Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2009. január 22., csütörtök

Pedig nem...!

Azt mondják néhányan, hogy manapság már nincsenek olyan igazi barátságok, mint régen, mert annyira elanyagiasodott, elaljasodott a világ... íme, megint egy bizonyíték, hogy ez nem igaz! Az emberek egymás közötti viszonyát nem tudja megölni a világ mássága vagy nem mássága... persze, szélsőségek vannak, de azok voltak 50, vagy 200 évvel ezelőtt is.
Láttátok Anita új otthona blogját (ld. előző bejegyzésem)? Amiatt ömlengek ám itt, mert úgy örülök neki, hogy mennyien segítenek. Olyan jó ilyeneket olvasni. Ma reggel ezzel kezdtem, és megalapozta a napomat, nagyon örülök.
Anitának biztos már most is fantasztikus érzés, hogy a közvetlen barátai ott vannak Vele és dolgoznak a lakáson... hát még, ha majd meglátja ezt a blogot, megkapja a sok ajándékot olyan emberektől, akiket nem is ismer...? Akkora dolog ez!!! :-))))))

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. január 21., szerda

Igazi barátság!

Mindig az volt az elvem, hogy az igazi barátság akkor mutatkozik meg, ha baj van! Tegnap ez az elvem újra igazolást nyert, és nagyon boldoggá tett az, amit olvastam (persze a szomorú esethez képest értem). Egy ismerősöm barátnőjének a lakása kiégett úgy, hogy az édesanyja kórházban van, a kutyájuk elpusztult, a lakásból pedig szinte semmi nem maradt. :-( Az édesanya szerencsére már sokkal jobban van. A konkrét történetről itt, Mesi blogján olvashattok...
... ugye, milyen megható, hogy ekkora bajban mennyi barát van ott? Mesi, ha erre jársz! Nagyon büszke vagyok, hogy ismerhetlek!
Ha olvastátok a blogján a bejegyzést, ott látható, hogy az érintett barátnőnek egy titkos blogot hoztak létre Mesiék Anita új otthona címmel. Itt mindig követhető, hogy éppen hogy állnak a munkálatok, a lakás helyreállítása.

Arra kérlek, hogy ha tudsz, Te is segíts. A fenti blogokon látható, hogy szó sincs pénzről, és az is, hogy nem egy - manapság sajnos szokásos - humbuk, vagy átvágás.

Köszönöm mindenkinek! Olyan jó érzés segíteni, nem? :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. január 20., kedd

Együtt

Ezt ma dobtam össze... teljesen másnak indult, dehát ez már csak így szokott lenni...
A nemfény viszonyoknak köszönhetően hiába készítettem több fotót is, valami mindegyikkel volt. Úgyhogy marad most ez.
Először is az oldalon lévő fotót már eleve megbuheráltam, ugyanis ezen alkalommal (se) volt olyan képünk, amelyen mindannyian rajta vagyunk... merthát valakinek ugye fotózni is kellett. Ezért Apát és Vikit már én Photoshop-oltam ide egy másik képről... utána nyomtattam. A fotót vízszintesen ragasztottam fel, majd készítettem rá egy "ablakot": hullámkarton keretet vágtam, arra fóliát ragasztottam, arra pedig ment egy fehér "keret". A fóliára kapartam két hópehely kaparós matricát, majd kötöttem rá egy szalagot. Ezt függőlegesen (dupla adat 3d-s ragasztóval, hogy jól kiemelkedjen) odaragasztottam a kép fölé. Mellé balra ment egy inda.
Az "Együtt" szócskát írtam, nyomtattam, vágtam, ragasztottam. :-) Jobb alsó sarkába a képnek ment egy hópelyhes chipboard. Az oldal szélére egy kapcsos zárójel negatívját ragasztottam szintén kartonból, majd átlósan azonos színű csillámmal kiemeltem.
A wordart adott volt, Betsie készítette, átszíneztem, kinyomtattam. Mivel nekem nincs ilyen kekszes lyukasztóm, az egyik ennek fordítottját vágó formavágó ollómat megfordítottam, így lett ilyen. :-)

  • Bazzil Basics textúrázott alapkarton

- Hópelyhes glitter lace csillámos csipkés karton

- Mintás szalag

- Csillámpor

- Wordart: Betsie

- Chipboard inda

- Műanyag fólia

- Kaparós matrica

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Csúszkálás az omszki tavon

Vasárnap kimentünk végre az omszki tóra csúszkálni - végre sikerült Apát megfűznöm. Nagyon jó volt, a gyerekeknek ez volt az első csúszkálós élményük, nagyon élvezték! Apa is jól érezte Magát, és én is.
Angi egyből közölte, hogy Ő korizni akar. Jövőre majd elviszem a műjégre, bérelek Neki korit, és meglátjuk, hogy tényleg érdekli-e. Ha igen, akkor veszünk Neki egyet. Jó lenne, mert én szeretek korizni (csak nem tudok), és akkor lenne kivel kimenni, mert Apa ilyenekre nem kapható. Ő majd ihatja a forralt bort a paravánon kívül, míg várja, hogy mi kikorizzuk magunkat a lányokkal. :-)

Meg is szkreppeltem az élményeinket gyorsan frissiben:

Betűtípus: Times New Roman, PC Snowballs
- Template: Pavelancsika
Készlet: Scrapbookozz velünk - Zimankó

* Scrapbookozz velünk - Kreatív próbatétel 8

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Banda buli

Pénteken a volt egyetemi évfolyamtársaimmal buliztunk (gyerekekre Ildi mama vigyázott). Nagyon jó volt kikapcsolódni egy kicsit, és még jobb volt látni Őket. Régebben viszonylag gyakran találkoztunk, aztán egyre ritkábban... de most elhatároztuk, hogy negyedévente összehozunk egy talit! Most már mi is fogunk tudni menni, mert már azért egy-egy estére lehet másra hagyni a gyerekeket, ahhoz már nem kicsik (főleg, hogy csak alszanak, ha véletlenül megébrednek, csak akkor kell bemenni).

Néhány kép az alábbi albumban látható (katt a képre):

Banda-buli_20090117

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. január 19., hétfő

Monopoly parti

Kiegészítők: Pencil Lines 116 template
Készlet: Malily
Varrós ecsetek


Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. január 13., kedd

cym-cym cymbora, cyber-cymbora :-)

Kaptam egy díjat... ez pedig a barátságról szól. Nagyon jól esett, ugyanis nem egy, de három ember gondolt rám ebben a témában: Éva, Zsuzsi és Merika!!! Köszönöm Nektek, lányok, meghatottatok (Zsuzsi, Te nem, Tőled elvártam :-D )
Igen, napjainkra már előtérbe került a "cyber"barátság fogalma, hisz a net elterjedésével az embernek ilyen barátokra, ismerősökre akkor is van ideje, ha a "valósokra" nem tud annyit szakítani. Általában azok közé az emberek közé tartozom, akiknek nem sok, hanem kevés, de mély barátja van. Az utóbbi 10 évben viszont túl sokat csalódtam ilyen mély - vagy annak hitt - barátságokban, sőt sokszor rokonokban is. :-( Így egy kicsit magamba forduló lettem, ha arról van szó, hogy valakit közel kell engedni magamhoz. Ez kívülről nem annyira látszik, mert nyitott vagyok alapjában véve, de belül komoly korlátokat húzok, egy szinten túl nehezen engedek közelebb bárkit a haver, ismerős szintnél. (Ezt Zsuzsi tanusíthatja, sokat "üldözött", mire kialakult a barátságunk :-) ). Fontosnak tartom ezeket a cyber-barátságokat is, mert a legtöbb ilyennek induló ismeretségből előbb-utóbb személyes lesz, ami akárhová is elvezethet. Itt megint Zsuzsit hozom fel példának, mert Vele is neten indult, a gyerekeken keresztül a barátságunk, és nem kis dolgokat végig is csináltunk azóta együtt.
2008-ban beosont az amúgy sem nyugis és uncsi életembe a scrapbook.... ajjajjjajjj... azelőtt is szerettem alkotni, de sokszor elhanyagoltam... azóta viszont! Teljesen a rabjává váltam. Rengeteget jelent nekem túl a kikapcsolódáson, alkotás örömén is. Egy fantasztikus társaságba kerültem, ahol nagyon sok nagyon érdekes, értékes embert ismertem meg, és nem telik el nap, hogy ne mennék fel a közös oldalunkra megnézni, hogy kivel mi van. Erre a hobbira egyébként Beán (Szöszmöszin) keresztül találtam, akit Angi fórumáról ismerek (ismét egy cyber-ismeretség), és nagyon hálás vagyok Neki ezért.

És akkor íme az oklevél szövege:

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

8 embernek kell továbbküldeni. Nos, lehet, hogy a fáma nem így szól, de én olyannak is fogom "ajánlani", akinek nincs blogja... mert attól még szeretem. :-) És olyannak is, akitől én kaptam. Mert az nincs benne, hogy Nekik nem lehet, és ha egyszer úgy érzem... :-) (és őket ezúttal "felmentem" az alól, hogy továbbküldjék újra hihi)

1. Zsuzsi, aki jelenleg a legmélyebben van a szívemben, és egyre mélyebbre kerül... igaz barátnőm Ő, azt hiszem. :-)
2. Mónika, aki asszem ezekben a pillanatokban hozza létre a blogját, már nagyon várom. :-) Ő eredetileg "csak egy kolléga", de sokkal-sokkal jobban szeretem annál. :-)
3. Éva, akit a szkreppen keresztül ismertem meg... azt hiszem, egy kicsit hasonlítunk egymásra, sokszor érzem úgy, hogy rokon a lelkünk...
4. Merika számomra egyfajta példakép. És ennek semmi köze a scraphez, vagy a művészethez, hanem inkább ahhoz, amilyen ember. Példaértékű pl. a számomra az, amilyen a lányával - Tinával - a viszonya.
5. Noénak bár nincs blogja, de itt kell, hogy szerepeljen. Igazából szinte csak a levelezésünkből ismerem Őt, bár találkoztunk már személyesen többször is, sőt aludtak is itt nálunk. De sokszor levelezésen keresztül sokkal jobban ismerjük a másikat, mint egy-egy gyors taliból, főleg, ha annak igazából más a célja. Nagyon szimpatikus Ő nekem, szeretem azt, amilyen. :-)
6. Ágikát szintén scrap-berkekből ismerem, fiatalka is hozzám képest és még blogja sincsen, de mit csináljak, ha olyan szimpatikus. :-D
7. Linsey-nél járt már ez a díj. De ettől még én is elküldöm Neki. Szimpatikus. Nem tudom miért, a blogján és az alkotásain áttetsző egyénisége nagyon tetszik.
8. És végül, de nem utolsó sorban Szöszmöszi, akinek nagyon sok ember és egy (talán) életreszóló hobbi megismerését köszönhetem!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. január 12., hétfő

Egy évesek lettek az ikrek

Apiék (ikres barátaink) ikerfiai január 3-án egy évesek lettek. Tegnap volt a szülinapi party. Nagyon jó volt, összesen volt ugye a két fiú, és három lány, azaz öt gyerek. Ahogy nőnek a csemeték, egyre jobban tudnak együtt játszani, és ez nagyon jó. Mondjuk, felfordulás az volt... :-) Dehát megszoktuk már. Az albumra kattintva látható néhány fotó:
ApiFiuk_1_evesek

Azt pedig most sem bírtam ki, hogy ne készítsek valami plusz ajándékot. Ilyenkor úgy szoktam, hogy a gyerekek megkapják a maguk kis ajándékát, a szülőknek pedig én készítek valamilyen emléket a gyerek(ek) adott évéről... végülis Ők nevelik fel Őket, Nekik is jár valami öröm. :-)

Most a fiúk első évéről egy speciális "minialbumot" készítettem. A formátumát anno a Scrapbookozz velünk magazin esküvői számában láttam, mint vendégkönyv-ötlet. Apa ötlete volt, hogy fotók is kerülhetnek bele... én meg megvalósítottam. :-) Íme:
Alapötlet-forrás: Scrapbookozz velünk
Kiegészítők:
- karton, háttérpapír: Rayher
- papírvirágok: Rayher
- speciális 3D-s "tinta" (nem tudom mi ennek a neve): Rayher
- kaparós matricák (Kláritól - köszönöm)
- kék háló (szomszéd virágboltjából maradt sallang)
- lufis díszek: Auchan
- égetett gyurma-gombszerűségek: Vác

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Na és a nyertesek!

Tegnap nagy örömömben el is felejtettem ezúton is gratulálni az első helyezettnek - Timcsocának -, aki nemcsak a hónap oldala címet nyerte el immáron többedszer, hanem Tina után csupán egy ponttal lemaradva az év alkotója versenyben is a második helyezett lett.
És Tinának is tiszta szívemből gratulálok.
Az Ő munkáik is inspirálnak - és persze mindenki másé is, akik az oldalon tagok és beküldik az alkotásaikat.
Gratulálok lányok, és köszönöm a sokmindent, amit tanulhattam Tőletek!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. január 11., vasárnap

Második hely

Most tudtam meg, hogy a scrap.hu-n második helyezést értem el a hónap oldala versenyben ezzel az oldalammal. Olyan boldog vagyok! Majd kibújok a bőrömből.... :-)
(Ezen az oldalon úgy lehet helyezést elérni, hogy minden tag minden hónapban szavaz az abban a hónapban készült alkotásokból arra, ami Neki a legjobban tetszik. A szavazatok száma alapján áll fel egy rangsor, ebben lettem én második holtversenyben két másik alkotótársammal: Noéval és SzrJudittal.)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. január 10., szombat

Olvasmányaim...

Éva kiszúrt Magának - megint egy staféta-játék zajlik.

A játék szabályai:

1. Írd le annak az 5 könyvnek a címét amiket, 2008-ban olvastál.
2. Nevezz meg 5 embert és értesítsd őket.
3. Linkelj vissza erre a bejegyzésre.


Hjjjajjjjjajjjjaj... a két pici Tündérem, a társam, az éjszakai munka, a háztartás mellett a hobbimra, az alkotásra is csak akkor tudok időt szakítani, ha lopom azt az időt... vagy a hálás családom segít, és akkor kicsit utol tudom érni magam a kötelezettségeimben... vagy-vagy-vagy... Szóval, mivel kénytelen vagyok gazdálkodni az időmmel, és valamiről lemondani más érdekében, ez sajnos az utóbbi években nálam az olvasás. (Tv-t már nagyon régen nem nézek amúgy sem, szóval arról nem tudtam már lemondani.) Régen rengeteget olvastam, de akkor nem volt ennyi édes teher a vállaom.
Azért egy picit tavaly is sikerült, mert egy folyamatban lévő könyvem mindig van, olyan sosincs, hogy ne olvasnék semmit. Csakhát egy könyv nálam hónapokig tart mostanában...
Remarque-tól a Három bajtársat olvastam év elején... A könyvben a tartalmán kívül az is érdekes volt, hogy ez a könyv Apa részéről került a családunkba/polcunkra, és tele volt megjegyzésekkel és aláhúzogatásokkal, amit még a régi nagy szerelme tett bele. :-)
Aztán olvasgattam angolul egy Sherlock Holmes kötetet... ezt nem olvastam végig, igazából néha azért veszem elő, hogy gyakoroljam a nyelvet... megint kéne egy kicsit. :-)
Amit még most is olvasok, az egy 2006-ban irodalmi nobel díjat kapott könyv Orhan Pamuktól, a címe: A nevem Piros. Régi miniatúrafestőkről szól, Törökországban játszódik, és számomra egyszerre nehéz, érdekes (már felépítésében is), fordulatos, unalmas... lehet, hogy már abbahagytam volna, hogy egy könnyedebb, kikapcsolódásra, lazításra, nemgondolkodásra alkalmasabb könyvbe kezdjek, de elvem, hogy nem hagyok abba könyvet... szóval, végigküzdöm.
És nagyjából ennyi. Olvasok rengeteg szakmai dolgot, néha rámjön az agykontroll, akkor előveszem az agykontroll könyveimet, netán a közgazdasági témájúakat... de sajnos többel nem büszkélkedhetek... viszont lesz ez még máshogy is, ha majd nyugdíjas leszek :-) (de legalábbis ha nőnek a lányok... talán...)

A játékra az én jelöltjeim: Petra, Betsie, Atyus, Moncsi, Rainbow

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. január 9., péntek

Bilizés

Kismukucsunk december 31-én ült rá először a bilire (az alábbi kép ekkor készült, anyukámnál). És ma reggel először bele is kakiltunk. :-) Annyira édes volt, mert utána megijedt a saját produkciójától. :-) Valójában még nincs 15 hónapos se, nagyon ráérne még a bilizéssel. De a nagytesó hatása itt is előjön, ha pedig akarja, akkor hadd gyakorolja. Egyébként az első ijedtségen hamar túllett, mert a nagy sikerélmény hatására azóta is, ha valaki wc-re megy nálunk, akkor háború van, hogy Ő is kapja meg a bilit. És ha megkapta, már rángatná le a harisnyáját. :-) Annyira cuki. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. január 7., szerda

Tegnapi esténk/éjszakánk

Tegnap este már éreztük Vikin, hogy a fürdés utáni olvasás/készségfejlesztő játékból való "kimaradást" rosszul viseli. Dehát ha kitesszük mondjuk az állatos kártyák közé, akkor azonnal viszi, rámolja, stb. Így Ő is szokott kapni mesekönyvet, és addig olvas a kiságyában, míg Angival játszunk. De tegnap ez már nem volt elég. Ezért gondoltunk egyet, Apa egyik szobában olvasott Vikivel, én a másikban játszottam Angival... Viki már két szót is összekötött (pápá vonat), alig 15 hónaposan. Angi pedig néhány szót már el tud olvasni (pl. szavanna, erdő, illetve amik a játékában vannak - csak úgy játék közben megjegyezte). Pedig Ő is alig múlt még 3 éves. Hihetetlen mennyire fogékonyak tudnak lenni.
Éjjel aztán Viki felsírt. Nemcsak a szokásos nyöszörgés volt, hanem keserves sírás, és nem tudtuk megvígasztalni, egyértelműen látszott, hogy a hasa fáj. Mint mindig ilyenkor, megint megrémültünk, hogy kiújult a bélbetüremkedése??? (3 éves koráig újulhat ki, asszem addig ettől a félelmünktől nem fogunk szabadulni, és nem fogunk tudni nem egyből arra gondolni - ráadásul abban az esetben ugye minél előbb be kell jutni a kórházba, akkor van esély megúszni a műtétet, ahogy a múltkor ebben szerencsénk is volt). Már felöltöztem, félig Őt is felöltöztettem, hogy indulunk a kórházba, amikor megnyugodott. Valószínűleg valami kis bélgörcs lehetett. Azért ilyenkor mindig átélem, hogy milyen szörnyű, mikor a gyerekünk szenved, és nem tudunk segíteni Neki. De minden jó, ha a vége jó! :-) Utána nehezen aludt vissza, de reggel jókedvűen ébredt, nyoma sincs az éjszakai kalandunknak.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Apának lenni csodálatos!

Tegnapelőtt megbeszéltük Anyával, hogy megvárnak a parkban, mikor hazaérek. Sajnos a tél két nagy hátránya, hogy hideg, és hamar sötét van. Így, mikor leszálltam a buszról és nem láttam rögtön Őket, arra gondoltam, hogy biztos hazamentek már... de nem!
Ahogy bandukoltam hazafelé, megláttam Őket a park hátsó részében, a fák között. Azonnal feléjük indultam, közben már hallottam, hogy Angi már kiáltozik felém .” Apa, Apa ne menj el, itt vagyunk!” (egy kicsit irányt kellet váltanom, hogy lemehessek a dombon, és azt hitték, elmegyek). Közben a kis-nagylányom folyamatosan kiáltozott és boldogan szaladt felém "Apa, apa" és a kitárt karjaim közé ugrott. Leírhatatlan érzés volt! És a másik Kismukucs is ott szaladt a nővére nyomában azzal az ingatag mozgásával a kezes-lábas szkafanderében és azt kiáltotta felém „APA”! Akkor, abban a pillanatban már a fellegekben jártam. Még mindig felfoghatatlan, hogy „APA” lettem és a gyerekeim ilyen boldogan fogadnak, mikor hazaérek. Anyára mosolyogtam, miközben repesett a szívem.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. január 6., kedd

Desktopra január

QP: Shabby Princess
Az oldal 1024x768-as monitorhoz letölthető innen.
1280x800-ashoz pedig innen.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. január 5., hétfő

Elment az utolsó dédike... :-(

Altatás közben jött a telefon, hogy a már hosszú ideje kórházban fekvő dédikénk - András nagymamája - ma este elhunyt. Novemberben ünnepeltük a 90. születésnapját. Szép kort élt meg, és már a kórházba kerülésekor tudtuk, hogy kijönni sajnos már nem fog.... mégis olyan nehéz elfogadni, erre az ember nem tud felkészülni.
A gyerekek utolsó élő dédikéje volt. :-(
A szívünkben őrizni fogjuk, dédike, és nem engedjük, hogy a dédunokák elfelejtsék. Az emléke mindig velünk marad! Nyugodjon békében!
QP: The Alabaster Box

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. január 3., szombat

Egy átlagos levegőzés

Ma úgy mentünk le sétálni, hogy vittük a fényképezőgépet is. Lett néhány kedvenc képem, megmutatom Őket... tuti meg lesznek szkreppelve, és mennek fotóalbumba ilyen vagy olyan témában:




Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. január 1., csütörtök

Boldog új évet!

Először is szeretnék Boldog Új Évet kívánni minden családtagunknak, barátunknak, és mindenkinek, aki olvas bennünket! Köszönöm a sok jókívánságot, amik e-mailben, a blogon és egyéb oldalakon érkeztek! Viszont kívánom Mindannyiótoknak!
A mi szilveszterünk csöndesen telt. Anyukámnál vagyunk már 26-a óta (holnap megyünk haza), és az éjszakát egy maratoni-monopoly partival töltöttük. :-) Este 8-kor kezdtük, és hajnali kettőkor lett vége (ez egy darab játszma volt). Nagyon élveztük (a monopoly-t egyébként most karácsonyra "kaptuk", azaz a karácsonyra kapott pénzből vásároltuk). Azért is nagyon örülök neki, mert ez egy kisgyerekes család életében szerintem óriási lehetőség arra, hogy néha az ember társasággal szórakozhasson úgy, hogy közben mégis a gyerekek mellett van. Terveink szerint, ha anyukám és a 8 éves unokaöcsém jön hozzánk, mindig fogunk játszani, meg még a Papáékat is megpróbáljuk beszervezni, hogy néha hétvégén aludjanak nálunk, és ha letettük a gyerekeket, lehet játszani. Szerintem ezek olyan fontos dolgok, amik mind-mind elősegítik, hogy az ember kiemelkedhessen kicsit a hétköznapok monotonitásából.
A szilveszter éjszakához még az is hozzátartozik, hogy Angi háromnegyed 12-kor felébredt, és kiabált ki a szobából, hogy "tüzijátékot"... szaladtam be, és közölte, hogy Ő bizony nézni szeretné a tüzijátékot. Kihoztam. Meglepődve nézett körül a nagy asztalon, ahol a játék és az éppen aktuális állásunk volt. :-) Meg is vizsgálta volna... de erről szelíden lebeszéltük. :-) Aztán elmagyaráztam Neki, hogy most mi is fog történni és miért (szilveszter van, himnusz, pezsgő, stb.). Ezek után jött is a himnusz. Az én három éves kislánykám fegyelmezetten vigyázzban állt és hallgatta a himnuszt! Annyira édes volt, hogy a szemem könnybe lábadt (ami a himnusz alatt mondjuk mindig megtörténik amúgy is), olyan csodálatos volt megélni, ahogy egy pici lányka először találkozik országunk himnuszával. Azért pár perc után odavezettem az ablakhoz, hogy hadd nézze a tüzijátékot (ami már ment, bár azt nem tudom, hogy ki az, aki a himnusz alatt nem arra koncentrál, hanem lődözget... na mindegy). Szerintem Angi simán végigállta volna, ha kivárjuk...
A tüzijáték után kicsit tartottam tőle, hogy nem fogom tudni könnyen visszaaltatni... de tévedtem. Gyönyörűen bejött velem, és szépen lefeküdt, nem sokkal később már aludt is!
Sok olyan pillanat volt ebben a fél órában, amikor nagyon tudtam volna sírni a meghatottságtól, a boldogságtól. Mit is kívánhatnék a következő évre? Semmit, hisz mindenem megvan! Ők, hárman, Apa, és a két pici gyönyörűségünk mindent jelentenek nekem. Csak azt kívánom, hogy Ők mindig egészségesek legyenek, és mindig maradjunk meg egymásnak!
És hogy miket fogadok meg? Először az volt a tervem, hogy a fotóalbumunkba készítek egy oldalt, amiben leírom a fogadalmaimat is... (mert van egy csomó, mint mindig). Aztán ma este döntöttem el, hogy nem! Ezúttal nem teszek fogadalmakat. Próbálok mindent kicsit még jobban csinálni, mint tavaly, és egyszerűen csak alkalmazkodni az életünk adta történésekhez. Sok változás lesz amúgy is, amikhez még ki kell majd alakítanom az új napirendünket, rendszereket (Viki februárban bölcsibe megy Angival egy csoportba. Aztán Angi szeptembertől megy át az oviba... ezek már önmagukban is rengeteg változást hoznak az életünkbe.)
Ja, és hát itt a gazdasági válság... ez is okoz némi fejtörést, aggodalmat, egyebet... ? De csak addig, míg arra a megállapításra nem jutok, hogy felesleges ezen aggódni. Elveszítjük bárminket, vagy alacsonyabb színvonalon kell élnünk? Netán a legrosszabb esetben megy először a kocsi, aztán a lakás egy kisebbre, kevésbé szépre...??? Na bumm! Maximum lesz pár nehéz napunk. De amíg itt van nekem a családom egészségesen, tüneményesen és boldogan, addig semmi sem érdekel, és nem vagyok hajlandó anyagiak miatt aggódni, mert semmit nem számítanak a szeretteim mellett a mérlegen! Amíg pedig egészségünk van, küzdeni, dolgozni mindig tudunk, és bárhonnan felállok akár ezerszer is, ha a szívem boldog!
Legyen ez egy zárszó ehhez a hozzászóláshoz, még egyszer kívánok mindenkinek nagyon boldog, egészségben és szeretetben gazdag 2009-es évet!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...