Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2008. május 29., csütörtök

Három dologban változott mára Angi óriásit!

Olyan fura, mintha mára Anginak "bekattant" volna valami, vagy az éjjel hirtelen hónapokat érett volna, akkora fejlődést mutatott egyik-napról a másikra 3 dologban is! Ő mindig mindent úgy csinált, hogy csak akkor, ha Ő akarta, és mindent nagyon hirtelen, egyik pillanatról a másikra. Így kezdett egyedül enni (egész korán), így kezdett el beszélni teljesen helyesen (egész későn) és még sorolhatnám.
Amiket tegnap és ma reggel alkotott, nem győztem csodálkozni :-) :

1. Tegnap, mikor hazahozta Apa a Papáéktól, nekiállt mesélni, hogy mi volt a bölcsiben, meg a mamáéknál, meg útközben láttak vonatot, meg ilyenek. Pedig eddig soha nem mesélt, maximum úgy tudtunk kihúzni Belőle dolgokat... más kérdés, hogy felét sem értettük, de nagyon nagy élmény volt.

2. Aztán kérdeztem, hogy kér-e bilicsokit. (Zsuzsi barátnőm ötlete volt, ugyanis sem Angi, sem az Ő kislánya nem akart az istennek sem bilire ülni. Kitalálta, hogy valami kis rágcsit ad Neki és régi sminkcuccokból egy kis nesszeszert, ezzel ráveszi, hogy ráüljön, aztán később a rágcsát, meg a játékot el lehet hagyni, a lényeg, hogy ráérezzen a dologra. Én is kipróbáltam, a csokit/kekszet elneveztük bilicsokinak, a sminkcuccot meg bilijátéknak. Persze ez alatt nem konkrét csokit kell érteni, egy darab kekszecske, ilyesmi, amit ilyenkor kap. Aztán úgy tervezem, hogy ha már gyakrabban ráül, akkor átvezetjük arra, hogy csak akkor kap, ha bele is megy valami. Aztán szép lassan elhagyjuk. Nem érzem a legjobb megoldásnak ezt a megvesztegetés-dolgot, de egyelőre még semmi mással nem tudtam elérni, hogy egyáltalán ráüljön a bilire. Ez pedig úgy tűnik, működik.)
Persze, hogy kért, mondtam, hogy de tudja-e, hogy mi annak a feltétele? Már rohant is a bilire, vetkőzött lefelé (tegnap este mondtam először Neki, hogy bilicsokit kap, ha ráül a bilire). Ráült, közben én összekészítettem a kis neszeszert a régi sminkcuccokkal, és hoztam, mint bilijáték. :)
Jaj, nagy sikert aratott. De nem felejtette el, hogy miért ül ott, néha kijelentette, hogy "megnézem van-e pisi", felállt, megnézte és közölte, hogy "nincsen". Aztán egyszer csak talált benne egy picit. Hú, nagyon izgatott volt, azt hittem, megzabálom. Szaladt ám kiönteni, meg kimosni a bilit, aztán jött vissza, és közölte, hogy még egyszer. Akkor már csoki, játék, minden nélkül Ő akart még belepisilni. Igen ám, de közben eszébe jutott a cumi, felállt, bevonult a szobájába keresni. Egyszer csak kiabál ki, hogy "pisilteeem". Mondom hová? "Szobába!". :)
És tényleg ott volt egy óriási tócsa! :) Mondtam, hogy nincs semmi baj, de máskor a bilibe menjen. Annak ellenére, hogy most csak félsiker volt, annyira örültem, mert egész nyitott volt a kérdésre és eddig teljesen elzárkózott ettől. A másik pedig, hogy a pisi után sem tagadta le! Egyből szólt. Most esténként próbálgatni fogjuk a dolgot, amikor hazajön a bölcsiből. Szép lassan, türelmesen menni fog. Most úgy érzem, ez a dolog nem hirtelen fog megtörténni Nála (bár még érhet meglepetés), hanem sok türelem fog kelleni hozzá. Elsősorban azért, mert ott van Hugi, aki jelenleg még nagy visszahúzó erő Anginak. Egyelőre a cumit sem fogjuk tudni letenni, emiatt. De ezen is túl leszünk, csak kell sok türelem, meg okosan kell alakítgatni a dolgokat.
Azért ezt a bilizés dolgot majd még egy scrap-oldalon is fel fogom dolgozni, hisz nem kis dolog, kell, hogy erről is maradjon emlékünk majd az elbumban. :-)

3. Sokat kínlódunk amiatt is (konkrétan minden reggel), hogy frizurát csináljak Neki. Ha engedi is, csak mindenféle csellel tudom, és legkésőbb 2-3 óra múlva kiszedi. Ma reggel megtalálta az egyik kis csitt-csattját, odahozta, és közölte, hogy beletesszük a hajába. Azt hittem, csak múló lelkesedés, egykedvűen mondtam (épp etettem Vikit), hogy megetetem a Hugit, aztán utána megcsináljuk a frizuráját. Vagy ne legyen frizura, csak fésülködjünk? Nem kér csicsát? "De kéjek" - ez volt a válasz. Akkor még mindig nem hittem el, hogy hagyni is fogja simán megcsinálni. De mégis türelmesen végigülte. :-O Hagytam, hogy Ő adogassa, hogy milyen színű gumit tegyünk bele, ezt láthatóan nagyon élvezte. Néha jó lenne valami gyermekpszichológiai képzés, mert ha az ember eltalálja, hogy mi zajlik a kis fejében, akkor olyan jól lehet a helyzeteket kezelni. Csak nem mindig sikerül eltalálni, és nem mindig tudom, hogy jól kezelem-e/reagálom-e le az adott szituációt - főleg esetleg dacoskodás, hiszti esetén. A bölcsiben még megvolt a frizurája, és most először, mikor délután Érte mentem, akkor is megvolt!!! Ilyen még soha nem fordult elő.
Szóval nagyon büszke vagyok az én nagylányomra. Bár makacsul mindent csak akkor csinál, ha Ő akarja - nem is tudom kitől örökölte ezt :-) - de akkor viszont nagyon kis ügyesen, éretten.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...