Holnap reggel hazautazunk anyuhoz Dunaújvárosba. Jönnek Tesómék is. :-) Együtt lesz a család. Aztán szombaton mi Apával továbbmegyünk Kalocsára, mert lesz Mónika meg Robi esküvője. (A lányok ott maradnak anyuval és a sógornőmmel, Szidivel.)
Nagyon várjuk már az esküvőt! Mónika nekem olyan, mintha kicsit a "gyerekem" lenne. Anno, mikor odakerült a cégünkhöz, én voltam a főnöke, én tanítgattam. Akkor még egy kislány volt, egy bájos kislány. Néha féltettem is magamban a kemény üzleti élettől, a hajtástól, a stressztől... mára felnőtt nő lett, aki még engem is megdöbbent a talpraesettségével, azzal, hogy milyen okos, ügyes, profi szakember vált belőle. Ez nem az én érdemem, én csak elindítottam az úton... de az Ő sikere számomra az egész pályám legnagyobb erkölcsi elismerése! Nagyon büszke vagyok Rá!
A hab a tortán, hogy ott maradunk az esküvő után még egy napot Kalocsán, amikorra igazából nem is tervezünk semmit, csak pihenünk, élvezzük a szállodában a semmittevést, hogy nem kell magunkon kívül semmi másra figyelni, és élvezzük egymást, sétálunk, együtt leszünk, csak mi ketten. (Eredetileg úgy volt, hogy találkozunk Apa egy régi barátjával, de végülis nem szervezünk semmit arra a napra, az csak a miénk lesz.)
Biztosan nagyon fognak hiányozni a gyerekek, de tudjuk, hogy jó helyen lesznek, és majd sokat beszélünk telefonon anyuval, hogy minden rendben van-e. :-) Nagyon ránk fog ez már férni, mióta megvannak a lányok, ilyet még soha nem csináltunk.
Majd ha hazajöttünk, mesélek az esküvőről, meg mindenről. ;-)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése