Valamelyik nap adta ezt elő Angi... meg kellett örökítenem. :-)
2008. augusztus 20., szerda
Ajándék album a Dédinek!
Elkészült végre az első kézzel fogható albumom! Több szempontból is sokat jelent ez most nekem: egyrészt Apa kért rá, hogy készítsem el, aki eddig nem mutatott túl nagy érdeklődést ezen hobbim iránt (és úgy látom, hogy tetszik is Neki az eredmény). Másrészt a dédi (egyébként Apa nagymamája) már elmúlt 90 éves, így méginkább jó érzés volt Neki eredeti ajándékot készíteni. És végül, azért ez mégiscsak az első!
Igaz, nem kimondottan hagyományos, hanem egy ún. "hibrid" album lett (tartalmaz hagyományos és digitális oldalakat). Az első és hátsó borító hagyományos, a beltartalom pedig kinyomtatott digitális oldalakból áll. A digitális oldalak között van olyan is, amit nem én készítettem, hanem a scrap.hu-n a lányok a "Kép egymásnak staféta" keretében készítettek nekem - ezúton mégegyszer köszönöm Nekik.
Először megmutatom, hogy néz ki egyben az album. Aztán a hagyományos oldalakat kicsit részletesebben is leírom.
Szóval akkor, egészében:
Az első borító hagyományos módon, kézzel készült. Úgy látom, egész jól lejön a képről is, hogy a betű és a kép körül lévő keret 3D-s. A betűk fabetűk, így vettem. A keretet pedig én vágtam, és 3D-s ragasztóval ragasztottam (Hanától lestem el ezt a technikát a talin, nagyon megtetszett). A szalagon meg a virágokon annyira különös leírnivaló nincs. :-)
Ez pedig a hátsó borító! Bevallom, ez a kedvencem, nekem nagyon tetszik. Eleve a képet három fényképből raktam össze (persze még digitálisan). Egy volt Vikiciről, egy Angiról, egy pedig a füves terület. :-) Mindig szerettem volna egy ilyen hátranézős képet, azt hiszem, ezt még több helyen fel fogom használni.
Az oldal sajátossága - nem tudom mennyire jön le a képről -, hogy az eredeti oldal után egy akril oldal van felfűzve, és egyes kiegészítők már arra vannak ragasztva. Ezt azért így készítettem el, mert azért egy album ugye a hátuljára van letéve, és nem akartam, hogy túl nagy sérülésnek tegyem ki a képet. Így kicsit olyan hatása van élőben, mintha be lenne üvegezve.
Itt látszik az a bizonyos akril oldal (visszájáról), majd a sima hátoldal, amire az akril oldalt hajtva jön ki a fenti eredmény: 
Ez az utolsó oldal lényegében vágásokkal, ragasztásokkal készült. A szép mintákat bordűrlyukasztóval készítettem. A talin volt ilyen Noénak, és nagyon megtetszett, így vettem én is (szerintem az összes minta közül ez a legszebb, főleg, hogy egybefüggő ami kijön belőle, így az is felhasználható, ahogy én is felhasználtam. Az összes többiből maga a minta már darabokban jön ki.)
Ma délután fogjuk átadni. Remélem, a dédi legalább annyira örülni fog neki, mint amennyire én szívből készítettem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
