oldalak.

Már két hét el is telt. Rájöttem valamire!!! Óriási dolog ez, amibe kezdtem. És nem, nem csak kimondottan az oldalak, az emlékbe helyezés miatt. Pár nap után azon vettem észre magam, hogy ha épp nem történt semmi említésre méltó, akkor azon agyaltam, hogy mit találjak ki, amivel feldobhatom a napunkat, ami más, mint a szürke hétköznapok. Felnyitja ez a projekt a szemem, hogy ne engedjem elszaladni a napjainkat csak úgy, minden említésre méltó esemény/élmény nélkül!!! (Ez még nem mindig sikerül, néha kellett "csak úgy valamit" fotóznom, de úgy érzem, elindultam egy úton.) Abszolút jó terápiának is, bárkinek. Szóval, eddig tetszik, remélem sokáig lesz hozzá kitartásom.

És akkor mutatom is az első oldalam (nemsokára hozom a 2. hétről is):

Kellékek:

Template: blog4scrap

Készlet: Elodie - Collab
Cím betűtípusa - Angelina
Számok - CEWE fa betűk
Kis virágok, fa: MDesign
zöld habocska - Lien

A mi szilveszterünk

2010-01-07T18:58:00.002+01:00

Volt befizetve egy négy napos szilvesztünk néhány barátunkkal. Eredetileg úgy volt, hogy kettesben tudunk menni, de ez megint nem jött össze. Mivel az előleget nem akartuk elbukni, úgy döntöttünk, hogy átszervezzük, és visszük a lányokat. Ha már így alakult, a barátaink is elhozták a kislányukat, így három gyerek és 6 felnőtt kelt útra. 30-án mentünk és 2-án jöttünk haza.

Fel voltunk rá készülve, hogy esetleg az apartmanban kell töltenünk a szilveszter éjszaka java részét, hisz ugye a gyerekeket le kell fektetni. Úgy terveztük, hogy a délutáni alvást kitoljuk egy kicsit, és így a vacsorára legalább el tudunk menni mindannyian, aztán ha látjuk a lányokon, hogy fáradnak, akkor nyugovóra térünk. Minden várakozásunkat felülmúlták a gyerekek!!! A két és négy éves lányunk úgy mulatott, hogy asszem ezt sok felnőtt is megirigyelhette volna. Volt szép ünneplős ruhájuk (szoknya, neylon harisnya, lakkos cipő, ünnepi hajpánt), és végigbulizták az éjszakát éjfélig, majd megnéztük a tüzijátékot, és úgy mentünk haza (ekkorra pont kezdett Vikike elfáradni). Az apartmanhoz érve azonban nem akartak aludni még, ki kellett ülni a teraszra, és 1 óráig beszélgettünk az élményekről négyen, a mi kis családunk, mint a felnőttek. Annyira édesek voltak!!!

Nem mondom, hogy nem volt egy kicsit lelkiismeret-furdalásom, hogy ilyen pici gyerekekkel ezt még nem kéne... de nem így terveztük, és az az élmény, amit még ma is emlegetnek, megnyugtatott. Nem okoztunk Nekik maradandó sérüléseket. :-D
Mutatok néhány fotót a buliról:
Így táncol egy két éves:

Egy újonnann szerzett kis barátnővel táncol Angi és Viki:

A tombolahúzás is a mi kezünkben volt (mégsem nyertünk, ahogy az lenni szokott :-P).

Néha odajöttek egy-egy ölelésért - ilyen pillanatokban felejti el az ember, hogy megint nem tudtunk apával kettesben lenni egy kicsit? :-)

Azért minket, felnőtteket sem kellett félteni...

(ez még a főpróbán készült az egyik barátunkról...)

Vikike és Kíra, a barátaink kislánya (Vikike mindig mindenkit úgy szeret, és ölelget).

Az újonnan szerzett kis barátnőt is nagyon szeretjük :-)

És a barátnő apukájában egy igazi férfi táncpartnert is szerzett Magának :-) (szegény egy idő után menekült is, mert minden gyerek ráakadt. :-D):

RAK Eralillának

2010-01-07T18:40:00.001+01:00

Ezt az oldalt már jó régen készítettem Eralillának a kislányáról az Adott fotó játék keretében. Csak ez volt Kafránál az utolsó CT munkám (nagy bánatomra befejezte a munkásságát, mert nem fűzte be a hozzá fűzött reményeket, pedig szerettem Nála dolgozni), aztán meg nem jutottam oda, hogy feltöltsem. Na de most...

Eralilla, fogadd tőlem szeretettel, remélem tetszik..:-)

Felhasználtam: KDesign készletét, aminek már neve sem lett, illetve a fórumra már nem volt kiírva.

Ezzel minden CT tagságom megszűnt, mert sajnos az A.B. Design is úgy döntött, hogy nem folytatja tovább... sajnálom, lányok!

Minialbum

2010-01-07T18:02:00.001+01:00

Sógornőmék kisfiát elvittük a mikulásvonatra. Karácsonyra pedig kapott egy minialbumot az élményről emlékbe, hogy majd nagykorában is emlékezhessen rá. Az album a scrapbook.hu-s minialbum-template-ből készült, kicsit nehéz megmutatni a speciális felépítése miatt, de igyekszem.

Az eleje:

Kinyitva egyben:

Részleteiben: amikor kinyitjuk, először a felső ráhajtásos oldalt láthatjuk, ami így néz ki:

Ha ezt felhajtjuk, a következő lehajtásos oldal:

És a jobb oldali komment-rész, ahol leírtam Kikinek, hogy miről is szól ez az album:

Felhasználtam:

- scrapbook.hu minialbum-készlet

- kontúrmatricák

- nyomtatott kiegészítők

- szalagok

- fehér karton

BÚÉK és pár szó

2010-01-05T14:49:00.002+01:00

Először is minden kedves olvasómnak szeretnék Nagyon Boldog Új Évet kívánni, szívből kívánom, hogy teljesüljön, amire vágytok!

A karácsonyról nem írok, mert úgyis készül a "Téli ünnepeink krónikája 2009" című albumom, ott majd "mesélek", ha kész lesz. Viszont a szilveszterről fogok majd írni, mert az fantasztikusan sikerült - de ezt egy másik bejegyzésben.

Van egy kis depim, de már múlóban - ezért is tűntem el. Dolgozom rajta.

És dicsekszem is egy kicsit, ugyanis ma volt a rendszeres kontrolljaim közül az utolsó - tudjátok, a szemműtétem miatt. Nos, nekem nem ment olyan simán, mint másnak, egy időben a szemem mindenáron vissza akarta gyógyítani a rossz sejteket, azt mondták azért van ez, mert "túl erős" az immunrendszerem. Emiatt megkaptam a legerősebb szteroidot, hogy meggátolják a vissza"gyógyulást". Szerencsém volt, mert ezt a szteroidot nagyon sokan nem bírják, többnyire túl megnöveli a szemnyomást. Az én szemem bírta, és ettől kezdett alakulni a jó irányban a látásom. Emiatt van az is, hogy bár ennek az utolsó kontrollnak december 11-én kellett volna megtörténni, nekem majd egy hónapot ráhúztunk!!!

És itt jön a DE!: Mostanra a szemem 125%-os lett, aminek nagyon-nagyon örülök! Ez a mai nap fénypontja.

Örömömben - és hogy a depimet is kezeljem kicsit - vettem is egy-két új ruhát magamnak, hogy végre visszainduljak a nőiesedés útján... :-)

És most megyek, dolgozok tovább.... ezt az öt perc kilengést engedélyeztem magamnak, de a napokban még jövök, vannak mutatnivalóim...

Szép napot kívánok, köszönöm, hogy benéztél...

KEKÜ és BÚÉK

2009-12-23T14:17:00.001+01:00

Nem tudom, hogy jövök-e még addig, ezért most és így szeretnék minden kedves olvasómnak kellemes karácsonyi ünnepeket kívánni. Legyen továbbá nagyon boldog, sikerekben és egészségben gazdag új évetek.

Újabb szerencsepróba

2009-12-19T15:00:00.000+01:00

Sabee egy kedves gesztust tett a blogján. Készített néhány csodálatosan szép határidőnaplót, amiket meg lehet nyerni.

Így néznek ki:

Ugye, hogy nem túloztam?

Sabee oldalán láthatod a feltételeket, de légyszi ne nevezz, mert akkor nekem kisebb lesz az esélyem. ;-) ;-P

Egy mai momentum

2009-12-18T23:04:00.000+01:00

Apa délelőtt elvitte Vikikét szánkózni, meg játszózni - azért is, hogy levegőzzön kicsit, meg azért is, hogy én tudjak dolgozni. Angika nem akart menni, így Ő addig mesézett. Az alábbiakat Apa mesélte el, és egyből imádtam ezt a képet, így most hirtelen elhatározással Osli Winter Magic Add on készletével gyorsan még frissiben meg is szkreppeltem - hátha esetleg megnyerem vele a teljes készletet is...:

És a készlet elölnézete, amiből készült:

Amit pedig meg lehet nyerni, ha Te is játszol (részletek Osli oldalán):

Na jó! Soha, sehol nem nyertem még, egyszerűen nem vagyok egy szerencsés típus (na ez sem igaz, mert abszolút boldog vagyok, mert akinek nincs szerencséje a játékban... ;-)), viszont a remény hal meg utoljára, és különben is, játszani jó!

Nálunk már karácsony...

2009-12-18T20:52:00.004+01:00

Élünk még, megvagyunk. Angika már teljesen jól, Viki meg én még nem 100%-osan, de már majdnem. :-)

Mivel vasárnap utazunk haza anyukámhoz, így mi már ma felállítottuk a karácsonyfát... és erre a gyerekekkel vállalkoztunk, most először.... hát, néhány dísz látta a kárát, de azért viszonylag jól megúsztuk. Nálunk úgy szól a fáma, hogy a Jézuska csak oda megy, ahol szép tisztaság, rend van, és ahol várja a szép karácsonyfa. Így legálisan részt vehetnek a gyerekek is a fadíszítésben, ami szerintem olyan jó, fokozza az ünnepi hangulatot.

Néhány kép a nagy munkáról:

És ez a fa még nem végleges így... ugyanis ahogy már meséltem róla, idén anyukám egy csomó horgolt karidíszt készített nekünk, amit 25-én fogunk hazahozni (szentestét otthon töltjük), és akkor fog még külön ékként felkerülni a fára, ilyenek lesznek (bár már mutattam képet róluk, de megint mutatok, mert olyan gyönyörűek):

Na ugye??? :-)

És ha már a dicsekvésnél, meg a családtagjaim ügyességéről van szó... Apa: volt egy régi gitárja, olyan régi, amire már húrokat sem kap. Sokáig hánykolódott az erkélytől kezdve mindenhol... egyszer csak gondolt egyet, hogy felújítja - hát, szerintem fantasztikus lett!!! Apa állítása szerint véletlenül lett ilyen, én nem tudom, de szerintem lenyűgöző, nézzétek:

Jaaa, és az a piros a hálószobánk fala, mert igen, ott lóg az ágyunk felett! Szerintem abszolút érdemes rá!

Holnapra Papáék bevállalták a lányokat, így nagytakarítunk, én még sütök, és díszítem a mézeskalácsokat, illetve csomagolunk a hazaútra... a holnapi nap így még húzós lesz, de utána már otthon leszünk, olyan jó lesz!

Angi is...

2009-12-14T07:54:00.002+01:00

Apa készült volna, hogy viszi Angit oviba. Keltéskor derült ki, hogy Ő is lázas... :-( Neki annyira nem magas - még -, mint Vikinek, de oda is odaért. :-( Úgy szurkoltam Neki, hogy legalább holnapig húzza ki, mert holnap lesz az oviban a karácsonyi ünnepség. Ez nem jött össze. :-(

Hűtőfürdő

2009-12-14T01:57:00.002+01:00

40 fokos láza volt Vikinek, hűtőfürdővel tudtuk csak lehúzni, mert a lázcsillapítótól meg sem moccant. Most végre alszik... én meg itt ülök, mert nem tudok aludni... :-(

Idei képeslapok

2009-12-13T21:36:00.001+01:00

Ezek olyannyira nem frissek, hogy már el is vitte a postás őket. :-) Többsége karácsonyi, illetve van még néhány névnapos is. Ilyen ez a december, sok minden csúcsosodik. :-) Idén már majdnem sikerült mindenkinek elkészíteni, akinek akartam. Még lett volna úgy 5-6 ember, akinek terveztem... de akkor jött a betegség. Jövőre talán majd sikerül mindenkinek, a reményt nem adom fel, mert már most is több lett, mint tavaly. :-) Hát íme egyben és darabonként:

Nincs időm/erőm/türelmem mindet végigrészletezni, de nem maradéktalanul megpróbálom felsorolni a kellékeket: SBK Kit klubos készletek, volt Kreatúrás kellékek, folyékony gyöngyök, pecsétek, Copic Marker-ek, Szilvi pecsétje (köszönöm), csillámpor, gépi varrás (itt ELŐSZÖR, juhhéj!), domborítás, formavágók, formalyukasztók, Alcohol Inks, folyékony kréták, száraz kréták, csipke, grungeboard, 3D képek...

Köszönöm, hogy bekukkantottál, további szép vasárnap estét!

Betegség és elmaradások

2009-12-13T21:23:00.000+01:00

Mostanában nagyon gyakran vagyok úgy, hogy elkészülnek dolgok, aztán odáig nem jutok, hogy ide és a galériákba feltöltsem... most ez a betegeskedés még egy nagy lapáttal rátett az időhiányomra - de mit bánom én, csak gyógyuljon már meg mindenki! Na de akkor előbb inkább erről: én már egész jól vagyok, de tegnap délelőtt még komolyan féltettem az életem. :-P. Aztán a tegnapot szinte totál végigaludtam (hála Apának, aki a hátam mögött kitalálta, hogy megkéri a Papáékat, hadd menjenek át a lányok - és hála a Papáéknak, akik ezt elvállalták). Ezután lettem sokkal jobban.

Viszont ma hajnali 5-kor arra keltünk, hogy Vikike full lázas. :-(( Úgy telt a nap, hogy akkor volt jól, amikor épp hatott a lázcsillapító. Pedig már reménykedtem, hogy megúszták... Apa és Angi még jól vannak (bár Angi köhög).Ezt leszámítva jól telt a nap. Délután pont jól volt Vikike is, amikor gyorsan megsütöttük együtt a karácsonyi mézeskalácsokat... hátha lesz normális karácsonyunk, és addigra senki nem lesz beteg.

Mostanra Vikike már alszik. Angi még nem, Ő "olvas", Apa tévézik, én meg gondoltam felteszem néhány alkotásomat, amiket még nem mutattam:

Először is két CT munka. Egyik a Natural Collaboration Kit-ből készült:

És az én oldalam belőle:

A másik szintén CT munka és szintén Collab, csak az A.B.Design Joyful Time készletével készült, amit most itt 35%-os kedvezménnyel lehet megvenni:

Az oldalam vele:

És mutatok mindjárt képeslapokat is, csak külön bejegyzésben...

Biciklizik!

2009-12-10T22:29:00.000+01:00

Éééééssss! Végre-végre-végre! Hajlandó Angika biciklizni! Sőt mi több, nem csak hajlandó, hanem élvezte is! Asszem végre eltehetjük a motorját. Igazából nem zavarna, hogy még motorozik 4 évesen, csak már a lehető legnagyobb is kezd kicsi lenni neki. Anno olyan nehezen szokott rá a motorra, aztán most olyan nehezen szokik le róla... viszont most olyan nehezen kapott rá a biciklire, hátha ez is olyan nagy szerelem lesz. :-)

Mikulások

2009-12-10T22:08:00.002+01:00

Köszönöm szépen a kedves hozzászólásokat, igyekszem jobban lenni. Ma délutánig úgy éreztem, hogy nem jobban vagyok, hanem rosszabbodik az állapotom. Aztán délutánra kicsit javult (ettem némi kenyeret, és mintha felszívta volna a savat, mert már hányingerem is volt...), és most anyukámtól kaptam egy "csodatea" receptet is, mintha azóta is jobb lenne már...

Na, nekikezdek egy kis mikulásmesének, aztán meglátjuk, meddig bírom.

Első körben az oviban volt mikulás Angikának. Zárt körű volt, nem szülőkkel. Azért az óvónéni készített néhány képet, ebből tudok egyet mutatni:

Aztán szombaton elmentünk ötösben (vittük a sógornőmék kisfiát, Kristófot is) a mikulásvonatra. Hát, asszem többet nem megyünk. Sokkal több jegyet adtak el, mint amennyit illő lett volna, már a baromi hosszú vonaton is tömeg volt, és a műsort is inkább a káosz jellemezte. Legalábbis mi ezt éreztük belőle. Végül is nem gond, a lényeg, hogy a gyerekeknek élmény volt.

Metróval mentünk, hogy növeljük az élményt (úri gyerekeknek, akiket mindenhová kocsival hordanak, ugye ez nagy kaland... :-P ):

A vonaton:

Odaérve egyből találkoztunk is egy télapóval, hú, volt ám áhítat...:

Buli közben:

Vikike megpróbált bepasizni, de kosarat kapott (nézzétek csak a kisfiú arcát... :-D)

Na sebaj, a lényeg, hogy uncsitesóval úgy imádják egymást, a többi meg még ráér:

És végre a mikuláscsomag is megvan, hurrá, mehetünk haza (ez utóbbi már a mi sóhajunk volt...):

És azért még itt sem volt vége a mikulásőrületnek... mert ugye másnap reggelre még a cipőkbe is beletojt a télapó ezt-azt :-) (igen-igen, Angika cipője lyukas, illetve a motor leszedte az orrát... ez van, jól van na... a következő talán már nem fog így járni, mert úgy tűnik, végre átszokik a biciklire... de erről majd a következő bejegyzésben...)

H1N1

2009-12-09T14:25:00.000+01:00

Na, nekem sikerült benyelni ezt a vírust... vagyis valószínűleg ezt. De voltam már orvosnál is, a tüdőm tiszta, és igazából csak emiatt izgultam, mert fáj a hátam is, köhögök is, a láz is stimmel. Tegnapelőtt éjjel és tegnap elég pokoli volt, de már alakul, amikor hat a gyógyszer, határozottan jól is vagyok.

Ma viszont itthon fogtuk Vikókát is, mert tegnap volt hőemelkedése a bölcsiben (mostanában ez mondjuk nem egyedi, mert jönnek a rágófogai, szóval attól is lehet, de ezt nem lehet előre tudni). Este itthon nagyon eleven, jókedvű volt, úgyhogy már épp hajlottunk rá, hogy akkor mehet ma, ez valszeg megint a foga volt... aztán éjjel eléggé köhögött. Negyed 3-kor adtam Neki lándzsás utifűt. Utána még kicsit köhögött, de mostanra már teljesen elmúlt. Viszont ezután én már nem tudtam elaludni, 4-ig kínlódtam, aztán felkeltem alkotni. :-) Egy órát sikerült, akkor hallottam, hogy Vikike szólít, a hálószobában keresett. Na, alkotást abbahagytam, ledőltem Vele, ekkor már elmúlt 5 óra. Sokáig altattam, kínlódtunk, aztán egyszer csak én is elaludtam. Arra keltem, hogy Apa jött, hogy keltsen, de mondtam Neki, hogy Vikit inkább biztos-ami biztos tartsuk ma itthon megfigyelésre. Így mi aludtunk tovább, Apa meg elvitte Angikát az oviba. 10-kor sikerült felkelnünk. Vikóka azóta is tök jól - túl jól - van. :-)

Nagy az esély, hogy elkapják tőlem, bár próbálom ezt megelőzni, ahogy lehet. De őszintén megmondom, kevésbé félek attól, hogy átesnek a víruson, mint a védőoltás hosszú távú hatásaitól, így továbbra is maradunk amellett, hogy nem oltatunk (túl sokfelé jártam utána az oltásnak és médiafüggetlen, számomra szakmailag megbízható emberek véleményére alapozok)! Azt persze senki nem tudja, hogy mi a jó döntés, mindenki úgy dönt, ahogy jónak látja. Én erről vagyok meggyőződve akkor is, ha lassan már "rossz szülő"-nek kiáltja ki a média a hozzánk hasonló döntéssel bírókat... a választ csak az idő fogja meghozni...

További szép napot, ennyit bírtam most gép előtt, kiég a szemem. Vikóka alszik, én is ledőlök...

Mikulás

2009-12-06T20:25:00.002+01:00

Jajaja, mikulás is volt, tudomén! :-) Annak a jegyében zajlott az egész hétvége... de még a gépről sem jöttek le a képek, a hetem megint gáz lesz, de amint tudok jövök, és mesélek. :-)

Addig is további szép mikulásozást, sok ragyogó szemű kiscsibészt - illetve már békés álomba szenderülésüket és szüleik megpihenését kívánom mindenkinek. :-)

Új ruha

2009-12-06T16:10:00.002+01:00

Doudou blogruháját vettem most fel, szerintem olyan édi... :-) (csak kár, hogy nem lehet rendesen olvasni tőle a szöveget, szóval pár napig még gyönyörködök benne, aztán lehet, hogy le is cserélem...) -

Update: Nos, vissza is tértem Ági (Scrapmánia) designjai egyikéhez... Tudom, hogy az előzőn PS-ben pillanatok alatt lehetett volna változtatni, de se kedvem, se türelmem valahogy ezekhez a blogdesign-okhoz - inkább az alatt az idő alatt összerakok egy új scrap-oldalt. Ha az embernek kevés az ideje, akkor szelektálni kell. :-) Így marad az, hogy felhasználom a mások által készített design-okat. Ágiét például különösen szeretem, mindig találok olyan stílust, ami megtetszik, és magamhoz illőnek érzem. Most például ezt a békét, nyugalmat, kiegyensúlyozottságot sugárzó galambosat.

Advent

2009-12-03T15:39:00.000+01:00

Vasárnap nálunk is előkerült az adventi koszorú. Olyan jó volt látni, hogy már ezt is milyen máshogy értékelik, vizsgálgatják a lányok, és most már mesélhettem Nekik arról is, hogy miért gyújtottuk meg:

És elsején kikerült az adventi naptár is a gyerekek nagy örömére... évek óta készülök, hogy magam készítsek egyet, de eddig sosem jött össze. Emiatt vettem még tavaly ezt a lidl-st, hogy legyen tartalék, ha nem maradna időm sk megcsinálni. Nos, azóta csak ezt használjuk, az idén sem sikerült készíteni... de majd talán jövőre. ;-)