Családunk Krea-tükre

Ma több jó dolog is történt veünk azon kívül, hogy Anginak szülinapja van:

Először is, ami a legfontosabb: ANGIT FELVETTÉK EBBE AZ OVIBA!!! Nagyon-nagyon örülök neki, mert bár eddig is éreztem, hogy jó ovi lesz ez, de tegnap voltam "óvodakóstolgatón", és nagyon boldogan jöttem ki. Ugyanis pontosan azt kapja a gyerek, amit megálmodtam, pontosan ilyen ovit szerettem volna (ennek a bölcsijébe jár most Angi, ide megy februártól Vikici is bölcsibe)! Mondjuk, bejutni nem egyszerű, 2 évvel az ovikezdés előtt már jelentkeztünk, így jutottunk be - meg az sem volt mellékes, hogy már oda járunk bölcsibe. Nagyon nagy megkönnyebbülés, hogy mindkét lánynak megvan a helye.

A másik pedig, hogy sikerült elkészülnöm holnapra a tortával. Kicsit szorongtam ettől, mert nem tudtam, hogy meg tudom-e csinálni, de végül szerintem egészen jó lett.

Szóval, tavaly ilyenkor találtam egy honlapot, ahol mesetorták készítéséről volt szó. Ott láttam ilyen hercegnős tortát. (Akkor azért nem ezt csináltam meg Anginak, mert akkor még kicsinek találtam hozzá.) Persze, akkor nem mentettem ki, az oldal meg azóta megszűnt, így most az emlékezetemre és a fantáziámra hagyatkoztam (ami nem sok van).

A hercegnő ruhája is marcipánból van, Angi egyből a melléről "tépte le" a ruhát, pont ott kellett megkóstolnia... elég hiteles lett a baba, mert erre a család férfitagjai egyből felkapták a fejüket! :-) (majd tervezek erről egyszer oldalt készíteni).

Angi ma 3 éves lett! A bölcsiben ma meg is tartották a szülinapját. Tegnap elkészítettem a tortáját, de mivel tejfölöst csináltam, gondoltam a legbiztosabb, ha benne hagyom a tortaformába, hogy útközben ne rázkódjon szét... aztán majd ott kiszedik a konyhán. Aztán éjjel eszembe jutott, hogy hoppá, ha elviszem a tortaformát, akkor miben sütöm a holnapi családi ünnepségre a tortát? Így hajnalban nekirugaszkodtunk Apával, hogy na, akkor most lementjük róla a formát, lesz, ami lesz. A tetejét le is szedtük, de rájöttünk, hogy az alja esélytelen... annyit értünk el, hogy mi magunk romboltuk szét a torta állagát. :-( Na jó, ha így nem, akkor már mindegy, kell venni egy formát, tegyük vissza... na, ezzel csak tovább rontottunk a helyzeten, mert a megrombolt tortára már nehéz lett volna visszatenni, csak tovább romboltunk... Ja, és mellékesen rájöttünk, hogy úgyis sokszor jön jól a két forma, egyszerűbb lenne venni egyet! Most már mindegy, így vittem el a tortát "ronda de finom" jelszóval. (Az már csak ráadás, hogy utána jutott eszembe, hogy Iri mamától is kérhetek egyet kölcsön - na de venni így is érdemes volt, mert kettő kell, ugyanis a holnapi torta nagy lesz, de ez még titok...). Egy szónak is száz a vége: felesleges volt az egész hercehurca, de ez a bölcsis szülinapot szerencsére nem tudta elrontani, mert állítólag a gyerekeknek is és a felnőtteknek is nagyon ízlett a torta, még ha kanállal is kellett megenni. :-) A megoldás pedig az lett, hogy vettem is egy formát, meg Iri mamától is kértem egyet a holnapi tortához.