Tegnap (3-án vasárnap) délután kettőre vittem be Apát a Károlyi kórházba. (Előtte még megköszöntöttük két nagymamát anyák napján, a harmadik meg bejött a papával este a kórházba, és ott adtuk át az udvaron a gyerekekkel az ajándékot, mert Ők délelőtt el voltak utazva.)
Itthon együtt sírtunk, amikor mondta, hogy már most hiányzunk. Rossz volt látni az arcán a visszatartott könnyeket, amikor letettük a gyerekeket délutáni alvásra, és úgy köszönt el Tőlük, hogy mire felkelnek, Ő már nem lesz itthon. Aztán kimentünk az erkélyre, és ott sírtunk. Hiába, másnak ez talán "csak egy pár nap", de mi mindig együtt vagyunk, és nagyon nehéznek ígérkezett. Amíg elmentünk a kórházba, anyukám vigyázott a lányokra. Érdekes volt, hogy ugyanabba a szobába, és ugyanarra az ágyra került, ahová két éve. Ezt jó ómennek fogtuk fel. Ott a kórházban már "jókedvűek" voltunk, örültünk, hogy hamarosan túl lesz rajta, és minden rendben lesz.
Ma megvolt a műtét. Nagyon elhúzódott a kezdés, és 2,5 órás lett. Kiderült, hogy már két sérve is volt, és beépítettek egy hálót. De minden jól sikerült, és Apának nagyon jó kedve szinte rögtön a műtét után, ahogy munkából beértem Hozzá. Nagyon jó szobatársai is voltak, meg egy természetgyógyász segítségével ráállítottuk a műtét előtt egy vitamin-programra, hogy jobban viselje a szervezete, meg gyorsabban gyógyuljon. Bejött, mert két éve ilyenkor olyan rosszul volt, hogy azt sem akarta, hogy bemenjünk Hozzá (pedig akkor csak fél órás műtétje volt, mert hálót nem kapott, csak összevarrták Neki). Most meg nevetett, jó kedve volt. Nagyon-nagyon boldog voltam. Ezért is választottam ezt a ma elkészített mindkét kihívásom témájának, hisz ennek voltam ma egész nap a hatása alatt:
Pavelancsika napi sablon kihívásának a lényege egy template feldolgozása volt:
Itthon együtt sírtunk, amikor mondta, hogy már most hiányzunk. Rossz volt látni az arcán a visszatartott könnyeket, amikor letettük a gyerekeket délutáni alvásra, és úgy köszönt el Tőlük, hogy mire felkelnek, Ő már nem lesz itthon. Aztán kimentünk az erkélyre, és ott sírtunk. Hiába, másnak ez talán "csak egy pár nap", de mi mindig együtt vagyunk, és nagyon nehéznek ígérkezett. Amíg elmentünk a kórházba, anyukám vigyázott a lányokra. Érdekes volt, hogy ugyanabba a szobába, és ugyanarra az ágyra került, ahová két éve. Ezt jó ómennek fogtuk fel. Ott a kórházban már "jókedvűek" voltunk, örültünk, hogy hamarosan túl lesz rajta, és minden rendben lesz.
Ma megvolt a műtét. Nagyon elhúzódott a kezdés, és 2,5 órás lett. Kiderült, hogy már két sérve is volt, és beépítettek egy hálót. De minden jól sikerült, és Apának nagyon jó kedve szinte rögtön a műtét után, ahogy munkából beértem Hozzá. Nagyon jó szobatársai is voltak, meg egy természetgyógyász segítségével ráállítottuk a műtét előtt egy vitamin-programra, hogy jobban viselje a szervezete, meg gyorsabban gyógyuljon. Bejött, mert két éve ilyenkor olyan rosszul volt, hogy azt sem akarta, hogy bemenjünk Hozzá (pedig akkor csak fél órás műtétje volt, mert hálót nem kapott, csak összevarrták Neki). Most meg nevetett, jó kedve volt. Nagyon-nagyon boldog voltam. Ezért is választottam ezt a ma elkészített mindkét kihívásom témájának, hisz ennek voltam ma egész nap a hatása alatt:
Pavelancsika napi sablon kihívásának a lényege egy template feldolgozása volt:
Én így oldottam meg, témájául pedig Apa műtét utáni állapotát, és elragadó jó kedélyét választottam:
Kellékek: Raspberry Road: Strawberry FarmScraplandia
LaScrapdeGween
Pavelancsika: template
idézet: Rainbow
Betsie: Ilyen vagyok ma
A feladat így szólt: Ez a kihívás önmagunkról, önmagunkért szól. Töltsünk néhány kellemes percet azzal, hogy elgondolkozunk azon milyenek vagyunk most, ma, ebben a pillanatban. Ezt az elmélkedést örökítsük meg egy scrapbook oldalon!
Hát milyen is lehettem volna ekkor? Megkönnyebbült, boldog. :-) Így dolgoztam fel:
A feladat így szólt: Ez a kihívás önmagunkról, önmagunkért szól. Töltsünk néhány kellemes percet azzal, hogy elgondolkozunk azon milyenek vagyunk most, ma, ebben a pillanatban. Ezt az elmélkedést örökítsük meg egy scrapbook oldalon!
Hát milyen is lehettem volna ekkor? Megkönnyebbült, boldog. :-) Így dolgoztam fel:
Készlet: Petit MoineauxIdézet: Betsie
Template: PencilLines 131
Köszönöm, hogy benéztél. :-)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése