A hagyományos scrapbooking keretében többek között az is tervem volt, hogy a snassz - csak simán lefűzött - esküvői albumunkból készítsek egy scrapbook albumot. Az már csak a hab (vagy hal? :-) ) a tortán, hogy a scrapbookozz velünk 4. számában pont az esküvő a téma. Bár elolvasni még nem volt időm, azért letöltöttem gyorsan (még a megjelenése hajnalán), és leszedtem a mellékleteket, megnéztem a kreatív próbatételt: mi más lenne egy esküvői számban a feladat, mint egy esküvői oldal készítése? Nosza, gondoltam, itt az első indíttatás, amivel megkezdhetném ennek az albumomnak az oldalait is készíteni. Mivel albumom úgysincs még egy sem, tök mindegy melyiknek az oldalaival dolgozom, majd utólag le lesznek fűzve, ha lesz pénzem szép albumokra. :-)
Nos, az pedig, hogy miért PONT EZT az oldalt készítettem el először? Aki elolvassa a "rejtett" kommentet, mindent meg fog érteni! A mai napig is, ha az esküvőnkre gondolok, ez az első dolog, ami az eszembe jut, még ma is megborzongok...
Az oldal maga ilyen lett:
És néhány kép és leírás a részletekről: A lényeg, ugye. A teljes blokkot egyben mintavágó ollóval vágtam körül és krétáztam. Ugyanígy mintavágóval vágtam a képeket.
A két képes "blokk"-ot ki lehet nyitni, alatta egy jó hosszú leírás van az egyik oldalon, a másik oldalon pedig kipróbáltam az új akril pecsétemet arany tintával. Jaj, nagyon izgultam, hogy elrontom, hiszen még ráadásul dombormintás is az alappapír, és mi van, ha nem tudom jól rányomni... vannak is kisebb hibák, de azért az összhatás elmegy.
A szöveget pauszra nyomtattam, majd azt is mintavágtam, illetve a sarkaira motívumot is lyukasztottam. Mindezt körbekrétáztam, és a motívumon lévő egyik kis lyukat (sarkanként) kihasználva miltonkapoccsal fűztem fel a krémszínű kartonra.
Érdemes elolvasni, ettől lesz igazán kerek és értelmezhető ez az oldal.
No, és a huncut kép. :-) Itt szintén a kartont is, meg a képet is körbevágtam a mintavágóval, felül nyomdáztam az új akril pecsétemmel, és körbekrétáztam.
A két képes "blokk"-ot ki lehet nyitni, alatta egy jó hosszú leírás van az egyik oldalon, a másik oldalon pedig kipróbáltam az új akril pecsétemet arany tintával. Jaj, nagyon izgultam, hogy elrontom, hiszen még ráadásul dombormintás is az alappapír, és mi van, ha nem tudom jól rányomni... vannak is kisebb hibák, de azért az összhatás elmegy.
A szöveget pauszra nyomtattam, majd azt is mintavágtam, illetve a sarkaira motívumot is lyukasztottam. Mindezt körbekrétáztam, és a motívumon lévő egyik kis lyukat (sarkanként) kihasználva miltonkapoccsal fűztem fel a krémszínű kartonra.Érdemes elolvasni, ettől lesz igazán kerek és értelmezhető ez az oldal.
A következő részletképen a címfeliratot a már fent említett 4. szám mellékletéből vettem, és kicsit felnagyítottam, majd nyomtattam pauszra. Átragasztottam a kicsit domború kartonra, és úgy ment az oldalra... na, ezt pl. 3D-s ragasztóval szerettem volna, aztán elfelejtettem, utána jutott eszembe, miután már felragasztottam. Hiába, a szórakozottságom...
Alatta a szívecske anyukám lánykorából örökölt lyuk nélküli kis rücskös rozsdaszínű gyöngyökből van kirakva. Nem tudtam kihagyni...
No, és a huncut kép. :-) Itt szintén a kartont is, meg a képet is körbevágtam a mintavágóval, felül nyomdáztam az új akril pecsétemmel, és körbekrétáztam.
Ez pedig a kedvenc blokkom. Szeretsz? Igen, vagy igen? Az aranyszínű gombocska húzogatható az aranyszálon a kétféleképpen írt "igen" között. :-) (Mert más választás nincs! :-) ) Az "igen"-ek szintén a scrapbookozz velünk 4. számának mellékletéből van (egyébként feltétele is volt a próbatételnek, hogy szerepeljen legalább egy ezek közül a matricák közül). Itt a "szeretsz" szó úgy készült, hogy a scrapbookozz velünk számban az a matrica szerepelt, hogy "szeretlek"... ezt egy kicsit átírtam (másolgatásokkal, hogy a betűtípus ne csorbuljon) Photosopban, majd úgy nyomtattam.
Hát, ennyi. Nekem ez most tetszik. Apának is, azt hiszem... legalábbis úgy láttam, az Ő szeme is könnybe lábadt, mikor elolvasta a benne lévő leírást... Ő is emlékezett. :-)
Némelyik kép kicsit homályos lett, ezért elnézést... négyszer próbáltam újra fotózgatni, de vagy fényes lett, vagy homi... nem tudtam még rájönni, hogy lehet jól fotózni egy elkészült oldalt. Ezt is meg kell még tanulnom.
4 megjegyzés:
A leírásodat megkönnyeztem, nem lehetett könnyű az egészet végigcsinálni! Fantasztikusak vagytok, és hogy minden jóra fordult, erre szokták mondani: A szeretet ereje!!!!
Nálam is kicsordult a könnycsepp!!! Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a történetet. Az oldal meg fantasztikus lett!!! A kedvenc a húzogatható gomb, nagyon-nagyon ötletes. De minden kis apróság nagyon tetszik!!!
Gyönyörűen örökítetted meg életeteknek ezt a fontos pillanatát, nagyon szép, nagyon megható!!!
Köszönjük ezt a szép összeállítást a pályázatunkra! Bea, a háttértörténet tényleg szívbemarkoló! Hála Istennek, hogy tudtatok örülni, és, hogy a kis élet pedig megfogant! További boldog éveket és jó egészséget.
Ja, és az oldal? Az nagyon szép, nekem is a trükkös részletek tetszenek leginkább: a rejtett kommentár, a hőzogatható gomb az apró széldíszítések. A legszebb azonban szerintem a menyasszony és az anyukától örökölt gyönyökből kirakott szív. Nagyon megható az egész. Köszönjük.
Megjegyzés küldése