Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2008. szeptember 28., vasárnap

Vikici jár - most már rendesen

Már meséltem róla, amikor két hete Vikici megtette első pár lépését Zalakaroson. Aztán ez egyre többször előfordult. Most hétvégén Dunaújvárosban voltunk anyunál, és úgy döntött a mi kis nemsokára egy évesünk, hogy most már elege van a méltánytalan négykézlábazásból. :-) Most már csak két lábon jár, a négykézlábazás olyan ritka, mint amilyen ritka két hete a séta volt. :-)
Íme egy video. Itt még nagyon egyensúlyozott a kis kezével, de most már ez is biztosabb azóta, már egyre kevésbé emeli fel így a kezét (vagy kapaszkodik a kulacsába, esetleg játékába, vagy ami épp a kezébe van):

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. szeptember 24., szerda

11 hónaposan egyedül csúszdázik Vikici, egyedül is mászik fel!

Délelőtt lementünk a játszira. Vikici extra nyűgös volt, nehezen bírtam Vele. Angika viszonylag jól elvolt. Dehát mit is várok, hisz mindenki beteg a családban, hogyne lenne Ő is nyűgös, mikor náthás? De muszáj volt már kimozdulni, a szabad levegő csak jót tesz ilyenkor, nem lehet napokra bezárni.
Naszóval, lementünk. Angival szépen megbeszéltük, hogy homokozás nincs, mert hideg már a homok, mászókázni, hintázni, csúszdázni szabad (mondanom sem kell, hogy azonnal a homokozóba rohant... kellett némi fegyelmezés - konkrétan zsarolás -, mire sikerült meggyőznöm, hogy nem kéne, ugyanis imádja a homokozót...). Vikici pedig felszabadult a csúszdára. Olyan extázisban volt, hogy úgy lihegett, mint aki a tizedik kilóméterét futja... annyira édes volt. Imádom Őket, mikor így ráizgulnak valamire.
Az első videón az látszik, ahogy egyedül felmászik a nem alacsony pallón (mellette meg a másik oldalon közeledik a tesója :-) ). A másodikon pedig, ahogy magán a csúszdán mászik fel, mert ezt imádja (itt azért kellett Neki segíteni), majd egyedül lecsúszik (kicsit taszítva is a nővérén a végén...).

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. szeptember 22., hétfő

És egy Yamaha versenymotor...

Nincs kizárva, hogy ez a hobbim is elő fog kerülni még... valamikor, ha lesz időm újra ilyesmikre...

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Tirpitz

Régen sokat maketteztem (mindig volt valami alkotó mániám). Nem túl nőies hobbi, de akkor ezt szerettem. Összesen két darab maradt meg a műveimből, a többi nem bírta a sok költözést.

Ez a Tirpitz nevű második világháborús hadihajó:

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Esküvői meghívónk

Rájöttem, hogy anno én scrapbook technikával készítettem el az esküvői meghívónkat is, csak akkor még nem tudtam, hogy ez az. :-) Így nézett ki, és vagy 100 db kellett belőle... nem kis munka volt, de sokkal jobban értékelték a vendégeink, mint bármilyen profi meghívót. Főleg, hogy a benne lévő két verset mi magunk írtuk: egyiket én Apának, másikat Ő nekem. Szóval, így nagyon egyedi lett.

És a versek benne:
Apáé:

Rád találtam

Hosszú és keserves volt a keresés
Csalódásokkal és összetört álmokkal,
Reményvesztetten tört rám a csüggedés...
De végre Rád találtam,
S a jövőnk újra szép!
Újra épülnek álmaink, s életünk...

Az enyém:

Rég vártalak!

Lánykoromban megálmodtam
Azt, akinek szívem szántam
Az évek csak egyre szálltak
De az álmom nem találtam
Feladtam már minden vágyam...
S lám, egyszer csak Rád találtam!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Első randi

A hosszútávú albumterveimnek Apával az első randink is részét képezi. És mivel most én írtam ki a feladatot a heti kihívásban, ezt írtam ki. Nagyon jó kör volt, sok gyönyörű oldal érkezett, és a résztvevők is élvezték a kihívást a visszajelzések szerint.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. szeptember 21., vasárnap

Bogács - minialbum

Elkészültem végre az első igazán hagyományos scrapbook minialbumommal. Az albumban az idei Bogácsi nyaralásunkat dolgoztam fel, ami azért is nagyon jó volt, mert úgy jöttünk haza, hogy ez életünk legrosszabb nyaralása volt. De ahogy újraéltem az albumkészítésen keresztül az egészet, sokkal jobban megláttam a szép pillanatokat is.
Az albumnál igyekeztem arra törekedni, hogy minden oldalon kipróbáljak valami olyan technikát/anyagot/akármit, amit én még nem próbáltam, vagy vigyek bele valami ötletest... ehhez képest, mire elkészült az album, több eredményt tudhatok be annak, hogy bakihegyeket javítottam, mint maguknak az eredeti nagy ötleteimnek. :-) Na de nem baj, elsőnek jó, fog ez még jobban is menni talán.
Az egész összképet számomra az rontja a legjobban, hogy sikerült annyi pótlapot és fóliát beletennem, hogy még a legnagyobb fémkarikám is nagyon kicsi lett. Így most szalag helyettesíti az albumkarikát, de ha kapok valahol még nagyobbat, mint ami van, akkor azt le fogom cserélni utólag.
Nem írom le minden oldalhoz külön, de általában a legtöbb helyen krétáztam az oldalakat, matricákat, szövegdobozokat.
Hát, íme:



És akkor a részletek:

A feliratot a Lidl-ben vett nyomdakészlettel készítettem. Hú, hát ennek aztán van "elcseszős' története! Először lenyomdáztam sötétkékkel a betűket, számokat, tök jól néztek ki... aztán körbevágtam. Kívülről ollóval, a belső részeket pedig a 360 fokban körbeforgó fejű precíziós szikémmel - vagy én nem csináltam jól valamit, vagy már cserélni kell a véget a szikében, de néhány helyen nem vágta szépen, hanem mintha "tépte" volna... oké, akkor azokon a helyeken kijavítom egy kicsit kék filccel, az eltakarja a csúnyát, és olyan, mintha csak a nyomda látszana. Igenám, de nem jó filcet választottam, mert elkezdett belefolyni, na most mi legyen? Az lett, hogy különböző színű filcekkel kiszíneztem a betűket. A számokat pedig már - tanulva a betűknél elkövetett hibámból - másik filccel javítottam fel.

Ez volt az első oldal, amit elkészítettem. Jaj, alig mertem nekiállni... de aztán jöttek az ötletek. Először elkészültek a narancs kartonalapok rajtuk a képekkel, szövegekkel, aztán mintegy design-nak mintavágó ollóval szétvágtam, és kis távolsággal összeillesztettem. Aztán a felsőt átlyukasztottam, mintha a bőröndről lógna egy címke, azon szerepel a nyaralás dátuma és helye (ezt egy névjegyhez használható pecsét betűiből raktam ki és nyomdáztam - szintén Lidl).
Jaj, ez a kedvenc oldalam. Az úgy kezdődött, hogy rájöttem, hogy az oldalhoz képest a kis képeket túl kicsire nyomtattam - legalábbis az eredeti elhelyezési tervemhez - aztán elkezdtem játszadozni velük... és a végén beugrott ez a virág alakzat. A többi meg már jött magától. A szára szalag, a kis béka fából van, a virágok közepén degorgumi kisvirág, azok közepén pedig miltonkapocs.
Hihi... itt is van baki. Vannak új szilikon pecsétjeim, gondoltam, hurrá, ideje egyet kipróbálni. Ez lenne a pillangó. Hát persze, hogy nem sikerült tökéletesen, összemaszatolta a feliratomat... ezért lett végül pirossal átsatírozva a felirat. :-) A méhecske itt is fából van.
Ez az első fólia (nagyon rosszul látszik ezen a beszkennelt változaton, lényeg, hogy ahol sötétszürke a háttér, ott csak a fólia látszik a valóságban, azaz átlátszó). Szóval, a fóliára került egy nagy keret, arra egy szalagdarab miltonkapoccsal rögzítve. Belül a fotó kicsit fura alakra van vágva, ez nem véletlen, majd a fólia másik oldalán látszani fog, hogy az ott szereplő medence adta ezt az alakzatot, és így feleltek meg egymásnak.
A fólia másik oldala. Szintén a keret, csak itt mintalyukasztóval kicsit megspékelve. Itt látszik a medence alakjából a fotó alakja, ami adta a másik oldalon is a fotó vágásirányát.
Ezen az oldalon a fotókat miltonkapcsokkal rögzítettem, a szövegdobozok pedig a scrap-taliról vannak, ott voltak ilyen mintalyukasztók, amivel egy csomó színben vágtunk, és hozhattunk el. Az apró kis díszek (virágok és delfinek) szintén talis szerzemények, ott vágtunk ilyeneket is, és elhoztuk (delfinesem azóta már nekem is van, bi-bí).
Ennek az oldalnak a különlegessége majd a következő oldallal együtt látszik. Ott szerepel egy szövegdoboz, ami, ha megnézzük, az itteni alsó kép keretéből lett kivágva. Hiába, skót spórolós vagyok, semmit nem dobok el, igyekszem mindent felhasználni. Ezen kívül miltonkapoccsal rögzítettem oldalt a szalagot, valamit pufimatricák és a készletben lévő kis matricák díszítik az oldalt.
Itt az a bizonyos szövegdoboz. A képek külön kartonra lettek ragasztva, és úgy egyben mentek a háttérre. Ezen kívül itt is pufimatricák, készletes matricák...
Trallala.... újabb spórolás... aki látta az esküvői oldalamat (A mi napunk), felismerheti, hogy ezek a fehér keretek onnan estek le, hulladékként... majdnem kidobtam, mikor rájöttem, hogy hogyisne! Ez még jó lehet valamire... és most itt, erre lett jó, keret lett belőle.
A pillangók itt is dekorgumiból vannak (most jut eszembe, mint ötlet, hogy a kis szarvuk végére lehetett volna gyöngyöt tenni... ezt lehet, hogy még meg is fogom tenni utólag). Igazából itt amivel sokat kínlódtam, az az volt, hogy úgy helyezzem el a pillangókat, hogy ha majd ráhajtjuk az utánuk következő fólia-oldalt, akkor azon keresztül is jól jöjjenek ki a kiegészítők...
És itt az a bizonyos következő fólia. A virágokat a készletben lévő háttérpapírból vágtam, a pillangók pedig a pillangókiállításon készített fényképekből lett kivágva (a már említett precíziós szikémmel). Ezeknek a közepe van csak leragasztva, a szárnyuk elemelkedik a síktól, így egész 3D-s hatásuk van élőben (ezt ha jól emlékszem, Csutitól lestem el).
Ez pedig a fólia másik oldala. Fent a slideshow-n látszik, hogy ha ráhajtjuk az előző oldalra, akkor ez fogja szépen megadni a szöveget az ott lévő lepkekiállításos képekhez.
Fogyogattak a háttérpapírjaim... elkezdtem taktikázni. Téptem egyet, így két maradékból rakhattam össze az oldal hátterét. A szövegmatricák készletesek. A pecsételt karikák szintén a készletben voltak, szilikon-pecsét (vagy hogyishívják). A virág szirmait csillámos bigyóval készítettem, ami egy napig száradt, és jól lelapult, pedig mikor odakentem, szép pufi volt. A bimbó egy mellrák-alapítványos kis szóróbigyóról van, amin kis rózsaszín gyönygyökkel van kirakva a mellrák-alapítvány emblémája. Iri mamáéktól kunyiztam el, mert láttam benne, hogy fel fogom tudni én ezt még használni SB-hoz. :-) A virág szárát és levelét rajzoltam. Az "Eger" felirat melletti kis dísz valójában egy körömmatrica.
:-) Újab spórság. :-) A cím alatti fehér háttér szintén az esküvői oldalamról leesett hulladék. :-) Amúgy itt nincs semmi különös (már fogytak az ötleteim), micimacis matricák és képek.
Fólia. Itt a nehéz megint a másik oldallal az összehangolás volt. Ezen az oldalon csak szerepel egy kép (a hátterére egy kék karton van ragasztva, és arra szöveg van írva), sarkaiban 3D-s Bricostore-os virágok, illetve az oldal négy sarkában körömmatrica.
Az előző fólia másik fele. A négy sarokban a körömmatrica ment átfedésben az előző oldallal. A készletben lévő barna-fehér-kék szalagot rávarrtam a kép tetejére (szándékos a varrás "mintája") és csak a szalagot ragasztottam fel, így a kép felhajtható, és alatta olvasható az előző oldalon a fotó hátuljára ragasztott szöveg. A szalagra még itt is mentek a virágok - muszáj volt, mert különben nem lett volna meg az átfedés a másik oldallal... de nem is néz ki rosszul így. A szövegben egyébként itt az van leírva, hogy itt már beteg volt Angika. :-(
Matricák, képek... semmi extra, kifogytam az ötletekből. :-) Egyelőre....
És ez a hátulja. Ide tervezem még azt a Bogácsot ábrázoló hűtőmágnest feltenni, amit ott vettünk... de sehol nem találom, pedig tuúúúúúdom, hogy láttam is valahol nemrég... na mindegy, egyszer csak meglesz, és akkor ráragasztom.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. szeptember 16., kedd

Zalakaroson vagyunk...

Zalakaroson "nyaralunk" és wi-fi-vel itt is tudunk netezni. Most éppen alszik a család, gondoltam, írok pár sort.
Nagyon jól érezzük magunkat, kár, hogy holnap már megyünk haza. :-( Egy négy csillagos szállodában vagyunk, ahol a házon belül van lent a nagy medencetér, élményfürdővel, konditerem, szauna, szoli, minden! A gyerekek imádják, és mindenki csodálattal nézi Őket, hogy mennyire ügyesek a vízben. Angika lebeg a víz tetején, majd a fejét ráfektetve a vízre forgatja körbe a testét. Fejest ugrik, úszik. És még nincs három éves! Tuti visszük úszásra, van Benne valami tehetség.
No és Vikici a maga 11 hónapjával! Egy darab úszógumiban van, ha elengedné Magát, simán lemerülne, de már megtanulta, hogy az úszógumi tartja, ezért gyönyörűen kapaszkodik és kutyaúszással bárhová eljut, sőt fordul, irányt változtat, hogy elérje, amit akar. Na, és közben még labdát dobni is tud! Ő meg vizilabdás lesz. :-) Ja, mindeközben még énekelni, sikongatni is képes. :-)
Vikici egyébként pár napja mondja, hogy "va-va" (kutya), illetve "ba-ba", "ma-ma". Ez utóbbit akkor, ha cumit vagy kaját kér. :-)
ÉÉÉÉÉÉÉssss! Vasárnap megtette az első méterét két lábon, EGYEDÜL! Igaz, azóta is, ha elindul, és észreveszi Magát, azonnal leül, még fél. De ha ezen túl lesz, asszem hamarosan futni fogunk utána. A képessége megvan már hozzá, mert a járássegítőt tolva már szalad.
És hogy hihetőbb legyen, egy videó Angi mutatványainak néhány foszlányával... a végén Vikici "úszása" is látható egy pillanatra.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. szeptember 10., szerda

Merika kiállításán

Eljutottunk végre ma Merika kiállítására. Vikicit vittem magammal, ahogy Zsuzsi is Pitymókot, Szilvi is a kisfiát. Nekem Merika művei tetszettek a legjobban (sok kiállító volt), és azt hiszem, hogy ez nem elfogultság (kettő belőlük az alábbi oldalon is látható a "falon").

*Házi kihívás Zsuzsival

Utána még gyorsan bevásároltunk, és tankoltunk is. Sok minden belefért ebbe a délelőttbe.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Fogok jönni... majd

Rengeteg most a munkám, és mindkét folyamatban lévő projektemben határidők vannak... nem tudok most írni, vagy bármit is készíteni... De minden nehéz időszaknak vége van egyszer, és akkor majd jövök, és mindent bepótolok! Mert azért jegyzetelem ám magamnak, hogy mi mindent fogok a blogjaimra visszamenőleg bejegyezni. Nem beszélve az elmaradt scrapbook oldalakról, és egyéb alkotási terveimről... mert az mindig rengeteg van.

Jut eszembe, ezt még leírom gyorsan, aztán megyek ébreszteni lassan a lányokat, mert irány a bölcsi Angikának. Szóval... vasárnap elutazunk 4 napra és 3 éjszakára Zalakarosra! Annyira várom. Az idén még semmiféle nyaralás, vagy kikapcsolódás nem sikerült úgy, ahogy szerettük volna, valahogy most olyan, mintha ezügyben meg lennénk átkozva (betegségek, rossz idő, stb.). De most annyira reménykedek... talán most pihenhetünk egyet. Igaz, hogy addig még valószínűleg a szombat éjjelem is munkával fog telni, hogy előre is pótoljam a kieső napokat, de a hosszú kemény munkahét után jön egy nagyon-nagyon rövid munka tekintetében, ami sokkal inkább a pihenésről, a CSALÁDRÓL és a kikapcsolódásról fog szólni. A legjobban azt várom, ahogy a lányok élvezni fogják az egész napos fürdőzést. Imádom, amikor boldogok!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. szeptember 7., vasárnap

A mi napunk

A hagyományos scrapbooking keretében többek között az is tervem volt, hogy a snassz - csak simán lefűzött - esküvői albumunkból készítsek egy scrapbook albumot. Az már csak a hab (vagy hal? :-) ) a tortán, hogy a scrapbookozz velünk 4. számában pont az esküvő a téma. Bár elolvasni még nem volt időm, azért letöltöttem gyorsan (még a megjelenése hajnalán), és leszedtem a mellékleteket, megnéztem a kreatív próbatételt: mi más lenne egy esküvői számban a feladat, mint egy esküvői oldal készítése? Nosza, gondoltam, itt az első indíttatás, amivel megkezdhetném ennek az albumomnak az oldalait is készíteni. Mivel albumom úgysincs még egy sem, tök mindegy melyiknek az oldalaival dolgozom, majd utólag le lesznek fűzve, ha lesz pénzem szép albumokra. :-)
Nos, az pedig, hogy miért PONT EZT az oldalt készítettem el először? Aki elolvassa a "rejtett" kommentet, mindent meg fog érteni! A mai napig is, ha az esküvőnkre gondolok, ez az első dolog, ami az eszembe jut, még ma is megborzongok...
Az oldal maga ilyen lett:
És néhány kép és leírás a részletekről:
A lényeg, ugye. A teljes blokkot egyben mintavágó ollóval vágtam körül és krétáztam. Ugyanígy mintavágóval vágtam a képeket.
A két képes "blokk"-ot ki lehet nyitni, alatta egy jó hosszú leírás van az egyik oldalon, a másik oldalon pedig kipróbáltam az új akril pecsétemet arany tintával. Jaj, nagyon izgultam, hogy elrontom, hiszen még ráadásul dombormintás is az alappapír, és mi van, ha nem tudom jól rányomni... vannak is kisebb hibák, de azért az összhatás elmegy.
A szöveget pauszra nyomtattam, majd azt is mintavágtam, illetve a sarkaira motívumot is lyukasztottam. Mindezt körbekrétáztam, és a motívumon lévő egyik kis lyukat (sarkanként) kihasználva miltonkapoccsal fűztem fel a krémszínű kartonra.
Érdemes elolvasni, ettől lesz igazán kerek és értelmezhető ez az oldal.
A következő részletképen a címfeliratot a már fent említett 4. szám mellékletéből vettem, és kicsit felnagyítottam, majd nyomtattam pauszra. Átragasztottam a kicsit domború kartonra, és úgy ment az oldalra... na, ezt pl. 3D-s ragasztóval szerettem volna, aztán elfelejtettem, utána jutott eszembe, miután már felragasztottam. Hiába, a szórakozottságom...
Alatta a szívecske anyukám lánykorából örökölt lyuk nélküli kis rücskös rozsdaszínű gyöngyökből van kirakva. Nem tudtam kihagyni...
No, és a huncut kép. :-) Itt szintén a kartont is, meg a képet is körbevágtam a mintavágóval, felül nyomdáztam az új akril pecsétemmel, és körbekrétáztam.
Ez pedig a kedvenc blokkom. Szeretsz? Igen, vagy igen? Az aranyszínű gombocska húzogatható az aranyszálon a kétféleképpen írt "igen" között. :-) (Mert más választás nincs! :-) ) Az "igen"-ek szintén a scrapbookozz velünk 4. számának mellékletéből van (egyébként feltétele is volt a próbatételnek, hogy szerepeljen legalább egy ezek közül a matricák közül). Itt a "szeretsz" szó úgy készült, hogy a scrapbookozz velünk számban az a matrica szerepelt, hogy "szeretlek"... ezt egy kicsit átírtam (másolgatásokkal, hogy a betűtípus ne csorbuljon) Photosopban, majd úgy nyomtattam.
Hát, ennyi. Nekem ez most tetszik. Apának is, azt hiszem... legalábbis úgy láttam, az Ő szeme is könnybe lábadt, mikor elolvasta a benne lévő leírást... Ő is emlékezett. :-)
Némelyik kép kicsit homályos lett, ezért elnézést... négyszer próbáltam újra fotózgatni, de vagy fényes lett, vagy homi... nem tudtam még rájönni, hogy lehet jól fotózni egy elkészült oldalt. Ezt is meg kell még tanulnom.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. szeptember 3., szerda

A mi őszeink


Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Környezetünk

Szóval az úgy kezdődött, hogy Noé kiírt egy kihívást, melyben a környezetünket kellett megszkreppelni úgy, hogy fekete-fehér fotót használjunk... Eszembe jutott, hogy Angi tervezett hagyományos albumába majd meg akarom mutatni a lakást, mivel ez is része az Ő kis életének, hisz 7 hónapos volt, amikor ide költöztünk (Apa pedig napra pontosan 40 éves!). A környezetünkben azt szeretem a legjobban, hogy előttünk a házzal szemben egy erdő van, mögöttünk pedig egy csodálatos csupazöld park. Ezért ilyen képet készítettem.
Az oldal úgy készült, hogy először is rakosgattam-pakolgattam-próbálgattam-agyalgattam egy csomót. Aztán kitaláltam, hogy nagy kép lesz... ja, az is feltétel volt, hogy több kép legyen rajta, nos ez két képből összeszerkesztett panoráma-kép. De ha így nem elfogadható, akkor ketté van tépve, tehát vagy keresztbe, vagy hosszába, de mindenképpen kettő képből van. :-)
A két kép alá került egy kék papír, aminek a közepére felezővonalat varrtam.
A kisautókat dekorgumiból készítettem, a betűket pedig nyomtattam, vágtam, ragasztottam.
Nos, ez az első nem minialbum oldalam, mint hagyományos... én annyira nem vagyok elájulva tőle, de elsőnek elmegy...

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2008. szeptember 2., kedd

Zsuzsiékkal sétáltunk a Duna-parton

Szombaton délelőtt összeruccant a két család, és sétáltunk egy nagyot a Duna-parton. Nem sokat fotóztunk, de a két nagylányról készült néhány hintás kép. Elhatároztuk Zsuzsival, hogy rendezünk egy mini-kihívást, és mind a ketten megszkreppeljük ugyanazt a képet. Az enyém ilyen lett:
Mind a két lány annyira szép! :-) Öröm Róluk alkotni.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...