Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2009. március 8., vasárnap

Angi is???

Negyed órája Angi is hányt egy nagyon nagyot, megkezdődött a hasmenés is... görcsben van a gyomrunk, rettegtünk ettől még akkor is, hogy azt mondták, hogy csak széklettel fertőz már ilyenkor, ahhoz meg nyilván nem fért Angi... lehet, hogy már előtte megfertőződött, és idáig lappangott???

???????????

Ááááááááááá......... megint kérünk szépen egy kis drukkot...

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Hazajöttünk

Már nem volt erőm este írni, de tegnap hazajöttünk végre a kórházból, Viki amilyen hirtelen lett rosszul kedden este, olyan hirtelen jött helyre (számomra ez felfoghatatlan, ha nem látnám, nem hinném el). Nagyon örültünk Neki. Először ide jöttünk haza, kipakoltunk, én gyorsan hajat mostam, mert már nem bírtam elviselni magam. Aztán mentünk Angiért a Papáékhoz. Ahogy odaértünk, a két gyerek az ajtóban egymásnak esett, és mondogatták, hogy "Agyi" - "Ugika", és úgy ölelték egymást, hogy még fel is borultak. :-D A mamának és nekem folytak a könnyeink a meghatottságtól, a Papát azért gyorsan kértem, hogy hozza a fényképezőt, úgyhogy meg is van örökítve, biztosan lesz belőle scrap-oldal is, mert ezt a pillanatot el kell tenni. Sosem fogom ezt a látványt és érzést elfelejteni, annyira boldog vagyok attól, ha látom, hogy ennyire szeretik egymást. Egyébként a kórházban is Vikinek minden reggel az volt az első szava, hogy "Agyi", mert hallotta a szomszéd ágyakon a többi gyereket, és hirtelen azt hitte, hogy a nővérét hallja. Utána Papáéknál vacsiztunk, lángost sütöttek a hazaérkezésünkre, olyan jó volt, hogy hirtelen nem kellett egyből azzal foglalkoznom, hogy mi legyen a vacsi a családnak!

Este én már fél 10-kor ágyban voltam, szerintem azonnal el is aludtam, és 11 órát sikerült aludnom (hála Apának, aki addig elrendezte a lányokat, hogy én tudjak pihenni, és megterített reggeli várt, mire felkeltem). Délelőtt Angika elment az unokatesójával (Kikiékkel) diavetítésre, mi meg Vikicivel elmentünk vásárolni, mert semmi nem volt itthon. És ma sem kellett főznöm, mert Ildi mama pedig ebéddel várt minket...

Rengeteg segítséget kapok a családunktól, mindkét oldalról. Hihetetlen sokat jelent ez nekünk ilyen helyzetekben is, és még egy csomó szempontból (nem tudnék például dolgozni sem, ha nem így lenne, mert az éjszakákai itthonról dolgozáson kívül, ha nappal is muszáj mennem ügyfélhez, akkor ugye kell felügyelet Vikinek, régebben Anginak ugyanígy). Nem tudunk elég hálásak lenni a három nagymamának és egy nagypapának, amiért olyan odaadóan segítőkészek, és mindig itt van közülük valaki, bármi problémánk van!!!

Sokan szorítottak nekünk barátok, ismerősök is, ezek is nagyon sokat számítanak, jó érzés az embernek, amikor összejönnek a dolgok. Rengeteg levelet, üzenetet kaptam.

Köszönjük!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...