Na, és a scrap.hu-ról! Mónikától a staféta keretében kaptam egy nagyon szép üdvözlőlapot, tele speciális technikával, olyan jó a kezembe fogni!
Noétól pedig a már emlegetett meglepetés-lap! Gyönyörűséges ez is!
*Blog4scrap kihívás
*Hodge Podge kihívás
Igazából még csak ma 1 éves Vikici! És ennek alkalmából úgy döntött, motorozni kezd, hisz nem lehet azt elég korán elkezdeni... igaz, még lassan, óvatosan, de innentől már nincs megállás!
Jelenleg egy damil van kifeszítve, és arra csipeszeltem azt a két darab oldalamat, amit már készítettem (de lesz ez még sokkal több is!!!), ugyanis Apa tegnap megint kifejezte, hogy Őt az zavarja ebben a scrapbookingban, hogy az album hiába lesz tök szép, ha eltesszük a szekrénybe. Nos, akkor nem tesszük el, legalábbis a legfrissebb oldalakba mindig gyönyörködhetünk egy kicsit, és ha megunjuk, remélhetőleg készül majd újabb, és akkor már tényleg mehetnek az albumba (már ha lesz, mert még nincs, mert drága, de majd egyszer lesz). Most így néz ki, ezt a módszert is Szilvitől tanultam, és nagyon hálás vagyok érte:
Mivel ez nekem így tetszik, és különben is sok oldalam lesz még (hihi), ezért ezt is meghagyom, sőt lesz egy ilyen a nappaliban is (ez az alkotós szobában van most). Plusz lesznek még a mai szerzeményeim, az asztali festőállványok is, a lakás egyes részein "szétszórva". Ugyanis négyet is vettem! Ilyesmikkel olyan jól lehet öltöztetni egy lakást! (Már ha lesz rá mit tennem... de lesz!)
És íme a sokat emlegetett állványom. Lefotóztam "csupaszon" is, meg úgy is, mintha rajta lenne egy 30x30-as oldal, de most csak sima papírral, mert az oldalaim fel vannak függesztve (ld. fent), és egyelőre csak kettő van, mondtam már? :-)
(Néha nem bírok ezzel a bloggerrel, össze-vissza tördeli a bejegyzésemet, mint itt is... grrr...)
Megtörtént ma Vikici átköltöztetése Angi szobájába. Reggel a lányok átmentek a Papáékhoz, így mi nyugodtan tudtunk dolgozni.
Az tény, hogy sokat mondták Anginak a Papáék is és mi is, hogy át lesz pakolva a szobájuk... de ahogy hazaértünk, le sem vetkőzött, rohant a szobába, és ujjongott (nekünk mutatva!), hogy "Nézd, odanézz! Gyere Hugika, nézd csak!" Annyira édes volt! Már ezért megérte!