Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2008. április 15., kedd

És még néhány kép...

Még néhány kórházas kép...

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Kórházba kerültünk Vikicivel

Kórházba kellett maradnunk Vikivel. Először bélbetüremkedést állapítottak meg Nála, de szerencsére azt műtét nélkül tudták kezelni, mert még nagyon időben mentünk be. Utána csak megfigyelésre kellett bent maradnunk. Már épp hazajöhettünk volna, amikor szerda éjjel belázasodott, 40 fokos láza lett. Másnap a fülészeten kiderült, hogy középfül-gyulladása van, ezért felszúrták a jobb fülét. Szörnyű volt, és még lefogni is nekem kellett. Pénteken azonban még mindig lázas volt, újra megvizsgálták és a bal fülét is fel kellett szúrni, mert kétoldali volt a gyulladás. Nehéz volt, nem lehet ezt elmondani. Szombaton még mindig nagyon rosszul állt a helyzet, de aztán szombat délutánra enyhült a láz (és többnyire már magától lement), vasárnapra pedig teljesen láztalan, eleven, jókedvű lett. Az örömünket azonban letaglózta, hogy betettek mellé egy lázas babát. Annyira tele volt az osztály, hogy máshová nem tudták rakni. Ezen nagyon kiakadtam, végigjártam mindenkit, hogy tegyünk valamit. Végül felhívtam a gyerekorvosunkat is, hogy mi a véleménye, ha hazaviszem a gyereket saját felelősségre. Ezt nem javasolta, de megígérte, hogy hétfőn felhívja a főorvos urat. Hétfőn reggel én végül is személyesen el tudtam Őt kapni, és megkértem, hogy hadd ápoljam otthon a gyereket. Először úgy volt, hogy naponta kétszer be kell hordani injekcióra, de aztán átállították orális antibiotikumra, így tegnap hazajöhettünk. Szerdán kell kontrollra menni.Nagyon jó itthon, sokkal jobban eszik Viki is. Mikor fent van, nagyon aktív (már rendszeresen feláll, pedig még csak 12-én volt 6 hónapos), de azért még sokat alszik. Ma valószínűleg lemegyünk a doktor nénihez is, levisszük a zárójelentését.

Amíg mi a kórházban voltunk, Angit elvitte Apa a Papáékhoz. Innentől kezdve egész héten ott volt, és este Apa is oda ment aludni. Nagyon sokat köszönhetünk Nekik, nagyon hálásak vagyunk a sok segítségért... hisz ha Ők nincsenek, akkor Apának egy hét szabadságot kellett volna kivennie. De nem is csak ez a fontos, hanem az is, hogy tudtam, hogy jó helyen van Angi, törődnek Vele, mentálisan is tanítják, és lelkileg is vigyáznak Rá, hogy minél kevésbé érezze meg a körülötte történt változásokat. Nagyon nagy megkönnyebbülés volt ez nekem az adott helyzetben.

Apa is rengeteget segített. Szegény ingázott közöttünk, hol a kórházba rohangált nekünk cuccokkal, hol a Papáékhoz hordta ami Nekik kellett cucc. Valójában felborult a családi életünk, el voltunk szakítva egymástól, de egy olyan családi összetartásban kellett ezt megélnünk, ami nagyon megkönnyítette az amúgy nehéz pillanatokat. Nekem nem volt másra gondom, minthogy Vikici mellett teljes egészében ott legyek, vígasztaljam, szeressem. Persze, Angi annyira hiányzott, hogy az néha szinte fájt, de mennyivel rosszabb lett volna, ha nem tudom, hogy biztonságban van, szeretik, vigyázzák.

Anyutól is sok segítséget kaptam, Ő lelkileg támogatott messziről, telefonon keresztül. Amikor nehéz időszakok voltak, mindig Őt hívtam, és Ő vígasztalt. Ez is nagyon sokat jelentett.

Kivételesen szerencsésnek érzem magunkat, hogy ilyen családunk van!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...