Családunk Krea-tükre

Elég sok mindenen dolgozom mostanában, így minden szabad percemet arra fordítottam. Nem volt pihenés, nem volt scrap, és úgy egyáltalán semmi... aztán az utóbbi időben úgy igazán kezdtem már megzakkanni, így arra jutottam magamban, hogy mivel ez hosszú távon így nem mehet, ki kell dolgoznom valamilyen rendszert. Ezt meg is tettem még a múlt héten: a hétköznapjaim szinte minden olyan perce, ami nem a családról szól, továbbra is a munkáé lesz még elég sokáig, de a hétvégét kikiáltottam újra szentnek és sérthetetlennek - no és a nyaralást is! Továbbra is nagyon fontos minden, aminek most a megalapításával foglalkozom, de nem minden áron, és egyébként is nagyjából már sínen vannak, talán már kicsit könnyebb is lesz.

Így, ha hétvégén esetleg éppen itthon vagyunk és esetleg délután van csendes pihenő, vagy Apa este tévézik (amit én nem szokni...), akkor még talán szkreppelni is fogok újra - mert már nagyon de nagyon hiányzik! :-(

És ha hétköznap olyan esemény történik, akkor fél órát ki fogok lopni a munkából azért, hogy ezt a blogot és a lányok blogját mindig vezessem! Mert ezeket a saját naplónknak is szánom későbbre azon kívül, hogy itt mutatgatom meg az alkotásaimat.... Apropó! Ha valaki esetleg olvasta a lányok blogját, akkor bocsi érte, de letitkosítottam - innentől csak a családtagok olvashatják, mert úgy gondolom, hogy ez a lányoknak szól, az Ő életükről, és meghagyom Nekik a jogot, hogy majd ha nagyok lesznek, eldöntsék, hogy akarják-e, hogy ez nyilvános legyen. Addig védem én a magánszférájukat...

Június 11-13-án scrap táborban voltam. Már akkor is kb. 2 hónapja ment a fentiekben célzott őrült életvitelem, úgyhogy ez a három nap kicsit életmentően kikapcsolt. Aztán ahogy hazajöttem, egészen a múlt hétvégéig odáig sem jutottam, hogy kicsomagoljam a scrap-bőröndömet. Azóta ez már megtörtént. ;-)

1. Egy textil album, ilyet először csináltam, de asszem nem utoljára. Témának a gyerekek alvópózait választottam, mert régen akartam már ezt megörökíteni. Íme az eredmény:

2. Megint volt játék a táborban, amiben egymásnak készítettünk stafétában oldalt. Nekem ezt az oldalt készítették a lányok Vikiciről - jellemzően itt is a fejére húzott valamit, ez nem tudom miért, de valahogy mindig így volt Nála: ha valamit a kezébe kap, ami erre alkalmas lehet, azt azonnal a fejébe húzza... még ma is (a kommentek még azóta sem kerültek rá, de ami késik elmúlik...)

3. Az utolsó pedig a kedvencem: András még csak udvarolt ezekben az időkben, és Debrecenbe mentünk el Iron Maiden koncertre. Emlékszem mennyit utaztunk, és még aznap éjjel vissza is jöttünk. Pestre a koncert után. Ezen az oldalon egy olyan pillanat van megörökítve erről a koncertről, amin éppen bohóckodtunk (komment még itt sincs).

Arra nem vállalkozok, hogy minden elmaradt eseményünket leírjam. Viszont legalább az utóbbi időből beszúrok néhány számomra kedves képet, legalább ennyivel próbálom pótolni az elmaradásaimat:

És végül még egy képsorozat. Ahogy fent már említettem, ma családi ünnepség volt. Amúgy is mozgalmas volt a hétvége, mert tegnap elmentünk anyukámhoz és az öcsémhez, Náluk is aludtunk Sülysápon, onnan mentünk ma a sógornőmékhez, mert Kristóf nap lévén Kiki névnapját ünnepeltük. Sok jó kép lett a három/négy kis gézengúzról, annyira jól elvannak már együtt. Nagyon fura, hogy olyan nagyok már, hogy mi felnőttek simán tudunk beszélgetni, nem kell már Őket őrizni, vigyázni:

Legyen szép estéd, köszönöm, hogy benéztél! Holnap ismét jövök, mutatom majd, hogy mit alkottam az új rendszerem óta... (azt már nem akarom ide besűríteni :-P )

Itt már panaszkodtam a hétvégi nosztalgiázásomról. :-( Muszáj volt ezt oldalba is foglalnom, hogy kiadjam magamból a csalódottságomat. Pont kapóra jött ehhez Krissz kihívása... nem véletlen a borús, fekete szín, szimbolikus jelentést tulajdonítottam neki:

Megint volt kép egymásnak stafétajáték a scrapbook.hu-n. Mivel nagyon szerettem mindig az ilyen játékokat, most is részt vettem. Sorsolás útján döntöttük el, hogy ki ki után fog következni. Így én Giginek, nekem pedig Maja készített oldalt. A téma az édesanyánk és mi voltunk. Maja nekem ezt a nagyon hatásos retró oldalt készítette, annyira tetszik, szerintem telitalálat. No és természetesen a képen anyukám és én vagyunk, amikor én még kislány voltam. :-)

Én pedig Giginek készítettem. Úgy gondoltam, hogy most hagyományossal indulok. Egyrészt, mert abból mindig kevesebb van, másrészt, mert már nagyon régen készültem kipróbálni a vintage stílust, de sosem mertem belevágni. Hát, remélem Gigi nem bánja, de most az Ő oldalán keresztül próbáltam ki először:

Az alap egy kék rayher papír, melyet körbekrétáztam/maszatoltam. A tortapapírt összekentem kis kávéval, és szintén krétáztam, majd a kék papírra ragasztottam belőle egy darabot felülre és alulra (nem az egészet, mert spórolok. :-D). Felül a két oldalára ment egy-egy indás scrapbazár-pecsét. Erre ment a középső sávban egy barna háttérpapír, arra két oldalra a barna mintás - szintén Rayher mindkettő, és mindegyiket végigtépkedtem, csiszoltam, krétáztam. A hullámpapír még Lidl-s papírkészletből van, úgy téptem ki, majd összekentem fehér akrilfestékkel.

Na, a fotó! Ezt még nyomtatás előtt szépiáztam, kicsit alakítgattam PS-ban. Majd kinyomtattam, végigtéptem a szélét, összegyűrtem és kisimítottam, a felületét kicsit smirglivel meg is karcoltam, majd kávéval is összekentem. :-) A két átellenes sarkára kaptt egy egy fémveretes fotósarkot, illetve bal oldalára egy kulcslyuk-miltont (Rayher mindegyik). A fotó alá becsúsztattam egy feliratos pauszdarabot, amit szintén téptem és krétáztam.

A dátumcímkét nyomtattam, krétáztam, és a kulcslyuk-milton párjával, a kulccsal rögzítettem. Kapott még az oldal közepe egy nyaklánc-darabot is. :-)

Alul a címet és madárkát pedig szintén nyomtattam, vágtam, krétáztam és ragasztottam. A madárkát 3D-s ragasztóval, hogy kicsit kiemelkedjen.

Apiéknál voltunk mártonban azon az estén is (2003-ban), amikor ez a kép készült. Éjszakai bográcsozás volt, hú, mekkora bulik voltak azok! Azt nem sajnálom amiért (mindannyiunknak családja lett, költözések, egyebek), de azt azért nagyon sajnálom, hogy már nagyon régen nem mentünk oda, és egyáltalán találkozni is olyan ritkán tudunk.

Általában úgy készítek egy oldalt, hogy néhány percig oda tudok ülni az asztalhoz, akkor valamit csinálok, aztán fel kell állnom, mert vagy felkelt a gyerek, vagy főzni, mosni, takarítani kell, vagy lefutott az épp aktuális makró, vagy akármi... Ennél az oldalnál különösen jól működött ez a módszerem, mert sok olyan kiegészítő van rajta, amit saját kezűleg készítettem és nem vettem... ezeknek idő kellett kitalálni, kikísérletezni, megkreálni, száradni hagyni... Nem beszélve arról, hogy rájöttem, hogy ez nem is rossz, hogy csak így tudok alkotni, és nincs egybefüggően sok időm eléülni és egyből készre csinálni egy oldalt. Ugyanis a köztes időkben nagyon sokszor jönnek új ötleteim, mert van időm "megemészteni" agyilag azt, ami már kész, és ami lehet belőle.

Az oldal 2005 karácsonyáról készült, ekkor volt Angi alig egy hónapos, és ez volt az első igazi CSALÁDI karácsonyunk. Mióta a gyerekek megvannak, ez az ünnep is annyira más értelmezést nyert! Előtte már kezdett számomra elfásult felesleges felhajtássá válni... most már nem így érzem, élvezem a gyerekek szemében az izgatott csillogást, a csodálkozást és az örömöt. Ez a legnagyobb ajándék egy szülő számára. Meg kellett örökítenem azt az évet, amikor ez elkezdődött ebben a minőségében:

Az oldal egy vajszínű kartonra került, amire "csipkének" körben papír-tortacsipkét ragasztottam. Erre ment felül a Lidl-s domborított fehér papír, alul pedig a szintén Lidl-s arany karton. A fehéret arannyal, az aranyat pedig fehérrel krétáztam. A kettő "választékára" került egy bordó és egy arany papírszalag, amit a Lidl-s karácsonyi barkács-csomagban találtam (igazából a quilling technikához volt benne, de azt én (még!) nem űzöm, így használtam belőle erre a célra). Az arany papírcsíkra ragasztottam még egy keskeny bordó szalagot is, ez már tényleg szalag, és az Aldis szalagcsomagból van. Ezt nem csak a belső kartonok-, hanem a teljes külső karton szélességében ragasztottam fel.

Ezután jöhetett a fotó, amit "körbekereteztem" egy helyi kreatív boltban vásárolt (amúgy még szülinapomra tesóméktól kapott) karácsonyi öntapadós készlet egy díszes hullámcsíkjával. Ennek a bal alsó sarkára szintén a készletből ragasztottam egy kis díszt (a jobb oldalát ld. lejjebb).

És akkor a betűk:

"ELSŐ" szó:

Nagyon régen szerettem volna már kipróbálni Mesi technikáját... bár crystal touch nevű ragasztót azóta sem kaptam, de sikeresen mindenhol vadásztam (ahogy könyvkötő kartont is), és Sipike ötlete nyomán Ágika volt olyan rendes, hogy ehhez hasonlót beszerzett nekem a Rayherből. Szerintem ez nem ugyanolyan, de egész jól bevált a techinkához: A betűket PS-ben megírtam (Bonnet betűtípus), majd kinyomtattam egy sima papírra és indigóval átrajzoltam a könyvkötő kartonra (amit végül Vácon sikerült venni). Miután kivágtam, az újonnan szerzett 3D-s átlátszóra száradó ragasztóval mindegyiket jó vastagon beragasztóztam. Hát, nekem egy nap kellett, mire megszáradt.... Másnap a "havas" részeket hópasztával festettem meg, a többit pedig piros-, illetve arany akril/modellfestékekkel, valamint az arany részekre szórtam egy kis fehér csillámport... ezekkel a betűkkel elment egy-két nap, de megérte, mert nagyon szeretem őket.

"karácsonyod" szó:
PC Snowballs betűtípussal feketén rányomtattam a bordó kartonra, és körbevágtam, majd ragasztottam.

Comment:

Fekete domború filccel kézzel írtam.

Dátum:

Dátumbélyegzővel készült (ez nem sikerült túl tisztára, igazából 2005.12.26-nak kéne lennie, de kicsit elmosódott).

Az angyalkát a talin Sipike angyalkás formalyukasztójával készítettem, és a mögötte lévő kis csillagokat arany porcelántollal rajzoltam úgy, hogy valójában a kis dombormintákat színeztem kis a domború papíron.
Ez is egy sk. kiegészítőm. A mintát bélyegeztem egy 75 Ft-os dekorgumi bélyegzővel, átlátszó domborító-ragasztóba mártva. Aztán átlátszó domborport szórtam rá és az új hőlégfúvómmal megolvasztottam. Ezután több színnel krétáztam, majd körbevágtam és 3D-sen felragasztottam.
A kis virágok Bricostore-ból vannak, a közepébe pedig kis strasszokat ragasztottam, amiket egy hosszú ujjú polomból szedtem ki, mondván, hogy nem olyan fontosak azok oda... bezzeg ide! :-) A poló ettől kicsit csúnyább lett, játszós lett belőle... :-)
A kis aranyágat pedig az adventi koszorúról csippentettem le... ettől még ugyanolyan szép a koszorú, viszont az oldalhoz pont ez annyira hiányzott. :-)))

A szarvas ugyanazzal a technikával készült, amit fent részleteztem (csak itt más arányban krétáztam a végén).
Végül - mivel varrni még mindig nem merek - tollal "körbevarrtam" az oldalt. Felül arannyal, alul pedig fehérrel.

Rájöttem, hogy anno én scrapbook technikával készítettem el az esküvői meghívónkat is, csak akkor még nem tudtam, hogy ez az. :-) Így nézett ki, és vagy 100 db kellett belőle... nem kis munka volt, de sokkal jobban értékelték a vendégeink, mint bármilyen profi meghívót. Főleg, hogy a benne lévő két verset mi magunk írtuk: egyiket én Apának, másikat Ő nekem. Szóval, így nagyon egyedi lett.

A hosszútávú albumterveimnek Apával az első randink is részét képezi. És mivel most én írtam ki a feladatot a heti kihívásban, ezt írtam ki. Nagyon jó kör volt, sok gyönyörű oldal érkezett, és a résztvevők is élvezték a kihívást a visszajelzések szerint.

Engedd meg, hogy ezúton kívánjak Neked nagyon boldog születésnapot! A szívem is benne van, remélem tetszik. ;-)

Nem tudom emlékszel-e rá, ezek a képek még az esküvőnkön készültek Rólatok, és olyan szépek vagytok rajta! A japán felirat azt jelenti, hogy "beauty love". :-)

Sok puszi Neked!

Ma felfedeztem, hogy egy régi példaképem (scrapbook-ban) és kis csapata indított egy E-magazint "Scrapbook-ozz velünk" címmel. Egy régebbi levelezésünk alkalmával Gigi említette, hogy tervez ilyet, és nagyon megörültem, mikor megtaláltam, hogy már meg is van. Ezúton is gratulálok Nekik hozzá, és tiszta szívemből kívánom, hogy minden vágya ilyen szépen teljesüljön!

Náluk is vannak kihívások, próbatételek, és ezen is igyekeztem részt venni. Három képet készítettem az e-havi próbatételre: A kép eredeti méretben letölthető innen.

Szenteste találtam meg azt a jelölést, amit egyik régen "elveszett" unokatestvérem (Vicus) tett meg az iwiw-en. Nagyon boldog voltam, hogy rám talált. Gyerekkorunkban láttuk utoljára egymást... azóta levelezek Vele is és a nővérével is, és egyszer talán még találkozhatunk is... Mindezek hatására előkerestem a gyerekkori képeket, és feldolgoztam egy kicsit... (a képen szeretett nagypapánk is szerepel, aki sajnos azóta már nem él - ezzel a képpel is szeretném megtisztelni az emlékét).