Családunk Krea-tükre

Régen mondhattam már el ezt magamról, de ez a hétvégém kivételesen kreatív volt.

Először is pénteken elkészült a scrap.hu maratoni kihívására a második oldalam, amin filcet kellett használni. A filcvirágok Angi egyik pulcsijáról vannak, sajnos olyan pecsétes már, hogy egyszerűen nem tudom igazán kimosni (... és mióta vártam én már erre... :-P). Megjegyzem, van még hasonló ruhájuk - ezeket adom rájuk olyan helyekre, ahol pecséteket "remélek". :-P

Felhasználtam még fehér kartont (nem tudom a nevét, sbk.hu-ról van, tavalyi táborban is volt, domborított), bordó, fekete tintát, pecsétet, chipboard betűket, alakzatokat,, amiket akrilfestékkel festettem, szalagot,  tortapapírt, folyékony gyöngyöt (kedvenc sb kellékeim egyike).

Aztán szombaton reggel elmentünk anyuékámékhoz Sülysápra. Eredetileg úgy volt, hogy nem alszunk ott, de jól éreztük magunkat, így elmentünk a T...o-ba fogkefékért, és ott aludtunk. :-) Anyu is nagyon szeret alkotgatni (eleve varrónő), csak Ő inkább kézimunkák iránt érdeklődik. Most megfertőződtem egy kicsit... nagyon. :-)

Először is megtanultam az ún. frivolitást (nem kötés, nem horgolás, frivolitás!). Már láthattatok az oldalaimon hasonlót, de akkor anyukám csinálta! Most viszont íme az én első próbálkozásom... és nem az utolsó:

(És itt láthattatok már olyan oldalt, ahol ilyet használtam, csak ez már sokkal szebb, mert anyu műve volt.)

De amire a legbüszkébb vagyok! Meghorgoltam az első karácsonyi angyalkámat, amiből még sokat és sokfélét tervezek... bevallom őszintén, nagyon büszke vagyok rá, nem hittem volna, hogy én ilyet meg tudnék horgolni.Tavaly nekünk már ilyenekkel volt tele a karácsonyfánk, akkor még anyunak köszönhetően. Most már én is tudom, és ez nagyon jó érzés.

Bár nem sokat alkotok mostanában, de ide még az a kevés se nagyon íródik fel magától... én meg csak most jutok ide, ez van. :-)

Először is volt asszem két hete a scrap.hu scrap-talija. Nyár előtt többször is kimaradt nekem, most már nagyon jó volt elmenni. A projekt Rika ötlete alapján speciális képeslap volt, amire nekem az ugrott be, hogy nemsokára lesz a lányok szülinapja - bár még kicsik, de ha meg tudom menteni, és elrakni Nekik, akkor felnőtt korukba milyen jó lenne elővenniük néha... el is határoztam, hogy minden évben fognak kapni egy hasonlót, így minden évben az is látszik, hogy abban a korukban hogy néztek éppen ki.

Vikike október 12-én lesz 3 éves, Neki ez készült:

Aztán volt egy játék is. Adri indította szintén a scrap.hu-n. A lényege az volt, hogy minden játékostól begyűjtött egy-egy fotót/fotó sorozatot aztán kisorsolta, hogy ki kinek fog alkotni. Én Marcsi képeit kaptam. Hát, izé... napokig agyaltam, és volt pillanat, mikor úgy éreztem, hogy pont most ebben az alkotói válságomban nem tudom ezt megszkreppelni... ennyit nem gondolkodtam még oldalon. :-)

Aztán olvasgattam... mivel mindennel el vagyok maradva, így Veka cikkét is csak most...

Annak ellenére, hogy mindig úgy éreztem, hogy az Art stílus tőlem nagyon távol áll, mikor most olvastam ezt a cikket, hirtelen beugrott, hogy igen, ehhez a témához ez az, amit kerestem. Innentől minden ment magától... és pillanatok alatt készen lett. Az oldal egyébként egy geocaching játékról szól, ahol voltak Marcsiék. A játék lényege, hogy elindulnak egy útvonalon, időnként találnak egy egy ládát, abban vannak támpontok, koordináták, hogy merre kell tovább menniük, és végül megtalálják a főládát. Jó buli lehet. Az oldalon próbáltam szerepeltetni az állomásokat, a térképet, az útvonal rajzát, a malmot és szobrot, amit az állomásokon talált támpontok jeleznek, és a végcélnál levő tájképet, ami Marcsinak nagyon tetszett, ezért lefotózta.

A tájképes fotó Veka technikájával készült, ki lehet venni a térkép mögül, és a hátuljára lehet kommentezni. A többi fotót Scrap-kreatúrás filmszegélyes pecsét mögé tettem. Használtam még rengeteg féle pecsétet, chipboard-okat, repesztőlakkot, mist-eket, folyékony gyöngyöt, a ládák helyéhez megadott malom és szobor képét nyomtattam, mint ahogy a túra térképét is.

Most szeptembertől eljött végre az a pillanat, hogy Vikikét is elkezdtük úszni hordani. Bár Ő még nincs három, és elvileg nem mehetne, de mivel a magassága eléri a 98-as méretet, engedték próbaúszásra. Mivel ott megfelelt, már járhat Ő is. Annyira jó így menni, hogy nem kell  Apával kétfelé válni, hogy külön megoldjuk a lányok elosztását (egyik usziba, másik haza). Mivel Vikike soha nem volt olyan kis vizicsibe, mint Angi, fel voltam rá készülve, hogy Neki nem fog bejönni ez a sport. De nagyon ledöbbentünk - jó értelemben -, hogy mennyire élvezi és imádja. Már két hetet jártunk (heti két alkalom) azóta készülök megörökíteni.

És végül ma készült végre egy oldalam. A scrap.hu-n indult egy maratoni kihívás-sorozat. Az első kihívásra készítettem ezt az oldalt (a kihívás lényege egyféle színharmónia és egy szabadon választott vázlat volt, részletek a link alatt).

Mindenki beteg nálunk (nátha) lányok már kimenőben, mi most vagyunk Apával a csúcson. :-P Eredetileg úgy volt, hogy hétvégén megyünk anyukámhoz Sülysápra, de mivel Ő is nemrég gyógyult meg és nem akartuk visszafertőzni, lefújtuk. Nem is ütemeztünk semmit hétvégére, aztán tegnap a sógornőm kérdezte, hogy van-e tervünk mára. Mivel azt mondta nem zavarja, hogy náthások vagyunk, eljöttek hozzánk este a két gyerekkel Kikivel és Zitussal. Mondanom sem kell, a négy gyerek elemében volt... :-)

Íme egy fotó, hogy milyen az, amikor négy gyerek pancsizik együtt (balról jobbra 1,5; 3; 4,5; 5 évesek):

A gyerekeknek ezek az együttlétek hihetetlen nagy élményt jelentenek. Nekünk felnőtteknek kicsit fárasztó, mert ha így összejönnek, akkor ötször elevenebbek, mint amúgy - és fegyelmezni sem egyszerű Őket, mert már nagyon megy a bandázás. De én még emlékszem, hogy mennyire nagy dolgok voltak ezek az unokatesós együttlétek. Ezért nagyon örülök, hogy ilyen közel vannak egymáshoz korban a gyerekek, és egyre többször oldjuk meg, hogy összejövünk a sógornőmékkel 1-2 napra. Mi is jól elvagyunk, és a gyerekeknek is nagyon jó... altató pedig nem kell ezek után a napok után... :-P

Az összeruccanás célja az volt, hogy ma elmenjünk a BNV-n lévő Kölyökparkba vagy mibe. Aztán ezt leszavaztuk, mondván biztos sokan lesznek, akkor legyen megint Elevenpark, mint múlt héten... össze is cuccoltunk nagy nehezen, leindultunk... aztán a ház előtt megint átszerveztük: annyira szép volt ugyanis az idő, hogy úgy döntöttünk, ezt inkább kihasználjuk és szabadtéri program legyen. Így mentünk végül a Budakeszi vadasparkba. Jó volt, bár jól elfáradtunk (mi, felnőttek, merthogy a lányok még hazaérve is tudtak bomlani, sőt bukfenceztek egész este...):

Szombaton eldöntöttük, hogy vasárnap elmegyünk megnézi az Elevenparkot, amiről nemrég hallottunk. Fel is készültünk teljes napra. Tegnap el is mentünk, és fantasztikusan jó volt (fél 11 körül értünk oda, és délután 5 körül indultunk vissza). Tuti fogunk máskor is menni, ez alatt az idő alatt a lányok folyamatosan játszottak, örömködtek, és azt sem tudták hová szaladjanak a sok-sok játék közül (még én is felosontam egyikre másikra, olyan kár, hogy a mi gyerekkorunkban nem voltak ilyenek. :-( ). Eljött velünk egy barátnőnk is az ikerfiaival, úgyhogy még társaság is volt, így extrán jól éreztük mindannyian magunkat.

Íme néhány fotó:

A legnagyobb sláger a gokart volt. Ez Apának külön nagy esemény volt, végtelenül büszke volt rá, hogy az Ő lányai milyen ügyesen vezetnek. :-P Forma 1-es rajongó szemével vizsgálta, és izgatottan videózott. Az alábbi videó visszajátszásakor a következőhöz hasonló tudósítás zajlott: "Nézd, Vikike végig vezet, öregem, végig első. És figyeld Angit, elindul, még utolsó, aztán figyeld, egy darabig megy a másik kettővel, majd szépen behúzódik a belső ívre, és belső íven beelőz és igeeeeennnnnn, máris Ő az első. Bajnokok a lányaink, öcsém, bajnokok a lányaink. Tudod milyen jó pénzt lehet keresni Forma 1-el? Bárcsak bevezetnék a női F1-et..."

Amit én tennék hozzá: arról már nem kommentált, ahogy a végén Angika beledurrantott a gumikerekekbe. :-) Ja, a játékot 4 éves kortól lehet használni, nálunk Vikike még csak három lesz, de mivel nagyon akarta, úgy voltunk vele, hogy baja nem lehet, hadd menjen. Hááát, nagyon ügyes volt.

Mától végre Angika is mehet oviba, teljesen meggyógyult (kivették két hete az orrmanduláját). Nálunk igazából most áll vissza a rendszer, minden szempontból nagyon kívánatos volt már. Angika naponta nyúzott azzal, hogy mennyire hiányoznak már az ovis barátai, meg menne már úszni, stb. Nekem sem lesz rossz, hogy tudok nappal dolgozni, nem éjjel kell.

Hónapok óta alig tudtam vezetni a blogomat, ahogy alkotni sem sokat volt időm.

Nagyon sajnálom, hogy így alakult, de nem lógattam a lábam ez alatt az idő alatt. Az elmúlt hónapokban sok mindent létrehoztam - úgy, hogy ebben a szakmában szinte a nulláról indultam, mindent most tanultam meg. Igen, erre büszke vagyok, és bár még nagyon nincs vége ennek a munkának (sőt most kezdődik a java de nem adom fel), azt hiszem a kezdeti nehézségeken már túl vagyok...

Hogy konkrétumokat is mutassak. Felépült egy szakértői honlapom, ami a kisvállalkozók életét szeretném, ha megkönnyítené hosszú távon. Megvannak a kezdetek, szépen gyarapodnak a látogatóim is, szép lassan majd jöhet a java. Ha érdekel, ezen a linken megkukkanthatod (mivel még messze nincs készen - nem is tudom, hogy valaha fogom-e úgy érezni, hogy készen van... -, kérlek egyelőre ne a hibákat keresd, de ha mégis megtalálod, írd meg bátran, mert ha nem olyan, amit én is tudok, akkor sokat segíthetsz ezzel).

És a másik, ami ennek a blognak a profiljához sokkal jobban illik: újra nekifutottam a kreatúrának, de erősen lebegett a cél a szemem előtt, hogy most már sokkal profibb, igényesebb, nem elkapkodott, átgondolt legyen. Én azt gondolom, hogy sikerült ezt elérnem, nézd meg Te is, és döntsd el Magad, ha érdekel. Megtisztelsz vele, köszönöm. :-)

És ha már a Scrap-kreatúráról beszélünk, hadd mutassam meg itt is azt a blog candy-t, amit ott indítottam. Vegyél részt Te is a játékomon, hátha pont Neked kedvez a szerencse!