Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2010. február 26., péntek

Atyus újabb blog candy-je

Atyus több sikerére tekintettel örömében újabb blog candy-t indított, és már majdnem lemaradtam róla. Itt kell egy megjegyzéssel jelentkezni, és ezt a gyönyörű scrap-csomagot lehet nyerni. :-) Bírnám.... :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. február 25., csütörtök

Első oklevelünk

Még nagyon tisztán emlékszem, hogy gyerekkoromban sosem értettem, miért kell a szülőknek (főleg a nőneműeknek) minden jó ünnepkor, alkalomkor sírni, hisz akkor nevetni kellene... mondhatták nekem, hogy örömükben sírnak, akkor sem értem fel ésszel... és most mi történik? Állandóan bőgök! :-D Ma is volt rá okom, ugyanis Angika, a mi 4 éves és 3 hónapos nagylányunk ma megkapta élete első oklevelét. :-)

Szokásos heti úszásunkra mentünk. Na jó, annyira azért nem szokásos, merthogy tavaly januárban kezdtük, azaz egy éve. Angikáról tudni kell, hogy baba kora óta megőrül a vízért! Aztán nyáron úszótábor volt, amihez Angi még kicsi, így akkor beértük a nyaralásos pancsikkal. Eljött az ősz, ovikezdés, néha betegség, néha családi hogyanszervezzük meg, stb. Aztán téli ünnepek, hol is áll a fejünk, na majd januártól újra... Januárban el is kezdtük, egyszer voltunk, betegség, megint elmaradtak az edzések. Aztán most a héten kedden végre - még ha elkésve is - de odajutottunk. És ahogy azt illik (egy héten két edzés van), ma is mentünk! Fél éve először tudtunk végre egy héten normálisan ott lenni az edzéseken! 

És mi történt? Láttam, hogy óra közben máshogy foglalkoznak Angival... valahogy szigorúbban, keményebben, komolyabban véve... közben ledöbbentem, hogy mennyire ügyes így is, hogy ennyit kihagyott. Fel is hívtam Apát könnyeimmel küszködve, hogy a mi lányunk milyen ügyes (naná, hisz a miénk :-) ). Ahogy leteszem a telefont, épp leszidta András bácsi elég keményen, mert nem tartja elég szorosan hanyatt siklás közben a füléhez a karját - na bumm, pedig én olyan ügyesnek látom... a szívem majd megszakad, ne szidják az én kislányomat.... de lenyugtatom magam, tűrni kell, fogják még ennél szigorúbban is kezelni az életben, talán az épülését szolgálja... ajjaj, figyelem a gyereket, vajon nem fakad-e sírva. Dehogy fakad, felnéz, mosolyog, integet. Hisz ha vízbe kerül, mindig mérhetetlenül boldog, történjék vele bármi, kifordul önmagából, ez az Ő eleme, itt nem zárkózott, nem gátlásos, sőt! Sikongat, ujjong, fickándozik víz alatt és felett egyaránt.
De nagyon komoly is tud lenni, mint egy igazi úszó. :-)

Eltelik újabb pár perc, a gyerek hihetetlen fegyelemmel, ezer érzékkel figyel az edzőre, végrehajtja komoly, koncentráló arccal a feladatokat (mintha nem is 4, hanem legalábbis 8 éves lenne). Edző int a szomszédos edzőnőnek (később kiderül, Kriszta néninek hívják), jöjjön... Angit hanyatt siklásra kérik, mindkét edző figyel... majd elkezdenek tárgyalni, Angiról megfeledkezve. Angi továbbra is lebeg a vízen. Rájönnek, hogy ja, a gyerek... szólnak, hogy most már "felállhat". Odahívják. Angika odamegy a medencén belül. Kéri a másik edző néni, hogy mutassa meg, hol van az anyukája... ekkor már hat kézzel és 8 lábbal integetek a "lelátóról" vagy miről, hogy  én vagyok, én... "Anyuka, a kislányt kiemeljük, jó?" Hát hogy a fenébe ne lenne jó???? :-D Mondjam meg a kislány nevét... próbálom, de onnan nem igazán érti, mondom akkor leszaladok. Torkomban dobogó szívvel szaladok le a hosszú lépcsősoron, és lent lebetűzöm a gyerek nevét. Barcza Angelika, igen, cz-vel, nem, h nincs benne...

Visszafelé már hívom is Apát újra... nem akarok sírni, mert az itt olyan ciki, annyian látnak, meg különben is. De már potyognak a könnyeim, és Apának elmondani még nehezebb önuralommal - ó, bárcsak itt lenne, és a széles vállán sírhatnék egy jót - csak úgy, ÖRÖMÖMBEN, BÜSZKESÉGEMBEN, meg ilyenek. Mert mindig bőgök, ha ilyen van, genetikailag ezt örököltem. :-P

Angika még vígan játszik a medencében, mint afféle 4 éves gyerekhez illik (az edzés utolsó negyed órája játékkal telik)... igazán fel sem fogja, hogy Őt most kiemelték. Edzés végén odahívják a medence végébe, kérik, hogy ott másszon ki. Kriszta néni kezet fog vele, mint a nagyokkal, és átad egy oklevelet: a mi kicsi lányunk az előkészítő csoportból a BVSC úszó- és vízilabda egyesület Kezdő 1-es csoportjába lépett, már az "igazi" úszók közé tartozik:
 

A helyzet az, hogy valszeg idáig mindenki eljut egyszer, aki oda jár, szóval lehet, hogy annyira nem is nagy dolog...
 - Nekem mégis potyognak a könnyeim, mert Ő a mi kislányunk, és így a mi csodánk. :-D
 - Nekem mégis potyognak a könnyeim, mert Angika születési oxigénhiány miatt hipotóniás volt (általános izomlazaság), hónapokig hordtam ortopédiától ideggyógyászatig, megkaptuk, hogy biztos agydaganata van, azt is végigcsináltuk, mire kiderült, hogy nem... aztán 9 hónapos korában derült ki, hogy mi az igazi baj, utána Dévény torna hónapokig. Még ma sem 100 %-os, pici eltérések még vannak, most is várjuk az időpontot a mozgásterapeutától, hogy mikor kezdhetünk járni hozzá (a felmérő vizsgálaton már túl vagyunk). Ezek után óriási dolog, hogy pont valami sportban lehet sikerélménye! Főleg, hogy tegnap ovi után szomorúan mutatta, hogy Ő csak lassan tud futni, és nem tud úgy, mint mások... pedig ez soha nem volt téma, és nagyon ledöbbentem, hogy ezt már Ő is érzékeli. Úgyhogy nagyon kellett most ez a sikerélmény a kis lelkének!!!
- Nekem mégis potyognak a könnyeim, mert nagyon jó érzés, hogy azt láthatom, hogy a kislányomnak sikere van valamiben... remélem sokat fogom ezt még látni ennél sokkal nagyobb dolgokban is, de akkor majd újra és újra örülök. Most ennek!

Amikor hazaértünk, kinyitottunk egy gyerekpezsgőt, hadd érezze Ő is, hogy milyen nagy dolog történt ma. Örült is Neki, és büszke is volt:


Jövő kedden már az új edzőnél, Kriszta néninél kezdünk. Emiatt kicsit izgulok, mert Kriszta néni elég szigorú edző, ezért Angika tart is Tőle.... hát, majd meglátjuk, az oviban is a szigorúbb óvónénit szereti jobban. :-) (Én is mindig a szigorúbb óvónénit, tanárokat szerettem gyerek koromban!). Reméljük, Kriszta nénit is megszereti. Kedden Apa fogja vinni, mert én az oviba megyek, de talán jobb is, így az anyatigris itthon marad, ha hangosabban szólnak rá... :-P

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. február 21., vasárnap

Projekt 365 - 6/52

 
Kellékek:
- Template: Blog4scrap
- Készlet: Monica Guerra Leiria - Game On

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Farsang az oviban Angikának

Ennek a bulinak az idejét és mikéntjét már jó előre tudtuk - hála az ovi jól szervezettségének, az óvónénik tájékoztatásának. Így előre beütemeztem, hogy mit mikor sütünk - mert együtt sütöttünk a lányokkal... Kalocsai ropogóst és kókusz kockát készítettünk, íme a nagy munkálatok:

Itt azért kicsit megállítanám a beszámolóm: hihetetlenül boldog vagyok (még mindig), hogy ebbe az oviba kerültünk. Számomra valami csoda, ami ott folyik, és ahogy Angikára ez hat! Szerintem a világ legjobb óvónőit fogtuk ki, és 100 %-os biztonságban érzem ott a gyereket. Ami pedig még nagyon fontos, az az, hogy Angika is imád oda járni! Nagyon nagy érzés ez nekem, mert a bölcsi... nem, ebbe nem is megyek bele, mert nyilvánosan csak jót szeretnék írni. Szóval, boldog vagyok, hogy ide tartozhatunk, hálás vagyok az óvónéniknek és mindenkinek, akinek bármilyen köze is van ahhoz, hogy a Bőrfestő ovi - és annak nevelő személyzete - olyan, amilyen (szándékosan írtam ki az ovi nevét, mert szívesen reklámozom!)

Akkor visszatérek a farsangra:
Kicsit lelkiismeret-furdalásom van, mert Angika ugye királynő szeretett volna lenni. Próbáltam erről lebeszélni, hogy valami eredetibb dolgot találjunk ki, amihez eredetibb, fantáziadús jelmezt készíthessünk (sokkal többre tartom a jó fantáziával házilag elkészített jelmezeket, mint a boltit, amit bárki megvehet - főleg jó pénzért). De sajnos hajthatatlan volt. Ehhez viszont túl sok fantáziát nem kell elővenni... bár eredetileg úgy gondoltam, hogy szép necchálós topját varázsolok át királynői ruhára, már a terveim is megvoltak (kár, hogy nem maradtam emellett). Aztán a Lidl-ben lehetett királynős ruhát kapni, és volt nagy, Angi méretében. Úgy megörültem, hogy meg is vettem, itthon rápróbáltuk, király! Csak az a baj, hogy akkor volt rajta egy vékony réteg, és úgy tényleg jó volt. De én balga utána már nem próbáltam meg újra, és ott, amikor csak egy trikó meg a harisnya volt alatta, már túl nagy lett. :-( Szegénykém egy kicsit slampos királylány lett. :-( De nem baj, jövőre megpróbálom valami eredetibbre rábeszélni, és együtt fogjuk sk elkészíteni a jelmezés (sőt, elhatároztam, hogy jövőre én is be fogok öltözni).

A mi kis slampos királylányunk azért így is gyönyörű (bal oldali):
Mondanom sem kell, hogy volt legalább 8 királylány, hercegnő... na, ezért is akartam eredetibbet. Viszont voltak nagyon jó kis jelmezek, amik láthatóan házilag készítettek voltak, de szerintem annyira jó, hogy mögötte ott volt a készülődés, készítés izgalma! Nekem ezek tetszettek a legjobban.

A buli szülős buli volt, mi is ott voltunk. Nagyon jó kis szülő-gyerek vetélkedőket találtak ki az óvónénik, nagyon élveztem (a minialbumba majd bele fogom foglalni a feladatokat képekkel...). Ja, és az óvónénik is beöltöztek, király jelmezük volt.

Volt bemutató is arról, hogy miket tanultak már a gyerekek. Mondókás-éneklős-mutogatós körjátékokat láttunk, annyira aranyosak voltak. :-) (És látszik, hogy mennyire magas Angika a többi gyerekhez képest...)


Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Farsang a bölcsiben Vikikének

Ez a hetünk a farsangok jegyében telt. Vagy farsangoztak a gyerekek, vagy készültünk rá, öltözködtünk, sütöttünk. :-) Annyira jól sikerült mindkettő, hogy elhatároztam, hogy lesz a fotókból egy-egy minialbum mindkét lánynak.

Mivel múlt héten nem voltunk bölcsiben, hétfőn tudtuk meg, hogy szerdán Vikikének is lesz farsang a bölcsiben (végre valami....). Mivel eredetileg el akartuk vinni Angika ovis bulijára (ami szülős volt, de erről még később), így már el volt döntve, hogy Ő Eperke lesz, így azt előrehoztuk. Úgy gondoltuk, hogy ha így alakult, és Neki is lesz farsangja, akkor nem is visszük el pénteken Angikáéra, hadd legyen az csak Angi napja, és hadd koncentráljunk csak Őrá.
Tehát szerdán volt Vikikének a bölcsiben. Kedden gyorsan sütöttem egy kis sajtos rudat, hogy tudjunk vinni Neki. A hirtelensége miatt ezt tudtam kitalálni, a péntekire jobban tudtam fejben készülni és ütemezni, mert azt előre tudtam. Vikike bájos volt, és a fotók szerint nagyon jól is érezte Magát, olyan kis boldog volt. :-)
 Egy kis bolondozás. :-)
 Egy fotó, ami szerintem gyönyörű (főleg, ha majd egy kicsit megdolgozom PS-ben):
Tánc közben :-) :
Csoportkép:
És végül a jól megérdemelt pihenés:
A képeket Mariann gondozó néni készítette nekünk úgy, hogy otthagytam a gépet. Ezúton is köszönöm Neki!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. február 14., vasárnap

Projekt 365 - 5/52

Most hétvégén tudtam végre alkotgatni (ahogy az előző bejegyzés is mutatja). Viszont, mivel Vikike megint beteg volt, egész héten nem. Nappal Vele voltam, ehelyett éjjel dolgoztam, így az esti levezető alkotásaim kimaradtak. Ezért maradtam el a projektemmel is, de igyekszem gyorsan utolérni magam, mert ha túl sokkal lemaradok, hajlamos vagyok feladni...

Íme az ötödik hét:
The French Frog collab kit

És mivel ezzel készen van a teljes január, most megmutatom egyben is:

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

1 éves a scrapbook.hu

A szülinap alkalmából pedig újabb kihívások, játékok folynak tegnap óta. Eddig kettőn vettem részt, amiknek a keretében egy digi és egy hagyományos oldalam készült.

1. Speed Scrap:
Egy kis nyár. :-) Tavalyi csigaszedés, ami szintén egy a sok közül, amik el vannak (most már csak voltak) maradva. Nagyon szeretem ezeket a képeket.
 
Papírok: Celine Design: Collab Feelings
Tépés - Budaházi Brigitta: Tépett papírszegélyek
Fa betűk - Krisssz
Betűtípus - Jane Austin 
2.  Vázlat kihívás:
Nagyjából a komment mindent elmond, mégis röviden: Angika valamiért soha nem engedi, hogy alul bármilyen módon feltegyük a haját. Se gumival, se csattal, sehogy, lógnia kell a nyakába. Ettől persze mindig csapzott, másrészt pedig nagyon sajnálom, mert gyönyörű az arca, ha nem lóg a haja (amúgy is :-P ). Mostanában nagy esemény, hogy - még ha ritkán is - néha rá tudom venni, hogy csináljunk frizurát, és ne csak elöl tegyük fel a haját. Erről szól az oldal.
 
Kellékek: scrapbook.hu papírok, SBK virágok, varrás hímzőcérnával, chipboard betűk, pecsételt dátum

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Nyertem!

Az SBK oldalán az én oldalamat választották meg hónap oldalának, aminek nagyon örülök. Ezzel az oldalammal nyertem. :-)
És ez lesz a nyereményem, amit a héten állítólag már meg is hoz a postás, és jövő hétvégén már használhatom a scrap.hu scrap-chat-jén. :-)

Köszönöm szépen mindenkinek, aki az én oldalamra szavazott!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. február 1., hétfő

Projekt 365 - 4/52

Elkészült a negyedik hetünk oldala is. :-)

Kellékek: Template - Blog4scrap, Sabee - So little garden
*Scrapbook.hu - Tavaszra várva hivatalos kihívás

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Staféta

Megint játszottunk egy stafétát a scrapbook.hu-n. A sorrend úgy jött ki, hogy nekem Franci készített oldalt, én pedig Sapimanónak.

Franci oldala nekem (nagyon tetszik, nemsokára megkapom "élőben" is):

És az én oldalam Sapimanónak, amit neveztem a scrap.hu vázlat kihívására is:

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...