Először, és mindenek előtt: Pénteken megtudtuk, hogy Angit felvették a Bőrfestő oviba! A 4-es, "Mézes csoport"-ba fog járni. :-) Hurrá! Annyira örültünk! Jövő szerdán lesz életünk első szülői értekezlete (a bölcsiben soha nem volt), már nagyon várom. Angi már 3,5 éves (pont most töltötte 28-án), és nagyon látszik, hogy visszahúzza az, hogy még bölcsibe jár. Alig várjuk, hogy végre olyan helyre kerüljön, ahol már foglalkoztatások is vannak, mert egyértelműen látszik az itthoni játékokból, hogy nagyon igényli. Neki már kevés "leterhelés" az, amit a bölcsiben kap. Nekem minden pedagógus (pontosan három, akiket megkérdeztem erről anno) azt javasolta, hogy mivel évvesztes, inkább a bölcsiben tartsam vissza, az jobb neki... hát, nálunk szerintem ez nem jött be. Vikinél is azt mondták, hogy Őt is tartsam majd vissza, mert ugye Ő is évvesztes... háááát, Ő alapban is sokkal fejlettebb a koránál, Neki szerintem még nagyobb tragédia lenne, ha vissza lenne "fogva". Szóval, mindent meg fogok mozgatni, hogy sikerüljön jövőre Őt is oviba juttatni, ha lehet oda, ahová most Angi is bejutott.
A hab a tortán, hogy az ovi olyan közel van, hogy kocsi nélkül átsétálunk simán. Ezt most, amíg Viki még a magánbölcsibe jár, nem fogjuk megérezni, mert Őmiatta úgyis kell kocsizni. De ha egy év múlva Vikit is sikerülne bejuttatni ebbe az állami oviba, akkor az rengeteg benzinköltség-megtakarítást (is) jelentene!
Szombaton délelőtt játszótereztünk, Angi itt próbálta ki először a futóbiciklijét... még nem kapott rá, de nem csüggedünk, mert a motort is nehezen szokta meg, most meg le sem lehet szedni róla :-).
Míg Angi biciklizett (vagy nem), Vikici is gyakorolta a kis triciklijének a hajtását... de még nem ér oda rendesen a lába, így többnyire inkább toltuk. Vagy azt gyakorolta, hogy hogy tud mindent a kezébe fogni, és emellett még elindulni is a triciklivel. :-)
Délután elmentünk a gyerekszigetre. Kaptak a lányok néhány diafilmet, itt "csak" 860 Ft volt darabja. Aztán a kedvencem, ahogy nagy komolyan nekiálltak egy-egy táblánál rajzolni/festeni:
Vikici itt ült fel először körhintára. Első körben én is felültem Vele, dehát nem az én méretem ez már igazán..., de Apáé meg mégúgysem, így kizárásos alapon én kucorogtam bele. :-) Féltünk, nehogy felugorjon és kiszálljon menet közben, mert olyan kis izgága. De nagyon fegyelmezetten, megszeppenten ült. Második körre így beengedtük Őket úgy, hogy együtt Angival... azért nem mondom, hogy nem volt végig görcsben a gyomrom! De nagyon ügyesek és aranyosak voltak.
Aztán hazafelé a szigettől a kocsiig végig ordítottak! :-) Most vigyorgok, de akkor már nagyon idegesek voltunk. A nagy probléma az volt ugyanis, hogy két lufit kaptak még a sziget elején: Angi egy narancssárgát, Vikici pedig egy kéket. Útközben Angi Vikici lufiját kidurrantotta... Apa szerzett újat, citromsárgát. Na és mi történt? Mindenkinek a CITROMSÁRGA lufi kellett! De vérre menően ám...! :-D Mi ebből a tanulság? Csak és kizárólag egyformát mindenből!!! :-D
Ma délelőtt vásároltunk családostul, aztán míg én megfőztem, addig Apa elment az Omszki tóra a lányokkal (Kikiéket keresték, de nem találták Őket). Kavicsot dobáltak, pecázgattak. Még szerencse, hogy kicsit kimozdultak, mert délután, mire felkeltek a lányok, már teljesen elromlott az idő, még az eső is esett. Zotyiékkal terveztünk délutánra Margitszigetelést, de ez így elúszott. Maradt a "téli esték feelingje". Először kipróbáltuk a diavetítést, de Vikici jelenlétében ez még nem nyerő: mindenáron meg akart vizsgálni, hogy is működik... :-) Így maradt a családi legózás. :-) Azzal viszont jó sokáig elvoltunk, konkrétan estig eljátszottunk együtt. Ezalatt épült a felhőkarcolótól a házon és fán keresztül a csirkéig minden... :-)
A hab a tortán, hogy az ovi olyan közel van, hogy kocsi nélkül átsétálunk simán. Ezt most, amíg Viki még a magánbölcsibe jár, nem fogjuk megérezni, mert Őmiatta úgyis kell kocsizni. De ha egy év múlva Vikit is sikerülne bejuttatni ebbe az állami oviba, akkor az rengeteg benzinköltség-megtakarítást (is) jelentene!
Szombaton délelőtt játszótereztünk, Angi itt próbálta ki először a futóbiciklijét... még nem kapott rá, de nem csüggedünk, mert a motort is nehezen szokta meg, most meg le sem lehet szedni róla :-).
Míg Angi biciklizett (vagy nem), Vikici is gyakorolta a kis triciklijének a hajtását... de még nem ér oda rendesen a lába, így többnyire inkább toltuk. Vagy azt gyakorolta, hogy hogy tud mindent a kezébe fogni, és emellett még elindulni is a triciklivel. :-)
Délután elmentünk a gyerekszigetre. Kaptak a lányok néhány diafilmet, itt "csak" 860 Ft volt darabja. Aztán a kedvencem, ahogy nagy komolyan nekiálltak egy-egy táblánál rajzolni/festeni:
Vikici itt ült fel először körhintára. Első körben én is felültem Vele, dehát nem az én méretem ez már igazán..., de Apáé meg mégúgysem, így kizárásos alapon én kucorogtam bele. :-) Féltünk, nehogy felugorjon és kiszálljon menet közben, mert olyan kis izgága. De nagyon fegyelmezetten, megszeppenten ült. Második körre így beengedtük Őket úgy, hogy együtt Angival... azért nem mondom, hogy nem volt végig görcsben a gyomrom! De nagyon ügyesek és aranyosak voltak.
Aztán hazafelé a szigettől a kocsiig végig ordítottak! :-) Most vigyorgok, de akkor már nagyon idegesek voltunk. A nagy probléma az volt ugyanis, hogy két lufit kaptak még a sziget elején: Angi egy narancssárgát, Vikici pedig egy kéket. Útközben Angi Vikici lufiját kidurrantotta... Apa szerzett újat, citromsárgát. Na és mi történt? Mindenkinek a CITROMSÁRGA lufi kellett! De vérre menően ám...! :-D Mi ebből a tanulság? Csak és kizárólag egyformát mindenből!!! :-DMa délelőtt vásároltunk családostul, aztán míg én megfőztem, addig Apa elment az Omszki tóra a lányokkal (Kikiéket keresték, de nem találták Őket). Kavicsot dobáltak, pecázgattak. Még szerencse, hogy kicsit kimozdultak, mert délután, mire felkeltek a lányok, már teljesen elromlott az idő, még az eső is esett. Zotyiékkal terveztünk délutánra Margitszigetelést, de ez így elúszott. Maradt a "téli esték feelingje". Először kipróbáltuk a diavetítést, de Vikici jelenlétében ez még nem nyerő: mindenáron meg akart vizsgálni, hogy is működik... :-) Így maradt a családi legózás. :-) Azzal viszont jó sokáig elvoltunk, konkrétan estig eljátszottunk együtt. Ezalatt épült a felhőkarcolótól a házon és fán keresztül a csirkéig minden... :-)
Köszönöm, hogy benéztél! Szép estét még mára, holnap meg már hétfő. :-(
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése