Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2010. december 24., péntek

Itt van már a szép karácsony

Kedves Olvasóim!

Köszönöm, hogy benéztetek hozzám az év folyamán oly sokan még akkor is, ha elég hanyagul tudtam ebben az évben vezetni ezt a blogot.

Most már eljött az ünnepelés pihenés ideje - azért az alkotás nem lesz talonba téve, bár asszem csak a fotók gyűjtése erejéig lesz most is jelen a mindennapjaimban. Aztán januártól egy új év, új élet kezdődik, hátha sokkal többet fogok tudni alkotni - merthogy a remény hal meg utoljára, ahogy anyukám szokta mondani. :-)

Kívánom Nektek nagyon boldog karácsonyt, és teljesüljön minden vágyatok a következő évben, amit szeretnétek - de legalábbis legyen sokkal jobb, mint az idei, azt hiszem ez már elég. :-)

Szép ünnepeket, családi együttléteket kívánok!


Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. december 22., szerda

Képeslap 3.

Kellékek: maradék papírok, szalagok és masni, scrap-kreatúra pecsét, copic markers filcek
Felhasznált színek a Copic Ciao filcekből
Köszi, hogy benéztél!

Hatékony karácsonyi készülődést kívánok. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. december 18., szombat

Képeslap 2.

Egy következő képeslap, ez épp névnapra készült.

Kellékek: maradék papírok és gyöngytoll

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Ovis karácsony

A héten megvolt az oviba a karácsonyi ünnepség is. :-)
Vikike csoportjában eredetileg úgy volt, hogy zárt lesz, azaz nem mehetnek szülők... aztán néhány szülő mégis ott volt, amit nem értek. Mint utóbb kiderült, azért nem akarták hogy legyenek szülők is, mert nem mindenki ért rá, és akiknek nem tudnak jönni a szülei, azok ne érezzék rosszul magukat. Aztán néhány szemfülesebb szülő mégis kiharcolta, hogy ott legyen. Ennek végülis az lett az eredménye, hogy így is sok-sok gyerek nem értette, hogy Neki miért nincs ott az anyukája, de így sok-sok szülő sem értette, hogy ha Ő akart és tudott volna, miért nem lehetett ott, szemben másokkal. :-(

Mivel én ott voltam az oviba - Angika csoportjában ugyanis nyitott volt a karácsony - gyakran átszaladtam Vikikéhez, és át is vittem többször Angiék csoportjába, hogy Ő is részesülhessen abból a hangulatból, ünneplésből.

Angikánál megint nagyon színvonalas volt minden, először a szülők mentek be, és vártuk a gyerekeket, akik kézen fogva jöttek be a csengőhangra. Olyan szépek voltak a kis ünneplős ruhájukba megilletődötten, ahogy a karácsonyfára és az alatta lévő ajándékokra rácsodálkoztak.
A fa és a sok-sok ajándék
Először azonban jött a műsor. :-) Szépen énekeltek, szerepeltek, olyan bájosak voltak. Aztán mindenki odavitte a családjának a kis ajándékát, egy Általuk készített kis angyalkát. (Úgy utálom, hogy olyan érzelgős vagyok, ilyenkor én már mindig bőgök...).
A csoport egy része műsor közben (Angika balra a legmagasabb...)
A műsor után kibonthatták az ajándékokat, és elkezdhettek a gyerekek is és a szülők is játszani. :-) Később aztán behozták a tortát is, amit ilyenkor szerveznek a csoportnak:
A torta (csak nem tudom miért forog el, mert vízszintes mikor még beillesztem...)
Ekkorra már átjött Viki is, Ő is benevezett a tortára - miután a csoportjából a dajkanéni azzal fogadott, hogy folyamatosan eszik, ugye nem lesz baj? Nem lett szerencsére.
A buli után hazahoztam mindkét lányt, itthon volt már az alvás, és a délutánt együtt töltöttük. Jó kis nap volt, örülök, hogy idén ott lehettünk (tavaly Angika pont beteg volt). Köszönjük a szervezést az óvó- és dajka néniknek!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Első szánkózásunk az idén

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. december 16., csütörtök

Képeslap 1.

Megint az utolsó utáni pillanatban, de elkezdődött nálam is a karácsonyi lapok gyártása. Még jónéhány hátra van, de néhányat már át is adtam.

Időnként mutatok egyet-egyet. És ha már elkészültek, be is nevezem őket egy-egy oda illő kihívásra. :-) Úgyis olyan régen vettem már részt kihíváson, mint amilyen régen alkottam...

Kellékek: Scrap-kreatúra pecsét, copic markers filcek, maradék papírok, olló, ragasztó, akril blokk, tinta, crystal stickles
Köszi, hogy benéztél, legyen szép napod. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Halász Judit koncert

Ahogy az előző bejegyzésemben már említettem, a télapó hozott nekünk Halász Judit koncertjegyeket is. :-) A koncert 12-én vasárnap a Vígszínházban volt - persze pont délután 14:30-ra kaptunk jegyet, ami Anginak mindegy, mert Ő nem alszik, de Vikinek beleesik az alvásidejébe.

Az utat nagyon élvezték a lányok, szeretik, mikor tömegközlekedünk. Főleg, hogy útközben meg volt beszélve Kikiékkel, hogy talizunk és együtt megyünk tovább (Kiki azaz Kristóf a lányok unokatesója, majdnem egyidősek Angival). Kikit imádják, szerintem jobban várták a Vele való találkozást, mint magát a koncertet. :-)

A koncert asszem inkább nekünk volt élmény. Halász Judit még mindig ugyanúgy néz ki, mint ahogy gyerekkoromból emlékszem - természetes és mintha alig öregedett volna (bár a hangján és a mozgásán azért néha már látszik, hogy nem fiatal - ennek ellenére irigylésre méltóan jól tartja Magát).

A lányok? Hát, abszolút nem kötötte le Őket. :-( Egy darabig előre mentek és az első sorból csápoltak (Angi még bele is szólt a mikrofonba, mikor kérdezte Judit néni, hogy mit csinálnak a rossz gyerekek, Ő mondta, hogy "verekednek". :-)), aztán egyszer csak elunták, és föl le szaladgáltak, négykézláb mászkáltak (kutyást játszottak), stb... Megmondom őszintén, nem értettem: itthon imádnak táncolni, Halász Juditot is gyakran hallgatunk, és tök nem erre számítottam.

Várunk a kezdésre
Itt még jó kislányok (a csibész állapotról nincs is képem, mert folyamatos mozgásban voltak, én meg próbáltam fékezni Őket)
Halász Judit néni
Angika az első sorban (a közepétől kicsit balra az a nagy haj, az Ő. :-))

Aztán pár napra rá beszéltem a kis ovis társa anyukájával, akik szintén ott voltak. Laura is unta, Neki sem tetszett, sőt a végére el is aludt! Ebből egy dolgot megállapítottam: nem a gyerekeink érdeklődésével volt a baj. :-) Azt beszélgettük Andrással, hogy lehet, hogy az volt a baj, hogy túlságosan rámentek a lírikus, karácsonyi dalokra, illetve kellett volna egy "dühöngő" szerűség, ahol a gyerekek táncolhatnak, mozoghatnak.

Jövőre megyünk inkább cirkuszba, vagy játszótérre (az olcsóbb). :-D

(Ja, ott volt Liptai Klaudia is Gesztesivel és a kislánnyal. :-) )

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. december 15., szerda

Télapó itthon

Hozzánk is jött a télapó. Ahogy minden évben, most is úgy oldottuk meg, hogy minden szülő, testvér ideadta nekünk amit hozzá vitt a télapó, és a gyerekeknek küldte. :-) A mi feladatunk volt, hogy átadjuk a saját télapónknak, aki aztán bekészítette a lányoknak. :-)

Ehhez persze szép tiszta csizmára van ám szükség! Este neki is láttak, hogy letakarítsák:

Érdekes, ezt valahogy nem kellett kétszer kérni... :-P
Miután ragyogott minden csizma, kikerültek az ablakba. A gyerekek gyorsan rögtönöztek egy-egy rajzot is a Mikulás bácsinak, biztos ami biztos, le legyen kenyerezve... :-D
Mikulás bácsi, úgy tettük az ablakba, hogy kívülről is lásd, és tuti legyen miért bejönnöd - tuti marketing fogás - a piacgazdaság gyermekeitől...
Az elalvás nagyon nehezen ment. Mivel Angi délután már nem alszik, azért Ő egyszer csak elájult, Vikike még jó sokáig várta a télapót. :-) Volt vagy 11 óra, mire a télapónak esélye volt bemenni úgy, hogy észrevétlen maradjon. Közben rájöttünk, hogy olyan erős a fűtés (jó sokba fog ez még nekünk kerülni), hogy ha oda teszi Miki, akkor elolvadnak a csokik, ezért átrendezés történt a kisasztalra... kicsit aggódtam is, hogy vajon nem lesznek-e csalódottak, ha reggel felnéznek az ablakra és sehol semmi, mert máshol van... nem is értem, hogy gondoltam, hogy nem mennek csokiszagra... :-D



Éjjel Vikike nyugtalanul aludt, így nálunk kötött ki. Reggel egyszer csak hallom, hogy valaki motoszkál... Angika ott állt a a kis asztalnál és érdeklődő arccal vizsgálódótt (pont ráláttam az ágyból). Egyszer csak csöndben átoson, és sugdos: "Anya, itt volt a télapó, én már el is olvastam a levelét, és elvitte a rajzainkat". Azt hittem, hogy megeszem. :-D Annyira édes volt. Tényleg láttam, hogy kibontotta a borítékot (Halász Jutka koncertjegyek voltak benne), és nézegette nagy komolyan, mint egy felnőtt - ez volt az elolvasás. :-) Annak azért nagyon örültem, hogy a csizmák között a borítékot előbb elvette - és Ő a borítékból még nem pénzre, hanem levélre asszociál :-P -, minthogy nekiesett volna az első csokinak.
Erre persze Vikike is felébredt és szaladtak vizsgálódni. :-) Szépen sorban áthordtak mindent az ágyunkba, és behevertek közénk és a csokik közé. :-)
Még álmosan, de nagy izgalommal....
Tudom, hogy ezt már írtam, de muszáj újra: mikor "szingliként" éltem, már úgy utáltam az ünnepeket, csak egy felesleges nyűg volt. Mióta gyermekeim vannak, minden ünnepet egy csodának élek meg Rajtuk keresztül, az Ő örömüket, izgalmukat látva.

Nem tudom elégszer leírni és elmondani, mennyit jelent a gyerek - az életünk, a mindennapunk értelmei!

Köszi, hogy benéztél - gyere máskor is, igyekszem lassan naprakészre fejlődni és most már kicsit gyakrabban írni.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. december 13., hétfő

Télapó(k) itt volt(ak)

Kapcsolatba léptünk a mikulással... többször, több helyen. Majd megállapították a lányok, hogy bizony mikulás több is van. Na de akkor felmerült a kérdés, hogy most melyik is az igazi? Ez minden felbukkanásakor kellő töprengeni- és vitatkozni valót adott Nekik... nekünk meg mulatnivalót. :-)

Miki-randik képekben:

Először az uszodában bukkant fel a nagy piros... Vikike éppen köhögött, így Ő nem úszott, fentről a galériáról nézte a nővérét. Az  úszóknak is csak az óra végén sétált be. Megállt a medence szélénél, és a csipet-csapat a vízből énekelt, verselt:
Angika itt még viszonylag elöl állt (sárga sapkában), de már itt épp a hátrálás közben volt. Azon vigyorogtunk fentről, hogy az éneklés végére már egészen hátul volt. :-)
Dalolás után jöttek kifelé a medencéből, mert az órának is vége volt, és kifelé mindenki kapott egy kis cukorkát... iszonyú büszke voltam itt a gyerekre, mert nemcsak elvette a cukrot és továbbvonult, hanem megállt és kért a kishúgának is egyet! Pedig a közelben sem voltunk, hogy mi sugalljuk Neki, teljesen Magától jutott eszébe - büszke is voltam és boldog is: mert mindig próbáljuk úgy nevelni Őket, hogy egymásról soha ne feledkezzenek meg.(Az megint más kérdés, hogy a kishúga a folyosón már kettőt lenyúlt a télapótól, így végül Angi ehette meg azt is, amit Vikinek kért...)
Szeretnék kérni még egyet a kistestvéremnek, mert Ő most nem jöhetett le úszni, mert nagyon köhög...
Aztán legközelebb a Mikulás Kupán találkoztunk Mikivel, ahol mellékesen Angika aranyat nyert hátúszásból a saját korosztályában. :-)
Balról a harmadik Angi - iszonyú magas a többiekhez képest... itt kapták meg a mikulás kupás polót és a mikuláscsomagot. Ez még a verseny előtt volt.
Ezt csak azért, mert szeretem... olyan nagylányos, nem? Pedig még csak 5 éves... mire észbe kapok férjhez megy...
Nézd anya, érmet nyertem... :-) Nagyon örült Neki, pedig mikor meséltem előtte, hogy miről is szól a verseny, akkor félig sírva közölte, hogy "Ő nem érmet akar kapni, hanem inkább ajándékot... :-D" Itt valahogy mégis megérezte az érem eszmei értékét. Első nap el kellett vinni az oviba, és a kabátján is kívülre akasztotta, hogy mindenki lássa. :-D
Visszatérve a télapóra... legközelebb - leszámítva az ilyen-olyan boltokat és a tévét - itthon találkoztunk Vele... illetve nem találkoztunk, csak azzal, amit "művelt"... legközelebb erről is mesélek, de most rohannom kell.

Legyen szép napod, köszi, hogy benéztél.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. december 1., szerda

Könyvtárban

Nem lehet elég korán kezdeni... mondjuk 3 és 5 évesen. :-) Nagyon szeretném, ha legalább úgy szeretnék a könyveket, mint mi, és úgy érzem erre szoktatni ma már sokkal nehezebb a sok egyéb inger miatt, mint régen. Ezért döntöttem úgy, hogy már most elkezdem könyvtárba hordani Őket. Az első adag könyvet én vittem haza nekik, azon megtanulták, hogy vigyázni kell rájuk, még jobban, mint a sajátra. Most már együtt vittük vissza, és Ők választhattak másikakat. Nagyon jól sikerült program volt, féltem, hogy nem lesz-e korai (főleg Vikinek, Ő mégiscsak 3 éves), de abszolút élvezték Ők is és mi is. :-) No és családi programnak sem utolsó a nagy hideg télben... és olcsó is! :-D

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. november 25., csütörtök

Elmaradások 1.

Nem is mentegetőzök már - magamnak sem -, megnézni a dátumot is fáj, hogy mióta nem írtam...
elég nehéz idők járnak most ránk, hónapok óta állunk a szakadék szélén, és még mindig nem tudjuk, hogy beleesünk-e, vagy vissza tudunk-e lépni. Bár néha már úgy érzem jobb lenne beleesni, akkor legalább már a bizonytalanság megszűnne... de persze ez csak feladós pillanatokban van, amik gyorsan el is múlnak általában, mert küzdős típusok vagyunk, és még mindig és minden helyzetben csakis a család egysége a fontos! Erre gondolva már nem is baj a baj. :-D

Elhatároztam, hogy ha egyesével is, de mutatom néhány nem megmutatott alkotásom, amiket jó rég csináltam már, de feltölteni még nem volt időm. Alkotni sem volt, de az már afféle lázadás volt részemről a mindennapi hajnalig tartó hajtás után, hogy csakazértis pihenjek most már, és alkossak.

Ez az album is így készült, egy lázadó napon, bár már jó régen:
Talán mindannyiunknak volt anno hasonló álmunk - hercegnőként élni egy gyönyörű kastélyban...
Egyik hétvégén elindultunk az állatkertben, de "megakadtunk" az előtte rendezett Bátor Tábor rendezvényen, és végül ott is ragadtunk. Volt olyan lehetőség is, hogy jelmezekbe lehetett öltözni. Angi felvette ezt a hercegnős ruhát, és teljesen odavolt (alig bírtam lekönyörögni róla fél óra után, hogy más gyerek is felvehesse). Vikikére minden nagy volt még :-) Végül ennél a Robin Hood jelmeznél maradtunk, mert ez még hagyján... 
Szerettem ezeket a fotókat, sokat agyaltam, hogy hogy szkreppeljem meg. Régen terveztem már egy hasonló kastélyos albumot, és most, amikor megint eszembe jutott, tudtam, hogy EZ AZ! Ez ide van kitalálva. Így most megvalósult. A vers/mese vagy mi meg már jött magától.


Kellékek: My Mind's Eye Wild asparagus készlet, kreatura chipboard-ok, varrás, SBK virágok

És ha már úgyis panasznapot tartok ma (na ebből azért nem lesz rendszer!): írni fogok a Jézuskának, hogy az idén semmi mást nem kérek, csak egy napot, amikor addig alszok, amíg csak bírok (mondjuk másnap estig...), és ha mégis felébrednék, akkor azt csinálok amit csak akarok - és ez még véletlenül sem munka, semmilyen munka!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. október 24., vasárnap

A lányok szülinapja

Minden évben több körös szülinapozás folyik, és mivel a lányok szülinapja között jó egy hónap van, elhatároztuk, hogy most már összevonjuk, ahol csak lehet. Így hétvégén megtartottuk az összevont családi bulit. 10 felnőtt volt és 4 gyerek. Nagyon jó volt, a lányoknak is minden nagyon tetszett, és ez a lényeg. :-)
A tortákkal megint én próbálkoztam. Nem profik, de a miénk. :-) Belül fehércsokis krémmel töltött piskóta volt, kívül Vikikéén ebből a krémből színezett díszítés, Angikáén pedig pillecukorból csináltam a "marcipánt" (mert harmadannyiból jön ki...):
Vikike Micimackót kért

Angika rollerező Barbie-t kért... hát, erre nem mertem vállalkozni egyelőre, így most egy vár lett belőle. De ennek is örült. :-)

Kóstoljunk csak bele...
Hmmm.... finom
Legót is kaptak, egyből körbe is ülték
A legkisebb családtag. :-)
Utána a sógornőmék, Petráék itt aludtak nálunk a gyerekekkel. Szeretem ezeket az együtt töltött időket, nagyon jók a gyerekeknek is és nekünk is.

Ez egy jó kis hétvége volt. :-)

Köszi, hogy benéztél.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. szeptember 30., csütörtök

Ritka kreatív hétvége

Régen mondhattam már el ezt magamról, de ez a hétvégém kivételesen kreatív volt.

Először is pénteken elkészült a scrap.hu maratoni kihívására a második oldalam, amin filcet kellett használni. A filcvirágok Angi egyik pulcsijáról vannak, sajnos olyan pecsétes már, hogy egyszerűen nem tudom igazán kimosni (... és mióta vártam én már erre... :-P). Megjegyzem, van még hasonló ruhájuk - ezeket adom rájuk olyan helyekre, ahol pecséteket "remélek". :-P


Felhasználtam még fehér kartont (nem tudom a nevét, sbk.hu-ról van, tavalyi táborban is volt, domborított), bordó, fekete tintát, pecsétet, chipboard betűket, alakzatokat,, amiket akrilfestékkel festettem, szalagot,  tortapapírt, folyékony gyöngyöt (kedvenc sb kellékeim egyike).
Aztán szombaton reggel elmentünk anyuékámékhoz Sülysápra. Eredetileg úgy volt, hogy nem alszunk ott, de jól éreztük magunkat, így elmentünk a T...o-ba fogkefékért, és ott aludtunk. :-) Anyu is nagyon szeret alkotgatni (eleve varrónő), csak Ő inkább kézimunkák iránt érdeklődik. Most megfertőződtem egy kicsit... nagyon. :-)
Először is megtanultam az ún. frivolitást (nem kötés, nem horgolás, frivolitás!). Már láthattatok az oldalaimon hasonlót, de akkor anyukám csinálta! Most viszont íme az én első próbálkozásom... és nem az utolsó:


(És itt láthattatok már olyan oldalt, ahol ilyet használtam, csak ez már sokkal szebb, mert anyu műve volt.)

De amire a legbüszkébb vagyok! Meghorgoltam az első karácsonyi angyalkámat, amiből még sokat és sokfélét tervezek... bevallom őszintén, nagyon büszke vagyok rá, nem hittem volna, hogy én ilyet meg tudnék horgolni.Tavaly nekünk már ilyenekkel volt tele a karácsonyfánk, akkor még anyunak köszönhetően. Most már én is tudom, és ez nagyon jó érzés.


Legyen szép napod, köszönöm, hogy benéztél!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. szeptember 19., vasárnap

Elmaradt alkotások

Bár nem sokat alkotok mostanában, de ide még az a kevés se nagyon íródik fel magától... én meg csak most jutok ide, ez van. :-)

Először is volt asszem két hete a scrap.hu scrap-talija. Nyár előtt többször is kimaradt nekem, most már nagyon jó volt elmenni. A projekt Rika ötlete alapján speciális képeslap volt, amire nekem az ugrott be, hogy nemsokára lesz a lányok szülinapja - bár még kicsik, de ha meg tudom menteni, és elrakni Nekik, akkor felnőtt korukba milyen jó lenne elővenniük néha... el is határoztam, hogy minden évben fognak kapni egy hasonlót, így minden évben az is látszik, hogy abban a korukban hogy néztek éppen ki.
Vikike október 12-én lesz 3 éves, Neki ez készült:
Viki lap eleje
Viki lap belseje
 Angika pedig november 28-án lesz 5 éves, az ő lapja:
Angi lap eleje
Angi lap belseje

Aztán volt egy játék is. Adri indította szintén a scrap.hu-n. A lényege az volt, hogy minden játékostól begyűjtött egy-egy fotót/fotó sorozatot aztán kisorsolta, hogy ki kinek fog alkotni. Én Marcsi képeit kaptam. Hát, izé... napokig agyaltam, és volt pillanat, mikor úgy éreztem, hogy pont most ebben az alkotói válságomban nem tudom ezt megszkreppelni... ennyit nem gondolkodtam még oldalon. :-)
Aztán olvasgattam... mivel mindennel el vagyok maradva, így Veka cikkét is csak most...
Annak ellenére, hogy mindig úgy éreztem, hogy az Art stílus tőlem nagyon távol áll, mikor most olvastam ezt a cikket, hirtelen beugrott, hogy igen, ehhez a témához ez az, amit kerestem. Innentől minden ment magától... és pillanatok alatt készen lett. Az oldal egyébként egy geocaching játékról szól, ahol voltak Marcsiék. A játék lényege, hogy elindulnak egy útvonalon, időnként találnak egy egy ládát, abban vannak támpontok, koordináták, hogy merre kell tovább menniük, és végül megtalálják a főládát. Jó buli lehet. Az oldalon próbáltam szerepeltetni az állomásokat, a térképet, az útvonal rajzát, a malmot és szobrot, amit az állomásokon talált támpontok jeleznek, és a végcélnál levő tájképet, ami Marcsinak nagyon tetszett, ezért lefotózta.

A tájképes fotó Veka technikájával készült, ki lehet venni a térkép mögül, és a hátuljára lehet kommentezni. A többi fotót Scrap-kreatúrás filmszegélyes pecsét mögé tettem. Használtam még rengeteg féle pecsétet, chipboard-okat, repesztőlakkot, mist-eket, folyékony gyöngyöt, a ládák helyéhez megadott malom és szobor képét nyomtattam, mint ahogy a túra térképét is.


Most szeptembertől eljött végre az a pillanat, hogy Vikikét is elkezdtük úszni hordani. Bár Ő még nincs három, és elvileg nem mehetne, de mivel a magassága eléri a 98-as méretet, engedték próbaúszásra. Mivel ott megfelelt, már járhat Ő is. Annyira jó így menni, hogy nem kell  Apával kétfelé válni, hogy külön megoldjuk a lányok elosztását (egyik usziba, másik haza). Mivel Vikike soha nem volt olyan kis vizicsibe, mint Angi, fel voltam rá készülve, hogy Neki nem fog bejönni ez a sport. De nagyon ledöbbentünk - jó értelemben -, hogy mennyire élvezi és imádja. Már két hetet jártunk (heti két alkalom) azóta készülök megörökíteni.
És végül ma készült végre egy oldalam. A scrap.hu-n indult egy maratoni kihívás-sorozat. Az első kihívásra készítettem ezt az oldalt (a kihívás lényege egyféle színharmónia és egy szabadon választott vázlat volt, részletek a link alatt).
Még mindig nem érzem, hogy az art az én stílusom lenne... de úgy tűnik, ez is affelé ment el.
Az úgy kezdődött, hogy rosszul vágtam ki a képeket, nem hagytam fehér keretet. Mivel aláragasztani nem volt kedvem, viszont varrni annál inkább, mert a tábor óta nem varrtam, így inkább darabonként körbeszaladtam minden képen - de még így sem éreztem, hogy eléggé kiemelkedne a háttérből... na jó, akkor összekentem fehér akrilfestékkel alatta... és hát azt is jelölnöm kellett némelyik képen, hogy melyik Angi, és melyik Viki... és Veka söröskupakja is úgy illett ide... aztán ez lett belőle...
Uszilányok

Felhasználtam:
Papírok: g.c.d. studios Sunset Silhouette, Fancy Pants: Summer Soiree, Splat rain dots, AC betűchipboard-ok, akrilfestések, Veka söröskupakja, szalag (egy régi nyári készletből), milton
Komplementer színösszeállításban, és Sketchy Thursday vázlat alapján készült. 

Köszönöm, hogy benéztél, szép vasárnap estét. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. szeptember 12., vasárnap

Budakeszi vadaspark

Mindenki beteg nálunk (nátha) lányok már kimenőben, mi most vagyunk Apával a csúcson. :-P Eredetileg úgy volt, hogy hétvégén megyünk anyukámhoz Sülysápra, de mivel Ő is nemrég gyógyult meg és nem akartuk visszafertőzni, lefújtuk. Nem is ütemeztünk semmit hétvégére, aztán tegnap a sógornőm kérdezte, hogy van-e tervünk mára. Mivel azt mondta nem zavarja, hogy náthások vagyunk, eljöttek hozzánk este a két gyerekkel Kikivel és Zitussal. Mondanom sem kell, a négy gyerek elemében volt... :-)
Íme egy fotó, hogy milyen az, amikor négy gyerek pancsizik együtt (balról jobbra 1,5; 3; 4,5; 5 évesek):
A gyerekeknek ezek az együttlétek hihetetlen nagy élményt jelentenek. Nekünk felnőtteknek kicsit fárasztó, mert ha így összejönnek, akkor ötször elevenebbek, mint amúgy - és fegyelmezni sem egyszerű Őket, mert már nagyon megy a bandázás. De én még emlékszem, hogy mennyire nagy dolgok voltak ezek az unokatesós együttlétek. Ezért nagyon örülök, hogy ilyen közel vannak egymáshoz korban a gyerekek, és egyre többször oldjuk meg, hogy összejövünk a sógornőmékkel 1-2 napra. Mi is jól elvagyunk, és a gyerekeknek is nagyon jó... altató pedig nem kell ezek után a napok után... :-P

Az összeruccanás célja az volt, hogy ma elmenjünk a BNV-n lévő Kölyökparkba vagy mibe. Aztán ezt leszavaztuk, mondván biztos sokan lesznek, akkor legyen megint Elevenpark, mint múlt héten... össze is cuccoltunk nagy nehezen, leindultunk... aztán a ház előtt megint átszerveztük: annyira szép volt ugyanis az idő, hogy úgy döntöttünk, ezt inkább kihasználjuk és szabadtéri program legyen. Így mentünk végül a Budakeszi vadasparkba. Jó volt, bár jól elfáradtunk (mi, felnőttek, merthogy a lányok még hazaérve is tudtak bomlani, sőt bukfenceztek egész este...):
Ez a hétvége is jó eseménydúsra sikerült... de így szeretjük. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...