Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2010. április 21., szerda

Cumizás

A legfontosabbat nem is meséltem! Abbahagytuk a cumizást (mármint Vikike :-P). Ezzel a dologgal valahogy olyan szerencsénk van, mindkét gyerekkel nagyon egyszerűen ment. Egy titka volt: hallgattunk az érzéseinkre, amik megsúgták, hogy mikor készek rá. Vikikével is teljesen tervezetlenül, egyik napról a másikra történt. Írtam az előző bejegyzésemben, hogy szombaton a Papáéknál voltak a lányok (mikor mi moziztunk). A tartalék ruhás táskájukba bekészítettem a cumit, mert arra azért már törekedtünk, hogy ha lehet csak akkor kapja meg, ha nyűgös, vagy alvás van. Nem mondtam külön a Mamának, hogy ott van bent, Ő pedig ebéd utáni alvásnál kérdezte a gyereket, hogy "hát a cumid?". Erre Vikike rávágta: "nem kell cumi, mert én már nagylány vagyok". :-D A Papáék azt hitték, hogy erre van betanítva, és ebben maradtak. Mikor már fel is kelt, akkor vette észre a Mama a táskában a cumit, de akkor persze már nem hozta szóba.
Ezt elmesélték nekünk, mikor mentünk a lányokért. Egymásra néztünk Apával, és azonnal tudtuk, hogy tovább kell játszani ezt a játékot. Hazafelé meg is beszéltük Vikikével, hogy mi otthon sem találtuk a cumiját... mikor hazaértünk, meg kellett mutatni Neki a szokásos helyeket, ahol lenni szoktak a tartalékok (előtte gyorsan eldugtuk). Nem találtuk, ettől megnyugodott, és kész. :-) Azóta 4 éjszaka is eltelt, néha megkérdezi, akkor megbeszéljük, hogy "tudod, hogy elveszett, meg különben is Te már nagylány vagy...", és ezzel megnyugszik. Mondjuk múltkor megkérdezte, hogy ha Ő már nagylány, akkor mikor jöhet úszni Angikával? (Három éves kortól lehet.) :-D Van esze a gyereknek. :-)

Megint egy lépéssel nagyobbak lettünk. :-) Így alszik a kis Drága cumi nélkül:

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. április 20., kedd

Elmaradt élményeink

Sajnos mostanában kicsit megbonyolódott az életünk, a gazdasági válság (vagykitudja) utolérte az én fővállalkozómat is... erről többet most nem írnék, lényeg az, hogy kb. két hete ennek jegyében telnek a napjaim. :-( Intézkedések, jövőterv, A,B,C,D... verziók, próbálkozás a minél okosabb döntésekre, hogy minél jobban tudjak kijönni a helyzetből úgy, hogy közben a jövőt is bebiztosítsam. Viszonylag jók a lehetőségeim - most még úgy látszik -, de soha nem lehet tudni, hogy miből mi lesz. Egyelőre minden lóg a levegőben. Na de majd kialakul, ez a blog nem erről szól (csak azért volt-e pár szó, hogy ha kicsit eltűnök érthetőbb legyen, de nem szeretnék...). Azt azért bevallom, hogy az elmúlt hetekben öregedtem minimum 5 évet. :-(

Mesélek néhány elmúlt élményünkről, amiket még nem mondtam/mutattam. Mert bármi történjék is, a gyerekek felé az élet telik tovább, a családi együttléteket pedig semmi nem ronthatja el. :-)

Múlt szombaton barátaink kislányának, Kírának tartottuk a 4. szülinapját. :-) Megint összejöttünk - mostanában szinte csak a gyerekeket ünnepelni jövünk össze sajnos -, olyan jó volt találkozni a barátokkal, és nézni a csipet-csapatot, hogy már milyen jól eljátszanak együtt. :-)
Az ünnepelt (a létszámra való tekintettel két torta volt):
Vikike eszik :-)
Api fiúk:
Angika kissé megsértődött, mert nem fújhatta el Ő a gyertyát :-D

Aztán a buli után Apáék kidobtak a scrapbook.hu-s tali helyszínénél, és 1-2 órára még be tudtam ugrani. :-) Alkotni már nem volt időm, de jó volt megnézni az új klubhelyiséget, meg trécselni kicsit.

Másnap bábszínházba mentünk. Ezúttal mind a négyen, mert most először vittük el Vikikét is. Nagyon kíváncsi voltam, hogy hogy fogja bírni. Háááát, a gyerek nagyon élvezte, nem tűnt úgy, hogy kicsi lenne még hozzá, de Apát többet nem visszük! Vele nem bírtam, mert unta, ettől feszült volt, attól meg én. :-D Legközelebb egyedül viszem a lányokat. :-) A "Minden egér szereti a sajtot" című bábjátékot néztük meg - ez nekem nagyon nosztalgikus volt, mert gyerekkoromba megvolt nekünk meselemezen, és még tök emlékeztem rá. :-) Érdekes érzés volt. Egy fotó, amikor vártuk a kezdést:

Ez csak úgy egy szép kislányról, akinek csütörtökön befontam a haját, és péntekre ilyen lett. :-) Kis turcsiorrúm. :-) Pénteken volt egy tájékoztatás bent a cégnél, mivel kicsit taknyolt a kisasszony és nem ment oviba, bevittem magammal - hadd oldja a feszültséget. :-)
Délután még a parkba is lementünk, ahol megint készült néhány kedves fotó (megőrülök a zöld füves fotókért amúgy is):


Most szombaton a lányok a Papáéknál voltak. Eredetileg úgy volt, hogy intézendőnk van, de aztán az máshogy alakult - a lányok elhelyezését nem mondtuk le, úgy döntöttünk, hogy ránk fér egy kis kikapcsolódás. Elmentünk Apával életünkben először megnézni egy 3D-s filmet (Titánok harca, vagy mi...). Nekem kicsit vontatott volt, de azért nagy élmény volt a 3D-s hatás. Utána vásároltunk, aztán mentünk a lányokért:
Ahogy elhoztuk a lányokat a Papáéktól, mentünk a kisvidibe, amit itt állítottak fel a Jégcsarnok mellett (úgy utálom ezt, hogy direkt olyan helyre állítják fel, hogy tuti észrevegyék a gyerekek). Volt is belőle hiszti, mert persze, hogy több mindenre akartak felülni, mint amit mi akartunk. :-)


Vasárnap pedig megint Tesóméknál voltunk, ahol megint a horgásztó volt a cél. A lányokat alig láttuk, folyamatosan játszótereztek, mi meg kicsit pihiztünk, napfürdőztünk, beszélgettünk, hülyéskedtünk. A lányok szó szerint nem szálltak le Nináról (tesóm barátnője), folyamatosan nyúzták - Ő meg élvezte:
A fiúk pedig lógattak szorgalmasan, de ma nem sok szerencsével.... :-):

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. április 7., szerda

Projekt 365 - 10/52

Úgy döntöttem, hogy azokra a napokra, amikor nálunk a családban nem történt semmi különös, a mai világunkkal kapcsolatos "híreket", eseményeket, jellemzőket is bele fogok csempészni az oldalaimba. Így esetleg évtizedek múlva érdekes lesz visszanézni, hogy milyen volt a mai világ. :-)
Felhasznát kellékek: Raspberry Road Design

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. április 6., kedd

A 3 "grácia"

Tavaly októberben volt Angika ovijában fotózás. Imádom a képeket, amik készültek. Direkt azért nem is mutattam akkor őket, mert már azóta tervezem ennek az albumnak az elkészítését. Na persze, már akkor tudtam azt is, hogy egyik imádott scrapperem, Agnieszka stílusában szeretném elkészíteni. Az első néhány oldalt szinte lifteltem az Ő gyönyörű műveiből, aztán egyre jobban ráéreztem a stílusára. Fotózni sajnos még mindig nem tudok, közel sem adják vissza a képek az eredetit, tényleg nagyon szép lett, nekem most ez a kedvencem.



Mutatom oldalanként is:

1. oldal, a borító:
2-5. oldalak Angikáról, ebből a 3-4 kisebb, mint a szabvány. 2 oldal:
3. oldal:
4. oldal:
5. oldal:
6-7. oldalak Vikikéről, ebből a 6.:
A 7. oldal:
A 8. oldalon 2 fotó van Angikáról és rólam:
A 9.-en pedig három (harmonikaszerűen nyílik, és miltonokkal, illetve tépőzárral van rögzítve):
A 10-11. oldalon együtt vagyunk hárman:
A 12 oldal egy csoportkép az ovis csoportról :-)
És bár Apa sajnos nem volt ott, azért nem éreztem egésznek az albumot, amíg nem csempészem Őt is bele egy kicsit ;-):
És végül a hátsó borító - semmi snassz:
Hát, ez volna. És akkor a kellékek:
- Yabo filofax album
- rózsaszínű pöttyös papír: K&CO: Dots&Rose
- sárga és rózsaszínű Bazzil kartonok
- virágos papír: Melissa Frames: Julie
- körös papír: BG: Bittersweet
- csíkos papír
- karácsonyi egylapos minialbum maradék (zöld)
- Daisyd's: Moda papír
- hődomborítás
- pecsétek, tinták
- gyöngytollak (ice white, lachs)
- Copic markers, akvarell ceruzák
- Sizzies minták
- mintavágó olló, formalyukasztók
- miltonok
- gombok
- xoxo papírszalag (SBK maradék)
- 3D pillangók
- kézi- és gépi varrások
- American Craft szalagok
- Say it in Pearls
- BG transfer matricák
- piros spirálos gyurma-milton (Vekától, itt is köszi még egyszer!)
- Staedtler triplus fineliner fekete filc
- strasszok

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

2010. április 5., hétfő

Egy kis betekintés

Dolgozom egy újabb minialbumon, aminek a befejezéséhez már nagyon kicsi kell (konkrétan három oldal, abból is egy a hátsó borító). Ha készen lesz, mutatom is majd egyben és részletesen, de mivel három oldala is passzol Timcsoca és Izzie kihívására, gondoltam azokat megmutatom addig. Az oldal egyébként a lányok tavaly októberi profi fotózásáról szól (ahol én is ott voltam, Apa sajnos dolgozott).

Az album 8. oldala:
Kihúzva alóla a kis kép:
Az album 10. oldala:
És a 11. oldal:

Köszönöm, hogy benéztél! További jó pihenést (holnap már munka brrrr....).

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

Húsvéti ünneplésünk

Szép ünnepeket mindenkinek!

Jöttem egy kicsit mesélni a mi ünneplésünkről. :-)

Tegnap reggelre megjött a nyuszika a lányoknak. Azt már meséltem, hogy tőlünk mit kapnak, de ezen kívül jött még egy csomó ajándék a család többi tagjától, amiket egyben kaphattak meg, mert a Papáék, Kikiék és Ildi mama ideadták az Ő ajándékaikat, hogy hadd hozza egyben a nyuszi. Így reggel a lányokat egy ilyen asztal várta - nagyon elégedett lehetett ez a nyuszi a mostani viselkedésükkel, ennyi ajándékhoz nagyon jó kislányoknak kellett lenniük :-):
Amikor felébredtek, és meglátták, azt sem tudták, mihez nyúljanak. :-)
Nagyon örültek mindennek. A ház miatt izgultunk a legjobban, és hát ez is bejött. :-)
Azonban érdekes módon mára már nem annyira a berendezgetés volt érdekes, hanem már Ők is elkezdték díszítgetni. :-) Pont, ahogy "elképzeltük", amiről meséltem - csak azt hittük, ez később fog eljönni - de a kreativitásnak természetesen nem szabunk gátakat:

Mindez még nem volt elég, tegnap elmentünk Sülysápra, ahol a Tesóm vett nemrég egy házat (oda fog anyukám is költözni majd). Na, ott meg képzeljétek el, teletojta az udvart a nyuszi csokitojásokkal. :-D Volt ám szorgalmas gyűjtögetés...
Aztán tortáztunk is, mert Tesómnak volt a szüli-és névnapja. Utána pedig kimentünk a horgásztóhoz. Nagyon kis rendezett, takaros horgásztó van ott. Mivel Öcsém nagy szenvedélye a horgászás, Ő azonnal be is lógatott, a lányok játszóztak, mi levegőztünk, pihentünk, beszélgettünk. Tesóm jó sok halat fogott, amit a lányok nagyon élveztek, itt látszik:
Ahányszor kapás volt, kiabáltunk Nekik a játszira (kb. 30 méterre volt), és rohantak, hogy nehogy lemaradjanak. Óriási élmény volt Nekik (Angi volt, hogy majdnem sírt futás közben, hogy nehogy lemaradjon :-D).
Estére, mire hazaindultunk, olyan kis szutykosak voltak, hogy át kellett öltöztetni Őket, mert úgy nem szállhattak be az autóba. Angi pl. így nézett ki:
De nem baj, hisz ezért gyerekek!

Ez megint egy nagyon jó, mozgalmas nap volt. :-)

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...