Családunk Krea-tükre

Régen mondhattam már el ezt magamról, de ez a hétvégém kivételesen kreatív volt.

Először is pénteken elkészült a scrap.hu maratoni kihívására a második oldalam, amin filcet kellett használni. A filcvirágok Angi egyik pulcsijáról vannak, sajnos olyan pecsétes már, hogy egyszerűen nem tudom igazán kimosni (... és mióta vártam én már erre... :-P). Megjegyzem, van még hasonló ruhájuk - ezeket adom rájuk olyan helyekre, ahol pecséteket "remélek". :-P

Felhasználtam még fehér kartont (nem tudom a nevét, sbk.hu-ról van, tavalyi táborban is volt, domborított), bordó, fekete tintát, pecsétet, chipboard betűket, alakzatokat,, amiket akrilfestékkel festettem, szalagot,  tortapapírt, folyékony gyöngyöt (kedvenc sb kellékeim egyike).

Aztán szombaton reggel elmentünk anyuékámékhoz Sülysápra. Eredetileg úgy volt, hogy nem alszunk ott, de jól éreztük magunkat, így elmentünk a T...o-ba fogkefékért, és ott aludtunk. :-) Anyu is nagyon szeret alkotgatni (eleve varrónő), csak Ő inkább kézimunkák iránt érdeklődik. Most megfertőződtem egy kicsit... nagyon. :-)

Először is megtanultam az ún. frivolitást (nem kötés, nem horgolás, frivolitás!). Már láthattatok az oldalaimon hasonlót, de akkor anyukám csinálta! Most viszont íme az én első próbálkozásom... és nem az utolsó:

(És itt láthattatok már olyan oldalt, ahol ilyet használtam, csak ez már sokkal szebb, mert anyu műve volt.)

De amire a legbüszkébb vagyok! Meghorgoltam az első karácsonyi angyalkámat, amiből még sokat és sokfélét tervezek... bevallom őszintén, nagyon büszke vagyok rá, nem hittem volna, hogy én ilyet meg tudnék horgolni.Tavaly nekünk már ilyenekkel volt tele a karácsonyfánk, akkor még anyunak köszönhetően. Most már én is tudom, és ez nagyon jó érzés.

Bár nem sokat alkotok mostanában, de ide még az a kevés se nagyon íródik fel magától... én meg csak most jutok ide, ez van. :-)

Először is volt asszem két hete a scrap.hu scrap-talija. Nyár előtt többször is kimaradt nekem, most már nagyon jó volt elmenni. A projekt Rika ötlete alapján speciális képeslap volt, amire nekem az ugrott be, hogy nemsokára lesz a lányok szülinapja - bár még kicsik, de ha meg tudom menteni, és elrakni Nekik, akkor felnőtt korukba milyen jó lenne elővenniük néha... el is határoztam, hogy minden évben fognak kapni egy hasonlót, így minden évben az is látszik, hogy abban a korukban hogy néztek éppen ki.

Vikike október 12-én lesz 3 éves, Neki ez készült:

Aztán volt egy játék is. Adri indította szintén a scrap.hu-n. A lényege az volt, hogy minden játékostól begyűjtött egy-egy fotót/fotó sorozatot aztán kisorsolta, hogy ki kinek fog alkotni. Én Marcsi képeit kaptam. Hát, izé... napokig agyaltam, és volt pillanat, mikor úgy éreztem, hogy pont most ebben az alkotói válságomban nem tudom ezt megszkreppelni... ennyit nem gondolkodtam még oldalon. :-)

Aztán olvasgattam... mivel mindennel el vagyok maradva, így Veka cikkét is csak most...

Annak ellenére, hogy mindig úgy éreztem, hogy az Art stílus tőlem nagyon távol áll, mikor most olvastam ezt a cikket, hirtelen beugrott, hogy igen, ehhez a témához ez az, amit kerestem. Innentől minden ment magától... és pillanatok alatt készen lett. Az oldal egyébként egy geocaching játékról szól, ahol voltak Marcsiék. A játék lényege, hogy elindulnak egy útvonalon, időnként találnak egy egy ládát, abban vannak támpontok, koordináták, hogy merre kell tovább menniük, és végül megtalálják a főládát. Jó buli lehet. Az oldalon próbáltam szerepeltetni az állomásokat, a térképet, az útvonal rajzát, a malmot és szobrot, amit az állomásokon talált támpontok jeleznek, és a végcélnál levő tájképet, ami Marcsinak nagyon tetszett, ezért lefotózta.

A tájképes fotó Veka technikájával készült, ki lehet venni a térkép mögül, és a hátuljára lehet kommentezni. A többi fotót Scrap-kreatúrás filmszegélyes pecsét mögé tettem. Használtam még rengeteg féle pecsétet, chipboard-okat, repesztőlakkot, mist-eket, folyékony gyöngyöt, a ládák helyéhez megadott malom és szobor képét nyomtattam, mint ahogy a túra térképét is.

Most szeptembertől eljött végre az a pillanat, hogy Vikikét is elkezdtük úszni hordani. Bár Ő még nincs három, és elvileg nem mehetne, de mivel a magassága eléri a 98-as méretet, engedték próbaúszásra. Mivel ott megfelelt, már járhat Ő is. Annyira jó így menni, hogy nem kell  Apával kétfelé válni, hogy külön megoldjuk a lányok elosztását (egyik usziba, másik haza). Mivel Vikike soha nem volt olyan kis vizicsibe, mint Angi, fel voltam rá készülve, hogy Neki nem fog bejönni ez a sport. De nagyon ledöbbentünk - jó értelemben -, hogy mennyire élvezi és imádja. Már két hetet jártunk (heti két alkalom) azóta készülök megörökíteni.

És végül ma készült végre egy oldalam. A scrap.hu-n indult egy maratoni kihívás-sorozat. Az első kihívásra készítettem ezt az oldalt (a kihívás lényege egyféle színharmónia és egy szabadon választott vázlat volt, részletek a link alatt).

Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy az ADDS liftelős játékában vendégként részt vehettem. Ezúton  is köszönöm a megtiszteltetést a lányoknak.

Ezen a héten Dorka választott mintaoldalt, méghozzá Yuka-tól ezt az oldalt:

Nekem voltak részei, amik kicsit túldíszítettnek hatottak, például a masnit eleve nem tudtam a sajátomon elképzelni, így azt kihagytam. Azért szerintem nagyon jól hajaz az enyém is az eredetire, majd mindjárt mutatom.

Fagyizás közben csináltam nem is olyan régen ezt a képet Vikikéről, és már akkor tudtam, hogy ezt meg fogom szkreppelni. Amikor pedig megláttam a fenti oldalt, ha nem is azonnal, de elég hamar beugrott a fagyis kép, és innentől már egyértelmű lett, hogy azt fogom feldolgozni.

Tulajdonképpen innentől  már szinte épült magától az oldal. Minden olyan egyszerűen jött. Na jó, azt nem mondom, hogy a kép mögött lévő hajtogatott háttér könnyű volt, de amint azzal megvoltam, már tényleg nagyon jól haladtam. Íme az eredmény, nekem tetszik :-) :

Elég sok mindenen dolgozom mostanában, így minden szabad percemet arra fordítottam. Nem volt pihenés, nem volt scrap, és úgy egyáltalán semmi... aztán az utóbbi időben úgy igazán kezdtem már megzakkanni, így arra jutottam magamban, hogy mivel ez hosszú távon így nem mehet, ki kell dolgoznom valamilyen rendszert. Ezt meg is tettem még a múlt héten: a hétköznapjaim szinte minden olyan perce, ami nem a családról szól, továbbra is a munkáé lesz még elég sokáig, de a hétvégét kikiáltottam újra szentnek és sérthetetlennek - no és a nyaralást is! Továbbra is nagyon fontos minden, aminek most a megalapításával foglalkozom, de nem minden áron, és egyébként is nagyjából már sínen vannak, talán már kicsit könnyebb is lesz.

Így, ha hétvégén esetleg éppen itthon vagyunk és esetleg délután van csendes pihenő, vagy Apa este tévézik (amit én nem szokni...), akkor még talán szkreppelni is fogok újra - mert már nagyon de nagyon hiányzik! :-(

És ha hétköznap olyan esemény történik, akkor fél órát ki fogok lopni a munkából azért, hogy ezt a blogot és a lányok blogját mindig vezessem! Mert ezeket a saját naplónknak is szánom későbbre azon kívül, hogy itt mutatgatom meg az alkotásaimat.... Apropó! Ha valaki esetleg olvasta a lányok blogját, akkor bocsi érte, de letitkosítottam - innentől csak a családtagok olvashatják, mert úgy gondolom, hogy ez a lányoknak szól, az Ő életükről, és meghagyom Nekik a jogot, hogy majd ha nagyok lesznek, eldöntsék, hogy akarják-e, hogy ez nyilvános legyen. Addig védem én a magánszférájukat...

Június 11-13-án scrap táborban voltam. Már akkor is kb. 2 hónapja ment a fentiekben célzott őrült életvitelem, úgyhogy ez a három nap kicsit életmentően kikapcsolt. Aztán ahogy hazajöttem, egészen a múlt hétvégéig odáig sem jutottam, hogy kicsomagoljam a scrap-bőröndömet. Azóta ez már megtörtént. ;-)

1. Egy textil album, ilyet először csináltam, de asszem nem utoljára. Témának a gyerekek alvópózait választottam, mert régen akartam már ezt megörökíteni. Íme az eredmény:

2. Megint volt játék a táborban, amiben egymásnak készítettünk stafétában oldalt. Nekem ezt az oldalt készítették a lányok Vikiciről - jellemzően itt is a fejére húzott valamit, ez nem tudom miért, de valahogy mindig így volt Nála: ha valamit a kezébe kap, ami erre alkalmas lehet, azt azonnal a fejébe húzza... még ma is (a kommentek még azóta sem kerültek rá, de ami késik elmúlik...)

3. Az utolsó pedig a kedvencem: András még csak udvarolt ezekben az időkben, és Debrecenbe mentünk el Iron Maiden koncertre. Emlékszem mennyit utaztunk, és még aznap éjjel vissza is jöttünk. Pestre a koncert után. Ezen az oldalon egy olyan pillanat van megörökítve erről a koncertről, amin éppen bohóckodtunk (komment még itt sincs).

Arra nem vállalkozok, hogy minden elmaradt eseményünket leírjam. Viszont legalább az utóbbi időből beszúrok néhány számomra kedves képet, legalább ennyivel próbálom pótolni az elmaradásaimat:

És végül még egy képsorozat. Ahogy fent már említettem, ma családi ünnepség volt. Amúgy is mozgalmas volt a hétvége, mert tegnap elmentünk anyukámhoz és az öcsémhez, Náluk is aludtunk Sülysápon, onnan mentünk ma a sógornőmékhez, mert Kristóf nap lévén Kiki névnapját ünnepeltük. Sok jó kép lett a három/négy kis gézengúzról, annyira jól elvannak már együtt. Nagyon fura, hogy olyan nagyok már, hogy mi felnőttek simán tudunk beszélgetni, nem kell már Őket őrizni, vigyázni:

Legyen szép estéd, köszönöm, hogy benéztél! Holnap ismét jövök, mutatom majd, hogy mit alkottam az új rendszerem óta... (azt már nem akarom ide besűríteni :-P )

Khmmm.... igen, eltűntem kissé. Többen meg is kerestetek, ami igazán jól esett, köszönöm szépen még egyszer. :-* Nem nagyon részletezem, sok minden történik, sok minden megoldódik, majd a megoldások bonyolódnak... nagyjából ezzel jellemezhetném most a munkaügyeimet. :-)

Na de az elmúlt hónap. A gyerekek blogját azért igyekeztem vezetni (bár ott is van elmaradásom). Időközben megfogalmaztam új blog-sturktúrális változtatási terveket is magamnak (hú, ezt aztán megfogalmaztam), erről majd a következő bejegyzésemben. Nagyjából kezd kialakulni bennem, hogy hogy válasszam szét mi kerül melyik blogra, mit szkreppelek hagyományosban és mit digiben, hogy azért majd az albumok egységesen összeállhassanak... bár, ami azt illeti, mostanában szerintem nem fogom túlzásba vinni a szkreppelést - azért majd igyekszem, mert nagyon hiányzik a kikapcsolódás. Érzem ezt már magamon minden szempontból.

Egy minialbumom készült szép lassan ebben a hónapban. Ez az album kivételesen rólam szólt - a scrap.hu kihívására készítettem, igazából a kihívás motivált, hogy legalább ennyit alkossak, ezért hálás is vagyok Atyusnak.

És ami a vicc: miután elkészült az album, jól levágattam a hajam. :-) Mert tényleg a hosszú hajat szeretem a legjobban, de már feladtam, hogy vénségemre ilyen hosszú legyen. És itt jön a "dupla vagy semmi" jellemzőm: ha már hosszú nem lehet - legalábbis annyira, mint szeretném -, akkor legyen nagyon rövid. :-) Na jó, oldalt hosszú, csak hátul van felnyírva. :-P

Dolgozom egy újabb minialbumon, aminek a befejezéséhez már nagyon kicsi kell (konkrétan három oldal, abból is egy a hátsó borító). Ha készen lesz, mutatom is majd egyben és részletesen, de mivel három oldala is passzol Timcsoca és Izzie kihívására, gondoltam azokat megmutatom addig. Az oldal egyébként a lányok tavaly októberi profi fotózásáról szól (ahol én is ott voltam, Apa sajnos dolgozott).

Pénteken megint volt scrap-chat a scrap.hu-n. Most egy tavaszváró oldalt készítettünk. Én egy két évvel ezelőtti Monori képet vettem elő. Imádom ezt a képet, mert annyira jellemző - még ma is - Vikicire. Itt 6 hónapos volt, és így birkózott egy kakascombbal. :-D

Azt gondolom, színeiben elég tavasziasra sikerült ez az oldal, meghát eleve tavasszal készült. Nekem legalábbis feldobja a hangulatom, ha ránézek. :-)

A szülinap alkalmából pedig újabb kihívások, játékok folynak tegnap óta. Eddig kettőn vettem részt, amiknek a keretében egy digi és egy hagyományos oldalam készült.

Egy kis nyár. :-) Tavalyi csigaszedés, ami szintén egy a sok közül, amik el vannak (most már csak voltak) maradva. Nagyon szeretem ezeket a képeket.

Az SBK oldalán az én oldalamat választották meg hónap oldalának, aminek nagyon örülök. Ezzel az oldalammal nyertem. :-)

És ez lesz a nyereményem, amit a héten állítólag már meg is hoz a postás, és jövő hétvégén már használhatom a scrap.hu scrap-chat-jén. :-)

Megint játszottunk egy stafétát a scrapbook.hu-n. A sorrend úgy jött ki, hogy nekem Franci készített oldalt, én pedig Sapimanónak.

Franci oldala nekem (nagyon tetszik, nemsokára megkapom "élőben" is):

Volt ez a képem... még 2004-ben készült Törökországban rólunk... akkor a gyerekek még csak tervben voltak. :-) Viszont ott volt az eljegyzésünk is. :-) Nagyon szeretem ezt a képet, és vártam már egy ideje az inspirációt, hogy hogy dolgozzam fel úgy, hogy olyan különleges legyen az eredmény, amilyen különleges nekem ez a kép. Hálás vagyok a Yabo-nak a kihívásért, mert ez adta meg azt a bizonyos inspirációt... és én nagyon szeretem az eredményt. ;-) (Erről a törökországi nyaralásról + eljegyzésről egyszer még minialbum is lesz... de ezt a képet külön is meg akartam örökíteni). A címet is kétértelműnek, szimbolikusnak szántam, és a piros-fekete-rózsaszín váltásával is próbáltam a férfiasság-nőiesség ellentétét, de közben mégis egységét kifejezni.