Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2009. január 1., csütörtök

Boldog új évet!

Először is szeretnék Boldog Új Évet kívánni minden családtagunknak, barátunknak, és mindenkinek, aki olvas bennünket! Köszönöm a sok jókívánságot, amik e-mailben, a blogon és egyéb oldalakon érkeztek! Viszont kívánom Mindannyiótoknak!
A mi szilveszterünk csöndesen telt. Anyukámnál vagyunk már 26-a óta (holnap megyünk haza), és az éjszakát egy maratoni-monopoly partival töltöttük. :-) Este 8-kor kezdtük, és hajnali kettőkor lett vége (ez egy darab játszma volt). Nagyon élveztük (a monopoly-t egyébként most karácsonyra "kaptuk", azaz a karácsonyra kapott pénzből vásároltuk). Azért is nagyon örülök neki, mert ez egy kisgyerekes család életében szerintem óriási lehetőség arra, hogy néha az ember társasággal szórakozhasson úgy, hogy közben mégis a gyerekek mellett van. Terveink szerint, ha anyukám és a 8 éves unokaöcsém jön hozzánk, mindig fogunk játszani, meg még a Papáékat is megpróbáljuk beszervezni, hogy néha hétvégén aludjanak nálunk, és ha letettük a gyerekeket, lehet játszani. Szerintem ezek olyan fontos dolgok, amik mind-mind elősegítik, hogy az ember kiemelkedhessen kicsit a hétköznapok monotonitásából.
A szilveszter éjszakához még az is hozzátartozik, hogy Angi háromnegyed 12-kor felébredt, és kiabált ki a szobából, hogy "tüzijátékot"... szaladtam be, és közölte, hogy Ő bizony nézni szeretné a tüzijátékot. Kihoztam. Meglepődve nézett körül a nagy asztalon, ahol a játék és az éppen aktuális állásunk volt. :-) Meg is vizsgálta volna... de erről szelíden lebeszéltük. :-) Aztán elmagyaráztam Neki, hogy most mi is fog történni és miért (szilveszter van, himnusz, pezsgő, stb.). Ezek után jött is a himnusz. Az én három éves kislánykám fegyelmezetten vigyázzban állt és hallgatta a himnuszt! Annyira édes volt, hogy a szemem könnybe lábadt (ami a himnusz alatt mondjuk mindig megtörténik amúgy is), olyan csodálatos volt megélni, ahogy egy pici lányka először találkozik országunk himnuszával. Azért pár perc után odavezettem az ablakhoz, hogy hadd nézze a tüzijátékot (ami már ment, bár azt nem tudom, hogy ki az, aki a himnusz alatt nem arra koncentrál, hanem lődözget... na mindegy). Szerintem Angi simán végigállta volna, ha kivárjuk...
A tüzijáték után kicsit tartottam tőle, hogy nem fogom tudni könnyen visszaaltatni... de tévedtem. Gyönyörűen bejött velem, és szépen lefeküdt, nem sokkal később már aludt is!
Sok olyan pillanat volt ebben a fél órában, amikor nagyon tudtam volna sírni a meghatottságtól, a boldogságtól. Mit is kívánhatnék a következő évre? Semmit, hisz mindenem megvan! Ők, hárman, Apa, és a két pici gyönyörűségünk mindent jelentenek nekem. Csak azt kívánom, hogy Ők mindig egészségesek legyenek, és mindig maradjunk meg egymásnak!
És hogy miket fogadok meg? Először az volt a tervem, hogy a fotóalbumunkba készítek egy oldalt, amiben leírom a fogadalmaimat is... (mert van egy csomó, mint mindig). Aztán ma este döntöttem el, hogy nem! Ezúttal nem teszek fogadalmakat. Próbálok mindent kicsit még jobban csinálni, mint tavaly, és egyszerűen csak alkalmazkodni az életünk adta történésekhez. Sok változás lesz amúgy is, amikhez még ki kell majd alakítanom az új napirendünket, rendszereket (Viki februárban bölcsibe megy Angival egy csoportba. Aztán Angi szeptembertől megy át az oviba... ezek már önmagukban is rengeteg változást hoznak az életünkbe.)
Ja, és hát itt a gazdasági válság... ez is okoz némi fejtörést, aggodalmat, egyebet... ? De csak addig, míg arra a megállapításra nem jutok, hogy felesleges ezen aggódni. Elveszítjük bárminket, vagy alacsonyabb színvonalon kell élnünk? Netán a legrosszabb esetben megy először a kocsi, aztán a lakás egy kisebbre, kevésbé szépre...??? Na bumm! Maximum lesz pár nehéz napunk. De amíg itt van nekem a családom egészségesen, tüneményesen és boldogan, addig semmi sem érdekel, és nem vagyok hajlandó anyagiak miatt aggódni, mert semmit nem számítanak a szeretteim mellett a mérlegen! Amíg pedig egészségünk van, küzdeni, dolgozni mindig tudunk, és bárhonnan felállok akár ezerszer is, ha a szívem boldog!
Legyen ez egy zárszó ehhez a hozzászóláshoz, még egyszer kívánok mindenkinek nagyon boldog, egészségben és szeretetben gazdag 2009-es évet!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...