Az úgy volt, hogy Angika is és Vikike is állandóan táncol. Decemberben átfutott az agyamon, hogy mi lenne, ha keresnék Nekik valahol valami táncot az úszás mellé. Na de milyen legyen, Angika igazából balettot szeretne, de az meg annyira nem az Ő alkatához való... RSG-re egyszer elvittem kisebb korában, de akkor még túl kicsi volt, és ahhoz is úgy érzem, hogy Ő túl nagy és erős. Kizárásos alapon maradt a magyar néptánc, bár őszintén szólva engem az valahogy nem hoz lázba.
Elkezdtem kutatni, hogy hol van a környéken, hová menjünk, főleg így év közben. Keresgélésem közben akadtam rá egy ovis társastánc előkészítő csoportra!!! Ahogy megláttam, azonnal tudtam, hogy magyar néptánc törölve ez a nyertes.
(Én világ életemben szerettem volna társastáncra járni, de valahogy soha nem volt partnerem hozzá. Szerintem az olyan jó, amikor egy pár összeszokva, ismerve a lépéseket szépen tud együtt táncolni... ráadásul közös programnak is óriási.)
Felvettem az egyesülettel a kapcsolatot, és január elején el is kezdtük mindkét lánnyal - közben elcsaltuk a barátainkat is, akiknek hasonló korú lányaik vannak. Mivel a félév vége január végére esett pont, így pont belecsöppentünk az évzáró fellépésbe. Első óra után azt mondta a tanár néni, hogy olyan ügyesek voltak a lányok, hogy meg is lepődött, ha így folytatják, Ők is mehetnek a fellépésre. Én még egy kicsit ezt korainak éreztem, de úgy voltam Vele, hogy ha a gyerekek ettől lelkesek, akkor miért ne?
Most vasárnap volt a nagy nap. Egy órával előbb oda kellett menni, mert főpróba volt, amin - egy darabig - ilyen fegyelmezetten ültek, mikor épp nem Ők voltak a színpadon:
 |
| A főpróba szünetében |
Aztán jöttek sorban a számok. Összesen 40 szám volt, ebből a lányok 5 számban vettek részt. (Nagy élmény volt a többi korosztály táncát is látni, hiszen ha nagyobbak lesznek, akkor Ők is azokat fogják majd tanulni).
Első szám, amiben részt vettek, a kacsatánc volt. A lányok itt a jobb szélén vannak, elöl Viki Zillével, Mögöttük pedig Angi Nikével:
A következő egy körtánc volt, ez kicsit kaotikusan sikerült, elfelejtődött a koreográfia. De annyira édes, ahogy ezek a picik ilyesmikkel nem foglalkoznak, csinálják, élvezik és kész! (Ja, bár úgy tűnik, de Angi egy picit sem idősebb az átlag korosztálynál... csak méretre tűnik úgy...).
Ezután volt még egy szám, majd jött ez, amin már nem is kellett volna részt venniük, mert ezek már nehezebbek, és ugye Ők még csak pár órán voltak. De mivel Ők akarták, hagytuk, hadd menjenek.
És végül a zárótánc: Angika szerintem egész ügyes volt (kiszúrta, hogy szemben a terem végében Bea néni - a tanáruk - táncolja a koreográfiát, hogy súgjon :-))
A 40 szám után minden táncost felhívtak a színpadra, és emléklapot kaptak. itt éppen Angika vette át az Övét, olyan kis büszke volt. Vikiről sajnos nincs fotónk, pedig Ő is olyan édes volt, merthogy nem tudta hogy kell kezet fogni (lány gyerek révén ezt eddig nem nagyon gyakoroltuk Vele még, de most már muszáj lesz). Aztán, mikor lejött a papírral a kezében, közölte: "Anya, nézd, ezt azért kaptam, mert győztünk!" :-D
 |
| Győztünk! :-D |
A program után minden családtag jött még hozzánk, mert megtartottuk a lányok névnapját is. Életemben először csináltam hidegtálat, de nagy sikere volt, úgyhogy nem utoljára. ;-)
