Családunk Krea-tükre

Elhatároztam, hogy létrehozok egy-egy külön blogot Angikának is és Vikikének is. No nem azért, mert olyan divat ez, és nagyzolni akarok... több oka is van: egyrészt időben tök mindegy, hogy ide írok valami meghatározó dolgot valamelyik lányról, vagy máshová, viszont ott csak Róla van szó, ha felnő, akkor könnyen visszanézheti, nem ebben a blogban kell keresgélnie. És ha úgy gondolja, egyszer csak átveheti, és folytathatja, akár nyíltan, akár titkosítva, ha már nagy és olyan dolgokat akar ide írni. Ezzel végülis kezébe adhatom élete naplóját.

Másrészt nem titkolt szándékom, hogy így előre dokumentáljam azokat az eseményeket is, amikről az adott gyerekkel kapcsolatban egyszer szkrep-oldalt tervezek az albumába, csak sok más mellett a "majd egyszer ezt is meg akarom szkreppelni" kategóriába kerül, és várom, hogy időm legyen rá. Csakhogy így legalább nem vésznek el a gondolataim, érzéseim, amiket abba az oldalba is bele akarok foglalni. Mert vannak már terveim jegyzetelve kisfüzetekbe, gépre, mindenfelé... 

Ezen a blogon is létrehoztam egy "Szkreppelni" címkét. Így, ha valamiről majd szeretnék oldalt készíteni, azt oda is beteszem. Szintén nem vesznek el a gondolatok, könnyű visszakeresni, stb. Ide azok fognak kerülni, amik nem kimondottan az egyik lánnyal, hanem családdal, kettőjükkel, mindennapjainkkal, vagy bármi mással kapcsolatosak. Így próbálok kicsit rendet tenni magam körül...

El is készült a két blog. Bár még testreszabás nem történt, de már van bennük egy-egy bejegyzés, amiket gyorsan le akartam írni, mert még bennem voltak. Innentől ide fogom írogatni (esetleg igyekszem majd visszamenőleg is), aztán ha lesz időm, szépítgetem is őket.

Megint jó mozgalmas hétvégénk volt. Szombaton ünnepeltük Zitus 1. szülinapját, íme az ünnepelt és az anyukája:

Vasárnapra a közlekedési múzeumot terveztük, de mivel eltököltük az időt, és nem sokkal zárás előtt sikerült odaérni. elmentünk a ligetbe játszóterezni egyet. A lényeg, hogy a gyerekek élvezték, nagyot mozogtak, levegőztek. De érdekes, hogy a héten többször is emlegették a múzeumot, hogy oda nem mentünk, úgyhogy pótolni kell majd. :-)

Angiról valahogy mindig csak futtában sikerült képet csinálnom. :-) Itt éppen egy érdekes mozdulatot sikerült megörökíteni :-) :

Hihetetlen, de így márciusra sikerült elkészülnöm a "Téli ünnepeink krónikája" című albumommal.... nem mondom, hogy minden évben fog ilyen készülni (azt hiszem  unalmas is lenne), de gondoltam egy évet megörökítek a gyerekeknek, hogy pici korukban hogy zajlanak a téli ünnepek. Aztán majd nagyobb korukban egyszer megint megörökítek egyet...

Ezt az albumot a scrapbook.hu online tanfolyamának a keretében kezdtem el, melyet Timcsoca vezetett. Bár végül témájában is és sokszor technikájában is eléggé eltértem a tanfolyam "anyagától", azért így is sokat tanultam Timitől, amit nagyon köszönöm. Elsősorban: rászoktam a varrásra! Azelőtt szinte soha nem varrtam, most meg már nem érzek késznek egy oldalt, ha nincs rajta varrás. Egyelőre egyaránt élvezem a kézi- és gépi varrást is, mindkettőnek látom a varázsát, és szerintem hihetetlen módon feldobnak egy oldalt.

Na, nem is szaporítom tovább a szót, inkább mutatok, mert hosszú lesz - húsz oldal!

1.oldal: Angika ovis mikulásáról szól:

A havas részek úgy készültek, hogy fehér akrilfestéket csorgattam a kivágott motívumokra, és hagytam megfolyni.

2-3. oldal: Voltunk a mikulásvonaton, ahová Kikit is elvittük magunkkal. Erről a buliról szólnak ezek az oldalak:

A 4. oldal volt az utolsó a mikulás témában - ez már a házhoz jött mikulásról szól. :-) Ez a mikulás sokmindent tett a motorozástól kopott cipőkbe, benne volt a Mamák és Papa, illetve a sógoromék mikulásajándéka is. :-)

Kezdődik a karácsonyi téma. Az 5. oldal a karácsonyi tennivalókat foglalja magában. Itt még összegyűjtve, hogy miket kell intézni/csinálni majd:

A 6. oldalon már kiragadtam egyet az előzőleg felsoroltakból, és azt mutatom meg. Itt éppen családilag készítjük a mézeskalácsot. A lányok nagyon szeretnek sütni-főzni velem, úgy egyáltalán segíteni is (még!). Én pedig szeretem, ha velem vannak, csacsognak, ügyeskednek. Jó látni, hogy olyan jól érzik Magukat. Itt még Apát is bele tudtuk vonni a munkába, ha elfeledkezett Magáról, nem is volt olyan morgós-maci emiatt. :-D:

A 7. oldal a karácsonyfánk díszítéséről készült. Műfenyőnk van, az is marad. Nem vagyunk híve a valódi fenyőnek. Viszont szerintem ez is gyönyörű lehet, ha szívvel díszítjük (ebből kihúzható egy rejtett oldal is, nagy kép alatt a kicsiken azt is mutatom):

A 9. oldalon fog igazán látszani a karácsonyfánk. Ez egy kinyitható oldal. Az elején a "becsukott ajtón" egy kis versike díszeleg, majd kinyitva látható a karácsonfánk. Itt nagyon sokat varrtam, de szeretem az eredményt.

A 10. oldal arról mesél, ahogy az előkészületek után elindultunk karácsonyunk első állomására anyukámhoz Dunaújvárosba:

A következő oldalak sorban megmutatják, hogy milyen karácsonyi állomásaink szoktak lenni. Az első anyukámnál a 11. oldalon:

A 12 oldal arról, amikor a Papáéknál voltunk:

És a 13. oldal az Ildi mamánál zajlott ünneplésről:

Ezzel végére értem a karácsonyi oldalaknak. Ezután jöhetett a szilveszter. Eredetileg úgy terveztük, hogy kettesben megyünk, úgy is volt kifizetve. Aztán mégsem úgy alakult, de végül nagyon jó lett. Íme a részletek: 14. oldal az indulásról. A kép mögött rejtett kommentben a térkép, a hátoldalán pedig leírva, hogy hová megyünk, mik voltak az előzmények, stb.:

A 15. oldalon már a megérkezésről "meséltem". A házunkat fotón szemléltetve, és szintén rejtett kommentben a hátoldalon leírással is (egyébként annyira szuper volt, sokkal kevesebbet vártam egy faháztól):

Két oldal az ott töltött napokról, ami még nem maga a buli volt. A 16.-on arról, ahogy sétáltunk a gyerekekkel az ottani tó körül. Az eső épp akkor nem esett, de a lányok mégis sikkesnek tartották azzal sétálni. :-):

A 17. oldal pedig az ottani fürdőben töltött pancsizásról:

És akkor jöjjön két oldal magáról a buliról. A 18.-ai a kaják egy részéről (hihetetlen mennyiségű és szintű kaják voltak):

A 19. oldal pedig maga a buli. A lányok fantasztikusak voltak! Végig nagyon jól érezték Magukat. Az éjfél utáni tüzijáték után visszamentünk a szállásra, ott leültünk a teraszra, és még 1-ig beszélgettünk, mert ezt kérték. Annyira édesek voltak, soha nem fogom elfelejteni azokat a perceket!

Az utolsó oldalam pedig egy kis összefoglaló az évben történtekről, a jövőbeni terveinkről:

És íme egyben az egész: