Családunk Krea-tükre

Az úgy kezdődött, hogy Angi születésétől fogva kiskacsa volt. Többször lenyűgözött minket és a családot azzal, amit a vízben művelt. Emiatt nagyon vártuk már, hogy akkora legyen, hogy úszni vihessük végre. Háááát, ez általában 4 éves kortól kezdődik, de azért mi már most megpróbáltuk. :-)

Ma voltunk a BVSC uszodájában próbaúszáson. Apa is jött, ki nem hagyta volna. :-) Sőt! Olyan volt, mint egy szűzlány, aki az első randijára megy: pisilni-kakilni kellett, és 5 percenként közölte, hogy "Anya én úgy izgulok". :-D Én is izgultam, és nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz.
Fantasztikus élmény volt! Fel voltunk rá készülve, hogy el fognak minket egyelőre utasítani, mondván, hogy várjunk még egy kicsit ezzel. Persze nem a gyerek vízhez való viszonya miatt tartottunk ettől, hisz az vitathatatlan. Inkább azért, mert azért ott mégiscsak már javában ovis, 5 éves gyerekek voltak, Ő meg akárhogy is nézzük, még csak 3,5 (lesz május 28-án!). Ő még nem tudja, hogy milyen az, amikor egy edző "dirigál" és neki azt kell csinálnia, meg ilyenek... valamennyire beigazolódott a sejtésünk, mert kicsit fegyelmezetlenebb meg figyelmetlenebb volt a nagyoknál, dehát közel sem annyira, mint amire számítottunk. Bennünk volt olyan félelem is, hogy esetleg nem megy be nélkülünk a vízbe, vagy ki akar jönni, vagy ilyesmi. Erről szó sem volt! Mondjuk nem érte meglepetésként, mert útközben szépen elmagyaráztuk Neki, hogy mi fog történni.

Nem is tudom igazán leírni az egészet. Nekem ez olyan leírhatatlan, vagy még nem dolgoztam fel... Nem lehet elmondani azt az érzést, amikor a kicsi (méretben nagy) lányomat nézem felülről egy tribünről, rettegek, hogy "jaj, csak nehogy megbotoljon, és nem veszik észre, és megfullad, én meg nem érek oda"..., közben szurkolok Neki tiszta szívemből, mert akarom, hogy felvegyék, mert akarom, hogy jöhessen, mert olyan boldogan sikongat, annyira imád a vízben lenni, Neki ez az eleme! És sírni tudnék többször is, hogy istenem, Ő az én kicsi lányom, most született, és már itt tartunk... közben nevetek, mert annyira édes... Nagyon vegyes érzelmek, és hihetetlenül jók! Fantasztikus dolok szülőnek lenni!

Na, de hogy visszatérjek a történtekhez: utána mindkét edzővel beszéltünk külön-külön. Egyikük azt mondta, hogy az egyből lejött, hogy a vízzel nem lesz problémája, kicsit még oldódnia kell beszélgetés terén, de ezzel nem lesz baj, ez is meglesz. Másikuk szintén azt mondta, hogy a vízzel gond nem lesz, kicsit még figyelmetlen, dehát ez nyilvánvaló, hisz kicsi még. Egyöntetűen azt mondták, hogy menjünk jövő héttől az edzésekre. :-)

Nagyon örülünk. Utána is olyan kis feldobott volt, az öltözőben öltözés közben elkezdett boldogságában viháncolni, nagyon örült. Olyan jó ezt látni.

Egyébként nagyon meglepődtem. Én azt hittem, hogy ilyen kicsiknél még csak pancsizás lesz. De nem! Ilyen gyakorlatokat tanultak:
- felfekvés a vízre, edző a fejénél fogva húzta egyenesen, spirálban, hason és háton
- hullahopp karika a vízre, víz alá merülve kellett belemenniük, majd kijönni
- körbeálltak, és le kellett menni a víz alá, verseny volt, hogy ki bírja tovább
- versenyfutás a vízben

Ezek után pedig szabad játék a nagymedencében. Ami nagyon kellett Anginak, mert alig várta, hogy labdázhasson. :-) Szóval, szerintem nagyon komoly volt az egész ahhoz képest, amire én számítottam, és tetszett az óra felépítése is. Hetente 2-3 edzés lesz, egyik héten kettő, és minden második héten 3. Kedden, csütörtökön és pénteken fogunk járni, már egy anyukával és kisfiával is megismerkedtünk, Ők is ezeken a napokon járnak. :-)

Azt hiszem, megint egy kicsit más lesz az életünk, egy új tényező lépett bele, ami úgy érzem, fontos szerepet fog kapni. :-)