Az úttól is és a Vikinek idegen környezettől is tartottam egy kicsit. Angi is régen volt már otthon, utoljára tavaly augusztusban mentünk, akkor már ugye eléggé a vége felé tartottam a terhességemnek, szülés óta meg még nem indultunk neki.
A félelmem ellenére minden nagyon jól sikerült. Viki az út nagy részét átaludta, Angival pedig végig játszottam, zenét hallgattunk, énekeltünk, így viszonylag jól eltelt. A végén volt már egy kis nyűgösködés, de ezt le lehetett kezelni.
Az alvás pedig minden várakozásomat felülmúlta. Egy szobában aludtunk négyen, amitől kicsit tartottam (otthon voltak tesómék is, így a kétszobás lakásban osztódni kellett). Teljesen jól működött így is az alvás, mindkét gyerek végigaludta az éjszakát.
Az otthonlétünk alatt megünnepeltük Öcsém név- és szülinapját és az én névnapomat is. Ezzel a tavaszi ünnepeink egyik része lezárult (február-március). Lesz még egy második felvonás is az áprilisi ünnepelteknek, de arról külön képet fogok készíteni. A mostaniról az alábbit sikerült:
Összességében nagyon jó volt. Úgy a kimozdulás, mint az, hogy otthon lehettünk. Bár furcsa, mert úgy éreztem, mintha nemrég lettem volna ott, nem éreztem a fél év kimaradást.
Tegnap (kedden) jöttünk haza.
A kép eredeti méretben letölthető innen.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése