Anya és a Csibék már csütörtökön du. elutaztak Újvárosi Mamához Dunaújvárosba. Én sajnos nem mehettem Velük, mert még másnap délelőtt időpontom volt a reumára.
De semmi pánik, mert Anyával folyamatosan tartottuk a kapcsolatot telefonon... ahol is szólt, hogy reggel a Kismukucs fél pár szandiját nem találta, ha meglelem, vigyem utánuk.
Nos, a feladat második része nem okozhat gondot, simán befér a hátizsákomba. De az első része annál inkább problémás, azt is elmondom, miért: a kis drága nagy rendrakó ám (a 1,5 éves csibész)! Szülinapom óta nem is találom az otthoni papucsomat, úgy elrejtette. Annak is már bő egy hónapja (azóta sincs meg), kérdés, hogy hova a fenébe rejtette a lakásba azt a 46-os papucsot??? Na mindegy, majd előkerül... vagy nem.
Minden esetre a szandi fél párja hamar előkerült, boldogan el is újságoltam Anyának a telcsibe. Persze egy kicsit elviccelődtünk a papucsaimon, hogy azoknak azóta sincs se híre, se hamva.
Még azon melegében be egy kis zacsiba, be a tátyóba irány a meló, aztán az SZTK. Majd a buszpályaudvar és döcögés Újváros felé... ahol már várt a kis feleségem és a csibék.
A hétvége jól telt. Vasárnap szokásos ideg, pakolás, készülődés haza (sajnos).
De hol a szandál???Nem, az nem lehet, már megint csak az egyik van meg!
-MUKUCS, Vikike, hol a szandiiiiiiiiiíííííííííííííííí???
Az egész család csúszik-mászik, keressük, táskákból ki- bepakolunk, hátha oda dugta. De nincs, nő a fejem...! Ezért utaztattam meg a másik felét, hogy újra itt tartsunk?
-VIKIKEEEEE ÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!
Le van nyomva, majd előkerül... Mama is mondja, majd még keresni fogja. Induljunk, mert felrobbanok...
Hazaérve vetkőzés, kipakolás. Egyszer csak Anya nekem szegezi a kérdést:
-Te Apa, hoztad a szekrényből a Viki szandáljának a másik felét is?
-Mi? - kérdem vissza, kikerekedett szemekkel. - Nem én, hát nem vittétek magatokkal? Mert én azt hittem, Nálatok van a másik fele.
Ekkor már anya hahotázott, nekem is leesett.
-Hogy az a... - csak a megtalált szandit vittem, a másik párja végig itthon volt a cipős szekrényünkben. És mivel a Mamánál végül a szandit nem adtuk rá Vikkancsra, mert kapott egy új cipőt és azt hordta, ott nem tűnt fel, hogy csak egy van meg belőle, csak mikor már el akartuk pakolni, hogy visszahozzuk.
Szegény Mama! Ekkor már én is röhögtem, ja, és bocsika KisMUKUCS!
Anya már hívta is a mamát, aki azóta is rendületlenül keresgélt, de nem találta a szandika másik felét. Hiszen az nem is volt ott soha! :-D
Na. ennyit erről!
DE HOL A FENÉBE VAN A PAPUCSOOOOOMMMM ?!!!!
Na, ezen tombolásomra Angika - a 3,5 éves csibész - rám nézett, és így szólt tudálékos arccal:
"Hááát, így jártál ÉDESEM!" :-DDDDDD
Hát lehet ezekre haragudni??? :-D
