Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2008. október 22., szerda

Meglepetés

Amikor ma kinyitottam a postaládánkat, egy félig meglepetés és egy nagyon nagy meglepetés ért!
Van egy staféta a scrap.hu-n, ahol felállítottuk a lányokkal, hogy kinek mikor van a név- és szülinapja. Ezt időrendi sorrendbe tettük, és mindenki az utána következőnek készít egy üdvözlőlapot, így nyilván mindenki kap is az előtte lévőtől. Én Atyusnak készítettem (majd megmutatom), nekem pedig Mónika. Ma érkezett meg, azt hittem, hogy csak a jövő héten fog, ezért volt félig meglepetés: számítottam rá, csak nem most. Nagyon szépet gyártott nekem nagyon megtisztelt, hogy ennyit dolgozott vele a kedvemért. Tényleg gyönyörű lett, majd megmutatom, csak most már nem olyanok a fényviszonyok, hogy lefotózzam, holnap meg ugye elutazunk...
A nagyon nagy meglepetés az volt, hogy - szintén a scrap.hu-ról - Noétól is kaptam egy lapot, csak úgy, soron kívül készített nekem egyet! Hát ez annyira jól esett, hogy a könnyem is kicsordult! Nagyon szeretem Noé munkáit, nagyon precíz, ízlésesen összeállított oldalai vannak. Többek között nekem Ő is egy példaképem. Én mindig kapkodok, rohanok, ha elkap a hév, mert szeretném minél előbb készen látni... (meg egyébként is ilyen kapkodós egyéniség vagyok, biztos azért, mert annyi mindennel foglalkozok mindig). Irigylem az Ő türelmes precizitását, és ez nyilván az eredményen is látszik. Jövő héten ezt is be fogom ide szúrni képen, úgyhogy érdemes lesz visszalapozni ehhez a bejegyzéshez. ;-)
Mónika és Noé! Ha esetleg erre jártok, itt is NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM A GYÖNYÖRŰ LAPOKAT, NOÉ, NEKED KÜLÖN EZT A SZÉP MEGLEPETÉST!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Hétvége - esküvő - CSAK MI KETTEN EGYÜTT

Holnap reggel hazautazunk anyuhoz Dunaújvárosba. Jönnek Tesómék is. :-) Együtt lesz a család. Aztán szombaton mi Apával továbbmegyünk Kalocsára, mert lesz Mónika meg Robi esküvője. (A lányok ott maradnak anyuval és a sógornőmmel, Szidivel.)
Nagyon várjuk már az esküvőt! Mónika nekem olyan, mintha kicsit a "gyerekem" lenne. Anno, mikor odakerült a cégünkhöz, én voltam a főnöke, én tanítgattam. Akkor még egy kislány volt, egy bájos kislány. Néha féltettem is magamban a kemény üzleti élettől, a hajtástól, a stressztől... mára felnőtt nő lett, aki még engem is megdöbbent a talpraesettségével, azzal, hogy milyen okos, ügyes, profi szakember vált belőle. Ez nem az én érdemem, én csak elindítottam az úton... de az Ő sikere számomra az egész pályám legnagyobb erkölcsi elismerése! Nagyon büszke vagyok Rá!
A hab a tortán, hogy ott maradunk az esküvő után még egy napot Kalocsán, amikorra igazából nem is tervezünk semmit, csak pihenünk, élvezzük a szállodában a semmittevést, hogy nem kell magunkon kívül semmi másra figyelni, és élvezzük egymást, sétálunk, együtt leszünk, csak mi ketten. (Eredetileg úgy volt, hogy találkozunk Apa egy régi barátjával, de végülis nem szervezünk semmit arra a napra, az csak a miénk lesz.)
Biztosan nagyon fognak hiányozni a gyerekek, de tudjuk, hogy jó helyen lesznek, és majd sokat beszélünk telefonon anyuval, hogy minden rendben van-e. :-) Nagyon ránk fog ez már férni, mióta megvannak a lányok, ilyet még soha nem csináltunk.
Majd ha hazajöttünk, mesélek az esküvőről, meg mindenről. ;-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...