Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2009. február 22., vasárnap

Önvizsgálat?

A zenei stafétához kerestem egy régi képet... ekkor szépen sorban előjöttek a 2002-es képeim, és enyhén szólva szembesültem a változással. :-( Persze, az ember tudja, hogy miben és milyen irányban változott x év alatt, de így viszontlátni valahogy nagyobbat üt.
Ezt a képet kiragadtam, hisz tudom, hogy ezt anno is szerettem... és egyből eszembe jutott Kubivet egy új maszkja, amit pont ma töltöttem le, a kettő számomra totál egybevágott... aztán a többi már jött magától.
Ez valami olyasmi most tőlem, ahol ígéretet teszek saját magamnak? Vagy ösztönzöm magam? Nem is tudom... de hátha előre visz... persze, tudom, a külső nem minden. De mindenkinek van egy elvárása önmagával szemben, és ez az elvárás nekem nagyon nem egyezik most azzal, ahogy jelenleg kinézek. Most, hogy talán majd könnyebbedik az életem, hogy nem éjjel kell dolgoznom, itt az ideje, hogy egy kicsit már magamra is odafigyeljek. Hajrá Bea :-) !!!

Kellékek:
háttér - ScrapLandia
maszk, tollak, tükör - Kubivet
"Én" - Elegant Script
"2002-be" - Jane Austin
tükörben szöveg - Monotype Corsiva

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. február 18., szerda

Úgy vártalak...

Ezt a verset már nagyon régen szerettem volna megszkreppelni, és pontosan ezzel a képösszeállítással. Végre ez is eljött (igaz, egy hétig dolgoztam rajta szinte). Megint egy talonban lévő inspiráció megvalósult végre - a baj csak az, hogy sokkal lassabban tudom őket kialkotni magamból, mint ahogy jönnek újabb és újabb ötletek... még az a szerencse, hogy jegyzetelem őket).

Naszóval. Ő lenne az! (A fotózás most is naggyon sz...rul sikerült... én nem tudom, annyiféleképpen próbáltam már, nekem valahogy sosem az igazi lefotózni a kész alkotást - közben újra próbáltam fotózni, az a zöld rondaság a tetején természetesen nem tartozik az oldalhoz, csak azzal fogattam hirtelen egy kartonhoz.)


Az alap Bazzil karton (alatta a rózsaszín betét Lidl-s). Az oldalon egyébként Vikicivel egy pocakos képem van (háttal előttem Angi látszik, így teljes számomra, hogy valahol Ő is ott legyen, de azért csak kicsit, mert ez az oldal most Vikici albumába készült.
Bal oldalon a bordó kartonból a minta úgy készült, hogy fogtam egy sarokminta lyukasztót, leszedtem róla a sarkazót, és szépen egymás mellé ütöttem a lyukakat. Mivel a másik felén a félkörör rész is nagyon tetszett, ezért került az is fel az oldalra. Közé egy csillogó gyöngysor került, amit Kláritól kaptam (még egyszer köszönöm szépen). Fent a kis szívek a valentine kitből vannak, rajtuk - szintén a kitből - piros folyékony gyöngy. Az "Ú" betű alatt lévő szívecskét a valentin digi-kit-ből nyomtattam, a címet szintén nyomtattam. A kis pillangókat nemrég vettem az auchanban 300 Ft-ért (még van vagy 6-szor ennyi az íven, mindenféle színekben).
A szitakötők is az egyik kitből vannak, de most már nem is tudom, melyikből... amúgy kaparós matrica, ugye milyen szép? Az idézet Jucától (köszönöm), nyomtattam. Alatta harmonikaszerűen hajtva, pauszra nyomtatva szerepel a vers. Ha össze van hajtva, egy szívecskés kis csipesz fogja össze.
Ez pedig a vers... a bejegyzés aljára bemásolom, hogy olvashatóbb legyen...
Na, ezzel a virággal biza megdolkoztam. Ez egy A4-es íven van, mint minta. Nem is mondanám, hogy papír, mert olyan fura anyagból van. Nos, én erről vágtam ki a virágot magát... hát, közben már nem dícsertem magam az ötletért...
A kép felső sarkában három Bricostore-os virág, közepükön strassz. Ja, a képeket formavágó ollóval vágtam ki, krétáztam a szélüket. Hú, ezt felejtettem el, az egész oldalt körbe akarom krétázni fehérrel... na de fotózni ezért már nem fogom újra, az tuti.
Ez a pillangó is Kláritól, és egyébként textilből van. Ja, és a gyöngysor is Kláritól. :-)
Ő pedig tőlünk: Apától és tőlem! Életünk egyik legnagyobb alkotása, a másik Angi. :-)

És akkor a vers Beney Zsuzsától:
Azt kérdezed tőlem,
hogyan vártalak?

Mint az éjszakára
fölvirrad a nap,
mint a délutánra
jő az alkonyat,
mint a szellő jelzi
a förgeteget -
ezer pici jelből
tudtam jöttödet.

Mint tavaszi reggel
a nap sugarát,
fagyos téli este
jégcsap csillagát,
mint az alma ízét,
tejet, kenyeret -
pedig nem is láttalak még,
úgy ismertelek.

Mint a fény az árnyat,
záport a világ,
mint patak a medrét,
madarat az ág,
mint sóhajos nyári éjjel
a fák az eget -
mindenkinél jobban téged
így szerettelek.


*Scrapbook.hu - Pavelancsika scraplift kihívása, liftelendő oldal: Mollee csodaszép alkotása
*Scrap.hu - Havi kihívás
*Scrap.hu - Digikit klub kihívás

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Vikivel ügyelet

Ma be kellett mennünk Vikivel az ügyeletes kórházba (Bethesda). Volt ugyanis egy olyan gyanúm, hogy ráment a fülére az influenza. És sajnos tényleg. :-( Középfül-gyulladása (is) van most már. Király!
Viszont legalább nem szúrták fel Neki (tavaly áprilisban mindkét fülét szúrták, mikor 1 hétig kórházban voltam Vele - szörnyű volt, mivel még lefogni is nekem kellett, és 5 hónapos volt az egész gyerek :-( Úgy látszik, ezt a füles dolgot leörökölte tőlem szegénykém, ez az Ő formája, nemhogy valami jót örökölne :-) ). Kezeljük, egy hét múlva kontroll.
Angika talán lassan alakul. Bár időnként a láza még Neki is felszökik.
Én nem tudom, hogy vagyok. :-) Ugyanis úgy tűnt, mintha én már mennék ki belőle, de most meg jönnek azok a tünetek, amik az elején voltak: nehéz fej és társai (lehet, hogy ezt inkább a káposztalé okozza? :-D).

Más! Most, hogy új frizurát találtam ki magamnak, rájöttem, hogy már megint leér majdnem a derekamig, ha kihúzom. Hihetetlen, Viki születése előtt tök rövidre le volt vágatva... azon gondolkodom, milyen üzletet kéne ebből kihozni. :-D Mert sűrűsége is van, és eldobni vágáskor ennyi hajat, vétek... ja, attól persze nem kell félni, hogy hamarosan eljutok a fodrászhoz... majd maximum a következő évszázadban. :-D Addig még nő újabb fél méter. :-D - ez abszolút nem tartozik ide, csak úgy eszembe jutott, most úgy sziporkáznak a gondolataim, biztos az eseménydús nap teszi.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. február 17., kedd

Egy jó, egy aranyos és egy vicces

1. Jó:
Ma tudtam meg, hogy tesómék babát várnak! Jipijáééééé!

2. Aranyos - Vikici táncolt este:




3. Vicces:
Apa szokott időnként írogatni - általában értelmes dolgokat. :-) Ezúttal egy kicsit rendhagyó lett, dehát a téma mindenki életében napi szinten ott van - rmélhetőleg... :-) Mindennkinek vannak olyan pillanatai, amikor morbid dolgokat "alkot", Apának most ilyen volt, én jót nevettem. Ugyanis azt láttam, hogy nagy gondolkodó fejjel sietve szalad a jegyzetfüzetért, azt gondoltam, valami mást ír, de hogy ír, azt tudtam. Mikor megmutatta, hangos röhögésben törtem ki... (akit megbotránkoztat, attól elnézést, engem nem.).

Valami

Valami bújkál bennem...
Valami rossz, valami idegen...
Valami sötét, bűzös,
Valami, ami kikívánkozik.
Valami romlott, e világra való
Valami csúf, valami undorító.
Mely riaszt, s jobb, ha kint van
S elnyeli az örök sötétség
Honnan nem szabadulhat...
Irány a wc, ihletem van!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Frankó blog díj

Évától kaptam ezt a díjat. Nagyon megtisztelő, köszönöm szépen! :-)

A díjhoz tartozik egy vallomássorozat is: öt függőségemet kell beismernem (ezzel a Zsuzsinak még fennálló tartozásom is letudom, ugye Zsuzsi?):

1. Családom: Ők az életem! Nincs ezen mit magyarázni.
2. Alkotás (scrap): leginkább a hagyományos változata tud már kikapcsolni, a digit mostanában egyre nehezebben "érzem".
3. Csoki: jaj, nagyon imádom :-)) De nem is zavar, mert hogy zavarhatna egy olyan függőség, ami jó? Bár időnként - például most is - megvonom magamtól, de azért még a fogyókúrák alatt is igyekszem úgy csinálni, hogy legalább reggel ehessek. Azt ugyanis képes vagyok akár hajnali 4-kor is! És pár napig még csak-csak elvagyok nélküle, de aztán kész, idegbeteg leszek. Egyébként a hasonló függőséggel élőknek megnyugtatásul elmondom, hogy én már fogytam le 25 kg-ot is úgy, hogy MELLETTE ETTEM CSOKIT! Szóval, nem kell lemondani róla!
4. Internet: az a baj vele, hogy már minden fent van, így nagyon nehéz felállni mellőle...
5. kávé: naponta 4-6 lemegy... de kell!
+1: munkám: tudom, hogy ez sokaknak furcsán hangzik, de én nagyon szeretem az enyémet.

Meg kell neveznem öt személyt, akiknek továbbadom a díjat: én viszont ezt nem teszem meg. Nem azért, mert renitens vagyok, hanem azért, mert azoknál már járt, akiknek adnám. Csak azért meg nem írok ide 5 nevet, mert az a feladat... sorry.

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Ajándék falidísz

Ezt még nem mutattam meg itt, mert Éva kapta, és ugye Ők szombaton voltak nálunk, akkor adtuk át:


Ez egy olyan falidísz, amit időnként megfordíthat, ha már megunta egy felét. :-)







Hozzávalók:
- Baumax tapétaosztályáról ingyen elhozható tapétaminták (hátterek) :-)
- rossz cd-k
- színes kartonok (Lidl)
- zsugorfólia
- formalyukasztó
- maradék szalagok
- papírvirágok (Rayher és sk)
- miltonkapcsok (Rayher)
- wordart-ok (Juca)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Betegség

Mivel visszafelé írom most az elmúlt pár napunkat, a heti rossz eseményünk csak most jön: megint betegek a lányok. :-(( Ez egyszerűen már félelmetes. Vasárnap este már teljesen magamat ostoroztam, hogy tuti, valamit nem csinálunk jól, hogy ennyit betegek. Aztán rájöttem, hogy legutóbb az antibé után (egy hete volt csupán :-( ) elfelejtettem adni Nekik a Pro Gastro Kidet (bélbolyhokat újraépíti, hasonló, mint a Nurofen, de szerintem jobb). Annyira a vitaminokra és egyéb immunerősítőkre koncentráltunk, hogy pont ez kimaradt, pedig még mondtam is Apának, hogy ha lemegy az antibé-kúra, akkor el ne felejtsük. Na, innentől kezdve már okot is találtam az önostorozásra...
Hétfőn levittem a lányokat a dokinénihez. Elég durva állapotban vannak (persze éjjel is láz és egyebek), Anginak gennyes a jobb oldali mandulája, tüszős mandulagyulladás. Legutóbb az Ospen 400-at kapta (ugye, alig egy hete), ami állítólag pont a legjobb a tüszős mandulára... a doktornéni közölte, hogy ez minden irodalmi adatot meghazudtol, hogy azután valakinek ez legyen a baja. :-( Így most másik gyógyszert kapott (Aktil Duo).
Vikinek pedig tiszta hurut a tüdeje, Ő Amoxicillint kapott. :-( (Hétvégén kezdett el hörögni meg taknyolni, még csak nem is az, hogy vártunk volna az orvoshoz menéssel, egész héten tünetmentes volt.)

Meggyóntam a doktornéninek, hogy szerintem én vagyok a hibás a Pro Gastro Kid miatt... és azt mondta, hogy sajnos ez azon nem múlik, ugyanis 50-féle vírus kering most. :-( Azért egy kicsit jó volt a lelkemnek, hogy nem az én figyelmetlenségem miatt betegek a lányok, talán mégsem vagyok annyira rossz anya. :-O Leckének pedig jó nekem, hogy jobban oda kell figyelni!

Az azért akkor is kétségbeejtő, hogy ennyit betegek. És milyen a sors, pont most tudtuk meg egy ismerősről, hogy mágnesterápiával és talpmasszázzsal foglalkozik. A mágnesterápia nagyon jó a gyerekek immunrendszerére is, ezt hallottam. El is döntöttük, hogy kezeltetni fogjuk a lányokat hetente egyszer-kétszer, hátha akkor kevesebbet lesznek betegek (tegnap már voltunk is egy próbakezelésen).

Egyelőre azóta sem túl jó az állapotuk, azaz eléggé rabszodikus. Ma például délelőtt nagyon jól voltak, annyira, hogy együtt játszottak, én meg mivel dolgozni azért a ricsaj mellett mégsem tudok, a konyhában a pulton alkottam, mikor már végeztem a házimunkával. :-) Így Őket is szemmel tudtam tartani, de mégsem töltöttem tétlenül az időt. :-) Ha kész lesz, majd megmutatom. ;-)
Délután alvás után viszont mindketten lázasan keltek fel, és nagyon nyűgösen. Szóval még nagyon labilis ez az állapot. :-(

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. február 16., hétfő

Valentin nap

A Zuram hallani sem akar róla, sőt haragszik érte, hogy mit majmoljuk mi az amerikaiakat, meg csak üzleti fogás ez is, meg különben is nálunk Bálint nap van febr.14-én.
Viszont, mivel legutóbbi (és egyben első) próbánk egy kettesben eltöltött napra meghiúsult a lányaink betegsége miatt, ezért készültem egy merénylettel. Megbeszéltem titokban a Papáékkal, hogy szombaton délután megjelennek nálunk (délelőtt vendégeink voltak Éváék személyében), és közlik, hogy elviszik a gyerkőcöket, és csak másnap hozzák vissza, hogy kicsit magunk lehessünk. Hú, hányszor szóltam el majdnem magam! Aztán végül mégis sikerült, Apa meg is volt döbbenve, örült is.
Éééééssss elment a család, itt sápítoztunk, hogy máris hiányoznak, majd én elrohantam a Lidl-be, mert a hirtelen sokkra tiramisut akartam enni, és ahhoz csak babapiskóta nem volt itthon... aztán apa tévézett, én neteztem, lézengtünk, nem találtuk a helyünket... aztán NEKIÁLLTUNK KISVAKONDOS ÉS MAJÁS KIRAKÓKAT ÖSSZERAKNI, KERETEZNI ÉS A GYEREKEK SZOBÁJÁT KIDÍSZÍTENI! Ez halál komoly, meg is van örökítve a folyamat. (majd meg fogom szkreppelni). Nagyon hiányoztak, nem tudtuk igazán kihasználni.

Na jó, persze, ezek után volt összebújás is, de csak így tudtunk pótolni a lányok hiányát. :-) Jó, nem? :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Péntek a bölcsiben

Pénteken nem úgy volt, ahogy én következtettem. Ugyanis azt mondták, hogy pénteken már nem altatunk ott, hisz utána jön a hétvége, és akkor meg itthon, ami megzavarja a gyereket. Majd hétfőn. Végül is mennyire logikus is ez! Arra már nem emlékeztem, hogy Anginál milyen napra esett az első ottalvás, csak úgy következtettem, hogy ha csütörtökön már "megnézte" az ágyát, akkor pénteken biztos ott is alszik. Még egy dolog, amiből azt látom, hogy tapasztaltan, a gyermek lelkére is odafigyelve és számomra teljesen jól elfogadottan szervezik a dolgokat a bölcsiben.
Az ágyat persze megint megmutatták Neki (én pedig megint kukucskáltam ebéd alatt). Egyszer csak jött ki Mariann gondozónéni, és mondta, hogy nézzek be, ezt látnom kell: az én kis izgága lányom hason fekve alvásra készen feküdt a kis ágyában. :-) Ha hagytuk volna, simán elalszik - persze, ahogy meglátott, azonnal felugrott. :-)) Egyébként ma megint nagyon jókedvű volt, jól érezte Magát, csakis a pelenkázón volt sírás, de már ott sem annyira, mint tegnap. Ha néha ment az ajtóhoz, és mondta, hogy '"anya", akkor valamelyik gondozónő hívta játszani, és most is ennyiben kimerült az utánam vágyakozása. Azt hiszem, bizonyos szempontból nagy szerencse, hogy mindegyik lány után olyan hamar kellett dolgoznom, és sokat voltak nagyszülőkkel, nem most kell szembesülnie vele, hogy nem csak mellettem van élet, ami az Ő kis dolgát nagyban megkönnyíti, a lelkét kevésbé töri össze.
És ekkor jött még a következő meglepetés. Mivel Apa pénteken előbb jön haza, és egyébként sem tudtam volna aznap már nappal dolgozni, mondtam Anginak, hogy ha akar, Ő is jöhet velünk haza, nem kell ott aludnia. És az én "nagy" lányom közölte, hogy nem jön haza! :-O Szépen visszavonult, levette a szandiját és lefeküdt. Ő, aki amúgy is utál délután aludni. Hihetetlen volt, kicsit még meg is sértődtem, de azért örültem is, hogy ennyire szeret ott lenni. Mondjuk ebben szerintem a megszokása is benne volt (eszméletlenül fegyelmezett kislány amúgy is): Ő ahhoz szokott, hogy a bölcsiben ebéd, utána alvás, majd uzsi és játék, és csak akkor jön haza - és mivel ehhez van szokva, megzavarta ez az új lehetőség. Nem vagyok pszichiáter, de valami ilyesmi zavart láttam Rajta, és hát csak az enyém, asszem ismerem elég jól. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. február 12., csütörtök

Viki jele

Viki jele őzike lett (mivel a jelekből kifogytak, ezt én találtam ki, ha már Bambi csoportba járnak). Bár a szekrényre a jeleket a gondozónők szokták elkészíteni, most magamra vállaltam, és ez lett belőle:

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Bölcsikezdés Vikivel

Nagyon meghatározó, és mozgalmas ez a hetünk. Vikicivel elkezdtük a bölcsit, ami ugye nem kevés izgalommal jár...
Angival fog egy csoportba járni szeptemberig (itt vegyes csoportok vannak), akkor pedig Angi átmegy az oviba. Ez azért nagyon nagy könnyebbség - ha már ilyen korán bölcsibe kell vinni, legalább ennyivel könnyebb Neki, hogy Vele van a nővére. Azt hiszem, ez így még könnyebb, mintha kicsit nagyobbként vinném, de tök egyedül lenne - illetve a családból egyedül.
Mivel nem volt időm minden nap írni, hogy mik történtek, most megpróbálom összefoglalni, bár nem tudom, hogy sikerülni fog-e, mert annyi mindent akarok mesélni. :-)

1. nap: hétfő:
Itt úgy van a szokás, hogy első nap még csak egy órára megyünk be, a gyerek is és a szülő is. Ez 9-től lenne, de mivel nálunk ugye Angi miatt speciális a helyzet, mi már fél 9 előtt ott voltunk (fél 9-kor van a reggeli, és akkorra szoktunk menni), és így is 10-ig maradtunk. Nagyon jól érezte Magát Vikici, de ennek még nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget, hiszen ez Neki olyan volt, mintha elmentünk volna egy játszóházba: ott volt a nővére is, én is, és még egy csomó játék, meg gyerekek.

2. nap: kedd:
Na, ekkor már 2 óra lett volna, de olyan jól elvolt, hogy mondták, hogy ha gondoljuk, menjünk el Velük a tornaterembe is. Gondoltuk, mert láttam, hogy élvezi, szóval elmentünk. Nagyon jó móka volt, de még mindig nem mérvadó, hisz én is ott voltam (néha jöttek is oda az ölembe kicsit feltöltődni, aztán mentek tovább játszani).

3. nap: szerda:
Az előző napok sikerein felbuzdulva mondták a gondozónők, hogy akkor én lépjek le fél 10-kor... de végül már 9-kor is jónak látták ezt. Ők azt javasolták volna, hogy ne köszöngessek el, ne hívjam fel rá a figyelmet, hogy elmegyek... tudom, hogy sokak szerint ez a jó megoldás, és ebben is változóak az álláspontok, de én ezzel nagyon nem értek egyet! Számomra ez olyan, mintha becsapnám a gyerekeket, és Ők pontosan azért ilyen nyugisak, mert soha nem tettem ezt, mindig elmondtam, hogy mikor hova megyek, mikor jövök és ezt be is tartottam, hogy megbízhassanak bennem, mert kiben másban, ha nem az anyukájukban? Most is odamentem mindkettőjükhöz sorban, és elköszöntem Tőlük. Semmi gond nem volt. Aztán negyed 12-re mentem vissza, Viki örömmel szaladt hozzám, mikor meglátott. :-) De nem olyan öröm volt ez, hogy örül, hogy megszabadul onnan, hanem csak nekem szólt, ahogy akkor is szokott örülni, ha a Papáékhoz megyek Érte. Ekkor azért aggódtam nagyon Angiért... vajon hogy reagálja le, hogy a Hugit elhozom, Őt meg nem? Nos, Angit odahívtam, elmondtam Neki, hogy mi lesz és miért, közölte, hogy jó, adott egy puszit, és visszament. Teljesen el voltam olvadva Tőle és a kis bölcsességétől. :-)

Nos, és a mai nap: Ma már eleve úgy vittem Őket, hogy csak "beadom" Mindkettőjüket, és maradnak, Vikiért megyek fél 12-re. Hú, nagyon furcsa, nehéz, jó..., mindenféle érzés volt, amikor Viki tök boldogan bevonult reggel, abszolút nem érdekelte, hogy én eljövök (persze, egyelőre nem esett még le Neki szerintem a dolog lényege, gyanítom, hogy lesznek még nehéz napjaink). Angitól is elköszöntem, és hazajöttem. 10 körül felhívtam Mariannt (az egyik gondozónő), hogy mi újság. Elmesélte, hogy a pelenkázásnál volt nagy sírás, kérdezte, hogy itthon is pelenkázón pelenkázom-e. Igen, méghozzá elég magason. Valszeg az ottanitól valamiért fél, így most próbálják szoktatni hozzá úgy, hogy tisztázás után még ott maradnak, és nézegetik együtt a pelenkázó körül lévő matricákat... reméljük, hamar túl lesz ezen. Mesélte Mariann, hogy Angi végig ott állt mellettük, míg sírt Viki, és aggódva figyelte. :-)
Ahogy kérték, fél 12-re (illetve kicsit előbb) mentem vissza. Egyből kijött Erika (a másik gondozónő), hogy szóljon, hogy üljek le kicsit, mert megebédeltetik, meg utána megmutatják Neki az ágyát. Akkor is éppen sírt, mert éppen megint pelenkázták, nagyon rosszul esett a szívemnek hallani... de szerencsére - ahogy azt Ő szokta - amint kijöttek a mosdóból, már semmi baja nem volt, szépen leült az asztalhoz a helyére. :-) Persze én észrevétlenül kukucskáltam a függöny mögül, így nagyjából tudtam követni a benti eseményeket. :-)) Ebéd után Mariann odavezette az ágyához, levette a szandiját, és felültette az ágyra, közben magyarázta Neki, hogy ez lesz az Ő ágya. Vikike okosan figyelt... majd mikor Mariann tovább ment a következő gyereket rendezni, fogta magát, lemászott az ágyról, felnyalábolta a szomszéd kisfiú cipőjét, és elinalt vele. :-D Én annyira röhögtem kintről... :-) A mi kis csibészünk. :-) Valahol a terem másik végében kapták el. :-) Ekkor már leültem, és nem kukucskáltam tovább, mert féltem, hogy a röhögés miatt észrevesznek a gyerekek, és felborul a rend. :-)
Pár perc múlva Mariann hozta is ki. :-) Olyan kis édes volt. Mesélte Mariann, hogy Angi addig nem volt hajlandó lefeküdni, amíg be nem takarhatta Ő Vikit, mert ehhez ragaszkodott. :-) Hihetetlen érzés ez a szívemnek, hogy már most így ragaszkodnak egymáshoz, és Angi ennyire okosan komolyan vette, mikor arról beszélgettem Vele, hogy mivel Ő lesz ott Vikivel a bölcsiben, vigyázzon majd rá nagytesó módjára. :-) Istenem, még csak három éves! Félelmetes milyen kis okosok. Angi amúgy is olyan kis gondoskodó típus lesz szerintem.

Holnap az lesz, hogy megpróbálják ott altatni. Ez úgy megy - Angis emlékeimből -, hogy ugyanúgy oda kell mennem ebéd utánra, és ha sikerül elaltatni, akkor jöhetek vissza haza és rendesen délután kell Értük mennem, ha viszont nem sikerül, akkor kiadják, hogy a többi gyereket ne zavarja meg. Majd elmesélem, hogy sikerült. :-) Szerintem mókás lesz, mert Ő itthon még kiságyban alszik, amiből ugye nem tud kijönni... ott viszont simán leszállhat az ágyról... ebből mi lesz!? :-)


És akkor néhány fotó az alábbi albumra kattintva látható az elmúlt napjainkról és a bölcsis létükről. :-)
Viki_bölcsibe_szoktatása

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2009. február 1., vasárnap

2008-as sikereink

Ezt az oldalt Tina Tündérliget kihívására készítettem. Az alábbiakban Tinának írt levelemet másolom be, mert ide is azt írnám:

"Na, csak sikerült úgy szerveznem, hogy tegnap éjjel (mikor épp tudtak aludni a lányok) elkészítettem az én oldalamat. Amikor kiírtad a kiírást, nagyon bennem maradt, hogy írtad, hogy készíthetjük a gyerekek nevében is, stb. Azóta ez nem hagyott nyugodni, tuti volt, hogy én ilyen közös oldalt fogok készíteni… és az is, hogy beindítottál egy folyamatot bennem: én az ún. eseményeinkről digi oldalt készítek, és terveim szerint ezekből minden évről lesz egy digi album, így pld. lesz egy 2008-as albumom is, aminek ez nagyon király záró oldala lesz! És minden éves albumhoz lesz egy ilyen. Hogy jövőre könnyebb legyen összeszedni, most már nyitottam is egy word-öt, ahová gyűjtöm az idei sikereinket is családtagonként (mert bizony, már most is vannak ám!!! :-) ), és így jövőre majd nem kell agyalni, meg tuti nem marad ki semmi.

Még valamit szeretnék elmesélni Neked: már kb. két hete kértem a férjem, hogy írja össze nekem a sikereit, mert oké, hogy a lányokét én szedem össze, de az Övét azért csak jobban tudja Ő… persze, ez mindig elmaradt, ami azért nagy részben köszönhető a zsufi napjainknak is. Tegnap este megint kértem, hogy MOST írja már össze, mert készíteném az oldalt, erre elbagatelizálta, hogy ugyan, mifféle sikere volt Neki, stb. Na, gondoltam mindegy, akkor összeszedem én. Össze is szedtem néhányat, és csakazértsem hagytam békén, felolvastam Neki. Mindre visszakérdezett vigyorogva, hogy „igen?”, látszott, hogy abszolút nem veszi komolyan ezt az egészet… aztán elment zuhanyozni, addigra én már elkészültem az oldallal. Visszajött, megölelt, és közölte, hogy gondolkodott, és Számára az a legnagyobb siker 2008-ra és minden eddigi közös évünkre, hogy ha nagy ritkán kenyértörésre is kerül a sor közöttünk, akkor Ő mindig azt érzi, hogy ha engem elveszítene, abba beleőrülne!!! És EZT írjam bele!!! Akkor már kész voltam, újra meg kellett nyitni és módosítani… de talán sejted, hogy ezt egy cseppet sem bántam! :-) Ehhez tudni kell, azt is, hogy az én férjem olyan büszke fajta, és ritkán nyílik így meg érzelmileg, ettől még különlegesebb érzés volt. Tudom, hogy nagyon szeret, de az, ha kimondják, valahogy extra érzés.

Ha nem lett volna a kihívásod, egy ilyen érzéssel kevesebb lenne most nekem! Köszönöm. ;-)"


Készlet: Tempusfugit - Sweet Valentine
*Tündérliget kihívás
*Tempusfugit kihívás

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Üdvözlőlap Zotyinak

Azt hiszem, ezt még nem mutattam. :-) Zotyinak készítettem szülinapjára ezt az üdvözlőlapot.
Hozzávalók:
Lidl kartonok
Zsugorfólia
Kenderzsineg
Gomb
Kavics
Talin Sipike lyukasztójával lyukasztott napocska. :-)

A technikáról gondolom túl sokat nem kéne írnom, mert eléggé adja magát, de azért nagy vonalakban, meg kicsit a zsugorkáról, az nem biztos, hogy mindenkinek annyira közismert:
A 10-ezreseket szkennelés után pauszra nyomtattam, feltekertem, hullámkartonból kis téglalapokat vágtam, lyukasztottam, a kenderzsinegeket átfűztem rajta, majd a bankjegyeket belekötöttem. Tetejükre mentek a díszek (középre kavics, két szélére formalyukasztott sárga napocska, rá kenderzsineggel fűzött gombok). Alá a fekete és narancs kartonok, mindez összeragasztva.

A "boldog szülinapot" felirat zsugorfóliával készült. Lényege, hogy egy nagy fóliára felírtam alkoholos filccel a szöveget, majd be a sütőbe (nem légkeverés, hanem alul-felül sütés, 130 fok, és kb. 10 perc, de közben figyeltem), összezsugorodott kb. negyedére, és ilyen lett. Jó, mi? Lyukat elfelejtettem bele vágni, így ragasztanom kellett, ami nem annyira szép és tartós (egyszer már le is esett). Ez most még nem olyan szép, de ez afféle első zsugorkás próbám volt... nagyon tetszik, úgyhogy lesz még ilyen alkotásom. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Mik történtek, míg nem jöttem...

Hú, nagyon régen nem voltam már... nem hanyagságból, hanem nagyon összejöttek a dolgok.

A gyerekek nagyon betegek
(már jó ideje, és még mindig, bár Angi már talán javul, de Vikinek még az éjjel is 40 fokos láza volt). :-( Valszeg kikaptuk az influenzát. Most már antibiotikumot is kapnak, meg van egy kórházi beutalónk is, de reméljük, arra nem lesz szükség (bár az éjjel nagyon határán voltam, hogy bevigyem Vikit, aztán lebeszéltem egyelőre magam róla... ez már a második ilyen pont volt, hogy úgy éreztem, talán be kéne vinnem, nehogy nagyobb baj legyen... de még maradt reményem, hogy mi is át tudjuk segíteni, így adtam még egy kis esélyt Neki, főleg, mert nem akarom, hogy a kórházban még betegebb legyen.) Doktornéninél kétszer is voltunk, és hétfőn újra konzultálunk, reméljük a legjobbakat.
Ilyen elesettek most egy jó ideje, itt nem alszanak, csak pihegnek (kivéve, mikor jobban vannak a gyógyszerektől): :-(
Közben Vikici hétfőn kezdené a bölcsit, de nyilván ez így csúszni fog, ezzel az én éjszakai munkám is tovább tart még egy kicsit, de ha eddig bírtam, most már fél lábon is... bár most valahogy már nehezebb ezt elfogadnom, eddig valahogy természetes volt. De mikor az ember már látja a reménysugarat, hogy kicsit könnyebb lehet, és este pihenhet éjszaka meg aludhat mint mások, akkor valahogy sokkal nagyobb csalódás, ha ez csúszik, és egyelőre mégsem lesz könnyebb. De nyilván itt nem az én önző érdekeim és kényelmem számítanak, hanem a gyerekek, szóval kicsit még kénytelen leszek kitartani. :-)

Munkaügyeim
is voltak... a mostani helyemen úgy éreztem, hogy már kevés amit keresek (a költségeinkhez is és a tapasztalatomhoz is, ami 9 év, illetve azért a két diplomám+ mérlegképesem is számítson valamelyest, ha már megvannak...), és kaptam ajánlatot máshonnan, majd keresgéltem ismerősök körében, és még több ajánlat lett. De mivel korrekt akartam lenni (és nyilván a szívem ide húz továbbra is), beszéltem a mostani munkahelyemmel. Minden juttatásom teljesen át lett alakítva egy abszolút új koncepció szerint, ami nekem nagyon jó lenne így (és továbbra is itthonról dolgozhatnék, ami nekem óriási dolog). Már csak az ügyvezetőnek kell erre rábólintani, és akkor szó sincs elmenetelről... de Benne is reménykedek, mert Ő is felhívott, hogy miért akarok elmenni, szóval ezek szerint Neki is fontos vagyok, remélem elfogadja, amit a főnökömmel megbeszéltünk (végül is kifizetni ugye Neki kell). :-) Ehhez kérek szépen egy kis drukkot. :-) Na, ez is elvette kicsit a szabad perceimet, meg persze nem kevés izgalmat is okozott (okoz még most is, amíg ki nem lesz mondva a végleges állapot).

Közben ünnepeltünk is, Zotyi 35 éves lett (sógorom). Erről majd lesznek külön bejegyzések, talán már kezdem kicsit utolérni magam... rajta vagyok.

Fogytam 5 kg-ot 2 hét alatt... jipijáéééé!!! :-)) Kezdetnek nem rossz!

Most éppen alszanak a csibék, egyéb dolgok is félretéve, szóval van egy kis időm írogatni (ja, és tegnap éjjel is alkottam valamit gyorsan, ha még belefér, azt is megmutatom).

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...