Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2011. március 11., péntek

1848-as huszár és tulipok

Ma itthon voltak a lányok, mert tegnap Vikike fo...tt az oviban, így hazahoztam nem tudván, hogy mitől lehet. De délután öttől már teljesen jól volt. Azért ma sem vittük, biztos ami biztos, és ha már úgysem tudok napközben dolgozni, átszerveztem a munkaidőmet, és Angikát is itthon tartottam. Kicsit így hármasban voltunk, mi csajok.
Nagyon szeretnek a lányok alkotni, de mivel hétköznap ovi után az úszások, tánc mennek, hétvégén meg általában szintén nem szoktunk itthon ülni, egész ritkán sikerül mostanában az alkotásra időt meg alkalmat teremteni.

Azért én mindig sasolom az oviban, hogy miket alkotnak, és gyűjtök ötleteket. Vikike csoportjában a héten a nagyok (vegyes csoportba jár) 1848-as huszárokat készítettek mozgó kezekkel és lábakkal. Gyorsan rákerestem a neten, hátha megtalálom, és láss csodát... :-)

Így ma kihasználtunk, hogy itthon voltunk napközben, és alkottunk. Ezt készítették a lányok:

Huszárok és tulipánok
A büszke alkotók (Vikike szemei nem állnak így keresztbe, csak a fotó nem túl előnyös :-P)
Vikike az Ő huszárját helyből kasztrálta, közölte, hogy a csípő része neki nem kell, mert nem tetszik. :-)

A huszár rajzát innen töltöttem le (6. oldal). Kinyomtattuk, kiszínezték, kis segítséggel kivágták, majd miltonkapoccsal rögzítettem Nekik a kezeket meg a lábakat.

A tulipánokat én rajzoltam, Ők kivágták, színezték és hurkapálcára ragasztottuk.

Köszi, hogy benéztél, jön a 4 napos hétvége, hurrááááá! (Kedden este már nem ezt fogom mondani...)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2011. február 28., hétfő

Zsanett album


Alkottam! Végre!

Tesóm barátnőjének készítettem a 26. születésnapjára egy albumot. Az album tulajdonképpen "félkész", a címek helye ki van hagyva (kapott hozzá kivágott betűket), hogy Ő maga írhasson címeket, amit Ő odaillőnek érez. Kommenteknek szintén csak a címkék vannak bekészítve, és Ő írhatja rá, amit szeretne.

Az album olyan "sokszínűre" sikeredett... talán tudat alatt a szétforgácsolódásomat szimbolizálja, ami nagyon jellemző mostanában rám. De a tulajdonosának nagyon tetszett (sőt még talán a scrapbook-hoz is kedvet kapott...), és azt hiszem, ennél nincs fontosabb...








Felhasználtam: Sassafrass készlet (még mindig!), Scrap-kreatura albumalap, maradék szalagok, egyebek

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2011. február 2., szerda

Megint tánc

Az úgy volt, hogy Angika is és Vikike is állandóan táncol. Decemberben átfutott az agyamon, hogy mi lenne, ha keresnék Nekik valahol valami táncot az úszás mellé. Na de milyen legyen, Angika igazából balettot szeretne, de az meg annyira nem az Ő alkatához való... RSG-re egyszer elvittem kisebb korában, de akkor még túl kicsi volt, és ahhoz is úgy érzem, hogy Ő túl nagy és erős. Kizárásos alapon maradt a magyar néptánc, bár őszintén szólva engem az valahogy nem hoz lázba.

Elkezdtem kutatni, hogy hol van a környéken, hová menjünk, főleg így év közben. Keresgélésem közben akadtam rá egy ovis társastánc előkészítő csoportra!!! Ahogy megláttam, azonnal tudtam, hogy magyar néptánc törölve ez a nyertes.
(Én világ életemben szerettem volna társastáncra járni, de valahogy soha nem volt partnerem hozzá. Szerintem az olyan jó, amikor egy pár összeszokva, ismerve a lépéseket szépen tud együtt táncolni... ráadásul közös programnak is óriási.)

Felvettem az egyesülettel a kapcsolatot, és január elején el is kezdtük mindkét lánnyal - közben elcsaltuk a barátainkat is, akiknek hasonló korú lányaik vannak. Mivel a félév vége január végére esett pont, így pont belecsöppentünk az évzáró fellépésbe. Első óra után azt mondta a tanár néni, hogy olyan ügyesek voltak a lányok, hogy meg is lepődött, ha így folytatják, Ők is mehetnek a fellépésre. Én még egy kicsit ezt korainak éreztem, de úgy voltam Vele, hogy ha a gyerekek ettől lelkesek, akkor miért ne?

Most vasárnap volt a nagy nap. Egy órával előbb oda kellett menni, mert főpróba volt, amin - egy darabig - ilyen fegyelmezetten ültek, mikor épp nem Ők voltak a színpadon:
A főpróba szünetében
Aztán jöttek sorban a számok. Összesen 40 szám volt, ebből a lányok 5 számban vettek részt. (Nagy élmény volt a többi korosztály táncát is látni, hiszen ha nagyobbak lesznek, akkor Ők is azokat fogják majd tanulni).
Első szám, amiben részt vettek, a kacsatánc volt. A lányok itt a jobb szélén vannak, elöl Viki Zillével, Mögöttük pedig Angi Nikével:


A következő egy körtánc volt, ez kicsit kaotikusan sikerült, elfelejtődött a koreográfia. De annyira édes, ahogy ezek a picik ilyesmikkel nem foglalkoznak, csinálják, élvezik és kész! (Ja, bár úgy tűnik, de Angi egy picit sem idősebb az átlag korosztálynál... csak méretre tűnik úgy...).


Ezután volt még egy szám, majd jött ez, amin már nem is kellett volna részt venniük, mert ezek már nehezebbek, és ugye Ők még csak pár órán voltak. De mivel Ők akarták, hagytuk, hadd menjenek.


És végül a zárótánc: Angika szerintem egész ügyes volt (kiszúrta, hogy szemben a terem végében Bea néni - a tanáruk - táncolja a koreográfiát, hogy súgjon :-))


A 40 szám után minden táncost felhívtak a színpadra, és emléklapot kaptak. itt éppen Angika vette át az Övét, olyan kis büszke volt. Vikiről sajnos nincs fotónk, pedig Ő is olyan édes volt, merthogy nem tudta hogy kell kezet fogni (lány gyerek révén ezt eddig nem nagyon gyakoroltuk Vele még, de most már muszáj lesz). Aztán, mikor lejött a papírral a kezében, közölte: "Anya, nézd, ezt azért kaptam, mert győztünk!" :-D
Győztünk! :-D
A program után minden családtag jött még hozzánk, mert megtartottuk a lányok névnapját is. Életemben először csináltam hidegtálat, de nagy sikere volt, úgyhogy nem utoljára. ;-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2011. január 17., hétfő

Szederinda táncház

Szintén Éváékkal voltunk a Szederinda táncházban. Én először azt hittem, hogy ez olyan, hogy valami zenekar játszik, és tánciznak a gyerekek is, meg a felnőttek is... Zenekar tényleg volt, és tényleg tánciztak a gyerekek is és a felnőttek is, de ezek ilyen vezetett táncos játékok, körjátékok voltak. Nagyon jó volt így is (sőt!), csak először meglepődtünk. Az biztos, hogy legközelebb olyan cipőben megyek, amiben sokat tudok ugrizni, táncolni... és tök jó, mert ez a két óra simán felér egy edzéssel. :-)

Nyuszi ül a fűben?... vagy mi volt?
A zenekar...
Ne tessenek lazsálni, kérem...
Adj király katonát!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

És a szilveszterünk...

Angika kis ovistársa, Niké szülinapi buliján voltunk karácsony után (pontosan 27-én). Amúgy is jó viszonyban voltunk a szülőkkel, Évával és Rolanddal, de itt még jobban összebarátkoztunk. Végül úgy döntöttünk, hogy együtt szilveszterezünk, mert se Nekik, se nekünk nem volt programunk.

Nagyon jó kis buli volt. Tulajdonképpen nem történt semmi extrém, de a négy lány kiszínezte, mi meg közben jókat beszélgettünk, nevetgéltünk. Itt is aludtak nálunk mindannyian. Néhány fotó:



Másnap délután készültek haza, amikor Roland lazán kijelentette Vikinek, hogy elviszik Magukkal... na, nem erre számított, de Viki ennek nagyon örült... és akkor persze már Angi is. Innen nem lehetett már visszacsinálni, mert abból óriási balhé lett volna a lányok részéről. Így gyors pakolás, és Éváék megnyerték Őket még aznap estére (mi meg addig eltakarítottuk a romokat). Még jó, hogy 5 percre laknak. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

A mi karácsonyunk

A karácsonyra való készülődés ezúttal is egy őrület volt. Csak a három tortával (a három helyszínre egye-egy, ugye) egy napot dolgoztam, aztán igazából senki nem értékelte (meg is fogadtam, hogy itt befejeztem: ezután sehová semmit nem fogok vinni, aki tartja a bulit, majd süt, ahogy én is megteszem. A legrosszabbul az esett, hogy pont olyan ember vigyorgott kárörvendőn - mikor azt hitte nem látom -, hogy rosszul esett, hogy még meg sem kóstolják, akinek a süteményéből én még az életben nem ettem... merthogy nem süt. Na mindegy, nem lényeg.).
Pedig isteni finom narancstortákat készítettem, aki egyáltalán megkóstolta, annak mindenkinek ízlett. Amúgy is karácsony előtt kaptam egy kedves ismerősünktől a receptet, és pont azért kértem el, mert nagyon finom. Így nézett ki a három torta:
Karácsonyi narancs torták

Szokás szerint három helyszínen zajlott a karácsony:
Szenteste itthon voltunk, itt volt nálunk András édesanyja (anyósom, de nagyon utálom ezt a szót használni). Csendesen, békésen telt az este. Másnap az én anyukámnál és tesóméknál voltunk, majd a következő napon András apukájáéknál.
Bár néha már nagyon vágynánk egy nyugodt karácsonyra, amikor nem kell rohangálni minden felé, de ilyenkor arra gondolunk, hogy ha már az eljön, akkor vissza fogjuk sírni a mostaniakat... mert az azt jelenti, hogy akkor a szüleink már nincsenek - szóval inkább rohangálunk végig.

A mi ünnepünk összefoglalva néhány képben:

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2011. január 8., szombat

Képeslapok

Elkezdtem mutogatni a képeslapokat - én naív - egyesével. Mostanra rájöttem, hogy így sosem érek a végére... no nem azért, mert annyit alkottam mostanában, hanem azért, mert még a tavalyi pedagógusnapon az óvónéniknek készített lapokkal sem jutottam oda, hogy feltöltsem. :-) Pedig lassan már újra itt lesz. :-)

Úgyhogy most beledobtam őket egy slideshow-ba, és megmutatom egyben. Leírás, egyebek sorry de nem lesznek hozzá darabonként, pár szóban globálisan: vannak még tavaly nyáriak, karácsonyiak, névnapiak is közöttük, és jó néhány leírását megtalálhatjátok a www.scrap-kreatura.hu oldalunkon. Sok esetben használtam copic markers filceket is, ezeket szintén találtok az említett oldalról nyíló webáruházunkba (magunk között szerintem fantasztikus eszköz, én imádom).

Akkor íme a kollekció:

Ja, és jövök majd a karácsonnyal is ám! Talán jövő karácsonyra... :-D A szilveszterről és az utána lévőkről már nem is beszélek... de azért igyekszek.

Szép estét és hétvégét kívánok, örülök, hogy erre jártál.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. december 24., péntek

Itt van már a szép karácsony

Kedves Olvasóim!

Köszönöm, hogy benéztetek hozzám az év folyamán oly sokan még akkor is, ha elég hanyagul tudtam ebben az évben vezetni ezt a blogot.

Most már eljött az ünnepelés pihenés ideje - azért az alkotás nem lesz talonba téve, bár asszem csak a fotók gyűjtése erejéig lesz most is jelen a mindennapjaimban. Aztán januártól egy új év, új élet kezdődik, hátha sokkal többet fogok tudni alkotni - merthogy a remény hal meg utoljára, ahogy anyukám szokta mondani. :-)

Kívánom Nektek nagyon boldog karácsonyt, és teljesüljön minden vágyatok a következő évben, amit szeretnétek - de legalábbis legyen sokkal jobb, mint az idei, azt hiszem ez már elég. :-)

Szép ünnepeket, családi együttléteket kívánok!


Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. december 22., szerda

Képeslap 3.

Kellékek: maradék papírok, szalagok és masni, scrap-kreatúra pecsét, copic markers filcek
Felhasznált színek a Copic Ciao filcekből
Köszi, hogy benéztél!

Hatékony karácsonyi készülődést kívánok. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. december 18., szombat

Képeslap 2.

Egy következő képeslap, ez épp névnapra készült.

Kellékek: maradék papírok és gyöngytoll

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Ovis karácsony

A héten megvolt az oviba a karácsonyi ünnepség is. :-)
Vikike csoportjában eredetileg úgy volt, hogy zárt lesz, azaz nem mehetnek szülők... aztán néhány szülő mégis ott volt, amit nem értek. Mint utóbb kiderült, azért nem akarták hogy legyenek szülők is, mert nem mindenki ért rá, és akiknek nem tudnak jönni a szülei, azok ne érezzék rosszul magukat. Aztán néhány szemfülesebb szülő mégis kiharcolta, hogy ott legyen. Ennek végülis az lett az eredménye, hogy így is sok-sok gyerek nem értette, hogy Neki miért nincs ott az anyukája, de így sok-sok szülő sem értette, hogy ha Ő akart és tudott volna, miért nem lehetett ott, szemben másokkal. :-(

Mivel én ott voltam az oviba - Angika csoportjában ugyanis nyitott volt a karácsony - gyakran átszaladtam Vikikéhez, és át is vittem többször Angiék csoportjába, hogy Ő is részesülhessen abból a hangulatból, ünneplésből.

Angikánál megint nagyon színvonalas volt minden, először a szülők mentek be, és vártuk a gyerekeket, akik kézen fogva jöttek be a csengőhangra. Olyan szépek voltak a kis ünneplős ruhájukba megilletődötten, ahogy a karácsonyfára és az alatta lévő ajándékokra rácsodálkoztak.
A fa és a sok-sok ajándék
Először azonban jött a műsor. :-) Szépen énekeltek, szerepeltek, olyan bájosak voltak. Aztán mindenki odavitte a családjának a kis ajándékát, egy Általuk készített kis angyalkát. (Úgy utálom, hogy olyan érzelgős vagyok, ilyenkor én már mindig bőgök...).
A csoport egy része műsor közben (Angika balra a legmagasabb...)
A műsor után kibonthatták az ajándékokat, és elkezdhettek a gyerekek is és a szülők is játszani. :-) Később aztán behozták a tortát is, amit ilyenkor szerveznek a csoportnak:
A torta (csak nem tudom miért forog el, mert vízszintes mikor még beillesztem...)
Ekkorra már átjött Viki is, Ő is benevezett a tortára - miután a csoportjából a dajkanéni azzal fogadott, hogy folyamatosan eszik, ugye nem lesz baj? Nem lett szerencsére.
A buli után hazahoztam mindkét lányt, itthon volt már az alvás, és a délutánt együtt töltöttük. Jó kis nap volt, örülök, hogy idén ott lehettünk (tavaly Angika pont beteg volt). Köszönjük a szervezést az óvó- és dajka néniknek!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Első szánkózásunk az idén

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. december 16., csütörtök

Képeslap 1.

Megint az utolsó utáni pillanatban, de elkezdődött nálam is a karácsonyi lapok gyártása. Még jónéhány hátra van, de néhányat már át is adtam.

Időnként mutatok egyet-egyet. És ha már elkészültek, be is nevezem őket egy-egy oda illő kihívásra. :-) Úgyis olyan régen vettem már részt kihíváson, mint amilyen régen alkottam...

Kellékek: Scrap-kreatúra pecsét, copic markers filcek, maradék papírok, olló, ragasztó, akril blokk, tinta, crystal stickles
Köszi, hogy benéztél, legyen szép napod. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Halász Judit koncert

Ahogy az előző bejegyzésemben már említettem, a télapó hozott nekünk Halász Judit koncertjegyeket is. :-) A koncert 12-én vasárnap a Vígszínházban volt - persze pont délután 14:30-ra kaptunk jegyet, ami Anginak mindegy, mert Ő nem alszik, de Vikinek beleesik az alvásidejébe.

Az utat nagyon élvezték a lányok, szeretik, mikor tömegközlekedünk. Főleg, hogy útközben meg volt beszélve Kikiékkel, hogy talizunk és együtt megyünk tovább (Kiki azaz Kristóf a lányok unokatesója, majdnem egyidősek Angival). Kikit imádják, szerintem jobban várták a Vele való találkozást, mint magát a koncertet. :-)

A koncert asszem inkább nekünk volt élmény. Halász Judit még mindig ugyanúgy néz ki, mint ahogy gyerekkoromból emlékszem - természetes és mintha alig öregedett volna (bár a hangján és a mozgásán azért néha már látszik, hogy nem fiatal - ennek ellenére irigylésre méltóan jól tartja Magát).

A lányok? Hát, abszolút nem kötötte le Őket. :-( Egy darabig előre mentek és az első sorból csápoltak (Angi még bele is szólt a mikrofonba, mikor kérdezte Judit néni, hogy mit csinálnak a rossz gyerekek, Ő mondta, hogy "verekednek". :-)), aztán egyszer csak elunták, és föl le szaladgáltak, négykézláb mászkáltak (kutyást játszottak), stb... Megmondom őszintén, nem értettem: itthon imádnak táncolni, Halász Juditot is gyakran hallgatunk, és tök nem erre számítottam.

Várunk a kezdésre
Itt még jó kislányok (a csibész állapotról nincs is képem, mert folyamatos mozgásban voltak, én meg próbáltam fékezni Őket)
Halász Judit néni
Angika az első sorban (a közepétől kicsit balra az a nagy haj, az Ő. :-))

Aztán pár napra rá beszéltem a kis ovis társa anyukájával, akik szintén ott voltak. Laura is unta, Neki sem tetszett, sőt a végére el is aludt! Ebből egy dolgot megállapítottam: nem a gyerekeink érdeklődésével volt a baj. :-) Azt beszélgettük Andrással, hogy lehet, hogy az volt a baj, hogy túlságosan rámentek a lírikus, karácsonyi dalokra, illetve kellett volna egy "dühöngő" szerűség, ahol a gyerekek táncolhatnak, mozoghatnak.

Jövőre megyünk inkább cirkuszba, vagy játszótérre (az olcsóbb). :-D

(Ja, ott volt Liptai Klaudia is Gesztesivel és a kislánnyal. :-) )

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. december 15., szerda

Télapó itthon

Hozzánk is jött a télapó. Ahogy minden évben, most is úgy oldottuk meg, hogy minden szülő, testvér ideadta nekünk amit hozzá vitt a télapó, és a gyerekeknek küldte. :-) A mi feladatunk volt, hogy átadjuk a saját télapónknak, aki aztán bekészítette a lányoknak. :-)

Ehhez persze szép tiszta csizmára van ám szükség! Este neki is láttak, hogy letakarítsák:

Érdekes, ezt valahogy nem kellett kétszer kérni... :-P
Miután ragyogott minden csizma, kikerültek az ablakba. A gyerekek gyorsan rögtönöztek egy-egy rajzot is a Mikulás bácsinak, biztos ami biztos, le legyen kenyerezve... :-D
Mikulás bácsi, úgy tettük az ablakba, hogy kívülről is lásd, és tuti legyen miért bejönnöd - tuti marketing fogás - a piacgazdaság gyermekeitől...
Az elalvás nagyon nehezen ment. Mivel Angi délután már nem alszik, azért Ő egyszer csak elájult, Vikike még jó sokáig várta a télapót. :-) Volt vagy 11 óra, mire a télapónak esélye volt bemenni úgy, hogy észrevétlen maradjon. Közben rájöttünk, hogy olyan erős a fűtés (jó sokba fog ez még nekünk kerülni), hogy ha oda teszi Miki, akkor elolvadnak a csokik, ezért átrendezés történt a kisasztalra... kicsit aggódtam is, hogy vajon nem lesznek-e csalódottak, ha reggel felnéznek az ablakra és sehol semmi, mert máshol van... nem is értem, hogy gondoltam, hogy nem mennek csokiszagra... :-D



Éjjel Vikike nyugtalanul aludt, így nálunk kötött ki. Reggel egyszer csak hallom, hogy valaki motoszkál... Angika ott állt a a kis asztalnál és érdeklődő arccal vizsgálódótt (pont ráláttam az ágyból). Egyszer csak csöndben átoson, és sugdos: "Anya, itt volt a télapó, én már el is olvastam a levelét, és elvitte a rajzainkat". Azt hittem, hogy megeszem. :-D Annyira édes volt. Tényleg láttam, hogy kibontotta a borítékot (Halász Jutka koncertjegyek voltak benne), és nézegette nagy komolyan, mint egy felnőtt - ez volt az elolvasás. :-) Annak azért nagyon örültem, hogy a csizmák között a borítékot előbb elvette - és Ő a borítékból még nem pénzre, hanem levélre asszociál :-P -, minthogy nekiesett volna az első csokinak.
Erre persze Vikike is felébredt és szaladtak vizsgálódni. :-) Szépen sorban áthordtak mindent az ágyunkba, és behevertek közénk és a csokik közé. :-)
Még álmosan, de nagy izgalommal....
Tudom, hogy ezt már írtam, de muszáj újra: mikor "szingliként" éltem, már úgy utáltam az ünnepeket, csak egy felesleges nyűg volt. Mióta gyermekeim vannak, minden ünnepet egy csodának élek meg Rajtuk keresztül, az Ő örömüket, izgalmukat látva.

Nem tudom elégszer leírni és elmondani, mennyit jelent a gyerek - az életünk, a mindennapunk értelmei!

Köszi, hogy benéztél - gyere máskor is, igyekszem lassan naprakészre fejlődni és most már kicsit gyakrabban írni.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. december 13., hétfő

Télapó(k) itt volt(ak)

Kapcsolatba léptünk a mikulással... többször, több helyen. Majd megállapították a lányok, hogy bizony mikulás több is van. Na de akkor felmerült a kérdés, hogy most melyik is az igazi? Ez minden felbukkanásakor kellő töprengeni- és vitatkozni valót adott Nekik... nekünk meg mulatnivalót. :-)

Miki-randik képekben:

Először az uszodában bukkant fel a nagy piros... Vikike éppen köhögött, így Ő nem úszott, fentről a galériáról nézte a nővérét. Az  úszóknak is csak az óra végén sétált be. Megállt a medence szélénél, és a csipet-csapat a vízből énekelt, verselt:
Angika itt még viszonylag elöl állt (sárga sapkában), de már itt épp a hátrálás közben volt. Azon vigyorogtunk fentről, hogy az éneklés végére már egészen hátul volt. :-)
Dalolás után jöttek kifelé a medencéből, mert az órának is vége volt, és kifelé mindenki kapott egy kis cukorkát... iszonyú büszke voltam itt a gyerekre, mert nemcsak elvette a cukrot és továbbvonult, hanem megállt és kért a kishúgának is egyet! Pedig a közelben sem voltunk, hogy mi sugalljuk Neki, teljesen Magától jutott eszébe - büszke is voltam és boldog is: mert mindig próbáljuk úgy nevelni Őket, hogy egymásról soha ne feledkezzenek meg.(Az megint más kérdés, hogy a kishúga a folyosón már kettőt lenyúlt a télapótól, így végül Angi ehette meg azt is, amit Vikinek kért...)
Szeretnék kérni még egyet a kistestvéremnek, mert Ő most nem jöhetett le úszni, mert nagyon köhög...
Aztán legközelebb a Mikulás Kupán találkoztunk Mikivel, ahol mellékesen Angika aranyat nyert hátúszásból a saját korosztályában. :-)
Balról a harmadik Angi - iszonyú magas a többiekhez képest... itt kapták meg a mikulás kupás polót és a mikuláscsomagot. Ez még a verseny előtt volt.
Ezt csak azért, mert szeretem... olyan nagylányos, nem? Pedig még csak 5 éves... mire észbe kapok férjhez megy...
Nézd anya, érmet nyertem... :-) Nagyon örült Neki, pedig mikor meséltem előtte, hogy miről is szól a verseny, akkor félig sírva közölte, hogy "Ő nem érmet akar kapni, hanem inkább ajándékot... :-D" Itt valahogy mégis megérezte az érem eszmei értékét. Első nap el kellett vinni az oviba, és a kabátján is kívülre akasztotta, hogy mindenki lássa. :-D
Visszatérve a télapóra... legközelebb - leszámítva az ilyen-olyan boltokat és a tévét - itthon találkoztunk Vele... illetve nem találkoztunk, csak azzal, amit "művelt"... legközelebb erről is mesélek, de most rohannom kell.

Legyen szép napod, köszi, hogy benéztél.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. december 1., szerda

Könyvtárban

Nem lehet elég korán kezdeni... mondjuk 3 és 5 évesen. :-) Nagyon szeretném, ha legalább úgy szeretnék a könyveket, mint mi, és úgy érzem erre szoktatni ma már sokkal nehezebb a sok egyéb inger miatt, mint régen. Ezért döntöttem úgy, hogy már most elkezdem könyvtárba hordani Őket. Az első adag könyvet én vittem haza nekik, azon megtanulták, hogy vigyázni kell rájuk, még jobban, mint a sajátra. Most már együtt vittük vissza, és Ők választhattak másikakat. Nagyon jól sikerült program volt, féltem, hogy nem lesz-e korai (főleg Vikinek, Ő mégiscsak 3 éves), de abszolút élvezték Ők is és mi is. :-) No és családi programnak sem utolsó a nagy hideg télben... és olcsó is! :-D

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. november 25., csütörtök

Elmaradások 1.

Nem is mentegetőzök már - magamnak sem -, megnézni a dátumot is fáj, hogy mióta nem írtam...
elég nehéz idők járnak most ránk, hónapok óta állunk a szakadék szélén, és még mindig nem tudjuk, hogy beleesünk-e, vagy vissza tudunk-e lépni. Bár néha már úgy érzem jobb lenne beleesni, akkor legalább már a bizonytalanság megszűnne... de persze ez csak feladós pillanatokban van, amik gyorsan el is múlnak általában, mert küzdős típusok vagyunk, és még mindig és minden helyzetben csakis a család egysége a fontos! Erre gondolva már nem is baj a baj. :-D

Elhatároztam, hogy ha egyesével is, de mutatom néhány nem megmutatott alkotásom, amiket jó rég csináltam már, de feltölteni még nem volt időm. Alkotni sem volt, de az már afféle lázadás volt részemről a mindennapi hajnalig tartó hajtás után, hogy csakazértis pihenjek most már, és alkossak.

Ez az album is így készült, egy lázadó napon, bár már jó régen:
Talán mindannyiunknak volt anno hasonló álmunk - hercegnőként élni egy gyönyörű kastélyban...
Egyik hétvégén elindultunk az állatkertben, de "megakadtunk" az előtte rendezett Bátor Tábor rendezvényen, és végül ott is ragadtunk. Volt olyan lehetőség is, hogy jelmezekbe lehetett öltözni. Angi felvette ezt a hercegnős ruhát, és teljesen odavolt (alig bírtam lekönyörögni róla fél óra után, hogy más gyerek is felvehesse). Vikikére minden nagy volt még :-) Végül ennél a Robin Hood jelmeznél maradtunk, mert ez még hagyján... 
Szerettem ezeket a fotókat, sokat agyaltam, hogy hogy szkreppeljem meg. Régen terveztem már egy hasonló kastélyos albumot, és most, amikor megint eszembe jutott, tudtam, hogy EZ AZ! Ez ide van kitalálva. Így most megvalósult. A vers/mese vagy mi meg már jött magától.


Kellékek: My Mind's Eye Wild asparagus készlet, kreatura chipboard-ok, varrás, SBK virágok

És ha már úgyis panasznapot tartok ma (na ebből azért nem lesz rendszer!): írni fogok a Jézuskának, hogy az idén semmi mást nem kérek, csak egy napot, amikor addig alszok, amíg csak bírok (mondjuk másnap estig...), és ha mégis felébrednék, akkor azt csinálok amit csak akarok - és ez még véletlenül sem munka, semmilyen munka!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...