Izé... már van tán egy hónapja is, amikor sorban kaptam a meghívásokat egy játékra Katától (Rainbow), Jankától és Oslitól is (jaj, remélem senkit nem felejtek ki...). Köszönöm lányok, nagyon megtisztelő, hogy kíváncsiak vagytok, hogy én hogy kezdtem. Mindig úgy éreztem, hogy ahhoz, hogy ezt rendesen kidolgozzam, idő kell, hát most már rászánom végre ezt az időt:
"1. Mutatsd meg az elsőként készült alkotásodat.
2. Írj pár sort a scraphez fűződő érzéseidről, gondolataidról, mióta csinálod, stb.
3. Add tovább a játékot az általad kiválasztott 5 embernek, és hagyj erről megjegyzést a blogjukban."
2. Írj pár sort a scraphez fűződő érzéseidről, gondolataidról, mióta csinálod, stb.
3. Add tovább a játékot az általad kiválasztott 5 embernek, és hagyj erről megjegyzést a blogjukban."
1. Mutatsd meg az elsőként készült alkotásodat.
Azok közé tartozom, akik mind hagyományos, mind digitális oldalakat készítenek. Ezért különválasztom a kérdéseket, mert először a digitálissal kezdtem ismerkedni, és csak jópár hónappal később a hagyományossal. Mára mindkettőnek a rabja vagyok. :-)
Az első digitális oldalam 2008. január 17-én készült:
Azok közé tartozom, akik mind hagyományos, mind digitális oldalakat készítenek. Ezért különválasztom a kérdéseket, mert először a digitálissal kezdtem ismerkedni, és csak jópár hónappal később a hagyományossal. Mára mindkettőnek a rabja vagyok. :-)
Az első digitális oldalam 2008. január 17-én készült:
Ma már durván tudnám ezt az oldalt kritizálni, de mint ahogy nem teszem ezt az új szkrepperekkel sem, magammal sem fogom. Ugyanis mindenkinek el kell kezdeni valahol. Én itt kezdtem... Azért az látszik, hogy még ha kezdetlegesen is, de már itt próbálkoztam az alakzatok körülvágásával, egy elemen a régi felirat újra cserélésével és elemek átszínezésével is. :-) Így utólag is köszönöm Betsienek, hogy akkor, ott, ehhez a képemhez hozzászólt, és ezzel is próbált bátorítani. :-)A hagyományos "karrierem" a scrap.hu nyári találkozóján (2008. augusztus 9) kezdődött... illetve már előtte nagyon izgatta a fantáziámat (ezért is mentem el a talira). A talira már úgy mentem, hogy végtelenül izgatott voltam, és alig vártam, hogy elkészítsem első művemet, ami egyből egy minialbum volt, a tavaly nyári Bogácsi nyaralásunkról:
2. Írj pár sort a scraphez fűződő érzéseidről, gondolataidról, mióta csinálod, stb.
Hogy mióta csinálom, az az első pontból kiderül. A scrap, minél jobban kezdtem belejönni, annál inkább meghatározza az életem... néha már szinte bosszant, hogy mindenben ezt látom, mindenről ez jut eszembe, mindenből inspirációt nyerek... a bosszantás persze jó értelemben értendő... nem tudom, hogy tudtam eddig enélkül élni, hogy nem érdekelt, hogy mi marad utánam. Most már nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ha egyszer már nem leszek, a szeretteimnek nem csak az egyre homályosuló emlékek maradnak, hanem segítenek majd ezek az albumok feleleveníteni a régi éveket, érzéseket, perceket.
Azért nagy bajom is van ám a szkreppel!: néha nagyon dühítő, hogy a fejemben millió az ötlet millió féle oldalra /dologra (amiket mind MINDENKÉPPEN szeretnék megvalósítani, ha lehet most rögtön és azonnal), az időm meg nagyon kevés minderre. Pedig, ha egész nap ezzel foglalkozhatnék, akkor valószínűleg már nem is lenne ilyen varázsa, mint így. Mégis néha úgy érzem, hogy a világ minden ideje se lenne elég a terveim megvalósíátásra, és ez sokszor lehangol :-( Néha észre is veszem magamon, hogy "kapkodni" próbálok, és akkor nem is olyan szintű lesz egy oldalam, mint szeretném... na, ilyen szempontból viszont abszolút nevelő hatású is rám nézve: ugyanis mindenben kapkodós, rohanós, hatfelé figyelős vagyok. Itt viszont rákényszerítem magam - általában, ha épp nem felejtem el, ahogy az előző mondatomban jeleztem - hogy lassítsak le, és a minőségre koncentráljak, ne a tempóra. Jaj, annyi millió dolgot tudnék még leírni a szkrepről, da akkor még reggelig is itt ülnék...
3. Add tovább a játékot az általad kiválasztott 5 embernek, és hagyj erről megjegyzést a blogjukban."
Nem adnám már tovább, ha nem baj. Én magam is olyan csúszva "pótolom" már ezt a bejegyzést, hogy szerintem végigment már mindenkin, sőt el is felejtette már a többség. Úgyhogy most teljesítettem, mert ezáltal magam is újra átéltem a kezdeteket - és ezt köszönöm az engem "kihívóknak", és ajánlom mindenkinek, aki még nem kapta volna meg. :-)
Hogy mióta csinálom, az az első pontból kiderül. A scrap, minél jobban kezdtem belejönni, annál inkább meghatározza az életem... néha már szinte bosszant, hogy mindenben ezt látom, mindenről ez jut eszembe, mindenből inspirációt nyerek... a bosszantás persze jó értelemben értendő... nem tudom, hogy tudtam eddig enélkül élni, hogy nem érdekelt, hogy mi marad utánam. Most már nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ha egyszer már nem leszek, a szeretteimnek nem csak az egyre homályosuló emlékek maradnak, hanem segítenek majd ezek az albumok feleleveníteni a régi éveket, érzéseket, perceket.
Azért nagy bajom is van ám a szkreppel!: néha nagyon dühítő, hogy a fejemben millió az ötlet millió féle oldalra /dologra (amiket mind MINDENKÉPPEN szeretnék megvalósítani, ha lehet most rögtön és azonnal), az időm meg nagyon kevés minderre. Pedig, ha egész nap ezzel foglalkozhatnék, akkor valószínűleg már nem is lenne ilyen varázsa, mint így. Mégis néha úgy érzem, hogy a világ minden ideje se lenne elég a terveim megvalósíátásra, és ez sokszor lehangol :-( Néha észre is veszem magamon, hogy "kapkodni" próbálok, és akkor nem is olyan szintű lesz egy oldalam, mint szeretném... na, ilyen szempontból viszont abszolút nevelő hatású is rám nézve: ugyanis mindenben kapkodós, rohanós, hatfelé figyelős vagyok. Itt viszont rákényszerítem magam - általában, ha épp nem felejtem el, ahogy az előző mondatomban jeleztem - hogy lassítsak le, és a minőségre koncentráljak, ne a tempóra. Jaj, annyi millió dolgot tudnék még leírni a szkrepről, da akkor még reggelig is itt ülnék...
3. Add tovább a játékot az általad kiválasztott 5 embernek, és hagyj erről megjegyzést a blogjukban."
Nem adnám már tovább, ha nem baj. Én magam is olyan csúszva "pótolom" már ezt a bejegyzést, hogy szerintem végigment már mindenkin, sőt el is felejtette már a többség. Úgyhogy most teljesítettem, mert ezáltal magam is újra átéltem a kezdeteket - és ezt köszönöm az engem "kihívóknak", és ajánlom mindenkinek, aki még nem kapta volna meg. :-)
1 megjegyzés:
Köszi, hogy megosztottad velünk!
Megjegyzés küldése