Családunk Krea-tükre

Nem is mentegetőzök már - magamnak sem -, megnézni a dátumot is fáj, hogy mióta nem írtam...

elég nehéz idők járnak most ránk, hónapok óta állunk a szakadék szélén, és még mindig nem tudjuk, hogy beleesünk-e, vagy vissza tudunk-e lépni. Bár néha már úgy érzem jobb lenne beleesni, akkor legalább már a bizonytalanság megszűnne... de persze ez csak feladós pillanatokban van, amik gyorsan el is múlnak általában, mert küzdős típusok vagyunk, és még mindig és minden helyzetben csakis a család egysége a fontos! Erre gondolva már nem is baj a baj. :-D

Elhatároztam, hogy ha egyesével is, de mutatom néhány nem megmutatott alkotásom, amiket jó rég csináltam már, de feltölteni még nem volt időm. Alkotni sem volt, de az már afféle lázadás volt részemről a mindennapi hajnalig tartó hajtás után, hogy csakazértis pihenjek most már, és alkossak.

Ez az album is így készült, egy lázadó napon, bár már jó régen:

Talán mindannyiunknak volt anno hasonló álmunk - hercegnőként élni egy gyönyörű kastélyban...

Egyik hétvégén elindultunk az állatkertben, de "megakadtunk" az előtte rendezett Bátor Tábor rendezvényen, és végül ott is ragadtunk. Volt olyan lehetőség is, hogy jelmezekbe lehetett öltözni. Angi felvette ezt a hercegnős ruhát, és teljesen odavolt (alig bírtam lekönyörögni róla fél óra után, hogy más gyerek is felvehesse). Vikikére minden nagy volt még :-) Végül ennél a Robin Hood jelmeznél maradtunk, mert ez még hagyján... 

Szerettem ezeket a fotókat, sokat agyaltam, hogy hogy szkreppeljem meg. Régen terveztem már egy hasonló kastélyos albumot, és most, amikor megint eszembe jutott, tudtam, hogy EZ AZ! Ez ide van kitalálva. Így most megvalósult. A vers/mese vagy mi meg már jött magától.

Kellékek: My Mind's Eye Wild asparagus készlet, kreatura chipboard-ok, varrás, SBK virágok

És ha már úgyis panasznapot tartok ma (na ebből azért nem lesz rendszer!): írni fogok a Jézuskának, hogy az idén semmi mást nem kérek, csak egy napot, amikor addig alszok, amíg csak bírok (mondjuk másnap estig...), és ha mégis felébrednék, akkor azt csinálok amit csak akarok - és ez még véletlenül sem munka, semmilyen munka!

Elég sok mindenen dolgozom mostanában, így minden szabad percemet arra fordítottam. Nem volt pihenés, nem volt scrap, és úgy egyáltalán semmi... aztán az utóbbi időben úgy igazán kezdtem már megzakkanni, így arra jutottam magamban, hogy mivel ez hosszú távon így nem mehet, ki kell dolgoznom valamilyen rendszert. Ezt meg is tettem még a múlt héten: a hétköznapjaim szinte minden olyan perce, ami nem a családról szól, továbbra is a munkáé lesz még elég sokáig, de a hétvégét kikiáltottam újra szentnek és sérthetetlennek - no és a nyaralást is! Továbbra is nagyon fontos minden, aminek most a megalapításával foglalkozom, de nem minden áron, és egyébként is nagyjából már sínen vannak, talán már kicsit könnyebb is lesz.

Így, ha hétvégén esetleg éppen itthon vagyunk és esetleg délután van csendes pihenő, vagy Apa este tévézik (amit én nem szokni...), akkor még talán szkreppelni is fogok újra - mert már nagyon de nagyon hiányzik! :-(

És ha hétköznap olyan esemény történik, akkor fél órát ki fogok lopni a munkából azért, hogy ezt a blogot és a lányok blogját mindig vezessem! Mert ezeket a saját naplónknak is szánom későbbre azon kívül, hogy itt mutatgatom meg az alkotásaimat.... Apropó! Ha valaki esetleg olvasta a lányok blogját, akkor bocsi érte, de letitkosítottam - innentől csak a családtagok olvashatják, mert úgy gondolom, hogy ez a lányoknak szól, az Ő életükről, és meghagyom Nekik a jogot, hogy majd ha nagyok lesznek, eldöntsék, hogy akarják-e, hogy ez nyilvános legyen. Addig védem én a magánszférájukat...

Június 11-13-án scrap táborban voltam. Már akkor is kb. 2 hónapja ment a fentiekben célzott őrült életvitelem, úgyhogy ez a három nap kicsit életmentően kikapcsolt. Aztán ahogy hazajöttem, egészen a múlt hétvégéig odáig sem jutottam, hogy kicsomagoljam a scrap-bőröndömet. Azóta ez már megtörtént. ;-)

1. Egy textil album, ilyet először csináltam, de asszem nem utoljára. Témának a gyerekek alvópózait választottam, mert régen akartam már ezt megörökíteni. Íme az eredmény:

2. Megint volt játék a táborban, amiben egymásnak készítettünk stafétában oldalt. Nekem ezt az oldalt készítették a lányok Vikiciről - jellemzően itt is a fejére húzott valamit, ez nem tudom miért, de valahogy mindig így volt Nála: ha valamit a kezébe kap, ami erre alkalmas lehet, azt azonnal a fejébe húzza... még ma is (a kommentek még azóta sem kerültek rá, de ami késik elmúlik...)

3. Az utolsó pedig a kedvencem: András még csak udvarolt ezekben az időkben, és Debrecenbe mentünk el Iron Maiden koncertre. Emlékszem mennyit utaztunk, és még aznap éjjel vissza is jöttünk. Pestre a koncert után. Ezen az oldalon egy olyan pillanat van megörökítve erről a koncertről, amin éppen bohóckodtunk (komment még itt sincs).

Arra nem vállalkozok, hogy minden elmaradt eseményünket leírjam. Viszont legalább az utóbbi időből beszúrok néhány számomra kedves képet, legalább ennyivel próbálom pótolni az elmaradásaimat:

És végül még egy képsorozat. Ahogy fent már említettem, ma családi ünnepség volt. Amúgy is mozgalmas volt a hétvége, mert tegnap elmentünk anyukámhoz és az öcsémhez, Náluk is aludtunk Sülysápon, onnan mentünk ma a sógornőmékhez, mert Kristóf nap lévén Kiki névnapját ünnepeltük. Sok jó kép lett a három/négy kis gézengúzról, annyira jól elvannak már együtt. Nagyon fura, hogy olyan nagyok már, hogy mi felnőttek simán tudunk beszélgetni, nem kell már Őket őrizni, vigyázni:

Legyen szép estéd, köszönöm, hogy benéztél! Holnap ismét jövök, mutatom majd, hogy mit alkottam az új rendszerem óta... (azt már nem akarom ide besűríteni :-P )

Khmmm.... igen, eltűntem kissé. Többen meg is kerestetek, ami igazán jól esett, köszönöm szépen még egyszer. :-* Nem nagyon részletezem, sok minden történik, sok minden megoldódik, majd a megoldások bonyolódnak... nagyjából ezzel jellemezhetném most a munkaügyeimet. :-)

Na de az elmúlt hónap. A gyerekek blogját azért igyekeztem vezetni (bár ott is van elmaradásom). Időközben megfogalmaztam új blog-sturktúrális változtatási terveket is magamnak (hú, ezt aztán megfogalmaztam), erről majd a következő bejegyzésemben. Nagyjából kezd kialakulni bennem, hogy hogy válasszam szét mi kerül melyik blogra, mit szkreppelek hagyományosban és mit digiben, hogy azért majd az albumok egységesen összeállhassanak... bár, ami azt illeti, mostanában szerintem nem fogom túlzásba vinni a szkreppelést - azért majd igyekszem, mert nagyon hiányzik a kikapcsolódás. Érzem ezt már magamon minden szempontból.

Egy minialbumom készült szép lassan ebben a hónapban. Ez az album kivételesen rólam szólt - a scrap.hu kihívására készítettem, igazából a kihívás motivált, hogy legalább ennyit alkossak, ezért hálás is vagyok Atyusnak.

És ami a vicc: miután elkészült az album, jól levágattam a hajam. :-) Mert tényleg a hosszú hajat szeretem a legjobban, de már feladtam, hogy vénségemre ilyen hosszú legyen. És itt jön a "dupla vagy semmi" jellemzőm: ha már hosszú nem lehet - legalábbis annyira, mint szeretném -, akkor legyen nagyon rövid. :-) Na jó, oldalt hosszú, csak hátul van felnyírva. :-P

Tavaly októberben volt Angika ovijában fotózás. Imádom a képeket, amik készültek. Direkt azért nem is mutattam akkor őket, mert már azóta tervezem ennek az albumnak az elkészítését. Na persze, már akkor tudtam azt is, hogy egyik imádott scrapperem, Agnieszka stílusában szeretném elkészíteni. Az első néhány oldalt szinte lifteltem az Ő gyönyörű műveiből, aztán egyre jobban ráéreztem a stílusára. Fotózni sajnos még mindig nem tudok, közel sem adják vissza a képek az eredetit, tényleg nagyon szép lett, nekem most ez a kedvencem.

Hát, ez volna. És akkor a kellékek: