Köszönöm szépen a kedves hozzászólásokat, igyekszem jobban lenni. Ma délutánig úgy éreztem, hogy nem jobban vagyok, hanem rosszabbodik az állapotom. Aztán délutánra kicsit javult (ettem némi kenyeret, és mintha felszívta volna a savat, mert már hányingerem is volt...), és most anyukámtól kaptam egy "csodatea" receptet is, mintha azóta is jobb lenne már...
Na, nekikezdek egy kis mikulásmesének, aztán meglátjuk, meddig bírom.
Első körben az oviban volt mikulás Angikának. Zárt körű volt, nem szülőkkel. Azért az óvónéni készített néhány képet, ebből tudok egyet mutatni:
Aztán szombaton elmentünk ötösben (vittük a sógornőmék kisfiát, Kristófot is) a mikulásvonatra. Hát, asszem többet nem megyünk. Sokkal több jegyet adtak el, mint amennyit illő lett volna, már a baromi hosszú vonaton is tömeg volt, és a műsort is inkább a káosz jellemezte. Legalábbis mi ezt éreztük belőle. Végül is nem gond, a lényeg, hogy a gyerekeknek élmény volt.
Metróval mentünk, hogy növeljük az élményt (úri gyerekeknek, akiket mindenhová kocsival hordanak, ugye ez nagy kaland... :-P ):
A vonaton:
Odaérve egyből találkoztunk is egy télapóval, hú, volt ám áhítat...:
Buli közben:
Vikike megpróbált bepasizni, de kosarat kapott (nézzétek csak a kisfiú arcát... :-D)
Na sebaj, a lényeg, hogy uncsitesóval úgy imádják egymást, a többi meg még ráér:
És végre a mikuláscsomag is megvan, hurrá, mehetünk haza (ez utóbbi már a mi sóhajunk volt...):
És azért még itt sem volt vége a mikulásőrületnek... mert ugye másnap reggelre még a cipőkbe is beletojt a télapó ezt-azt :-) (igen-igen, Angika cipője lyukas, illetve a motor leszedte az orrát... ez van, jól van na... a következő talán már nem fog így járni, mert úgy tűnik, végre átszokik a biciklire... de erről majd a következő bejegyzésben...)
