Na, egy óra múlva ilyenkor már útban leszek a találkozóhelyre, ahonnan felvesznek majd a többiek, és irány a tábor!
Egyik szemem sír, a másik nevet... reggel megjátszott könnyedséggel, de repeső szívvel hagytam a lányokat a bölcsiben. Angikának már előtte elmeséltem, hogy elutazom két napra, szerencsére nem nagyon hatotta meg, szépen okosan mondta, hogy tudja (már beszéltünk róla), és utána arra koncentráltunk, hogy milyen jó lesz Nekik a Papáékkal meg Apával strandolni, meg erre-arra...
Tudom, hogy jó helyen lesznek, és nagyon jó lesz Nekik. És valszeg alig-alig fogok eszükbe jutni, annyi élményben lesz részük. Asszem nekem lesz kicsit nehezebb... Úgy még sosem voltam távol a családomtól, hogy senki sincs velem. Még Apa sem! Kicsit rossz anyának is érzem magam, meg kicsit azt is érzem, hogy nincs ebben semmi baj, hisz jó helyen lesznek, nem "itthagytam" Őket... Apát sem, hisz pont Ő volt, aki rábeszélt, hogy menjek el... fura. Szerintem én csinálok belőle magamnak nagyobb ügyet, mint kellene... Apa már most hiányzik... pedig folyamatosan beszélünk telefonon.
Na, elég a nyafiból!
Egy szónak is száz a vége: ott a másik oldal, hogy nagyon vágyom erre az élményre, hisz ez a hobbim, és életem szerves részévé vált ez is. Megpróbálom jól érezni magam! Apáékkal folyamatos kapcsolatban leszünk, tehát mindenről tudni fogok. Szerintem ez sokat fog segíteni! Ha meg nem, és nem tudom így jól érezni magam Nélkülük, akkor még mindig hazajöhetek. ;-)
Jó hétvégét mindenkinek!
Egyik szemem sír, a másik nevet... reggel megjátszott könnyedséggel, de repeső szívvel hagytam a lányokat a bölcsiben. Angikának már előtte elmeséltem, hogy elutazom két napra, szerencsére nem nagyon hatotta meg, szépen okosan mondta, hogy tudja (már beszéltünk róla), és utána arra koncentráltunk, hogy milyen jó lesz Nekik a Papáékkal meg Apával strandolni, meg erre-arra...
Tudom, hogy jó helyen lesznek, és nagyon jó lesz Nekik. És valszeg alig-alig fogok eszükbe jutni, annyi élményben lesz részük. Asszem nekem lesz kicsit nehezebb... Úgy még sosem voltam távol a családomtól, hogy senki sincs velem. Még Apa sem! Kicsit rossz anyának is érzem magam, meg kicsit azt is érzem, hogy nincs ebben semmi baj, hisz jó helyen lesznek, nem "itthagytam" Őket... Apát sem, hisz pont Ő volt, aki rábeszélt, hogy menjek el... fura. Szerintem én csinálok belőle magamnak nagyobb ügyet, mint kellene... Apa már most hiányzik... pedig folyamatosan beszélünk telefonon.
Na, elég a nyafiból!
Egy szónak is száz a vége: ott a másik oldal, hogy nagyon vágyom erre az élményre, hisz ez a hobbim, és életem szerves részévé vált ez is. Megpróbálom jól érezni magam! Apáékkal folyamatos kapcsolatban leszünk, tehát mindenről tudni fogok. Szerintem ez sokat fog segíteni! Ha meg nem, és nem tudom így jól érezni magam Nélkülük, akkor még mindig hazajöhetek. ;-)
Jó hétvégét mindenkinek!
2 megjegyzés:
Nehogy hazagyere! :) Annyira jó lesz neked ott. Én is szívesen mentem volna :)
Kell a kis kikapcsolódás, a gyerekek meg rugalmasak :) és jobb is így, hogy nem elmentél tőlük, hanem majd más viszi őket haza. Ha meg hiányod lesz, ott a telefon. Hajrá, alkoss szépeket :)
Ismerős érzések. Mondjuk én még nem voltam távol itthonról, de ezt érzem akkor is, ha csak pár órára kell valahova elmennem, s Lillát apával hagyom. Mondjuk ő még kicsi.
Érezd jól magad, s gondolj arra, neked is kell a feltöltődés. Meglátod, mindenkinek jó lesz ez így! Alkoss szépeket, s várom majd a beszámolód.
Megjegyzés küldése