Már mikor ígértem, hogy írok az esküvőről! Azért nem tettem eddig, mert vártam a profi képeket, de még nem érkeztek meg, így addig felteszem a magunk által készítetteket. Aztán majd egyszer úgyis szeretnék erről is scrap-oldalakat készíteni, akkor majd biztos választok hozzá profi képet is, ha megkapom addig.
Naszóval! Hihetetlen összeszedett, jól szervezett, gyönyörű, megható esküvő volt. Mónikáék is és a szülők is kivették a részüket a szervezésből, ami meg is látszott. A vőfély is nagyon jó választás volt, mert nem volt túl sok, hanem pont akkor és ott volt, amikor és ahol kellett egy kis koncentráló erő.
Mónika gyönyörű volt, a szülei pedig nagyon szimpatikusak. Rengeteget hallottam már Róluk az évek alatt (sokszor küldtek nekem kalocsai paprikát is :-)), de személyesen soha nem volt még alkalmam találkozni Velük. Emiatt is nagyon örültem ennek az alkalomnak.
A polgári szertartás alatt Enya és Sting szólt, ez nagyon tetszett!!! :-) Na, és akkor a képeket egyből egy számunkra emlékezetes sztorival kezdem: szépen beültünk a házasságkötő terembe, hurrá, várjuk a nagy eseményt, szokjuk a gondolatot, hogy nem kell gyerekek után szaladgálni ma, és nini, egy helyben ülhetünk. Nagy tétlenségünket kihasználva András fényképezőgépet lázasan elő, csőre tölt és meredt tekintettel bámulja a szemben lévő ajtót, ahonnan az anyakönyvvezető néni már bejött. 
Enya szól, én meg figyelem, hogy miért néz mindenki hátra, biztos a balga profi fotóst nézik, aki olyan pofátlan és amatőr, hogy hátat fordít az anyakönyvvezetőnek, és nem áll olyan szemfüles módon résen az ajtót bámulva, mint az én uram! Egyszer csak az ifjú pár elballag nagy ünnepélyesen mellettünk, vakuk csattognak... a miénk is, mert Apa meglepett fordultában ilyedtében lenyomta gyorsan, ez lett belőle:
Enya szól, én meg figyelem, hogy miért néz mindenki hátra, biztos a balga profi fotóst nézik, aki olyan pofátlan és amatőr, hogy hátat fordít az anyakönyvvezetőnek, és nem áll olyan szemfüles módon résen az ajtót bámulva, mint az én uram! Egyszer csak az ifjú pár elballag nagy ünnepélyesen mellettünk, vakuk csattognak... a miénk is, mert Apa meglepett fordultában ilyedtében lenyomta gyorsan, ez lett belőle:
Azóta sem értjük, hogy miért a másik ajtón vártuk Őket, hisz mindig át szokott menni az ifjú pár a termen... na, mindegy, Mónikáról ez az első fotónk. :-))A kalocsai főszékesegyház hihetetlen szép! Csakis az egyházi eskü szépsége miatt sajnálom, hogy nem volt templomi esküvőnk... (csak hát ugye nálunk az hazugság lenne, mert nem vagyunk hívők, és azért a szertartás hosszát sem sírnám vissza...). András készített egy videot az egyházi szertartás végéről, illetve néhány fotót is, íme szép sorban:
Mónika az édesapjával:
A székesegyház orgona felőli része (és egy kicsit én):
A székesegyház "oltári" oldala:
És akkor - immár asszonyként - megkezdődött a buli. Egy iskolát béreltek ki, annak az aulájában folyt az ünnepség. A zene nagyon jó volt, sokat táncoltunk (Apa szerint ez inkább tityi-totyi volt, mert körbenállós tánc volt a legjellemzőbb), ettünk, ittunk, jól mulattunk.Az első tánc:
Azért egy négyes fotót is kieszközöltünk:
A torta:
Szépek voltak, ugye?Köszönöm, hogy benéztél!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése