Ez a blog a családunkról szól. Néha kreatívkodva, néha csak simán írva és fotókkal illusztrálva, de mindig a CSALÁDUNKról. Köszi, hogy benéztél.
RSS

2009. január 13., kedd

cym-cym cymbora, cyber-cymbora :-)

Kaptam egy díjat... ez pedig a barátságról szól. Nagyon jól esett, ugyanis nem egy, de három ember gondolt rám ebben a témában: Éva, Zsuzsi és Merika!!! Köszönöm Nektek, lányok, meghatottatok (Zsuzsi, Te nem, Tőled elvártam :-D )
Igen, napjainkra már előtérbe került a "cyber"barátság fogalma, hisz a net elterjedésével az embernek ilyen barátokra, ismerősökre akkor is van ideje, ha a "valósokra" nem tud annyit szakítani. Általában azok közé az emberek közé tartozom, akiknek nem sok, hanem kevés, de mély barátja van. Az utóbbi 10 évben viszont túl sokat csalódtam ilyen mély - vagy annak hitt - barátságokban, sőt sokszor rokonokban is. :-( Így egy kicsit magamba forduló lettem, ha arról van szó, hogy valakit közel kell engedni magamhoz. Ez kívülről nem annyira látszik, mert nyitott vagyok alapjában véve, de belül komoly korlátokat húzok, egy szinten túl nehezen engedek közelebb bárkit a haver, ismerős szintnél. (Ezt Zsuzsi tanusíthatja, sokat "üldözött", mire kialakult a barátságunk :-) ). Fontosnak tartom ezeket a cyber-barátságokat is, mert a legtöbb ilyennek induló ismeretségből előbb-utóbb személyes lesz, ami akárhová is elvezethet. Itt megint Zsuzsit hozom fel példának, mert Vele is neten indult, a gyerekeken keresztül a barátságunk, és nem kis dolgokat végig is csináltunk azóta együtt.
2008-ban beosont az amúgy sem nyugis és uncsi életembe a scrapbook.... ajjajjjajjj... azelőtt is szerettem alkotni, de sokszor elhanyagoltam... azóta viszont! Teljesen a rabjává váltam. Rengeteget jelent nekem túl a kikapcsolódáson, alkotás örömén is. Egy fantasztikus társaságba kerültem, ahol nagyon sok nagyon érdekes, értékes embert ismertem meg, és nem telik el nap, hogy ne mennék fel a közös oldalunkra megnézni, hogy kivel mi van. Erre a hobbira egyébként Beán (Szöszmöszin) keresztül találtam, akit Angi fórumáról ismerek (ismét egy cyber-ismeretség), és nagyon hálás vagyok Neki ezért.

És akkor íme az oklevél szövege:

"Igazából nem is jó szó rá a díj - szóljon, akinek eszébe jut rá jobb kifejezés - inkább jelzés a barátságról és a közelségről, ami legkevésbé értendő földrajzilag. Lényege, hevenyészett fordításban: "Ha blogolsz, hiszel a "proximitásban" a térben, időben, és kapcsolatokban való közelségben és teszel is érte. Ezek a blogok különösen varázslatosak. Íróik célja, hogy barátokat találjanak. Nem az anyagiak vagy a hatalom érdekli őket. Reméljük, hogy amikor kibomlik a szalag az üzeneten, még több barátság fog születni. Figyeljünk oda jobban az ilyen blogokra! Add tovább nyolc újabb blogolónak és mutasd meg ezt a leírást is!"

8 embernek kell továbbküldeni. Nos, lehet, hogy a fáma nem így szól, de én olyannak is fogom "ajánlani", akinek nincs blogja... mert attól még szeretem. :-) És olyannak is, akitől én kaptam. Mert az nincs benne, hogy Nekik nem lehet, és ha egyszer úgy érzem... :-) (és őket ezúttal "felmentem" az alól, hogy továbbküldjék újra hihi)

1. Zsuzsi, aki jelenleg a legmélyebben van a szívemben, és egyre mélyebbre kerül... igaz barátnőm Ő, azt hiszem. :-)
2. Mónika, aki asszem ezekben a pillanatokban hozza létre a blogját, már nagyon várom. :-) Ő eredetileg "csak egy kolléga", de sokkal-sokkal jobban szeretem annál. :-)
3. Éva, akit a szkreppen keresztül ismertem meg... azt hiszem, egy kicsit hasonlítunk egymásra, sokszor érzem úgy, hogy rokon a lelkünk...
4. Merika számomra egyfajta példakép. És ennek semmi köze a scraphez, vagy a művészethez, hanem inkább ahhoz, amilyen ember. Példaértékű pl. a számomra az, amilyen a lányával - Tinával - a viszonya.
5. Noénak bár nincs blogja, de itt kell, hogy szerepeljen. Igazából szinte csak a levelezésünkből ismerem Őt, bár találkoztunk már személyesen többször is, sőt aludtak is itt nálunk. De sokszor levelezésen keresztül sokkal jobban ismerjük a másikat, mint egy-egy gyors taliból, főleg, ha annak igazából más a célja. Nagyon szimpatikus Ő nekem, szeretem azt, amilyen. :-)
6. Ágikát szintén scrap-berkekből ismerem, fiatalka is hozzám képest és még blogja sincsen, de mit csináljak, ha olyan szimpatikus. :-D
7. Linsey-nél járt már ez a díj. De ettől még én is elküldöm Neki. Szimpatikus. Nem tudom miért, a blogján és az alkotásain áttetsző egyénisége nagyon tetszik.
8. És végül, de nem utolsó sorban Szöszmöszi, akinek nagyon sok ember és egy (talán) életreszóló hobbi megismerését köszönhetem!

Read Comments
  • Digg
  • Del.icio.us
  • StumbleUpon
  • Reddit
  • RSS

7 megjegyzés:

Linsey írta...

Azért csak bekukkantok.:) Nagyon szépen köszönöm a kedves soraidat! Kölcsönös szimpátia. S a bejegyzésed első felét akár én is írhattam volna. Kb ugyanígy érzek, ugyanilyen vagyok/lettem:)

Bea írta...

Szia Bea! Először is Boldog Új Évet Kívánok! Köszönöm szépen a barátság-jelölést nagyon jólesett, örülök, hogy én voltam az, aki segített rátalálni erre a fantasztikus hobbira, kikapcsolódásra.

Merika51 írta...

Köszönöm minden szavad, mert én másképp fogalmaztam, de mindenben egyetértek Veled. Jó lenne találkozni és alkotni meg dumcsizni egy nagyot.Köszönöm amit rólam írtál, valóban meghatódtam.Aranyos vagy!

Virág Éva írta...

Köszönöm szépen, Bea! Örülök, hogy Te is így gondolod:))

Zsuzsi írta...

:) Én teljesen el vagyok itt olvadva! Meg meghatódva is. Nagyon jólesik, amiket irsz Rólunk! A dijat elméletben én is "elvártam", de a kedves szavak mellé plusz meghittséget, mélységet adtak. Köszönöm, és én is nagyon szeretlek! :)

Névtelen írta...

Hűűűű! Bea! Köszönöm szépen!!! :)))
Örülök, hogy megismerhettelek és remélem, még sokszor tudunk személyesen találkozni!

Névtelen írta...

Ja, az utolsó bejegyzés én voltam...: Ágika... :)

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...