Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2009. február 16., hétfő

Valentin nap

A Zuram hallani sem akar róla, sőt haragszik érte, hogy mit majmoljuk mi az amerikaiakat, meg csak üzleti fogás ez is, meg különben is nálunk Bálint nap van febr.14-én.
Viszont, mivel legutóbbi (és egyben első) próbánk egy kettesben eltöltött napra meghiúsult a lányaink betegsége miatt, ezért készültem egy merénylettel. Megbeszéltem titokban a Papáékkal, hogy szombaton délután megjelennek nálunk (délelőtt vendégeink voltak Éváék személyében), és közlik, hogy elviszik a gyerkőcöket, és csak másnap hozzák vissza, hogy kicsit magunk lehessünk. Hú, hányszor szóltam el majdnem magam! Aztán végül mégis sikerült, Apa meg is volt döbbenve, örült is.
Éééééssss elment a család, itt sápítoztunk, hogy máris hiányoznak, majd én elrohantam a Lidl-be, mert a hirtelen sokkra tiramisut akartam enni, és ahhoz csak babapiskóta nem volt itthon... aztán apa tévézett, én neteztem, lézengtünk, nem találtuk a helyünket... aztán NEKIÁLLTUNK KISVAKONDOS ÉS MAJÁS KIRAKÓKAT ÖSSZERAKNI, KERETEZNI ÉS A GYEREKEK SZOBÁJÁT KIDÍSZÍTENI! Ez halál komoly, meg is van örökítve a folyamat. (majd meg fogom szkreppelni). Nagyon hiányoztak, nem tudtuk igazán kihasználni.

Na jó, persze, ezek után volt összebújás is, de csak így tudtunk pótolni a lányok hiányát. :-) Jó, nem? :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Péntek a bölcsiben

Pénteken nem úgy volt, ahogy én következtettem. Ugyanis azt mondták, hogy pénteken már nem altatunk ott, hisz utána jön a hétvége, és akkor meg itthon, ami megzavarja a gyereket. Majd hétfőn. Végül is mennyire logikus is ez! Arra már nem emlékeztem, hogy Anginál milyen napra esett az első ottalvás, csak úgy következtettem, hogy ha csütörtökön már "megnézte" az ágyát, akkor pénteken biztos ott is alszik. Még egy dolog, amiből azt látom, hogy tapasztaltan, a gyermek lelkére is odafigyelve és számomra teljesen jól elfogadottan szervezik a dolgokat a bölcsiben.
Az ágyat persze megint megmutatták Neki (én pedig megint kukucskáltam ebéd alatt). Egyszer csak jött ki Mariann gondozónéni, és mondta, hogy nézzek be, ezt látnom kell: az én kis izgága lányom hason fekve alvásra készen feküdt a kis ágyában. :-) Ha hagytuk volna, simán elalszik - persze, ahogy meglátott, azonnal felugrott. :-)) Egyébként ma megint nagyon jókedvű volt, jól érezte Magát, csakis a pelenkázón volt sírás, de már ott sem annyira, mint tegnap. Ha néha ment az ajtóhoz, és mondta, hogy '"anya", akkor valamelyik gondozónő hívta játszani, és most is ennyiben kimerült az utánam vágyakozása. Azt hiszem, bizonyos szempontból nagy szerencse, hogy mindegyik lány után olyan hamar kellett dolgoznom, és sokat voltak nagyszülőkkel, nem most kell szembesülnie vele, hogy nem csak mellettem van élet, ami az Ő kis dolgát nagyban megkönnyíti, a lelkét kevésbé töri össze.
És ekkor jött még a következő meglepetés. Mivel Apa pénteken előbb jön haza, és egyébként sem tudtam volna aznap már nappal dolgozni, mondtam Anginak, hogy ha akar, Ő is jöhet velünk haza, nem kell ott aludnia. És az én "nagy" lányom közölte, hogy nem jön haza! :-O Szépen visszavonult, levette a szandiját és lefeküdt. Ő, aki amúgy is utál délután aludni. Hihetetlen volt, kicsit még meg is sértődtem, de azért örültem is, hogy ennyire szeret ott lenni. Mondjuk ebben szerintem a megszokása is benne volt (eszméletlenül fegyelmezett kislány amúgy is): Ő ahhoz szokott, hogy a bölcsiben ebéd, utána alvás, majd uzsi és játék, és csak akkor jön haza - és mivel ehhez van szokva, megzavarta ez az új lehetőség. Nem vagyok pszichiáter, de valami ilyesmi zavart láttam Rajta, és hát csak az enyém, asszem ismerem elég jól. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...