Megvolt Mónikáék esküvője, asszony lett a lányból! Minden fantasztikusan sikerült, többször is elbőgtem magam a meghatottságtól... na de erről majd később...
Most végre megmutathatom, hogy miket készítettem Nekik! És már abban a tudatban, hogy úgy láttam, igazán őszintén örül is a nászajándékunknak! Ettől egy kicsit tartottam, és olyan jó, hogy jól sült el.
Naszóval. Az egészhez előzménynek annyi hozzátartozik, hogy elég rendszeresen olvassa Mónika a blogomat, és egyszer elejtette, hogy szeretné, ha egyszer "megtanítanám" a blogolásra, szkreppelésre. Hááááát, ezek után ugye jött az esküvői meghívás, meg a tudat, hogy jön a baba... mi sem kellett nekem több. Első gondolatom volt, hogy nincs ennél jobb alkalom, hogy inspirációt adhassak ahhoz, hogy megtanulja, és mire meglesz a babája, Ő is minden pillanatot ezzel a csodálatos módszerrel tudjon elraktározni.
Eldöntöttem hát, hogy egy esküvői albumot fog kapni, de ez SCRAPBOOK album lesz, nem egy snassz fotóalbum, vagy akármi. És hogy az a bizonyos inspiráció is meglegyen, kap bele egy kész oldalt úgy, hogy a fotót majd Ő tudja beletenni utólag (ehhez Borka albuma is a fejemben volt, csak én nem tudok rajzolni).
Aztán elolvastam a scrapbookozz velünk esküvői számát, és ott volt egy jó kis fényképtartó is... na, ezt is meg kellett csinálnom. Az pedig, hogy a menyasszonytánckor a pénzt ne egy snassz borítékba legyen bedobva, már az utolsó pillanatban jött, mint ötlet...
Akkor kicsit részletekben:
Az albumot természetesen így, készen vásároltam... elég kezdő vagyok még ahhoz - meg időm sem volt elég -, hogy bele mertem volna vágni magam.
És az a bizonyos album, amit inspirációnak szántam, így néz ki (én az egyházi szertartást ragadtam ki témának):
(A fotót egy katalógusból vágtam ki, mivel csak fotósarokba vannak, bármikor cserélhetők lesznek majd az Ő kedvenc fotójukra.)
Az oldal úgy készült, hogy először elkészítettem a "keresztet" részleteiben. Összeragasztottam a különböző papírokat, kartonokat, kimértem, hogy ha ezzel a csipkével készítem, akkor alul mennyi fog kilógni, és azon a részen arany tollal átrajzoltam a papír mintáját.
Az "igen" kaparós matricával került oda, a kis arany szívecskék pedig Rayheresek, mit tegyek, beleszerettem, amikor ehhez az ajándékhoz vásároltam a kellékeket... lesz majd még párja alább gyűrűk formájában is...
Az "igen" kaparós matricával került oda, a kis arany szívecskék pedig Rayheresek, mit tegyek, beleszerettem, amikor ehhez az ajándékhoz vásároltam a kellékeket... lesz majd még párja alább gyűrűk formájában is...
A fotósarok.... óóóóóóóóóóóóóóó ez a büszkeségem. Gondolom, másnak már lerágott csont, de én annyira örültem neki. Ugyanis elfelejtettem fotósarkot venni (illetve egyszer még a fejembe is volt, mikor egy kreatív boltban voltam, de nem találtam ideillőt, csak antik hatásút). Ezért úgy döntöttem, megoldom én! Kontúrmatrica az alapkartonra, körbevágáskor kis füleket hagytam, behajtottam, és már meg is volt a fotósarok, ami felülmúlta minden várakozásomat! Nekem annyira, de annyira tetszett! Máskor is fogom ezt alkalmazni.
Amikor mindezek megvoltak már csak összeraktam a képet, utólag rá egy kis cím, kis matricák az oldalélekre, stb. Így lett kész.
Na és a fotótartó - ami több ennél, mert a két oldalán leírhatja az ifjú pár, hogy kinek mit jelent ez az esküvő, illetve a másik szerelme... aztán pár év múlva elő lehet majd venni, és elolvasgatni. Középre a legkedvesebb fotót illik ragasztani (ide én most "rajzoltam", na itt mutatom meg, mennyire nem tudok, de úgyis le lesz ragasztva... :-) )
Az eleje (itt az emlegetett Rayheres szívecskék párja, a gyűrűk - ezt sem bírtam otthagyni):
Hátulja (a lepkék úgy készültek, hogy a mintás papírra ragasztottam a kontúrmatricát, körbevágtam, és úgy ragasztottam fel, hogy a szárnyai "elálljanak", mintha repülne):
És a lényeg, a belseje:
Ezúton is köszönöm a scrapbookozz velünk szerkesztőségének a jó ötletet!
És az utolsó pillanatban jött plusz ötlet. Itt nem is igazán a megvalósítás már a lényeg, mert eléggé elkapkodtam már, de az ötlet szerintem többször is hasznos lesz. Gondoltam, hogy ne csak úgy borítékban dobjuk be a pénzt, hanem adjuk meg a módját. Ez a kis "pénztartó tasak" kicsit nagyobb csak, mint egy összehajtogatott papírpénz:
És az utolsó pillanatban jött plusz ötlet. Itt nem is igazán a megvalósítás már a lényeg, mert eléggé elkapkodtam már, de az ötlet szerintem többször is hasznos lesz. Gondoltam, hogy ne csak úgy borítékban dobjuk be a pénzt, hanem adjuk meg a módját. Ez a kis "pénztartó tasak" kicsit nagyobb csak, mint egy összehajtogatott papírpénz:
2 megjegyzés:
Nagyon ötletes az összes ajándék! Különösen az tetszik, hogy átrajzoltad a papír mintáját a kereszt szárára. Szépek a papírok, itt nagyon jól mutatnak az aranyszínű csillogó bigyók, jók a oldal szélén is a kontúrmatricát. Ügyes!
(Egyik esküvőn úgy kerültem el az unalmas borítékot, hogy egy kis vázát megtöltöttem rizzsel -nem tudtam, arrafelé szokás-e szórni a rizst-, abba tettem a pénzt; máskor pedig szív alakú lufiba került konfetti és pénz.)
Gratulálok, ezek nagyon szép ajándékok egy vérbeli scrapbookostól egy leendő albumkészítő számára. Az oldalon nagyon tetszenek az apró részletek, a saját készítésű díszítőelemek. De a legeslegjobb volt viszontlátni a fényképtartót. Örülök, hogy hasznosítottad az újságban olvasottakat! Ügyi vagy, Bea. :)
Megjegyzés küldése