Családunk Krea-tükre

Hmmm... szombaton 36 éves lettem... az a furcsa, hogy ha így leírom, vagy kimondom, rettenetesen sok! De önmagamat meg még mindig gyereknek érzem, nem élem át, hogy ennyi idős lennék. Néha még arra is rácsodálkozok, hogy jé, nekem van két csimotám, pedig még én sem nőttem fel! :-) (Mi lett volna, ha nem "későn" szülök?)

Mindegy, azt hiszem, ezzel nincs baj. Inkább érezzem fiatalabbnak magam, mint fordítva. De talán pont emiatt nem is visel meg egy-egy újabb születésnap, tulajdonképpen csak egy újabb ünneplési lehetőségnek fogom fel - csak ilyenkor kivételesen engem ünnepelnek.

Hát, az idén (is) ez nagyon jól sikerült, tele meglepetéssel!

Többnyire ajándékba mindenkitől pénzt kértem, és scrapbook cuccokat vásároltam rajta. Anyutól már az augusztusi scrap-talira megkaptam a pénzt, és ott tudtam egy csomó alapdolgot venni, ezek voltak szinte az első eszközeim (mintavágó ollók, precíziós szike, tintapárnák, csillámos filcek, készlet, stb.) Aztán Apától kaptam a lyukasztó-készletet, illetve a Rayheres kombinált kiskalapácsot lyukasztóval, domborítóval. És meglepetésként egy gyönyörű csokrot! Tesóméktól rengeteg gyönyörű papírt, szalagot, kenderzsineget, kontúrmatricát, kiegészítőket kaptam, a Papáéktól pedig életem első scrapbook albumát. Erről fotóm is van:

Köszönöm Mindenkinek!

Angival kampány-jelleggel már próbáltam megszoktatni a hajcsatot, több-kevesebb sikerrel, aztán Ő győzött, mert feladtam, és levágattuk a haját - Apa úgyis ennek a pártján volt, mondván, hogy úgyis úszni fog.

Most azonban elhatároztam, hogy újra megpróbálom rászoktatni, most már mindkét lányt a hajcsatra. Annyira gyönyörűek, amikor fel van tűzve a hajuk, kiemeli az arcukat. És most már Apa is belátta ezt, és Ő mondta, hogy növesszük meg Nekik.

Hát, most nagyon kitartó leszek... meglátjuk, mi sül ki belőle.

Ilyenek, ha fel van tűzve a hajuk! Hát nem gyönyörűek??? Tudom, hogy elfogult vagyok, de szerintem nagyon!