Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2010. április 3., szombat

Húsvéti tojásfestés, díszítés

Miután Angika meg Apa hazaértek a Dínóról ma, én gyorsan elszaladtam telefont venni (bizony-bizony, kaptam ma egyet, bi-bííííí, és annyira tetszik!).
Ahogy hazaértem, nekiálltunk a tojásfestéseknek, díszítéseknek. Íme néhány fotó munka közben:
És a végeredmény (a horgolt díszek megint anyukám keze munkáját dícsérik):
Megint egy mozgalmas napunk volt, de mi így szeretjük! :-) A lányok egész nap izgalomban voltak, és lesték a bejárati ajtót, hogy mikor jön a nyuszi? Reggelre biztosan itt is fog járni. ;-) Sok-sok dolgot kellett a napokban megtanulniuk, hogy az a nyuszi hozzon ajándékot, mert "mit fog szólni a nyuszi, ha azt látja, hogy nem köszöntél a Marika néninek?" Mit fog szólni a nyuszi, ha.... és ha...., hát még, ha...". :-) Ajjaj, megint elszáll egy jó kis zsarolási alap, és a Jézuska olyan soká jön még. :-P

Végül, de nem utolsó sorban:
Köszönöm, hogy itt jártál, és végigolvastál! Engedd meg, hogy ezekkel a képekkel, sorokkal kívánjak áldott, békés, családias húsvétot! Szép napokat!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Mit hoz a nyuszika?

Egy hete azon dolgozunk fektetés után Apával, hogy elkészüljön a lányok babaháza(i). Az úgy kezdődött, hogy a Lidl-be nagyon szupi kis bababútorokat lehetett kapni. Akkor már elhatároztuk, hogy az lesz a húsvéti ajándék. Aztán tovább gyűrűzött az ötlet, hogy ha bababútor, akkor kéne ház is... csináljuk meg mi magunk. És nekiestünk. Apa létrehozta az alapot 4 darab fénymásolópapíros dobozból, aztán a nyílászárók megfestése után hazahozta, és éjszakánként festettük, belül scrap-papírokkal tapétáztuk, majd díszítettük. Tegnap este fejeztük be. Kicsit giccses lett, kicsit összekapott, de szerintem nagy siker lesz, és a miénk! Ebből meg is jött az ötlet, hogy karácsonyra egy sokkal komolyabbat fogunk készíteni, mert addig még van idő, és nem egy hét alatt kell végezni vele. Addigra már a lányok is nagyobbak lesznek - mert azért be kell vallani, hogy azt is tudtuk az elkészítéskor, hogy ez valszeg nem lesz hosszú életű, hiszen még elég kicsik ahhoz, hogy igazán tudjanak vigyázni rá... még egy olyan ötletünk is felmerült, hogy szép lassan évek alatt egy kis városkát építünk Nekik - aztán, ha nagyobbak lesznek, akkor már hátha Ők is beszállnak a munkákba, ami azon kívül, hogy fejleszti a kreativitásukat, még nagyon jó családi együtt töltött időt is jelenthet majd a szürke téli estékre. ;-)

Na de visszatérve a mostanira: négy dobozból készült, igazából értelmezhetik úgy is, hogy négy kis házacska, de úgy is, hogy egy ház négy helysége. Hagytunk teret a fantáziának!
Ha akarom toronyház:
Ha akarom sorház:
De lehet ikerház is:
El is oszthatják, és külön játszhatnak kettő-kettővel, vagy bármi. A lehetőségek határtalanok. Mindegyiknek leszedhető a teteje és úgy is rendezhető belül, de az ajtók-ablakok is akkorára vannak tervezve, hogy beférjen a kis kezük.

Mutatok egyet közelebbről:
És egy kicsit belülről is (ezt mi most épp fürdőszobának rendeztük be):

És egy-egy kép, munka közbenről:

Nálunk ma éjszaka fog jönni a nyuszika. Majd mesélek, hogy milyen a fogadtatás... de előtte még a következő bejegyzésben megmutatom a mai közös húsvéti készülődésünket is. ;-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Április 1-je és Dínó-show ma

Április elseje! A mi napunk! Reggel kitámolyogtam a fürdőbe, a kilincset megfogva szappanos lett a kezem... átfutott a kába agyamon, hogy vajon Apa mit csinált? Ki kellett valamiért jönnie mosakodás közben? De olyan fáradt voltam, hogy nem is gondoltam tovább... aztán újra belenyúltam. Furán értetlenül nézhettem, erre jön Apa, vigyorogva kérdezi: "Belenyúltál?" Na, ha nem vigyorog úgy, tuti még mindig nem kapcsolok, azt hittem volna, hogy most fogja elmesélni, mi történt. De a vigyorából azonnal rájöttem!Ó, a mindenségedet! Na megállj!
Tudtam, hogy délután mi Angikával elmegyünk úszni, Ők Vikikével meg később érnek haza. Nos, előkészítettem a terepet: wc-kilincsre szappan:
Ha ezek után be tudna lépni, nyakába egy gyerek esőkabát:
És ha még a villanykapcsolóig is eljut (belül van), akkor azon egy kis vaj (alá azért tettem a földre egy kis Sylviát, ha megolvadna, lecsöpögne, ne kelljen sokat takarítani... :-P):
És hogy a gyerekek se maradjanak ki a buliból, kicsit összekötöttem egy rózsaszín kenderzsineggel - hogy stílusos legyek - a kisszékeiket :-P:
Izgatottan jöttem haza az úszásról, hogy milyen a hatás? Apa persze pókerarccal... és azt mondta, hogy nem dőlt be. De úgysem hiszem el, beeee-beeee! Jövőre sokkal eredetibbeket fogok kitalálni, most nem volt időm (mindezt kb. 10 perc alatt csaptam össze), de jövőre előre rá fogok készülni és agyalni! Már dörzsölöm a tenyerem. :-)

Ma pedig eljött végre a nap, amit nagyon várt már Apa is meg Angika is (nem is tudom, ki várta jobban... :-P). Ma mentek Kikivel, Zotyival és Ildi mamával ötösben a dínó-show-ra. Állítólag nagyon színvonalas és jó volt. Míg Ők odavoltak, én tortát sütöttem a holnapi ünneplésre (tesóméknál tesóm szülinapja, névnapja, no meg húsvét...). Mivel azonban nem olyan torta volt, amiben Vikike tudna segíteni, gyorsan kigyúrtam egy gombócot lisztből, vízből és sóból, és Ő azzal gyurmázhatott. addig, hogy mellettem is legyen, ne érezze Magát nélkülözve, de láb alatt se legyen Hihetetlen, hogy az örökmozgó gyerekem a gyurmázással hogy el tud lenni akár 1,5 órát is! Közben elkészült a torta, megfőztem az ebédet, a tojásokat a délutáni tojásfestéshez, és Ő még mindig csak gyúrta, vágta, alakította - lehet, hogy szobrász lesz? :-) Fotóm erről sajnos nincs, mert a gép Apáéknál volt. De nagyon édes volt, úgy elmélyült.

Majdnem mutattam videókat, de a youtube azzal kezdi, hogy " ne tölts fel videót tv-show-król, koncertekről.... amikre nincs engedélyed", így mégsem merek. :-( De higyjétek el, nagyon szép volt. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Múlt hétvége

Megint kicsit el vagyok csúszva... múlt hétvégén írtam arról, hogy pénteken volt a házassági évfordulónk. Akkor délelőtt még elmentünk Angikával, Kikivel és Petrával a bábszínházba a Misi mókus vándorúton című előadásra. Nekem nosztalgia volt, Angikának meg új élmény. :-) Jó volt. Meg is vettük a jegyet a következő előadásra, ami jövő hétvégén lesz. :-) (Pszt... ez egy titkos gyors fotó, mert nem szabadott fényképezni... :-P)

Aztán este ünnepeltünk. Mióta megvannak a lányok, soha nem tudtuk megtartani a házzassági évfordulónkat, mert nem tudtuk igazán megoldani - ugyanis az eredeti tervünk picik mellett megoldhatatlan volt, miszerint elmenjünk minden évben abba az étterembe, ahol az első randinkon (ami egy bringatúra volt Szentendrére) ettünk.
Idén volt egy olyan "álmunk", hogy esetleg elmenjünk csak ketten valahová. De okulva a szilveszterből (ami ettől függetlenül mégis jól sikerült), végül meg sem kíséreltük megszervezni. Viszont úgy döntöttünk, hogy ez így már nem járja, hogy soha ne tudjuk megünnepelni, és hát a gyerekeknek ugyanúgy köze van hozzá, tartsuk családilag. És ez történt. Vettünk a vacsihoz egy kölyökpezsgőt, hogy együtt tudjunk koccintani. Ja, hát igen, ez úgy kezdődött, hogy a pezsgő jól kifutott a nagy izgalomban és a fele a járólapon kötött ki. Nem baj, jót nevettünk, a gyerekeknek még marad, mi meg majd koccintunk valami "normálissal", ha már lefeküdtek :-) :

Aztán megvacsiztunk, közben beszélgettünk arról, hogy mit is ünnepelünk (aminek délután azért adtunk már egy kis alaphangulatot, mert megmutogattam a lányoknak az esküvői fotóinkat). Szerintem teljesen még nem értették a lényegét, mert mikor kérdeztem Angikát, hogy mire is koccintunk, azt mondta, hogy "Anyára és Apára". :-) Ennyi pont elég. :-) Ha nagyobb lesz, még jobban fogja érteni.
Mivel Apával kettőnkről nem volt ki készítsen képet, így úgy döntöttünk, hogy szemben egymásról készítünk egy-egy gyerekkel, ezek lettek (Angika a délutáni filctollas rajzolástól olyan maszatos :-D):
És azért lett a koccintásról is:

Másnap elutaztunk az "Újvárosi mamához" látogatóba. A gyerekek ott maradtak mamázni, mi pedig elmentünk a wellness-be. Na, ez volt a mi igazi kettesben töltött ünneplésünk. :-) Fürödtünk, szaunáztunk, áztunk, peszgőfürdőztünk, és úgy egyáltalán nyugodtan ebédeltünk! Nem kellett sehová rohanni, senki másra figyelni, vitákat kezelni, fegyelmezni, aggódni. :-) Azért bevallom, nekem nem sikerült teljesen kikapcsolni. Nagyon hiányoztak a csibéink, és kicsit lelkiismeret-furim is volt, hogy Őket ebből kihagytuk. Na de ez már járt! :-)
Ja, én aquamasszázs-ba is befeküdtem ám! Isteni jó érzés volt, szinte újjászülettem tőle:

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...