Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2008. május 31., szombat

Állatszigeten voltunk

Ma voltunk itt a Káposztásmegyeri állatszigeten. Nem volt nagy ügy, egy fél órás program volt csupán, de tartalmas. Láttunk sok-sok kutyust, malacot, birkát és kecskét. Angi láthatóan élvezte, Viki meg kicsit meg volt illetődve, nagy kerek szemekkel figyelt. :-)
Készültek képek is, tervezem, hogy amint időm lesz, scrap-oldal készüljön belőlük...

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Angi ma bilibe pisilt.

Ma már többször rá tudtuk ültetni Angit a bilibe, egyszer rendesen bele is pisilt. Nagyon örült, olyan kis büszke volt Magára, szaladt is kiönteni a wc-be, utána lehúzhatta a wc-t és kimoshatta a bilit, mert Ő már nagyon nagy lány. :-)
Menni fog ez... lassan, türelmesen.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 29., csütörtök

Három dologban változott mára Angi óriásit!

Olyan fura, mintha mára Anginak "bekattant" volna valami, vagy az éjjel hirtelen hónapokat érett volna, akkora fejlődést mutatott egyik-napról a másikra 3 dologban is! Ő mindig mindent úgy csinált, hogy csak akkor, ha Ő akarta, és mindent nagyon hirtelen, egyik pillanatról a másikra. Így kezdett egyedül enni (egész korán), így kezdett el beszélni teljesen helyesen (egész későn) és még sorolhatnám.
Amiket tegnap és ma reggel alkotott, nem győztem csodálkozni :-) :

1. Tegnap, mikor hazahozta Apa a Papáéktól, nekiállt mesélni, hogy mi volt a bölcsiben, meg a mamáéknál, meg útközben láttak vonatot, meg ilyenek. Pedig eddig soha nem mesélt, maximum úgy tudtunk kihúzni Belőle dolgokat... más kérdés, hogy felét sem értettük, de nagyon nagy élmény volt.

2. Aztán kérdeztem, hogy kér-e bilicsokit. (Zsuzsi barátnőm ötlete volt, ugyanis sem Angi, sem az Ő kislánya nem akart az istennek sem bilire ülni. Kitalálta, hogy valami kis rágcsit ad Neki és régi sminkcuccokból egy kis nesszeszert, ezzel ráveszi, hogy ráüljön, aztán később a rágcsát, meg a játékot el lehet hagyni, a lényeg, hogy ráérezzen a dologra. Én is kipróbáltam, a csokit/kekszet elneveztük bilicsokinak, a sminkcuccot meg bilijátéknak. Persze ez alatt nem konkrét csokit kell érteni, egy darab kekszecske, ilyesmi, amit ilyenkor kap. Aztán úgy tervezem, hogy ha már gyakrabban ráül, akkor átvezetjük arra, hogy csak akkor kap, ha bele is megy valami. Aztán szép lassan elhagyjuk. Nem érzem a legjobb megoldásnak ezt a megvesztegetés-dolgot, de egyelőre még semmi mással nem tudtam elérni, hogy egyáltalán ráüljön a bilire. Ez pedig úgy tűnik, működik.)
Persze, hogy kért, mondtam, hogy de tudja-e, hogy mi annak a feltétele? Már rohant is a bilire, vetkőzött lefelé (tegnap este mondtam először Neki, hogy bilicsokit kap, ha ráül a bilire). Ráült, közben én összekészítettem a kis neszeszert a régi sminkcuccokkal, és hoztam, mint bilijáték. :)
Jaj, nagy sikert aratott. De nem felejtette el, hogy miért ül ott, néha kijelentette, hogy "megnézem van-e pisi", felállt, megnézte és közölte, hogy "nincsen". Aztán egyszer csak talált benne egy picit. Hú, nagyon izgatott volt, azt hittem, megzabálom. Szaladt ám kiönteni, meg kimosni a bilit, aztán jött vissza, és közölte, hogy még egyszer. Akkor már csoki, játék, minden nélkül Ő akart még belepisilni. Igen ám, de közben eszébe jutott a cumi, felállt, bevonult a szobájába keresni. Egyszer csak kiabál ki, hogy "pisilteeem". Mondom hová? "Szobába!". :)
És tényleg ott volt egy óriási tócsa! :) Mondtam, hogy nincs semmi baj, de máskor a bilibe menjen. Annak ellenére, hogy most csak félsiker volt, annyira örültem, mert egész nyitott volt a kérdésre és eddig teljesen elzárkózott ettől. A másik pedig, hogy a pisi után sem tagadta le! Egyből szólt. Most esténként próbálgatni fogjuk a dolgot, amikor hazajön a bölcsiből. Szép lassan, türelmesen menni fog. Most úgy érzem, ez a dolog nem hirtelen fog megtörténni Nála (bár még érhet meglepetés), hanem sok türelem fog kelleni hozzá. Elsősorban azért, mert ott van Hugi, aki jelenleg még nagy visszahúzó erő Anginak. Egyelőre a cumit sem fogjuk tudni letenni, emiatt. De ezen is túl leszünk, csak kell sok türelem, meg okosan kell alakítgatni a dolgokat.
Azért ezt a bilizés dolgot majd még egy scrap-oldalon is fel fogom dolgozni, hisz nem kis dolog, kell, hogy erről is maradjon emlékünk majd az elbumban. :-)

3. Sokat kínlódunk amiatt is (konkrétan minden reggel), hogy frizurát csináljak Neki. Ha engedi is, csak mindenféle csellel tudom, és legkésőbb 2-3 óra múlva kiszedi. Ma reggel megtalálta az egyik kis csitt-csattját, odahozta, és közölte, hogy beletesszük a hajába. Azt hittem, csak múló lelkesedés, egykedvűen mondtam (épp etettem Vikit), hogy megetetem a Hugit, aztán utána megcsináljuk a frizuráját. Vagy ne legyen frizura, csak fésülködjünk? Nem kér csicsát? "De kéjek" - ez volt a válasz. Akkor még mindig nem hittem el, hogy hagyni is fogja simán megcsinálni. De mégis türelmesen végigülte. :-O Hagytam, hogy Ő adogassa, hogy milyen színű gumit tegyünk bele, ezt láthatóan nagyon élvezte. Néha jó lenne valami gyermekpszichológiai képzés, mert ha az ember eltalálja, hogy mi zajlik a kis fejében, akkor olyan jól lehet a helyzeteket kezelni. Csak nem mindig sikerül eltalálni, és nem mindig tudom, hogy jól kezelem-e/reagálom-e le az adott szituációt - főleg esetleg dacoskodás, hiszti esetén. A bölcsiben még megvolt a frizurája, és most először, mikor délután Érte mentem, akkor is megvolt!!! Ilyen még soha nem fordult elő.
Szóval nagyon büszke vagyok az én nagylányomra. Bár makacsul mindent csak akkor csinál, ha Ő akarja - nem is tudom kitől örökölte ezt :-) - de akkor viszont nagyon kis ügyesen, éretten.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 27., kedd

Vikici Tóth Verával

A 8 heti vázlat kihívás vázlata a következő volt:Bár a Tóth Verás képet egyszer már feldolgoztam lejjebb, azért ez a téma megér még egy feldolgozást, ezért ezt választottam ehhez a kihíváshoz is:
* Heti vázlat kihívás

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 24., szombat

Anyu névnapja

Anyu névnapját is most "tartottuk", illetve most köszöntöttük meg. Úgy látszik, én már nem tudok elmenni ünnep mellett kép nélkül... :-) Neki is készítettem egyet kinyomtatva, keretben.

Nagyon örült neki, csak azt nem tudja eldönteni, hogy otthon, vagy a ruhajavítóban akassza-e ki? Előbbi esetben az otthonát szépítené, utóbbi esetben pedig mindenki látná, aki bemegy az üzletbe... hmmm..., lehet, hogy két példányban kellett volna nyomtatni? :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Joplinék esküvőjének megünneplése

Ma Hűvösvölgyben egy óriási bográcsos bulival ünnepeltük meg Joplinék esküvőjét. Nagyon jól éreztük magunkat, Angi Kírával nagyokat játszott, Viki és az Api fiúk pedig jót levegőztek, nézelődtek, ettek és aludtak. Jövő ilyenkor már Ők is nagyokat szaladgálnak.
És egy video arról, hogyan készíti sajátos módon - bográcsfogón keresztül - a nokedlit Api és Imre. :-)

Az ajándékunk részét képezte egy sb kép is, amit igyekeztem úgy összeállítani, hogy legyen rajta olyan kép is, amikor még bulis életet éltek, és olyan is, amikor már családban vannak. Szerintem kifejező lett. Úgy láttam, Ők is örültek neki:

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 21., szerda

"Kedvenc hely" staféta

A "kedvenc helyem" stafétában az volt a feladat, hogy egy kedvenc helyünket alkossuk meg. Legyen továbbá egy idézet is az oldalon, aminek az egyik szavát az előttünk lévő képén szereplő idézetből vegyük. (Mint utóbb rájöttem, magából a képből is kellett volna valamit átvenni, de ezt elcsesztem... majd legközelebb jobban figyelek a feladatkiírásra.)
A sorban előttem lévő - Malomka - az alábbi képet alkotta, nekem ebből kellett kiindulnom: Nagy bajban voltam, mert az első, ami lejött a képből, az a vallásos témája, én pedig egyáltalán nem vagyok vallásos. Végül egy egészen általános szót, a "bármi"-t vettem ki belőle, azzal kerestem idézetet az én képemhez. Ahogy a feladatkiírást megláttam, azonnal eldöntöttem, hogy én Törökországról fogok képet készíteni. Nagyon jól éreztem ott magam, és még az eljegyzésünk is ott volt.
Ezt alkottam:

Az utánam következő a sorban - Éva - pedig ezt alkotta az én képemből:
Bár féltem tőle, nagyon élveztem ezt a feladatot!
* Staféta

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 20., kedd

7 hónaposan a lányok


Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 18., vasárnap

Apa, mert úgy szeretem!

A 7. heti vázlat kihívás a következő volt:

Mostanában is készült egy kedvenc képem Apáról, amit már régen szerettem volna feldolgozni (még akkor is, ha Ő abszolút nem értékeli ezt az egész scrapbook dolgot). Ez a vázlat pont megfelelt a terveimnek. Íme, ez lett belőle:

* Heti vázlat kihívás

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 17., szombat

Vikici Tóth Vera karjában

A Káposztásmegyeri napon Tóth Vera is fellépett. Utána alkalom volt arra, hogy lefényképezkedjünk Vele. Először Angit szerettem volna odavinni, de Ő akkor éppen nagyon kis nyűgös volt, így Vikicivel mentünk oda Hozzá. Nagyon kedves, melegszívű volt, bár kicsit megijedt, amikor Viki elkezdett fészkelődni a karjában. :-) Feldolgoztam ezt a képet, egyszer még biztosan nagyon büszke lesz rá Viki, hogy ilyen kép készült Róla.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Éváék ma nálunk voltak

Mozgalmas volt ez a mai nap. Éváék nálunk voltak, délelőtt töki pomposoztunk, délután pedig kimentünk a káposztásmegyeri napra.
Angi és Kíra viszonya olyan érdekesen változott. Eddig mindig Angi volt a kis visszahúzódó, és Kíra volt a nyitottabb, most pedig fordítva. Angi hívta mindenhová Kírát, beszélt Hozzá. Sőt, kint a káposztásmegyeri napon mondtuk, hogy fogják meg egymás kezét, és úgy menjenek, és Angi megragadta Kíra kezét, és húzta Maga után mindenfelé, mintha muszáj volna. Annyira édesek voltak, ez volt a nap fénypontja. Még az is nagyon aranyos volt, ahogy a színpad mögül a hangszereléses dobozokon ülve nézték az előadást tátott szájjal. Gyerekek táncoltak, ez nagyon tetszett Nekik. Angi többször is elmondta, hogy "gyerekek táncolnak". Nagyon élvezte!
KÉP

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 16., péntek

Szemészet

Mára volt időpontunk mindkét lánnyal a szemészeten.
Iri mama kísért el bennünket, mert egyedül nem bírtam volna a két lánnyal. Szerencse is volt, hogy jött, mert a recepción már fél óra volt (szó szerint) mire beregisztráltak, és utána még a rendelés előtt is kellett várni... addig Ő Angival elment erre-arra nézelődni, majd találtak egy mágneses betűtáblát, ott játszottak. Nekem így csak Vikici maradt, mondjuk Ő is kezdett már igen türelmetlen lenni, de fogalmam sincs, hogy egyedül hogy tudtam volna a sorban is állni Vikivel, meg közben Angi után is szaladgálni. Szóval nagyon jó volt a segítség, köszönjük, Mama!
A vizsgálaton mindkét lány nagyon ügyes volt, olyan büszke voltam Rájuk!
Vikici jót vigyorgott, amikor a műszer világított, illetve a doktor néninek is folyamatosan nevetett. :-)
Angi pedig nagyon ügyes, értelmes volt. Meg nem szólalt, de minden feladatot nagyon szépen, okosan, fegyelmezetten megoldott. Két olyan feladat volt, ami a leginkább igényelte a közreműködését: az egyiknél le kellett takarnom az egyik szemét, kapott a kezébe egy kis kártyát, amin voltak mindenféle figurák kicsiben és nagyban is. Neki pedig meg kellett mutatnia, amit kérdezett a doktor néni. Mindent megmutatott hibátlanul. A másik ilyen feladat pedig az volt, hogy kapott egy kártyát, amin az a bizonyos mindenki által ismert apró motívumokból álló sokaság volt, amiből vagy kilátjuk az alakzatokat (térben), vagy sem. Ez a térlátást vizsgálja. Négy alakzat volt a képen, és Angi mindet meg tudta mutatni. Nagyon büszke voltam Rá!
Mindkét lány szeme teljesen jó, se kancsalság, se dioptriás eltérés nincsen. Viszont, mivel az én szemem ilyen rossz, évente mennünk kell szűrésre. Reméljük, ennyiben ki is merül ez a dolog, bár a doktornő szerint sajnos genetikailag öröklődik a rövidlátás...

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 13., kedd

Angi minimálban

A 6. heti vázlat kihívás template-je a következő volt:Az alábbi kép Angiról múltkori otthoni játszóterezésünk alkalmával készült. Annyira szép szerintem rajta, muszáj volt feldolgoznom... ez a kihívás erre jó alkalom volt, íme:

*Vázlat kihívás

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

6 hónaposan a lányok


Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 10., szombat

20 év után találkoztunk

Néhány hónapja említettem már, hogy szenteste napján talált rám Vicus, egyik kedves nagyon régen nem látott unokatestvérem, aminek nagyon örültem. Ő, és a nővére - Andi -, gyerekként Tiszalúcon éltek, apám testvérének a lányai, tehát közeli unokatestvéreim. Vicusék most Miskolcon élnek, de talán nyáron Velük is találkozhatunk. Viszont Andival már most sikerült találkoznunk, hisz Ő a családjával Dunaújvárosban él, és mi most megint otthon voltunk.
Felhívtam tegnap Andit, hogy megyünk haza, mi lenne, ha meglátogatnánk. Nagyon örült az ötletnek, meg is beszéltük a részleteket. Aztán ma reggel 9-kor elindultunk Dunaújvárosba, de annyira be volt állva a forgalom, hogy dél körül értünk el Érdre, ahol le volt zárva a hatos út teljesen. Se egy tájékoztatás, semmi, fogalmunk sem volt, hogy mi történt. Rámentünk a hetesre, vissza Pestre, majd az M7-esen mentünk el Dunaújváros irányába... nem volt egyszerű ez a két pici gyerekkel, de meg kell, hogy dícsérjem Őket, mert nagyon jó kislányok voltak!!!

Mikor már láttuk, hogy mi a helyzet, és hogy el kell mennünk a hetes út felé, felhívtam Andit, hogy nagyon le fogunk fáradni, valószínűleg nem fogunk tudni átmenni, hisz a gyerekeket is megviseli ez a több órás autózás (holnap meg már Andinak nem jó, mert megy Miskolcra). Nagyon csalódott voltam, és persze bosszús is, hogy ilyesmi megtörténhet Magyarországon úgy, hogy az ember nem hallja hírekben, vagy bárhol (azóta sem tudjuk, hogy miért volt lezárva az út).
Végül hazaértünk nagy nehezen, anyunál a lányok pihentek egyet, mi is lehiggadtunk kissé, aztán mégis átmentünk este Andihoz. A családját sajnos nem tudtuk megismerni, mert épp nem voltak otthon, de már Vele is nagyon jó volt találkozni, mégha csak kis időre is. Nekem nagyon furcsa érzés volt, egyrészről kicsit olyan, mintha tegnap láttam volna utoljára, másrészről azonban feszélyezett is voltam... furcsa kettősség ez. A lányok is nagyon jól érezték Magukat, Angin egyenesen meg voltam döbbenve, hogy milyen pillanatok alatt feloldódott, nem vonult vissza, nem volt megilletődve, ahogy szokott. Andival is nagyon nyitott volt, bár szóba állni még nem akart Vele, de ez Nála egyelőre elég általános, ritkán beszélget még a szűk családi körön kívül másokkal.
Próbáltam megörökíteni egy oldallal a nagy eseményt, de azt hiszem az alkalom érzelmi oldalát nem sikerült visszaadni, bár egy emléknek jó lesz:

Remélem, most már nem engedjük el egymást, és gyakran össze fogunk hozni hasonló találkozókat akár Dunaújvárosban, akár nálunk Pesten.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 9., péntek

Api fiúkról minimál

És akkor nem meséltem még a gyorskörös kihívásokról. Itt is egy házigazda ad meg szempontokat, ami szerint oldalt kell készíteni, de itt nem egymásnak küldözgetjük, hanem egy adott napon (most például holnap) kell feltölteni a képet a scrapbook oldalra.

A 14. gyorskör a következő szempontokat tartalmazta:

"Az oldalon legyen: 1 darab egész alakos fotó, 4 darab láb, gyermek, oda rakhatsz rá szalagot, varrást, kiegészítőként virágot, ahová szeretnél, de összesen legyen rajta 2 szín, és ráérsz szombaton feltölteni. Ja és mindezt minimálban."

Ahogy elolvastam a feladatot, azonnal az Api fiúk jutottak eszembe, és elhatároztam, hogy a Róluk készült eddigi kedvencem lesz a kiválasztott kép. El is készültem már vele, de majd csak reggel (vagy éjjel) fogom feltölteni, hogy ha idetéved valaki a scrap oldalról (és miért ne tévedne ;-) ), akkor ne rontsam el a játékot.

*Gyorskör

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. május 4., vasárnap

Otthon voltunk Dunaújvárosban

Dunaújvárosban voltunk a hétvégén. Csütörtökön lementünk a Duna partra, mert volt majális. Viki többnyire végigaludta az egészet. Angi azonban felült egy körhintára, ugrált ugrálóvárba... de amit legjobban élvezett, az a hastánc volt. Hihetetlen, mennyire magával ragadja a tánc már így, alig 2,5 évesen. El is határoztuk, hogy utána nézünk, hogy mennyi idős kortól lehet táncolni vinni egy kislányt. Hátha az a szégyenlősségén is segít...

Ahhoz képest, hogy egy szobába voltak, viszonylag jól aludtak a lányok. Bár azért voltak egymást ébresztgetések, de kibírható volt. Rájöttünk azonban, hogy Vikicinek jót tesz a rizzsel dúsított tápszer, emellett ugyanis csak egyszer enni ébred meg, de nem kel 10 percenként. Ezek szerint a régi tápszer már gyenge volt Neki és éhes lehetett...

Sokat voltunk játszóterezni is, amit az 5. heti vázlat kihívás keretében meg is örökítettem...

A kihívás template-je a következő volt:És ezt a képet készítettem ez alapján a játszóterezésről:

*Vázlat kihívás

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Gyerekszáj album

Elhatároztam, hogy lesz gyerekszáj-albumunk is. El is készült az első ilyen oldal, és innentől árgus fülekkel fogom lesni a lányok jó kis gyerekes beszólásait. :-) A kép eredeti méretben letölthető innen.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Anyák napja!

Mostantól scrapbook kihívásokon és stafétákon is részt szeretnék venni. Az első ilyen művem a 4. heti vázlat kihívásra készült, melynek a vázlata így nézett ki, erre kellett oldalt gyártani:
Mivel pont négy képnek van helye, ez príma template volt ahhoz, hogy az alábbi tervem megvalósítsam...

Azon kívül, hogy személyesen minden édesanyánkat és nagymamát megköszöntünk, itt is szeretnék Róluk egy képpel megemlékezni, mert megérdemlik: sok szeretetet, segítséget, odaadást kapunk Tőlük úgy mi, mint a gyermekeink. Igyekszünk megbecsülni Őket!
A kép eredeti méretben letölthető innen.

A fenti képen a még velünk lévő mamák vannak. De nem feledkezünk meg azokról a dédikről sem, akik már sajnos nem lehetnek velünk. Őket is szeretném majd megörökíteni egy oldalon... most nem volt rá időm, de be fogom pótolni. Ahogy Apa, Nagypapa és a dédipapák oldalát is... mikor van Apák napja vajon?
*Vázlat kihívás

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...