Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2009. március 6., péntek

Fordulatokban gazdag nap

A tegnap esti rosszulléttel éjfél körül lefeküdtem, majd fél egykor Viki nagyon elkezdett sírni. Periodikusan és keservesen, mint a bélbetüremkedésekor, és az is egyértelmű volt, hogy a hasa. Csak az nem, hogy most csikar a vírus miatt, vagy a megnagyobbodott nyirokcsomók miatt csúszhattak megint össze a belei??? Minden esetre én mindig az utóbbira gondolok (az a biztos, ha a legrosszabbra készülök és azt vizsgáltatom). Azonnal nyomtam a nővérhívót, és kértem, hogy nézzenek utána, hogy nem invagináció-e megint. Ő megnézte, de nem tapintott semmi rendelleneset, dehát egyrészt Ő nővér, másrészt tapintani sajnos akkoriban sem tudták, csak ultrahang mutatta ki. Eltökélt szándékom volt, hogy kiharcolok egy ultrahangot, így kértem, hogy hívja az ügyeletes orvost. Hívta is, de épp egy leukémiás kisfiút rendeztek, modta, hogy később. Aztán Viki pár perc múlva megnyugodott, és visszaaludt. Így szóltam, hogy akkor nem is kell jönni, mert ha az lenne, az nem múlna így el. Valszeg valami görcs volt. Én is visszafeküdtem.

Negyed négykor arra keltem, hogy hánynom kell... jól sejtettem este, én is megkaptam, de mostanra asszem ki is hevertem. Legalábbis már nagyon jól vagyok. Igaz, hogy napközben el akart küldeni a nagyviziten a doki (azt mondta, hogy vagy hazamegyek, vagy át a felnőtt belgyógyászatra), de mondtam, hogy adjanak egy kis időt, és rendbejövök. Hát, nem mondom, hogy nem voltak pokoli pillanatok, úgy rendezni egy beteg gyereket, hogy közben majd elájul az ember, vagy éppen hányni/hasmenni rohan... de estére azért csak én győztem. :-) Így maradhattam. :-) Tudtam, hogy nem fog sokáig tartani, mert a felnőtteknél sokkal könnyebben lefut, mint a gyerekeknél. És különben is, elpusztíthatatlan vagyok. :-)

Délelőtt levették megint az infúziót... na, ezek után nem sokkal újra jött két fosi, meg egy hányás. Levittem levegőzni, az is jót tesz. Aztán délben sikerült elaltatni, bár enni-inni nem igazán akart, így még elég rossznak tűnt a helyzet. És itt jött a nagy csoda! Aludt vagy három órát, Ő a kiságyban, én a széken az ágykeretére fektetve a rongybabáját, arra meg a fejem. És mire felkeltünk, mindketten SOKKAL jobban voltunk. Apa pont megjött (szigorúan csak szabad levegőn, a szobába nem jött be), így lementünk kicsit megint a levegőre motorozni. Vikinek azóta egy két fosija volt csak, de azok is elenyészők ahhoz képest, amit evett/ivott. Merthogy elkezdett nagyon jól enni és inni is! Most estére ki is szedték a kanült, abban a reményben, hogy már nem is fog kelleni, mert csak akkor teszik fel éjjel újra, ha nem iszik, és 3 dl-eket fofik... ez meg kizárt.
Most aludt el, ez nagyon durva Nála, Ő 8 körül legkésőbb már aludni szokott. De úgy fel volt dobva, meg olyan jó kedve volt, hogy nem bírtam elaltatni. És olyan jókat evett.

Most elkezdtem reménykedni, hogy ha éjjel nem lesz semmi, és holnap is ilyen jól lesz, akkor hátha holnap délután hazamehetünk...

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...