Nem voltam pár napig, mert voltak tényleg nehéz napok, de nem sok, így ki lehetett bírni. Tulajdonképpen szombat reggel éreztem úgy, hogy tudnám kaparni a falat... aztán elmentünk a soros kontrollra, ahol lecsesztek, amiért nem szedtem a fájdalom csillapítókat, meg az altatót. No de mindig arra tartogattam, hogy ha majd még rosszabb lesz, majd elég lesz akkor beszedni (nem nagyon szeretem ezeket a szintetikus szereket). Azt mondták, hogy pont azért adták, hogy ne szenvedjek így... mindegy, mint kiderült, akkorra pont túl voltam a nehezén. Mondták ugyanis, hogy a jobb szememen már tökéletesen felépült az első sejtsor, a balon pedig már csak egy pici hiányzik (azt műtötték később, szóval logikus). Azt ígérte a dokinéni, hogy szombat délutánra már sokkal jobban leszek. És tényleg így volt, összehasonlíthatatlanul jobban lettem.
Viszont akkor ugye jött az, hogy a hegesedés miatt homályosan látok, hisz tulajdonképpen egy seben nézek át. Ez is teljesen logikus. Ezért nem tudtam ide se ülni (meg úgy egyáltalán semmit nem csinálni). A tegnapi kontrollon leszedték a védőlencsét is (hogy az idegszálak ne szabadon lógjanak, azért volt fent).
Viszont tegnap már egész nap kint voltunk a szabadban (szigorúan 100%-os UV-szűrős napszemüvegben, amit be is vizsgáltattam), ez már jó volt a bezártság után. Estefelé már ide tudtam úgy ülni, hogy jól mondjuk nem esett, de már nem ömlött a könny a szememből két mondat elolvasása után.
Mára pedig már egész nap dolgoztam, még kint ügyfélnél is. Pedig az én munkám szigorúan számítógép előtt ülős. :-) A látásom még mindig nem tökéletes, kissé szellemképes. De ez normális: a műtét után egy héttel, 10 nappal alakul ki a látás (meg hát az agynak is át kell állnia). Ez hétvégén lesz. De már most istenes, nem panaszkodok, egész jól elvagyok vele - persze az azért sokat számít, hogy tudom, hogy ez csak átmeneti állapot. Pénteken lesz újra kontroll, akkor megint nézik a látásélességet, nagyon kíváncsi leszek.
Szóval ez van. Nagyon örülök, bár igazán még nem fogtam fel a dolgot. Aki vacilál, csak azt tudom tanácsolni, hogy ne hagyja ki. Még én is csak sejtem, de tutira igaza van annak, aki azt mondja (a már nálam tapasztaltabbak), hogy ezzel egy új élet kezdődik. Néha belegondolok, és akkor ujjongani tudnék, hogy eljött, megcsináltuk, ez már végleges, nincs többé vakoskodás! De még akkor sem fogtam fel igazán... még érzem, hogy nem tudtam magamévá tenni. Mert a nagyon nagy örömöt az ember nem tudja csak így felfogni!
Köszönöm a sok levelet, megjegyzést, kedves szavakat, drukkokat! Többen írtátok, hogy majd érdeklődtök részletekért is, bármikor keressetek, szívesen mesélek bármiről, amire kíváncsiak vagytok. Még frissek az emlékek. Ezt nem lehet kihagyni!
Szép estét! :-D
Viszont akkor ugye jött az, hogy a hegesedés miatt homályosan látok, hisz tulajdonképpen egy seben nézek át. Ez is teljesen logikus. Ezért nem tudtam ide se ülni (meg úgy egyáltalán semmit nem csinálni). A tegnapi kontrollon leszedték a védőlencsét is (hogy az idegszálak ne szabadon lógjanak, azért volt fent).
Viszont tegnap már egész nap kint voltunk a szabadban (szigorúan 100%-os UV-szűrős napszemüvegben, amit be is vizsgáltattam), ez már jó volt a bezártság után. Estefelé már ide tudtam úgy ülni, hogy jól mondjuk nem esett, de már nem ömlött a könny a szememből két mondat elolvasása után.
Mára pedig már egész nap dolgoztam, még kint ügyfélnél is. Pedig az én munkám szigorúan számítógép előtt ülős. :-) A látásom még mindig nem tökéletes, kissé szellemképes. De ez normális: a műtét után egy héttel, 10 nappal alakul ki a látás (meg hát az agynak is át kell állnia). Ez hétvégén lesz. De már most istenes, nem panaszkodok, egész jól elvagyok vele - persze az azért sokat számít, hogy tudom, hogy ez csak átmeneti állapot. Pénteken lesz újra kontroll, akkor megint nézik a látásélességet, nagyon kíváncsi leszek.
Szóval ez van. Nagyon örülök, bár igazán még nem fogtam fel a dolgot. Aki vacilál, csak azt tudom tanácsolni, hogy ne hagyja ki. Még én is csak sejtem, de tutira igaza van annak, aki azt mondja (a már nálam tapasztaltabbak), hogy ezzel egy új élet kezdődik. Néha belegondolok, és akkor ujjongani tudnék, hogy eljött, megcsináltuk, ez már végleges, nincs többé vakoskodás! De még akkor sem fogtam fel igazán... még érzem, hogy nem tudtam magamévá tenni. Mert a nagyon nagy örömöt az ember nem tudja csak így felfogni!
Köszönöm a sok levelet, megjegyzést, kedves szavakat, drukkokat! Többen írtátok, hogy majd érdeklődtök részletekért is, bármikor keressetek, szívesen mesélek bármiről, amire kíváncsiak vagytok. Még frissek az emlékek. Ezt nem lehet kihagyni!
Szép estét! :-D
5 megjegyzés:
De jó, túl vagy a nehezén! :)
Bevallom én szedtem az erős fájdalomcsillapítót és az altatókat is, pedig szintén tartózkodom az ilyen gyógyszerektől, szinte soha nem szedek be semmit - így sem volt fájdalommentes, csak amíg aludtam. De nagyon megéri minden szempontból. Nagyon átérzem az örömödet! :)
Azért kíméld magad, csak akkor nézd a gépet, amikor nagyon muszáj és nézz rengeteget messzire, bátran, örömmel, rengeteget számít, így tudod megtartani a sasszemedet.
Nagyon jó volt olvasni, hogy már jobban vagy!
Örülök, hogy jobban vagy. Én sem szedtem semmit, pedig eléggé nehezen tűröm a fájdalmat. Én egy hétig voltam szabadságon plusz a hétvége. A 10 napon már semmi gondom nem volt. Végre felhőtlenül örülhettem.
Remélem hamarosan elkészül az ígért oldal is ;)
Szuper hírek, csak így tovább!
De jó volt olvasni a soraidat! Úgy örülök, hogy jó híreket írtál, hogy minden oké! Én is foglak keresni ha nem bánod:-)
Megjegyzés küldése