Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2009. március 3., kedd

Gyermek neurológus kellene...

Hmmm... egyszer írtam már erről, aztán kitöröltem, mert úgy voltam vele, hogy rossz nyelvek ne csámcsogjanak a gyereken... most mégis leírom, mert hátha van valakinek valami jó ismerőse.
Angikánk mekóniumos magzatvíz miatt kisebbfajta oxigénhiánnyal született, amiből aztán hipotónia lett. Hónapokig hordtuk Dévény tornára, mára úgy tűnik egy kívülálló számára, hogy teljesen olyan, mint a kis társai mind mozgásilag, mind szellemileg. Sőt! Nemcsak kívülállónak tűnik úgy, hanem többnyire a család is szembenáll velem, ha szóba hozom, hogy bármi nem stimmelhet Vele... márpedig ez így volt azelőtt is, hogy kiderült végre (miután hordtam mindenféle vizsgálatra, mert akkor is éreztem, hogy valami nem oké), hogy a hipotónia miatt nem mozgott úgy, mint a többi babatársa. Aztán akkor - sajnos - beigazolódott a gyanúm, de így legalább megvolt a baj, és meglett a kezelés. Most is az jött, hogy miért hasonlítom másokhoz... mert ez egy kiindulópont. Mindegy, asszem ez nem fog eltántorítani.
A bölcsiben már többször jelezték, hogy valami nem oké. Természetellenesen gátlásos, nem beszél bent, néha darabos a mozgása, vannak furcsa dolgok, ami miatt Ők javasolják, hogy nézessük meg egy neurológussal, és ha ott minden rendben van, akkor esetleg egy pszichológussal. Eddig, ha itthon beszéltünk erről Apával, végül mindig arra jutottunk, hogy itthon teljesen a korának megfelelő (de tényleg), biztos csak nagyon gátlásos. Szóval, hagytam magam meggyőzni, mert én is így akartam hinni, de a kérdés, a kétely mindig bennem van, mert valamit érzek, hogy valami nem "normális", valami van... most jött el a pillanat, hogy nem várok tovább, és nem hagyom magam "lecsillapítani".

Keresek egy jó neurológust, és megnézetem a gyereket. Baja ebből nem lesz - talán -, és ha csak megnyugtatnak, hogy minden rendben, akkor jó. Ha meg valami mégis van, akkor inkább minél előbb derüljön ki.

Apa érthető okokból tajtékzik, ha a neurológus szóba jön: 5 hónapos korában el kellett vinnünk Angit egyhez, aki közölte, hogy agydaganata van. Be kellett azonnal feküdni vele az egyik gyermekkórházba (még cuccokért sem jöhettem haza), és két nap múlva kaptunk csak CT időpontot... azt az ellenségemnek sem kívánom, amit az alatt a két nap alatt átéltünk, és bár nem vagyok hívő, de annyit életemben nem könyörögtem az istennek, vagy ami van... szerencsére teljesen negatív volt az eredmény, de ehhez azon kívül, amit mi átéltünk, a gyereknek is át kellett élnie, hogy elaltassák, láttuk az üvegen keresztül, hogy alig tudták felébreszteni, nem ehetett ihatott nagyon sokáig, stb.... szóval értem Apát. Most mégis azt mondta, hogy bár Ő továbbra is azt tartja, hogy semmi baj a gyerekkel, de mivel sokszor bizonyítottak már az anyai megérzéseim, mellettem áll abban, hogy valahol nézessük meg, de jó orvost keressünk! És csak egyszer, ha nem találnak semmit, akkor sehová máshová, mert az Ő gyerekén nem fognak kísérletezni... hát itt tartunk most.

Szóval, kedves olvasóim: ha valaki esetleg ismer kivételesen jó gyermek neurológust, kérem, írjátok meg nekem, nagyon köszi előre is.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...