Elég sok mindenen dolgozom mostanában, így minden szabad percemet arra fordítottam. Nem volt pihenés, nem volt scrap, és úgy egyáltalán semmi... aztán az utóbbi időben úgy igazán kezdtem már megzakkanni, így arra jutottam magamban, hogy mivel ez hosszú távon így nem mehet, ki kell dolgoznom valamilyen rendszert. Ezt meg is tettem még a múlt héten: a hétköznapjaim szinte minden olyan perce, ami nem a családról szól, továbbra is a munkáé lesz még elég sokáig, de a hétvégét kikiáltottam újra szentnek és sérthetetlennek - no és a nyaralást is! Továbbra is nagyon fontos minden, aminek most a megalapításával foglalkozom, de nem minden áron, és egyébként is nagyjából már sínen vannak, talán már kicsit könnyebb is lesz.
Így, ha hétvégén esetleg éppen itthon vagyunk és esetleg délután van csendes pihenő, vagy Apa este tévézik (amit én nem szokni...), akkor még talán szkreppelni is fogok újra - mert már nagyon de nagyon hiányzik! :-(
És ha hétköznap olyan esemény történik, akkor fél órát ki fogok lopni a munkából azért, hogy ezt a blogot és a lányok blogját mindig vezessem! Mert ezeket a saját naplónknak is szánom későbbre azon kívül, hogy itt mutatgatom meg az alkotásaimat.... Apropó! Ha valaki esetleg olvasta a lányok blogját, akkor bocsi érte, de letitkosítottam - innentől csak a családtagok olvashatják, mert úgy gondolom, hogy ez a lányoknak szól, az Ő életükről, és meghagyom Nekik a jogot, hogy majd ha nagyok lesznek, eldöntsék, hogy akarják-e, hogy ez nyilvános legyen. Addig védem én a magánszférájukat...
Nos, ezek voltak a fogadalmaim, amiket egy hete tettem. Kezdetnek készült is egy új oldalam, de arról majd holnap írok... Ide a blogra még mindig nem sikerült eljutnom, pedig ezt is célom volt újraéleszteni. Aztán ma egy családi ünnepségen a sógornőm rám szólt, hogy
"Tessék írni a blogod!". Hát jó! Akkor írom most már újra. :-) Értek én a szóból, kérem szépen. :-)
Most inkább röviden próbálok pótolni kicsit a múltból.
Június 11-13-án scrap táborban voltam. Már akkor is kb. 2 hónapja ment a fentiekben célzott őrült életvitelem, úgyhogy ez a három nap kicsit életmentően kikapcsolt. Aztán ahogy hazajöttem, egészen a múlt hétvégéig odáig sem jutottam, hogy kicsomagoljam a scrap-bőröndömet. Azóta ez már megtörtént. ;-)
A táborból három új alkotással jöttem haza:
1. Egy textil album, ilyet először csináltam, de asszem nem utoljára. Témának a gyerekek alvópózait választottam, mert régen akartam már ezt megörökíteni. Íme az eredmény:
Ennek az albumnak tuti lesznek még újabb részei, mert már most van két új fotónk a témában. Nem bírom ki, meg kell mutatnom:
 |
| Múlt hétvégén barátaink telkén voltunk, ott is aludtunk két éjszakát. Mikor mentünk este aludni mi felnőttek, Angikát így találtuk, ebben a pózban aludt. :-) |
|
|
 |
| Mentem be éjjel a lányok szobájába, hogy betakarjam Őket, megnézzem, hogy minden rendben van-e: valahogy éreztem, hogy nem kell belépnem, előbb az ágy végéből bekukucskáltam... még jó, mert miután nem találtam az ágyban Vikit, így feküdt az ágy mellett a földön. Ha egy lépéssel beljebb lépek, pont rálépek :-( |
2. Megint volt játék a táborban, amiben egymásnak készítettünk stafétában oldalt. Nekem ezt az oldalt készítették a lányok Vikiciről - jellemzően itt is a fejére húzott valamit, ez nem tudom miért, de valahogy mindig így volt Nála: ha valamit a kezébe kap, ami erre alkalmas lehet, azt azonnal a fejébe húzza... még ma is (a kommentek még azóta sem kerültek rá, de ami késik elmúlik...)
3. Az utolsó pedig a kedvencem: András még csak udvarolt ezekben az időkben, és Debrecenbe mentünk el Iron Maiden koncertre. Emlékszem mennyit utaztunk, és még aznap éjjel vissza is jöttünk. Pestre a koncert után. Ezen az oldalon egy olyan pillanat van megörökítve erről a koncertről, amin éppen bohóckodtunk (komment még itt sincs).
Arra nem vállalkozok, hogy minden elmaradt eseményünket leírjam. Viszont legalább az utóbbi időből beszúrok néhány számomra kedves képet, legalább ennyivel próbálom pótolni az elmaradásaimat:
 |
| Először vittük el moziba a lányokat a Schrek 3-ra, 3D-ben (Vikike fején csak úgy maradt meg a szemüveg, hogy a hajába a hajcsat alá rögzítettem :-P - majdnem végig is nézték, csak azért kellett kijönni, mert Angikának megint bedurrant a füle - ki is fogják hamarosan venni az orrmanduláját. Angika itt épp kukoricát eszik, azért vág olyan "fura" fejet. |
|
|
 |
| Váratlanul meglátogatott minket egy barátnőm, akivel már nagyon régen nem találkoztunk! Olyan hirtelen volt, meglepő volt, és ugyanakkor nagyon-nagyon jó érzés (külföldön élnek) |
|
|
 |
| Most, hogy Angikának már nincs ovi (Vikinek 30-áig még van bölcsi) itthon van velem - és biza kiveszi a részét Ő is a házimunkából még akkor is, ha ezt sámliról teszi... ;-) |
|
|
 |
| Szintén mivel itthon van Angika, mindenfelé kénytelen vagyok szegényt cipelni magammal - a héten pl. így mentünk el a könyvelőmhöz is. Mivel kicsit előbb odaértünk, játszhatott még egyet a közeli játszótéren - eközben készítettem Róla egy fotósorozatot, amin teljesen úgy néz ki, mintha direkt pózolna mint egy manökengyerek, pedig semmi ilyen nem volt, csak én fotózgattam, közben beszélgettünk, míg Ő játszott. |
|
|
És végül még egy képsorozat. Ahogy fent már említettem, ma családi ünnepség volt. Amúgy is mozgalmas volt a hétvége, mert tegnap elmentünk anyukámhoz és az öcsémhez, Náluk is aludtunk Sülysápon, onnan mentünk ma a sógornőmékhez, mert Kristóf nap lévén Kiki névnapját ünnepeltük. Sok jó kép lett a három/négy kis gézengúzról, annyira jól elvannak már együtt. Nagyon fura, hogy olyan nagyok már, hogy mi felnőttek simán tudunk beszélgetni, nem kell már Őket őrizni, vigyázni:
Legyen szép estéd, köszönöm, hogy benéztél! Holnap ismét jövök, mutatom majd, hogy mit alkottam az új rendszerem óta... (azt már nem akarom ide besűríteni :-P )
