Családunk Krea-tükre

Kaptam egy díjat... ez pedig a barátságról szól. Nagyon jól esett, ugyanis nem egy, de három ember gondolt rám ebben a témában: Éva, Zsuzsi és Merika!!! Köszönöm Nektek, lányok, meghatottatok (Zsuzsi, Te nem, Tőled elvártam :-D )

Igen, napjainkra már előtérbe került a "cyber"barátság fogalma, hisz a net elterjedésével az embernek ilyen barátokra, ismerősökre akkor is van ideje, ha a "valósokra" nem tud annyit szakítani. Általában azok közé az emberek közé tartozom, akiknek nem sok, hanem kevés, de mély barátja van. Az utóbbi 10 évben viszont túl sokat csalódtam ilyen mély - vagy annak hitt - barátságokban, sőt sokszor rokonokban is. :-( Így egy kicsit magamba forduló lettem, ha arról van szó, hogy valakit közel kell engedni magamhoz. Ez kívülről nem annyira látszik, mert nyitott vagyok alapjában véve, de belül komoly korlátokat húzok, egy szinten túl nehezen engedek közelebb bárkit a haver, ismerős szintnél. (Ezt Zsuzsi tanusíthatja, sokat "üldözött", mire kialakult a barátságunk :-) ). Fontosnak tartom ezeket a cyber-barátságokat is, mert a legtöbb ilyennek induló ismeretségből előbb-utóbb személyes lesz, ami akárhová is elvezethet. Itt megint Zsuzsit hozom fel példának, mert Vele is neten indult, a gyerekeken keresztül a barátságunk, és nem kis dolgokat végig is csináltunk azóta együtt.
2008-ban beosont az amúgy sem nyugis és uncsi életembe a scrapbook.... ajjajjjajjj... azelőtt is szerettem alkotni, de sokszor elhanyagoltam... azóta viszont! Teljesen a rabjává váltam. Rengeteget jelent nekem túl a kikapcsolódáson, alkotás örömén is. Egy fantasztikus társaságba kerültem, ahol nagyon sok nagyon érdekes, értékes embert ismertem meg, és nem telik el nap, hogy ne mennék fel a közös oldalunkra megnézni, hogy kivel mi van. Erre a hobbira egyébként Beán (Szöszmöszin) keresztül találtam, akit Angi fórumáról ismerek (ismét egy cyber-ismeretség), és nagyon hálás vagyok Neki ezért.

8 embernek kell továbbküldeni. Nos, lehet, hogy a fáma nem így szól, de én olyannak is fogom "ajánlani", akinek nincs blogja... mert attól még szeretem. :-) És olyannak is, akitől én kaptam. Mert az nincs benne, hogy Nekik nem lehet, és ha egyszer úgy érzem... :-) (és őket ezúttal "felmentem" az alól, hogy továbbküldjék újra hihi)

1. Zsuzsi, aki jelenleg a legmélyebben van a szívemben, és egyre mélyebbre kerül... igaz barátnőm Ő, azt hiszem. :-)
2. Mónika, aki asszem ezekben a pillanatokban hozza létre a blogját, már nagyon várom. :-) Ő eredetileg "csak egy kolléga", de sokkal-sokkal jobban szeretem annál. :-)
3. Éva, akit a szkreppen keresztül ismertem meg... azt hiszem, egy kicsit hasonlítunk egymásra, sokszor érzem úgy, hogy rokon a lelkünk...
4. Merika számomra egyfajta példakép. És ennek semmi köze a scraphez, vagy a művészethez, hanem inkább ahhoz, amilyen ember. Példaértékű pl. a számomra az, amilyen a lányával - Tinával - a viszonya.
5. Noénak bár nincs blogja, de itt kell, hogy szerepeljen. Igazából szinte csak a levelezésünkből ismerem Őt, bár találkoztunk már személyesen többször is, sőt aludtak is itt nálunk. De sokszor levelezésen keresztül sokkal jobban ismerjük a másikat, mint egy-egy gyors taliból, főleg, ha annak igazából más a célja. Nagyon szimpatikus Ő nekem, szeretem azt, amilyen. :-)
6. Ágikát szintén scrap-berkekből ismerem, fiatalka is hozzám képest és még blogja sincsen, de mit csináljak, ha olyan szimpatikus. :-D
7. Linsey-nél járt már ez a díj. De ettől még én is elküldöm Neki. Szimpatikus. Nem tudom miért, a blogján és az alkotásain áttetsző egyénisége nagyon tetszik.
8. És végül, de nem utolsó sorban Szöszmöszi, akinek nagyon sok ember és egy (talán) életreszóló hobbi megismerését köszönhetem!