Nálunk a hétköznapok általában úgy telnek - ahogy gondolom a többség családnál is - napközben nekünk munka, gyerekeknek bölcsi, délután úszás és/vagy játszi, este pedig együttlét, alvás. Bár most Apa még itthon van táppénzen, azért ez a helyzet most is így adott, mert nekem attól még dolgoznom kell sajnos, viszont a háztartási munkákban sokat mentesít.
Ezekből az következik, hogy építő együtt eltöltött programot hétvégeken tudunk csak csinálni. Emiatt viszont minden hétvégénk meglehetősen eseménydús, amit nagyon szeretünk. :-D (most előre is be van táblázva ha jól számolom az öt elkövetkezendő hétvégénk már).
Most hétvégén Dunaújvárosban voltunk anyukámnál. Pénteken utaztunk le, és hétfőn (tegnap) jöttünk haza. Már úgy mentünk, hogy megvettük délelőtt Anginak a futóbiciklit, de nem látta, gondoltuk, majd ott meglepetés lesz... no igen, csak éppen az ülést nem állítottuk be előre (hisz a boltból hoztuk), és kulcs meg nem volt nálunk, így viszont túl magas... a kipróbálás ugrott, na de majd pótoljuk, és akkor hozok képet is. :-)
Szombaton elmentünk az ottani "aquaworld"-be (az is nemrég épült), ahol az élményfürdők megvannak szintén, csúszda is van, bár nem ilyen mértékű, mint ami itt van káposztáson. Viszont! Ott egy felnőttnek egy napi belépő csak 750 Ft! Gyerekeknek pedig 6 éves korig ingyenes! Na, színvonalban azért nincs ekkora különbség, csak annyi, hogy az kisebb, mint az itteni, de nekünk speciel minden igényünket kielégíti, és ez az ár szerintem nagyon baráti. Így, ha haza megyünk, és ha nem jön közben semmi, mindig igyekszünk elmenni.
Ami nagyon nagy dolog volt, hogy végre oldódott Vikike kapcsolata a vízzel. :-D (Amennyire kacsa Angi, annyira félt eddig Vikici a víztől.) Végre nevetve jött be, pancsizott, játszott, csúszdázott, nagyon élvezte! Annyira örülök ennek, nagyon fura volt Angi után egy olyan baba, aki így fél a vízben. Azért bármennyire is jól érezte Magát, dél körül mi hazamentünk, hogy Őt le tudjam tenni, aztán Apáért meg Angiért visszamentem fél négykor. Angi még bírta volna (bár vérvörösek voltak a szemei a sok búvárkodástól), Apa szegény azért lemerült már. :-)
Még mindig ennek a napnak volt a nagy eseménye, hogy Vikike bilibe kakilt! Ez egyszer már előfordult (írtam is róla itt a blogon, ha jól emlékszem), de akkor még csak "véletlen" volt, ez viszont teljesen tudatos! Azóta is, ha úgy érzi, kéredzkedik a bilire. Bár azóta újra nem sikerült (nincs türelme kivárni), de biztos, hogy tudatosan és akkor kéredzkedik amikor kell Neki, mert nem sokkal később a pelusba be szokott sikeredni, tehát az ingert már érzi. :-) Azt hiszem, ez már első lépés a szobatisztaság felé. :-)
Vasárnap gyereknapi műsor volt (lett volna) a Duna parton vidám parkkal, műsorokkal. Le pedig egy városnéző kisvasút vitt volna. De elmosta az eső. :-( Illetve azt nem tudjuk, hogy végül esőben is lezajlott-e, mi nem mentünk így le. :-( Délelőtt még játsziztunk egyet (ha tudtuk volna, hogy délutánra elered...), úgy terveztünk, hogy oda délután megyünk. Hát nem jött össze.
Na de arról a bizonyos délelőtti játsziról még néhány szó! 2000 január 3-a óta dolgozom és lakom Pesten, és azóta járok haza. És kb. 300 méterre lakunk attól a játszitól, ahol én felnőttem (csak egy 9 emeletes háztömb eltakarja - aminek az egyik házában laktunk, a 9. emeleten 17 éves koromig). Eddig még SOHA nem mentünk át ezt a játszit megnézni, hogy mi lett belőle, ugyanis a lányokkal egy másikra- közelebbire - járunk. Mostanában felébredt bennem a fékezhetetlen vágy, hogy át akarok oda menni, és meg akarom nézni. Ekkor, vasárnap délelőtt oda mentünk át. Háááát.... lehet, hogy nem kellett volna. :-( Kicsit összetörte az emlékeimet, annyira megváltozott, és sajnos nem előnyére - a nagy eu-s játékok ellenére sem, amik szerintem abszolút nem biztonságosak. De legnagyobb döbbenet számomra az a rengeteg szemét volt! :-( Lehet, hogy nosztalgiázni néha jobb fejben, az emlékeinkből, esetleg fotókból, netán scrapbook albumokból ;-). Mert sokszor fájdalmas látvány visszamenni a "régi életünkbe". :-(
Ezen a képen a régi ablakainkat nézem:
Az ablakok pedig ezek (másnak jelentéktelen, nekem a gyermekkorom):
Az otthoni élményekhez tartozik még, hogy ezen a hétvégén együtt próbáltuk altatni a lányokat, egy nagy francia ágyon (ugyanis most már Vikici sem kiságyban alszik, itthon emeletes ágyuk van). Háááát, voltak rövid éjszakák. :-) De kezdetnek nem rossz, alakulni fog ez is. Most még nagyon sokat csibészkednek. :-)
Azért, ahogy a mellékelt ábra mutatja, volt az az idő, amikor már mi nyertünk. :-) (az eredményt megelőző csata nyomai is simán leolvashatók a helyzetképről. :-))
Hétfőn jöttünk haza. Hát, a fogyókúránkat anyukám lakodalmi fogásai nagyon megnehezítették, bűnöztünk is rengeteget. De azért a körülmények ellenére is próbáltunk küzdeni a csábítás ellen. Valamennyire úgy tűnik sikerült, mert ma reggel fél kg-al megint kevesebb voltam, mint mielőtt elmentünk. Na jó, tudom, hogy ez túró, de ha láttátok volna azokat a kajákat!!! Nekem már az is nagy szó, hogy nem visszahíztam.
Tegnap hazaérve aludtak egyet a lányok (illetve csak Vikici), aztán átmentünk meglátogatni Ildi mamát is. Nem sokkal később betoppantak a sógoromék, Zotyiék is. Olyan jó volt együtt lenni, a gyerekek akkorákat játszanak már együtt. :-) Kiki meg Angi amúgy is szerették mindig egymás társaságát, de most új szerelem éledt Kiki és Viki (a két ördögfióka) között is. Annyira szeretik egymást, olyan édi, ahogy egymást hívják, emlegetik folyamatosan. :-)
Na de azért a család legfiatalabb tagja, Zituska sem maradhat ám ki a jóból. Kezdik már kóstolgatni egymást Vikicivel, haláli aranyosak voltak, ahogy koketáltak. :-)
Még mindig ennek a napnak volt a nagy eseménye, hogy Vikike bilibe kakilt! Ez egyszer már előfordult (írtam is róla itt a blogon, ha jól emlékszem), de akkor még csak "véletlen" volt, ez viszont teljesen tudatos! Azóta is, ha úgy érzi, kéredzkedik a bilire. Bár azóta újra nem sikerült (nincs türelme kivárni), de biztos, hogy tudatosan és akkor kéredzkedik amikor kell Neki, mert nem sokkal később a pelusba be szokott sikeredni, tehát az ingert már érzi. :-) Azt hiszem, ez már első lépés a szobatisztaság felé. :-)
Vasárnap gyereknapi műsor volt (lett volna) a Duna parton vidám parkkal, műsorokkal. Le pedig egy városnéző kisvasút vitt volna. De elmosta az eső. :-( Illetve azt nem tudjuk, hogy végül esőben is lezajlott-e, mi nem mentünk így le. :-( Délelőtt még játsziztunk egyet (ha tudtuk volna, hogy délutánra elered...), úgy terveztünk, hogy oda délután megyünk. Hát nem jött össze.
Na de arról a bizonyos délelőtti játsziról még néhány szó! 2000 január 3-a óta dolgozom és lakom Pesten, és azóta járok haza. És kb. 300 méterre lakunk attól a játszitól, ahol én felnőttem (csak egy 9 emeletes háztömb eltakarja - aminek az egyik házában laktunk, a 9. emeleten 17 éves koromig). Eddig még SOHA nem mentünk át ezt a játszit megnézni, hogy mi lett belőle, ugyanis a lányokkal egy másikra- közelebbire - járunk. Mostanában felébredt bennem a fékezhetetlen vágy, hogy át akarok oda menni, és meg akarom nézni. Ekkor, vasárnap délelőtt oda mentünk át. Háááát.... lehet, hogy nem kellett volna. :-( Kicsit összetörte az emlékeimet, annyira megváltozott, és sajnos nem előnyére - a nagy eu-s játékok ellenére sem, amik szerintem abszolút nem biztonságosak. De legnagyobb döbbenet számomra az a rengeteg szemét volt! :-( Lehet, hogy nosztalgiázni néha jobb fejben, az emlékeinkből, esetleg fotókból, netán scrapbook albumokból ;-). Mert sokszor fájdalmas látvány visszamenni a "régi életünkbe". :-(
Ezen a képen a régi ablakainkat nézem:
Az ablakok pedig ezek (másnak jelentéktelen, nekem a gyermekkorom):
Az otthoni élményekhez tartozik még, hogy ezen a hétvégén együtt próbáltuk altatni a lányokat, egy nagy francia ágyon (ugyanis most már Vikici sem kiságyban alszik, itthon emeletes ágyuk van). Háááát, voltak rövid éjszakák. :-) De kezdetnek nem rossz, alakulni fog ez is. Most még nagyon sokat csibészkednek. :-)
Azért, ahogy a mellékelt ábra mutatja, volt az az idő, amikor már mi nyertünk. :-) (az eredményt megelőző csata nyomai is simán leolvashatók a helyzetképről. :-))
Hétfőn jöttünk haza. Hát, a fogyókúránkat anyukám lakodalmi fogásai nagyon megnehezítették, bűnöztünk is rengeteget. De azért a körülmények ellenére is próbáltunk küzdeni a csábítás ellen. Valamennyire úgy tűnik sikerült, mert ma reggel fél kg-al megint kevesebb voltam, mint mielőtt elmentünk. Na jó, tudom, hogy ez túró, de ha láttátok volna azokat a kajákat!!! Nekem már az is nagy szó, hogy nem visszahíztam.
Tegnap hazaérve aludtak egyet a lányok (illetve csak Vikici), aztán átmentünk meglátogatni Ildi mamát is. Nem sokkal később betoppantak a sógoromék, Zotyiék is. Olyan jó volt együtt lenni, a gyerekek akkorákat játszanak már együtt. :-) Kiki meg Angi amúgy is szerették mindig egymás társaságát, de most új szerelem éledt Kiki és Viki (a két ördögfióka) között is. Annyira szeretik egymást, olyan édi, ahogy egymást hívják, emlegetik folyamatosan. :-)
Na de azért a család legfiatalabb tagja, Zituska sem maradhat ám ki a jóból. Kezdik már kóstolgatni egymást Vikicivel, haláli aranyosak voltak, ahogy koketáltak. :-)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése