Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2009. február 16., hétfő

Valentin nap

A Zuram hallani sem akar róla, sőt haragszik érte, hogy mit majmoljuk mi az amerikaiakat, meg csak üzleti fogás ez is, meg különben is nálunk Bálint nap van febr.14-én.
Viszont, mivel legutóbbi (és egyben első) próbánk egy kettesben eltöltött napra meghiúsult a lányaink betegsége miatt, ezért készültem egy merénylettel. Megbeszéltem titokban a Papáékkal, hogy szombaton délután megjelennek nálunk (délelőtt vendégeink voltak Éváék személyében), és közlik, hogy elviszik a gyerkőcöket, és csak másnap hozzák vissza, hogy kicsit magunk lehessünk. Hú, hányszor szóltam el majdnem magam! Aztán végül mégis sikerült, Apa meg is volt döbbenve, örült is.
Éééééssss elment a család, itt sápítoztunk, hogy máris hiányoznak, majd én elrohantam a Lidl-be, mert a hirtelen sokkra tiramisut akartam enni, és ahhoz csak babapiskóta nem volt itthon... aztán apa tévézett, én neteztem, lézengtünk, nem találtuk a helyünket... aztán NEKIÁLLTUNK KISVAKONDOS ÉS MAJÁS KIRAKÓKAT ÖSSZERAKNI, KERETEZNI ÉS A GYEREKEK SZOBÁJÁT KIDÍSZÍTENI! Ez halál komoly, meg is van örökítve a folyamat. (majd meg fogom szkreppelni). Nagyon hiányoztak, nem tudtuk igazán kihasználni.

Na jó, persze, ezek után volt összebújás is, de csak így tudtunk pótolni a lányok hiányát. :-) Jó, nem? :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

1 megjegyzés:

Virág Éva írta...

Ismerős érzés, én is elveszett vagyok, ha nem zajonganak körülöttem:) Egyébként kapsz tőlem egy díjat, nézz be hozzám:))

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...