Családunk Krea-tükre

Ha fejreállok sem megy, hogy még ide, a blogra is tudjak írni... a mindennapjainkról, eseményeinkről eleve kizárt, mert túl sok, és ide már nem jutok velük.

Alkotásaim meg mostanában nincsenek, mert annyira nincs rá időm, hogy még ha lenne egy fél órám, akkor sem tud ráállni az agyam, annyira tele van  minden mással. :-( Lehet, hogy a sokminden más alkotói válságot okozott? Remélem, csak átmeneti....

Viszont legalább annyit elárulhatok, hogy pár nap múlva valamit tudok majd mutatni abból, ami miatt így szét vagyok esve mostanában... illetve csak egy szeletkéjét, egy icinykét picinykét, de legalább már konkrétumot...

Addig is mindenkinek szép hétvégét kívánok ezen a csúnya borús napon!

Anno írtam, hogy a projekt 365 nevű projektbe belebuktam... Egészen márciusig ment, aztán akkor kicsit elúsztam, de mivel jegyzeteltem a napokat, az még pótolható lett volna. Utána kicsit megbonyolódott az élet, majd egy kicsit új irányba igyekeztem/igyekszem vinni a munkáimat, ami a meglévő munkámon felül többnyire az estéimre maradt - így még tovább elmaradt a projekt.

Aztán átgondoltam, hogy tulajdonképpen annyira felesleges is minden napról egy fotó-szöveg. Voltak napok, amikor tényleg nem történt rendkívüli, és kicsit "meg kellett erőszakolnom magam", hogy tudjak valamit írni.

Ezért úgy döntöttem, hogy nem ilyen részletezettséggel, de pótolni fogom a kimaradt időket is. Egyszerűen csak azokat az eseményeket fogom scrap-elni - ez esetben digitálisan -, amik a tervezett "2010" című "évkönyv"-ünkbe beleillik. Azt majd fotókönyvbe szeretném előhívatni év végén, és minden évről szeretnék ilyet, de tényleg csak azokról az eseményekről, amikre úgy gondolom, hogy jó lehet majd x év múlva visszanézegetni - lehet, hogy csak azért, mert látszik rajta, hogy az adott korában melyik gyerek éppen mit csinált a játszótéren, de lehet, hogy azért, mert olyan helyen voltunk, ami nem mindennapos. A lényeg, hogy itt a "2010-ben történt velünk" aspektusból értelmezem az oldalt. Vissza is tértem az utolsó projektes oldalam dátumához, és megnéztem a fotók között, illetve a noteszomban, hogy utána mik voltak.

A következő esemény, amit érdemesnek tartottam megszkreppelni, az az, amikor a sógornőmékkel el akartunk menni a közlekedési múzeumba, de későn értünk oda, így a városligetben egy nagy csúszdás játszótéren kötöttünk ki. Ez az esemény mindjárt három oldalt is fog kapni a fotókönyvben, most pont a középső készült el. :-)

Tegnap hajnali ötkor Angika felkelt, hogy pisilnie kell - aztán rátört valami nagyon erős fejfájás. Mivel Neki még sosem fájt a feje, eléggé elkezdtünk aggódni. Egy órára rá sugárban hányt :-((. Ez is furcsa volt Tőle, mert már nagyon régen, ha hány, időben szól, de most olyan hirtelen jött Neki, hogy nem tudott, telibe kapta az ágyunkat, mert ekkorra már ott volt velünk.

Utána egész jól lett, de nap köben még kétszer ugyanez lezajlott: erős fejfájás, majd hányás. Beszéltem a fülorvosunkkal, mert utána olvastam a neten, és ott volt olyan, hogy lehet ez jele gennyes fülgyulladásnak is, vagy gennyes homloküreg gyulladásnak is. Mivel pénteken voltunk kontrollon - az orrmandulája miatt mostanában sokszor volt fülproblémánk -, ezért hívtam fel a füldoki nénit, hogy elképzelhető-e, hogy a füle miatt van valami. Azt mondat, hogy mivel előző nap látta a fülét, azt szinte kizártnak tartja, mert most szép volt a füle már. (Épp kapott egy orrspray-t, hogy előkészítsék vele a mandulaműtétre, ami nyaralás után lesz.)

Felhívtam az ügyeletet is, begyűjtöttem az infókat, hogy hová tudunk menni, ha úgy érezzük, hogy menni kell. Este 11 körül volt az utolsó hányás - ekkor már 39 fokos lázzal  is párosult. Mellettem aludt éjszaka, innentől kezdve nyugodtan, a láza is szépen ment lefelé. Reggel már reggelizett velünk (igaz, hogy pirítóst adtunk Neki), és azóta semmi baja. Bármi is volt ez, egy nap alatt legyűrte.

Ma reggel viszont Apa kelt úgy, hogy minden porcikája, ízületei, mindene fáj (közben beszéltem anyukámmal, az öcsém is hasonlóval szenved). Gondolom, ez meg valami vírus lehet, vagy nem tudom. 1000 mg C vitamin apának, meg egy kis fájdalom-csillapító, most már Ő is sokkal jobban van, talán még sikerült időben elkapni.

Azért nem ültünk sóhajtozva és sírdogálva, hogy jaj mi lesz most. :-)

Tegnap, amikor Angika egy-egy hányás után éppen jól volt, ugyanúgy játszott, szaladgált, eleven volt, mint máskor. Ezért voltak játszadozások, hülyéskedések egész nap, mutatok néhány fotót, hadd beszéljenek helyettem. :-)

Mivel mint fent írtam ma meg Apa volt nem jól, próbáltam elvinni a lányokat egy kicsit itthonról, hogy pihenhessen. Délelőtt elmentünk vásárolni, majd aludtak egy nagyot (meglepően nagyot, és meglepően még Angi is aludt), aztán elmentünk moziba megint. :-) Csingiling és a nagy tündérmentés című mesét néztük meg. Nálunk ez a mese (is) nagy sláger szokott lenni, mikor megláttam, hogy lesz a moziban, már tudtam, hogy viszem a lányokat. Akkorra már Apa is jól volt, de valahogy nem volt kedve erre moziba jönni :-P - a Forma 1-et valahogy többre értékelte, nem értem....

Aranyos volt a film, még én is elnézegettem, bár ilyenkor én sokszor a lányokat nézem, azzal foglalkozok, hogy milyen jó örülni, boldognak látni Őket.

Íme egy részlet a filmből, hátha Te is megnéznéd:

Mozi után még fagyiztunk egyet, hazaérve már vacsi, fürdés és fekvés volt (az esti mese ma ki is maradt).

Apával azon viccelődtünk, hogy szokta mondogatni, hogy alig várja mikor felnőnek a lányok, és elmegyünk vásárolgatni, ruhákat venni, és végre lesz egy nyugodt délutánja, amikor meccset nézhet heverészve, sörözgetve. :-P

Angika meg szokta mondani, hogy "Anya, mikor tartunk lánynapot?" (Az Anna és Petiben van ilyen, onnan vette.)

Mondtam ma Apának, hogy ugye Ő sem hitte, hogy ilyen hamar eljön az a pillanat, mikor a csajok elhúznak itthonról és van egy kis nyugija? Csak még nem divatozni, bár akár azt is lehetne, mert amilyen kicsik még a lányok, annyira nem vesznek fel akármit...

Köszi, hogy benéztél, legyen szép vasárnap estéd, és ne gondolj a hétfőre...