Hú, nagyon régen nem voltam már... nem hanyagságból, hanem nagyon összejöttek a dolgok.
A gyerekek nagyon betegek (már jó ideje, és még mindig, bár Angi már talán javul, de Vikinek még az éjjel is 40 fokos láza volt). :-( Valszeg kikaptuk az influenzát. Most már antibiotikumot is kapnak, meg van egy kórházi beutalónk is, de reméljük, arra nem lesz szükség (bár az éjjel nagyon határán voltam, hogy bevigyem Vikit, aztán lebeszéltem egyelőre magam róla... ez már a második ilyen pont volt, hogy úgy éreztem, talán be kéne vinnem, nehogy nagyobb baj legyen... de még maradt reményem, hogy mi is át tudjuk segíteni, így adtam még egy kis esélyt Neki, főleg, mert nem akarom, hogy a kórházban még betegebb legyen.) Doktornéninél kétszer is voltunk, és hétfőn újra konzultálunk, reméljük a legjobbakat.
Ilyen elesettek most egy jó ideje, itt nem alszanak, csak pihegnek (kivéve, mikor jobban vannak a gyógyszerektől): :-(
Közben Vikici hétfőn kezdené a bölcsit, de nyilván ez így csúszni fog, ezzel az én éjszakai munkám is tovább tart még egy kicsit, de ha eddig bírtam, most már fél lábon is... bár most valahogy már nehezebb ezt elfogadnom, eddig valahogy természetes volt. De mikor az ember már látja a reménysugarat, hogy kicsit könnyebb lehet, és este pihenhet éjszaka meg aludhat mint mások, akkor valahogy sokkal nagyobb csalódás, ha ez csúszik, és egyelőre mégsem lesz könnyebb. De nyilván itt nem az én önző érdekeim és kényelmem számítanak, hanem a gyerekek, szóval kicsit még kénytelen leszek kitartani. :-)
Munkaügyeim is voltak... a mostani helyemen úgy éreztem, hogy már kevés amit keresek (a költségeinkhez is és a tapasztalatomhoz is, ami 9 év, illetve azért a két diplomám+ mérlegképesem is számítson valamelyest, ha már megvannak...), és kaptam ajánlatot máshonnan, majd keresgéltem ismerősök körében, és még több ajánlat lett. De mivel korrekt akartam lenni (és nyilván a szívem ide húz továbbra is), beszéltem a mostani munkahelyemmel. Minden juttatásom teljesen át lett alakítva egy abszolút új koncepció szerint, ami nekem nagyon jó lenne így (és továbbra is itthonról dolgozhatnék, ami nekem óriási dolog). Már csak az ügyvezetőnek kell erre rábólintani, és akkor szó sincs elmenetelről... de Benne is reménykedek, mert Ő is felhívott, hogy miért akarok elmenni, szóval ezek szerint Neki is fontos vagyok, remélem elfogadja, amit a főnökömmel megbeszéltünk (végül is kifizetni ugye Neki kell). :-) Ehhez kérek szépen egy kis drukkot. :-) Na, ez is elvette kicsit a szabad perceimet, meg persze nem kevés izgalmat is okozott (okoz még most is, amíg ki nem lesz mondva a végleges állapot).
A gyerekek nagyon betegek (már jó ideje, és még mindig, bár Angi már talán javul, de Vikinek még az éjjel is 40 fokos láza volt). :-( Valszeg kikaptuk az influenzát. Most már antibiotikumot is kapnak, meg van egy kórházi beutalónk is, de reméljük, arra nem lesz szükség (bár az éjjel nagyon határán voltam, hogy bevigyem Vikit, aztán lebeszéltem egyelőre magam róla... ez már a második ilyen pont volt, hogy úgy éreztem, talán be kéne vinnem, nehogy nagyobb baj legyen... de még maradt reményem, hogy mi is át tudjuk segíteni, így adtam még egy kis esélyt Neki, főleg, mert nem akarom, hogy a kórházban még betegebb legyen.) Doktornéninél kétszer is voltunk, és hétfőn újra konzultálunk, reméljük a legjobbakat.
Ilyen elesettek most egy jó ideje, itt nem alszanak, csak pihegnek (kivéve, mikor jobban vannak a gyógyszerektől): :-(
Közben Vikici hétfőn kezdené a bölcsit, de nyilván ez így csúszni fog, ezzel az én éjszakai munkám is tovább tart még egy kicsit, de ha eddig bírtam, most már fél lábon is... bár most valahogy már nehezebb ezt elfogadnom, eddig valahogy természetes volt. De mikor az ember már látja a reménysugarat, hogy kicsit könnyebb lehet, és este pihenhet éjszaka meg aludhat mint mások, akkor valahogy sokkal nagyobb csalódás, ha ez csúszik, és egyelőre mégsem lesz könnyebb. De nyilván itt nem az én önző érdekeim és kényelmem számítanak, hanem a gyerekek, szóval kicsit még kénytelen leszek kitartani. :-)Munkaügyeim is voltak... a mostani helyemen úgy éreztem, hogy már kevés amit keresek (a költségeinkhez is és a tapasztalatomhoz is, ami 9 év, illetve azért a két diplomám+ mérlegképesem is számítson valamelyest, ha már megvannak...), és kaptam ajánlatot máshonnan, majd keresgéltem ismerősök körében, és még több ajánlat lett. De mivel korrekt akartam lenni (és nyilván a szívem ide húz továbbra is), beszéltem a mostani munkahelyemmel. Minden juttatásom teljesen át lett alakítva egy abszolút új koncepció szerint, ami nekem nagyon jó lenne így (és továbbra is itthonról dolgozhatnék, ami nekem óriási dolog). Már csak az ügyvezetőnek kell erre rábólintani, és akkor szó sincs elmenetelről... de Benne is reménykedek, mert Ő is felhívott, hogy miért akarok elmenni, szóval ezek szerint Neki is fontos vagyok, remélem elfogadja, amit a főnökömmel megbeszéltünk (végül is kifizetni ugye Neki kell). :-) Ehhez kérek szépen egy kis drukkot. :-) Na, ez is elvette kicsit a szabad perceimet, meg persze nem kevés izgalmat is okozott (okoz még most is, amíg ki nem lesz mondva a végleges állapot).
Közben ünnepeltünk is, Zotyi 35 éves lett (sógorom). Erről majd lesznek külön bejegyzések, talán már kezdem kicsit utolérni magam... rajta vagyok.
Fogytam 5 kg-ot 2 hét alatt... jipijáéééé!!! :-)) Kezdetnek nem rossz!
Fogytam 5 kg-ot 2 hét alatt... jipijáéééé!!! :-)) Kezdetnek nem rossz!
Most éppen alszanak a csibék, egyéb dolgok is félretéve, szóval van egy kis időm írogatni (ja, és tegnap éjjel is alkottam valamit gyorsan, ha még belefér, azt is megmutatom).
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése