Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2010. december 13., hétfő

Télapó(k) itt volt(ak)

Kapcsolatba léptünk a mikulással... többször, több helyen. Majd megállapították a lányok, hogy bizony mikulás több is van. Na de akkor felmerült a kérdés, hogy most melyik is az igazi? Ez minden felbukkanásakor kellő töprengeni- és vitatkozni valót adott Nekik... nekünk meg mulatnivalót. :-)

Miki-randik képekben:

Először az uszodában bukkant fel a nagy piros... Vikike éppen köhögött, így Ő nem úszott, fentről a galériáról nézte a nővérét. Az  úszóknak is csak az óra végén sétált be. Megállt a medence szélénél, és a csipet-csapat a vízből énekelt, verselt:
Angika itt még viszonylag elöl állt (sárga sapkában), de már itt épp a hátrálás közben volt. Azon vigyorogtunk fentről, hogy az éneklés végére már egészen hátul volt. :-)
Dalolás után jöttek kifelé a medencéből, mert az órának is vége volt, és kifelé mindenki kapott egy kis cukorkát... iszonyú büszke voltam itt a gyerekre, mert nemcsak elvette a cukrot és továbbvonult, hanem megállt és kért a kishúgának is egyet! Pedig a közelben sem voltunk, hogy mi sugalljuk Neki, teljesen Magától jutott eszébe - büszke is voltam és boldog is: mert mindig próbáljuk úgy nevelni Őket, hogy egymásról soha ne feledkezzenek meg.(Az megint más kérdés, hogy a kishúga a folyosón már kettőt lenyúlt a télapótól, így végül Angi ehette meg azt is, amit Vikinek kért...)
Szeretnék kérni még egyet a kistestvéremnek, mert Ő most nem jöhetett le úszni, mert nagyon köhög...
Aztán legközelebb a Mikulás Kupán találkoztunk Mikivel, ahol mellékesen Angika aranyat nyert hátúszásból a saját korosztályában. :-)
Balról a harmadik Angi - iszonyú magas a többiekhez képest... itt kapták meg a mikulás kupás polót és a mikuláscsomagot. Ez még a verseny előtt volt.
Ezt csak azért, mert szeretem... olyan nagylányos, nem? Pedig még csak 5 éves... mire észbe kapok férjhez megy...
Nézd anya, érmet nyertem... :-) Nagyon örült Neki, pedig mikor meséltem előtte, hogy miről is szól a verseny, akkor félig sírva közölte, hogy "Ő nem érmet akar kapni, hanem inkább ajándékot... :-D" Itt valahogy mégis megérezte az érem eszmei értékét. Első nap el kellett vinni az oviba, és a kabátján is kívülre akasztotta, hogy mindenki lássa. :-D
Visszatérve a télapóra... legközelebb - leszámítva az ilyen-olyan boltokat és a tévét - itthon találkoztunk Vele... illetve nem találkoztunk, csak azzal, amit "művelt"... legközelebb erről is mesélek, de most rohannom kell.

Legyen szép napod, köszi, hogy benéztél.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...