Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2009. június 11., csütörtök

És a műtét után...

Itt vagyok, megvagyok. :-) Délben már itthon voltunk, hazafelé még beugrottunk a tescoba bevásárolni. :-) (Vagesz voltam, mert még tartott az érzéstelenítés ;-) ). Azért igyekeztünk haza, mert már kezdett kellemetlen lenni.
Mindent fotóztunk, apás "szülés" volt. :-D Apa végig bent volt, ott is készültek - az elején - fotók (a klinika történetében szerintem először, mert senki mással nem ment be a kísérő, de az én férjem ezt nagyon céltudatosan intézte, majd elmesélem ezt is. :-) ). Ettől persze a hangulat is nagyon jó volt, rengeteget nevettünk, a műtő személyzete is nagyon bírta, hogy ott van,Apa hozta a formáját. :-D Volt, hogy nevetnem kellett a gép alatt, és olyan nehéz volt visszatartanom, hogy nehogy megmozduljak. :-D

Most úgy látok, mint akinek -1-es szemüvege van: Már látok mindent szemüveg nélkül, de még nem teljesen tisztán. Ez hihetetlen!
Aludtam most egy nagyot (mivel nyugtatót is kaptam előtte), és mikor felkeltem, kinyitottam a szemem, és nem kellett a szemüvegért kapirgálni. :-) A mostani élesség az elkövetkező egy-két napban még rosszabbodni fog (mert hegesedik a szaruhártya vissza, amitől ugye rosszabb lesz a látás), majd utána folyamatosan javul 100 - 120 %-ig, ez embertől függ (a 120 % azért, mert akinek 100%-nál jobb lesz végül, az azt jelenti, hogy az átlag ember látásánál erősebb.)

Még mindig nem tudom felfogni, hogy ennyi volt? És innentől soha nem lesz szemüvegem? Ez volt az a nagy dolog? Minden olyan természetesen, gyorsan történt. ANNYIRA KIRÁLY! :-D

Viszont a kellemetlenségek már megkezdődtek. Idegentest érzés, könnyezés, szemégés, stb. Igazából csak akkor elviselhető, ha csukva van a szemem. Azt mondták, hogy a java fájdalom holnap este jön, és a szombati nap lesz a legrosszabb. Vagy van, aki első nap (nekem ez a mai) estére kaparja a falat, de annak viszont másnaptól elviselhetőbb. Meglátjuk.
Ezért is írtam inkább most. Pár napig szerintem max annyit fogok ideülni, hogy átfussam a leveleim, fontosakat lereagáljam, de tartósan nem fogom még erőltetni. Már csak azért is, mert jövő hétre rengeteg munkám van, tréninget és bemutatót is kell tartanom, megbeszéléseim lesznek, határidőim vannak - úgyhogy inkább most próbálok rágyógyulni.

Köszönöm, hogy ennyien szorítottatok, és jé, mennyien megcsináltattátok már, és csakis jó tapasztalatokat hallok! Ez olyan jó!

Jövök majd minden nap a kontroll után, hogy épp milyen az eredmény. Aztán most már tuti lesz minialbum, fejben már meg is terveztem. :-D

NAGYON KÖSZÖNÖM ELSŐ SORBAN A FÉRJEMNEK, HOGY EZ MEGTÖRTÉNHETETT! Régen szerettem volna már ezt megcsináltatni, de mindig elhalasztottam, hogy majd egyszer. Most, amikor szóba hozta, akkor is legyintettem magamban, hogy majd egyszer... De Ő rábeszélt, hogy most csináltassuk meg. Apa, nagyon köszi, nagyon szeretlek (de nem csak ezért)!
És köszönöm az anyukámnak, mert már most itt van (épp elment a bölcsibe Apával a gyerekekért), hogy segítsen, míg a szenvedős időszak van.
KÖSZÖNÖM-KÖSZÖNÖM!

Szép napot, köszönöm még egyszer Mindenkinek a keresztbe tett ujjakat. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...